Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-02 / 128. szám

1990. június 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Szurovszky­emlékverseny Diósgyőrött mától három napon át pattog majd a te­niszlabda, ugyanis hétfőn ér véget a Szurovszky Erika­emlékverseny. Az eseményre 10 budapesti és 15 vidéki szak­osztály nevezett, jóval 100- on felüli az indulók száma. A felnőtt férfiak és nők ré­szére III. osztályú viadalt bonyolítanak le, de a serdü­lők, az újoncok és a gyer­mekek is vetélkednek a vas­gyári pályákon. A mérkőzé­sek mindhárom napon reg­gel 8 órakor kezdődnek. NÉZŐPONT r Újabb kísérlet A DVTK NB I-es női kosar 1 abdacsapatá- ban egyetlen saját .nevetlésű sportoló sincs. Mármint azoik között, akik kezdőként (vagy közvetlen csereiként) a pályára lépnek. Ez­zel a keserű megállapítással kezdte mon- dókáját a napokban Király Sándor, vezető edző'. Az összejövetelen az utánpótlásról, az utánpótlás-nevelésiről volt szó. A kép nagyon sötét. Túl azon. hogy a „menők” nem bennszülöttek, azaz semmi nem köti őket Miskolcihoz, a szakosztályban egyszerűen kimaradt egy-fcét korosztály. Például az iflilké és a serdülőké. Mit tetteik azok. akiket eddig azért fizettek, hogy a jövő alapjait letegyéfc, nem lehet tudni. Szóval ég a ház. A vezérkar ezt érzé­keli és hozzálátott a tűzoltáshoz. Igazán nem tartozik közvetlenül ide. de mindenképpen meg kell jegyeznem: az elmúlt években ott voltam néhányszor, amikor felvonultak a „locsolókocsik”, lelkesedtem és lelkesítet­tem mondván; végre! Aztán ahogy telt- múlt az idő. a kísérletek sorra kifulladtak, a ház (az utánpótlás-nevelés háza) leégett. Próbálkozott annak idején Molnár Miklós, Szlanev Károly, Baumann Gáspár és Schreiber József is — látványos eredményt azonban egyikük sem tudott felmutatni. Most Király Sándoron a sor. Neki talán az elődeinél is nehezebb dolga van (lesz), mert — minit hangsúlyozta —. szakmai el­képzeléseit keresztezik a gazdasági lehető­ségek. Takarója nem ér el addig, ameddig nyújtózkodik. Tegnap még öten dolgoztaik a kicsik mellett, holnap viszont csak hár­man maradnak. Szemes Antal jelezte, hogy nem kíván a szakosztályban dolgozni, Lan­tosáé Hegyest Editnek pedig megköszönték a munkáját. A főnök mellett Pál József, Mészáros László és Sztanev Károly tevé­kenykedik majd. Megtudtam, hogy hat-hét edzőre lenne szülkség ahhoz, hogy úgy menjenek a dolgok, minit a karikacsapás. Mert ugye van NB I., NB I. ifi, NB II., serdülő, úttörő és mini korosztály, egyik- másik kategóriában több együttes. A né- gyesfogat tehát nem marad munka nélkül. Fejenként két-két csapatat visznek, edze­nek. versenyeztetnek. Bevezetik a felmenő rendszert (ez azt je­lenti, hogy az edzőik a mini korcsoporttól az ifiig dirigálják tanítványaikat), és Mis­kolc szinte valamennyi iskolájára ki akar­ják terjeszteni „fennhatóságukat”, hogy bárhonnan és bárkit kiválogathassanak Becsületes munkát, odaadást, szorgalmat ígérnek a nemes ügy érdekében, szemük előtt csak az, lebeg, hogy végre sínre te­gyék az utánpótlás-nevelést. Tevékenységü­ket nem a pénz motiválja, az a 3—4 ezer forint, amit havonként zsébre tesznek, jó­indulattal sem nevezhető soknak. Anyagiak nélkül persze ,nem megy, ezt a vezető edző is érzékeli. Gesztusa — átcsoportosít, akár a nagyok terhére is —. mindenképpen el­tökéltséget árul el. A sokadik kísérlet tehát elkezdődött Igazán örülnék, ha többről már nem kelle­ne beszámolnom. K. T. Ózdi