Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-25 / 147. szám

1990. június 25., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Egyetlen nem budapesti tag az IC(P) Rt. 1990. június 21. Budapest, Váci utca. Sokan történelmi napot emlegetnek. Ezt bizo­nyítja a Nemzetközi Keres­kedelmi Központ előtti ha­talmas tömeg. Pap Gyulá­val, az Észak-magyarorszá­gi Innovációs Centrum (Park) Rt. sajtófőnökével próbálunk bejutni. A bejá­ratnál keménykalapos, ró­zsaszín köténves rikkancsok árulják a Tőzsdei Kurír cí­mű hetilapot, cirka 300 fo­rintért. Éppen annyiba ke­rül, mintha feketepiacon vennénk — egyébként há­rom dollár. Angol csapat vágtat keresztül a töme­gen. Imponáló fellépésüktől mi is felbátorodunk, ha nem is könnyen, bejutunk. Az első emeleten is nagy a zsongás. A folyosón a té­vések reflektorai vágják szembe a közeibe merész- kedőt. Az egyik szobába le­hetetlen bejutni. Kis tolako­dás után néhány számító­gépet, képernyőjükre mere­dő tekinteteket sikerül el­kapni. Itt működik a tőzs­de. Az értékpapírok adásvé­telének színhelye, gyökere­sen átalakuló gazdaságunk majdani szíve, vérkeringé­sének központja. Tolongani persze kár, többet megtud­hatunk a szomszéd terem­ben — egy filmről. Éppen a napokban kibocsátott IBUSZ-rész vén ve két adják- veszik az alkuszok, szak- nyelven: a brókerek. Tanúi lehetünk, mennyire népsze­rű az IBUSZ ezer forint névértékű, de 4900 forintért vehető papírja — van, ame­lyik 6200 forintért kel el. * Hangtalan videokamerák szegezodnek az emberre, a folyosó szakmai beszélgeté­sek színhelye. Mi lesz, ha kiviszik a papírokat a bécsi tőzsdére, hogyan lehet át­váltani a valutákat... Kü­lön világ a bankszakembe­rek világa. Nemzetközi nagyságokat is felfedezünk. Itt van André Kosztolányi, a tőzsdézés világhírű szak­embere, Tom Lantos, a szin­tén világhírű üzletember. A délelőtt jórészt néze­lődéssel telik, de nem ha­szontalanul. Mert mind bi­zonyosabbá válik az, amivel biztattak: ez a mai való­ban történelmi nap. Jelzi a hatalmas, már-már felfoko­zott eufórikus érdeklődés. Mi vagyunk Kelet-Európá- ban az első ország, ahol 42 év szünet után ismét meg­alakul a tőzsde. Hogy miért kell ennek örülnünk? Mert tisztábbá válnak a gazdaság viszonyai: a befektető — köztük természetesen a kis­ember — annak a vállal­kozásnak adja a pénzét, amelyben fantáziát, gazdasá­gi sikerre való képességet lát. Vége az agyon támoga­tott, ám valójában gyenge cégeknek, hiába a név, ha nincs mögötte eredmény ... * A Hotel Novotellel egybe­épült Kongresszusi Központ ugyanolyan szép, mint a té­vében láthattuk. Nemesen egyszerű; barna faburkolat mindenütt, s ami hasonló kategóriájú szállodáknál em­lítést sem érdemel, minden patikatiszta. Egy asztalhoz ülünk az IC(P) Rt. kül­döttségével: Ilku István te­rületi igazgató, Szilágyi Ist­ván szakfőmérnök képviseli a céget. Pár méterrel előt­tünk külön asztalnál, dr. Csornai Zoltán vezérigazga­tó — őrá vár a megtisztelő feladat: kézjegyével látja el az alapító okiratot. Szilágyi István halkan fel­világosít az IC(P) Rt. tőzs­dealapításának mikéntjéről. Egyedül ők a „vidékiek” a 43 tagú — főként bankokból álló — alapítók közül. Rend­kívül szigorú megméretésnek tették ki a céget,. amikor jelezték: alkalmasnak érzik magukat a „tőzsdealapító” i r elnevezésre. Mert ez a cím rangot jelent és nemcsak azt. Félévenként minősítik az alapítókat szigorú és kö­nyörtelen szakemberek; s csak ha szerintük is jól gazdálkodnak, akkor végez­hetnek brókeri, alkuszi munkát. Ez azt jelenti, hogy megbízásra adnak-vesznek részvénvekel, úgy. hogy megbízójuk, s hogy maga az IiC(P) Rt. is jól járjon. Nem gonoszkodás, de: az alapítói megméretésnél olyan nagy „verklik” is kiestek, mint az Állami Biztosító és a Hun­gária