pillanatkép A dobogó legmagosabb fokán a DVTK gyaloglói, balról: Veréb, Kánya ás Kovács, akik a 20 kilomé­teres gyalogló OB-n csa­patban bizonyultak a leg­jobbnak. Juhász Emese felvétele Az osztályozó küszöbén a KYSE Zárás a második vonalban A labdarúgás második vonalában vasárnap véget ér a bajno­ki pontvadászat, a 30. forduló mérkőzéseit rendezik meg. Ezút­tal a Kazincbarcikai Vegyész hazai környezetben lép pályára, ellenfele a Baja lesz, mig a DVTK az újonc Salgótarjáni Sík­üveggyárhoz látogat. A barcikaiak legutóbb ki­adós verést kaptak a bajnok szegediektől. A találkozó másként kezdődött, ám szo­morkás véget ért... A négy­gólos zakó ellenére a Ve­gyész mégis nagyon közel került az osztályozóhoz, ugyanis az egriek nem tud­tak élni a hazai környezet előnyével és ugyancsak meg­botlottak — a Nyíregyházá­val szemben. Papíron a KVSE.már a Bp. Honvéd ellen készülhet, mert gólkü­lönbsége lényegesen jobb, mint az Eger SE gárdájáé. — Azért mégse kiabáljuk el a dolgot — intett óvatos­ságra Fejedelem György, a barcikaiak elnöke. — Tény, hogy áll előttünk a zászló, jók az esélyeink, de nem szeretnénk, ha kiénekelnék a szánkból a sajtot. Egyelőre a Baja jelent feladatot, ezt kell sikeresen megoldaniuk a fiúknak. A vendégek már elérték céljukat, kiharcolták a bentmaradást, ezért fel­szabadultan futballozhatnak, s az ilyen csapatok általában meglepetést is okozhatnak. Remélem, hogy Kazincbarci­kán nem rukkolnak elő ilyesmivel, mi azt szerel­nénk, ha közönségünk elége­detten távozna az utolsó idei bajnokiról. Az elnöki véleménnyel egyetértett Varga Zoltán ve­zető edző is, aki szerint a gárda tagjai mindent elkö­vetnek a szép hazai befeje­zés érdekében. Falrengető változást nem tervez, Májer és Asszony marad ki, s fél szemmel már előre tekint, hiszen két rendkívül komoly 90 perc során dől majd el: érett-e a szakvezető kezei alatt kétségkívül sokat fejlő­dött társaság az első vonal­ban való szereplésre? * Diósgyőrött jó hangulatot szült az elmúlt vasárnap be­termelt hét gól. Ezúttal vi­szont jóval kevesebbel is beérnék, mert egy esetleges győzelem esetén bronzérmes lehet az együttes. — Ne szaladjunk ennyire előre! — óvott mindenkit a túlzott bizakodástól Palicskó Tibor. — Való igaz, sikerünk esetén felléphetnénk a dobo­góra, de ehhez az is szüksé­Salakmotoros egyéni VB-középdöntő Bizakodnak a magyarok Kezdjük egy örömteli hír­rel: a bulgáriai Targovistő­ben rendezték meg a junior salakmotoros egyéni világ- bajnokság selejtezőjét, amelyben rajthoz állt a miskolci Böszörményi Zsolt is. A fiatal sportoló nagy­szerűen szerepelt, ugyanis a győztes ölasz Móra mögött a második lett és bekerült a középdöntőbe! Böszörmé­nyi egyébként a vasárnapi miskolci felnőtt VB-iközép- döntőben is beöltözik, igaz, a 18-as rajtszám jelzi, hogy ezúttal „csak” tartalék lesz. Ami viszont késik, az nem múlik! — tartja a mondás s eddigi eredményei alapján remélhető, hogy indul még ő a „nagyok” között, lesz rá alkalma. Mindez megalapozhatja a megyeszékhelyen sorra ke­rülő viadal alap hangulatát. A szurkolók ugyanis a siker folytatását várják, ám Haj­dúnak és Újhelyinek rop­pant nehéz dolga lesz a „sűrű” mezőnyben. Legalább 12-en pályáznak a tovább­jutást jelentő 8 helyre, ám a többi ékről' sem lehet leki­csinylőén szólni — a fekete lovak nem egy esetben bo­rították már fel a papírfor­mát. A Népkertben egész héten szorgos készülődés folyt. A Borsodi Építők Volán jóné- hány alkalmazottja munkál­kodott azon, hogy holnap flottul menjen minden. Sa­lakot terítettek szét, így re­mek pálya várja a nyolc országból érkezőket, akik ma délután meg is „kóstol­ják”, ugyanis 4 órától a kö­telező edzést bonyolítják le. Csak röviden... SÚLYEMELÉS. Nemzetkö­zi verseny, 15—16 évesek ré­szére — Moszkva. Eredmé­nyek, 48 kg: 5. Sánta (KVSE) 162,5 (75, 87,5). 67,5 kg: 2. Balogh (Olefin SC) 235 (102,5, 132,5). +90 kg: 5. Deák (DVTK) 257,5 (117,5, 140). TÖMEGSPORT. Bükk Ku­pa, általános iskolai sport­nap — Kisgyőr. A végered­mény: 1. Kisgyőr, 2. Har­sány, 3. Bükkaranyos, 4. Bükkszentkereszt. ATLÉTIKA. Újabb Romá­niából érkezett sportolóval erősödik a DVTK. A 20 esz­tendős Kulcsár Ernő az er­délyi Zilahból települt át és 400, valamint 800 méteren áll rajthoz. ges, hogy az egriek ne tud­janak győzni a Metripond ellen. Számunkra az a fon­tos, hogy ragadjuk meg a kínálkozó lehetőséget, ha már így alakult. Szeretnénk nyugodt lelkiismer ettél befe­jezni az idényt, a csapat szempontjából természetesen a minél előkelőbb helyezés lenne a legjobb, mert meg­alapozná a folytatást. Ám ahhoz, hogy ősszel reális céllal vágjunk neki a küzdel­meknek, sok megoldásra vá­ró problémával kell szembe­néznünk. A Síküveggyár ellen ugyan­az a gárda készül, amelyik legutóbb jól szerepelt, iPa- licskó mester azt szeretné, ha játékban és felfogásban is hasonlót produkálnának, mint egy héttel korábban. Kazincbarcikán Szilágyi, Salgótarjánban Fazekas bí­ráskodik a vasárnap délutáni összecsapásokon. A vegyész­városban 17, az „üvegesek­nél” 14 óra a kezdési idő­pont. A további mérkőzések: Szegedi Dózsa—Szolnok, Metripond—Eger SE, Nyír­egyháza—Szeged SC, D. Ki­nizsi—Szarvas, Mezőtiír— Kecskemét, BVSC—DMTE. Újhelyi a képen felhőtlenül mo­solyog, és üdvözli a nézőket. Reméljük, vasárnap egy óra tájban is lesz oka a boldog­ságra. Vajon miilyen a magyarok hangulata, hogyan ítélik meg esélyeiket? — Szeretnék minden kü­lönösebb felhajtás nélkül szép csendesen „elkulllogni”, s természetesen továbbjutni — mondta Hajdii Zoltán. — Ebben a mezőnyben önnek a feladatot meg kell oldania! — Így is lehet fogalmazni. — A GM-géppel indul? — Nem, mindkettő hasz­nálhatatlan, a masinák a garázsban pihennek. Elő kell venni a Jáwát, amely­ben nem kevés pénzem fekszik, ugyanis az alaptí­pus szép is, meg csillógó is, de rengeteg „apróság” szük­séges ahhoz, hogy eredményt lehessen vele produkálni. Egy dugattyú például 1500 forint, az enyém viszont 26 ezerbe került. Ráadásul fél percet ment a bakon... — Az idén elég jól megy a motor Hajdú Zoltán alatt. — Nincs okom a panasz­ra, élén állok a hazai egyé­ni vetélkedésben, s külföl­dön sem Okoztam csalódást. Huszonkilenc éves vagyok, szeretném végre megmutat­ni, mit érek, mert szállnak az évek. Július elején hosz- szúpályás VB-futamon in­dulok, előtte azonban hazai környezetben akarok helyt­állni. Derűlátó a másik miskol­ci, Űjhelyi Sándor is. Ügy fogalmaz: reális cél a to­vábbjutás. — Gép van, sofőr is akad, csak baki ne következzen be — tette hozzá. — A vi­lágbajnoki középdöntőket általában „átugrom”, a gond később jelentkezik. A négy- szelepes Jáwám régebbi tí­pusú, mint a Miskolcra ér­kező csehszlovákoké, ezért ők előnyben vannak. — Mi dönthet? — A jó rajt a legfonto­sabb. Annyit ígérhetek, hogy hazai pályán, bennünk bízó közönség előtt tűzoltóként sietek majd. Egyébként em­ber legyen a talpán, aki ezen a pályán