Biztosító ... A Himnusz hangjai töltik be a termet — jelezvén, hogy íme, most már való­ban itt a pillanat. Az ün­nepség egyszerű, nélkülözi a sallangokat, és a több mint ezer résztvevő ellenére is bensőséges hangulatú. Göncz Árpád ideiglenes köz- társasági elnök azt hangsú­lyozza: a tőzsde csuk ke­retet ad az egészséges pénz­áramlásnak, hogy ez való­ban bekövetkezzen, ki kel] alakuljon a piacgazdálkodás. Rabár Ferenc pénzügymi­niszter azt emeli ki, hogy tőzsdére kerülni nagy rang, elismerés. Ígéri, hogy a kül­földi töke beáramlása elől minden akadályt elhárít a kormányzat — ez alkalom­mal teszi meg bejelentését, hogy a magyar kormány hi­vatalosan is hozzájárul az értéktőzsde működéséhez. Párperces szünet követ­kezik, az ünnepélyes alá­írásé. Kattognak a fényké­pezőgépek, dolgoznak a ka­merák. Nézelődés közben felfedezzük Mark Palmer volt amerikai nagykövetet — szokásos csokornvakken- döjével. Az okmányok immár hi­telesek, Bokros Lajos, a tőzsdetanács elnöke a tőzs­de szerveiről, működéséről szól. Eljöttek a tözsdeala- pítást tanácsaikkal, tanfo­lyamaikkal segítő országok képviselői is. Az Amerikai Értékpapír- és Tőzsdefel­ügyelet elnöke, Richard C. Breeden nemcsak sok sikert kíván, de hatalmas, elektro­mos csengőt is ajándékoz a tőzsdének. Jelezzen sikere­ket. ne vészt — mondja. A Frankfurti Értéktőzsde el­nöke, Friedrich von Breeden a nemzetközi pénzvilágba való bekapcsolódásunkat hangsúlyozza. S mint kide­rül, Mark Palmer sem jött üres kézzel. A Közép-euró­pai Befektetési Társaság el­nöke gyűrűt ajándékoz dr. Hardy Ilonának — mint tréfásan mondja, felesége beleegyezésével. A kedves epizód után Járai Zsigmond, volt pénzügyminiszter-he­lyettes — akit többen is a „tőzsde atyjának” neveztek — ad hasznos tanácsokat, kíván sok sikert. * Nemzetközi sajtótájékoz­tató. Egy amerikai kolléga szóvá teszi, hogy az elnök Bokros Lajos az MSZP or­szággyűlési képviselője. A válasz: kitűnő szakember, a szabadságba ez i.s belefér; a szocialisták egyébként is pártfogolják a tőzsdét. A pontosság kedvéért kérdem dr. Hardy Ilonát, ki kép­viseli az alapítók közt a vi­déki Magyarországot? Meg­erősíti, amit sejtettünk: egyedül a borsodi IC(P) Rt. * Dr. Csornai Zoltán nem titkolja örömét, büszkeségét. Jelentős fegyvertény az ala­pítók közt lenni, rangot, el­ismerést ad. Arról beszélünk, mit hoz a tagság az IC(;P)-nek? A leg­fontosabb, hogy állandóan jelen lesznek a tőzsdén. Máris van több tízmillió fo­rint értékű értékpapír-ügy­letekre vonatkozó megbízá­suk. Mint bróker-cég, saját vállalatuk részvényeit nem vihetik tőzsdére, de megis­merhetik az igazán jó for­galmazókat, akikre egy tőke­emelés esetén a részvényeik eladását például rábízhatják. A jó bróker szép haszonnal adja el a részvényeket, de az is igaz, hogy a jó cégek részvényeinek ad forgalma­zási elsőbbséget. Távlatilag is hasznot hoz a tőzsdei je­lenlét, mert ha a privatizá­ció üteme felgyorsul, a tőzs­dei megbízások száma auto­matikusan növekszik. A cé­gek tőzsdére vitele — nem titok — szép hasznot hoz majdan az IC(iP) Rt.-nek. Szóba kerül, hogy 2—3 év kell a tőzsde megizmosodá­sához, hogy valóban fontos tényezővé váljon. Beszélge­tünk még a tőzsdei alapfo­galmakról, a hossz-ról, a bessz-ről, a 'krach-ról — ezeket mind-mind újra kell tanulnunk. A vezérigazga­tón látszik, hogy őszintén lelkesedik ezért a munkáért. André Kosztolányi szálló­igévé vált szavai jutnak az eszembe: A tőzsdét forrón kell szeretni, hideg fejjel csinálni... M. Szabó Zsuzsa Megyénkben is szokássá váll, hogy immár minden évben Putnokon mulatják be a szakembereknek a külön­böző kalászos gabonák faj­táit. Most a hét végi mun­kanapon került erre sor a putnoki Egyetértés Tsz-ben, ahol a Gabonatermesztési Kutatóintézet, a Magvar Tu­dományos Akadémia Mező­gazdasági Kutatóintézetének munkatársai, a Gabonaíel- vásárló és Malomipari Vál­lalat, a Magria Vetőmag Kft., a GITR Közös Válla­lat, a Gabonaegyesület és a gyakorló szakemberek talál­koztak. Itt kisparcellás és nagyüzemi kísérleti táblá­kon láthattuk a hazánkban most forgalmazott kalászos gabonafajtákat. Az utazót bámulatba ejti az elébe táruló végtelen szántóföldek lenyűgöző mé­rete. A mezőgazdaság' e nagyvonalú formája, legyen az búza, kukorica, vagy cu­korrépa, mindenképpen mély benyomást kelt. És valóban, az első élmény nem téveszt meg. Magyarország növekvő iparosodása ellenére, ma is agrárország: összterületének több mint 70 százaléka — 6,6 millió hektár — mező- gazdasági művelésre alkal­mas. Keresve sem találha­tunk az intenzív mezőgaz­dasághoz jobb feltételeket. A magyar gazdaságban a mezőgazdasági termelés sze­repe akkor válik nyilvánva­lóvá, ha látjuk, hogy nap­jainkban az össztársadalmi termelés 26 százaléka, illet­ve a nemzeti jövedelem egy­ötöde a mezőgazdasági' ter­melésből adódik. A magyar mezőgazdaságra az állami gazdasági és a termelőszö­vetkezeti forma jellemző. Magyarországon az állami ÁDÁ TAC Cl ATT I Al t L \ J I i A felvásárló is. a termelő is arra vár, # hogy végre döntés szülessen a gabona felvásárlási áráról. Tanácskozást tar­tanak éppen eleget, de döntés nincs. Ezért aztán soha ennyi bizonytalanság, mint az idén Péter-Pál előtt. Országos adat: a ta­valyi 2,8 millió tonna helyett az idén csak 1 millió tonna gabona eladására kötöttek szerződést a termelők, pedig nem akarják visszatartani a gabonát, mert igencsak szükségük van a pénzre, s ez a termény az éves bevétel igen nagy hányadát adja a leg­több gazdaságban. Nagy tehát a várakozás: végül is mennyi lesz a gabona ára? — Néhány gazdaságban már arról is be­szélnek, ha nem emelik a felvásárlási árat, akkor nem érdemes learatni — mondja Tóth Géza, a Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vál­lalat encsi termelési ipartelepének vezetője. — Kár lenne, mert a gabona gyönyörű, né­hány gazdaságban rekordtermés várható, s a gazdaságok ennek megfelelően igen kö­rültekintően készültek fel az aratásra. Mi is azt tettük itt a telepen, ahol silóink, tá­rolótereink kitakarítva várják az új gabo­nát, mert az nem fordulhat elő, hogy elma­rad az aratás. Persze, hogy nem maradhat el, még a gondolat is bizarr, hiszen ha vetettek, ak­kor aratni is kell. Erre számít a felvásárló gabonaipar is. Ezért újult meg az elmúlt öt esztendő alatt az encsi ipartelep, ahol fel­épült egy 10 és egy 6 ezer tonnás tárolósiló, az iparvágány és egy korszerű takarmány­keverő üzem. Mindezekre saját erőből és hitelből 150 millió forintot költöttek. A te­lepvezető különösen az új, saját tervezésű keverőüzemre büszke, s mint mondja: igen jó, hasznos beruházás volt ez, hiszen igen­csak megnövekedett a kereslet a tápok iránt. Encs környékén mind többen foglalkoznak állattartással, sokan erre vettek fel újra­kezdési kölcsönt. Az új keverőüzemből pe­dig minden tápléleségböl ki tudják elégí­teni az igényeket. Szépen fejlődött tehát az encsi telep, de ahhoz, hogy — mint a vezető mondja — egy komplett, korszerű egységgé váljon, hi­ányzik még egy bábolnai szárító, valamint egy növényolaj-ipari üzem. Ennek terveit dédelgetik, ám egyre többször és többen te­szik fel a kérdést: Kinek építjük, mi lesz a magyar mezőgazdasággal? Mert nemcsak az aratást, de ezt illetően is igencsak nagy a várakozás. Szarvas Dezső gazdaságok száma 128, a termelőszövetkezeteké 1297. E két termelési forma ke­retén belül művelik meg a mezőgazdaságilag hasznosít­ható terület mintegy 90 szá­zalékát, a következő arány­ban: az állami gazdaságok 970 ezer hektár, a terme­lőszövetkezetek több mint 5 millió 323 ezer hektár földterülettel rendelkeznek. E két termelési forma meghatározó szerepe a ma­gyar mezőgazdaságban: a búza 98,8 százaléka, a ku­korica 84,9 százaléka, a szarvasmarha-állomány 76 százaléka az állami, illetve termelőszövetkezeti szektor­ból származik, de ne feled­kezzünk meg a háztáji gaz­daságokról sem. A’ mintegy 1,4 millió mezőgazdasági kisüzem jelentősége mind­ezek ellenére nem hanya­golható el. A munkaigényes kultúrák, mint például a szőlő-, gyümölcs- és zöldség­ültetvények legnagyobb ré­szét a magánszektorban ta­láljuk. A kistermelők adják például a zöldség 62 száza­lékát, a szőlő 58 százalékát, a meggy 75 százalékát és a szilva több mint 90 száza­lékát. A gabonatermesztés haté­konysága napjainkra olyan magas szintet ért el, ami­ről húsz évvel ezelőtt bizo­nyára senki sem álmodott. Ezt támasztja alá az utóbbi évek búzatermésátlagainak növekedése is. Az 1987 88-as évben Ma­gyarországon rekord búza­termés volt. A statisztiku­san feldolgozott 1 072 288 hektáron mért adatok sze­rint az országos termésátlag 5.4 tonna volt hektáronként, sőt a terület 7,1 százalékán a termés 7 tonnát is elért hektáronként. A termelésnövekedést a megfelelő genetikai poten­ciállal rendelkező gabona­fajták nemesítésén kívül, fő­leg a nagy kalásztömöttsé­gű, sűrűn vetett ültetvé­nyekkel érték el. Nagy sze­rep jutott a nitrogén-trá­gyázásnak, ami nemcsak a tőtávolságot szabályozta, ha­nem javította a minőséget is. A fokozott műtrágyázás­sal növelt állomány sűrűség, a nemesített, mennyiségében és minőségében jobb ter­mést adó gabonafajták, me­lyek azonban számos beteg­séggel szemben (például lisztharmat) kevésbé ellen­állók, tették szükségessé azt, hogy a növényvédelem és a betegségek megelőzése egyre jelentősebb tényezővé vált. A Bayleton növényvédő szer e problémákra évek óta biztos megoldást nyújt, melynek egyik biztosítéka e széles hatásspektrumú gom­baölő szer szisztemikus (fel­szívódó) hatóanyaga, a tria- dimefon. A szer hatékony valamennyi gombafajtánál a valódi lisztharmat, a külön­böző rozsdabetegségek (sár­ga-, barna-, fekete- és ko­ronarozsda) ellen, eredmé­nyesen alkalmazható a búza feketefoltossága, valamint az árpa levéllöltossága el­len. A Bayleton szisztemikus tulajdonsága, valamint a permetezés utáni hatása ré­vén a meglévő, illetve még újonnan növekvő növényi részeket is védi. Mivel a növény felszívja a hatóanya­got, így a szer hatását a csapadék nem rontja. Az előbbiek következtében a szer hatékonyságának ideje jelentősen nő, például liszt­harmat és rozsda esetében, mintegy 3 héttel. A fertő­zőt tség és a betegség mér­tékétől függően egy, illetve két kezelés szükséges. Bár a bemutató idején és helyén inkább a levélletü-fertözés volt a legriasztóbb, ami ter­mészetesen nem a fajták, inkább az időjárás követ­kezménye. A fajtákról any- nyit: a termelőüzemek szak­emberei naprakészek, fogé­konyak a jó termőképessé­gű és ellenálló fajták kivá­lasztásában. A marlonvásári kutatóin­tézet fajtáit a gyakorlatban „tesztelték”. Az üzemekben a jó alkalmozkodóképessé- gű bőtermő MV—15-ös ke- nvérbúzafajtát, a középkorai MV—16-os, a bőtermő MV —17-es, és a legkorábbi MV —18-as fajtát éppúgy vetik, mint a szegediek nemes faj­táit, köztük a GK-Kincső, á GK-üthalom, a Bucsányi 20- as fajtát. A Magria Kft. szakember­re, Kavajecz Barna azonf ban a durumbúzák kiszorul lása miatt szomorúan jéj- győzte meg, hogy e tésztá- lisztnek való fajtákból saj­nos megyénk gazdaságai nem termelnek, mivel kisebb hozamúak, és jó tulajdonsá­gukat nem „díjazza" a ke­reskedelem. Pedig lisztjük­höz csak víz kell. tojás nem! Mégsem terjednek el, mint például nyugaton. Taláh majd jövőre. (bekeesi) Kalászosbemutatón

Next

/
Thumbnails
Contents