jó rajt után elém kerül! Ennyiben maradtunk. Ma délután tehát a kötelező edzés, vasárnap délelőtt 10.30 órától pedig a várva- várt fellépés ad műsort a Népkertbe kilátogatóknak. Különös kettősség I smerősöm sportegyesületi elnök. Azok közül való, akik kijárták az iskolát, kellő tapasztalattal rendelkezett, amikor elfoglalta a „bársonyszéket”. Élsportolóként sokra vitte, bejárta a világot, nyitott szemmel járt-kelt, ké­szült, vérteződött a feladatra. Megválasztásában semmiféle politikai szempont nem játszott szerepet, a klub közgyűlé­se alkalmasnak ítélte az irányításra. Mindez jónéhánv évvel ezelőtt történt. S hogy az elnök még mindig a helyén van, kétségbevonhatatlanul igazolja alkalmasságát. A minap összefutottunk. Szó esett erről-ar- ról, vázolta terveiket, elképzeléseiket. Azt mondta, foko­zott óvatossággal tekintenek előre, mivel a képzeletbeli ta­karó alól mostanság gyakran kicsúszik a klub egyik-másik testrésze. Fogy a pénz, szűkülnek az erőforrások, ezért alaposan meg kell nézni, mire, mennyit fordítanak. A folyamat per­sze nem most kezdődött, de ismerősöm eddig mindig talált megoldást. Ezúttal viszont nem mehet kérni a tanácsra, mert nekik sincs miből adni. A szponzorok? Magyarorszá­gon néhány bank, biztosító, egy-két jól prosperáló gyár „legénykedhet” csak. A bratyizásnak, a jótékonykodásnak vége, lejárt a lemez. A bajnoki küzdelmek persze javában folynak. Elnök is­merősöm újságolta, hogy örül, mert tekézőik kiharcolták a legmagasabb osztályba kerülést, s rajtuk kívül más szak­osztályok képviselői is derűt varázsolhatnak a szurkolók arcára. A kézilabdások a csatározás sűrűjében vannak, s a labdarúgók is visszatérhetnek a magasabb osztályba. Fel­sorolása közben egy valamit hiányoltam. Nem érzékeltem arcán a felszabadult, túláradó örömöt. Az említett esetek­ben ugyanis ez a logikus, kísérőjelenségként elkönyvelhető árulkodó jel. Annál több fenntartás, tanácstalanság csendült ki a hang­jából. Az okát firtatva azt a választ, kaptam, amire számí­tani lehetett. A probléma anyagi természetű... Az elnök — nincs egyedül! — a bajnokságok hajrájában szorongó érzésekkel ül fel a lelátóra, s kíséri figyelemmel a mérkő­zéseket. Szurkol csapatainak, hiszen ízig-vérig sportember, bele tudja képzelni saját magát versenyzői helyébe. Szur­kol és biztat, mert eredményt akar felmutatni, újabb, ní­vós szórakozási lehetőséget teremtve ezzel városa lakóinak. Ám legbelül ott a félelem, ahogy ő fogalmazott, a rette­gés a holnaptól. Nem lát a jövőbe, nem tudja, mi lesz egy­két hónap múlva. A versenyekre, találkozókra pedig el kell utazni, a jegyekért, a szállásért, az étkezésért fizetni kell, nem is keveset. Aggodalommal tölti el a művelődésügyi miniszter szerencsétlen első megnyilatkozása, amely sok jót nem ígért a versenysportnak. Ismerősöm szerint az állam nem vonulhat ki egy elegáns hátraarcot csinálva honi sport­életünkből, mert ellenkező esetben azonnal összedől a ház. A z elnök egyelőre teszi a dolgát, s közben szaladgál is, hogy foltozza a zsákot. A hét végeken pedig szurkol és retteg. Különös kettősség tölti be az életét, s gon­dolom, mások hasonló történeteket kerekíthetnének saját portájukról. Valamikor tekintélyt, rangot, hatalmat jelen­tett az elnöki tisztség. Tőlünk nyugatra eső országokban ma sincs ez másként. Az itthoniakat viszont aligha irigyel­heti bárki. Doros László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents