Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-22 / 145. szám
1990. június 22., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 II privatizáció lehetőségei a közlekedésben Egyensúlyozás a szakadék szélén MÉLYBE TART A SZÉNBÁNYÁSZAT Öncsőd, vagy végre ébredünk? A fejlett piacgazdasággal rendelkező országok példája alapján a magyar szakemberek úgy látják, hogy a közúti közlekedési igények kielégítése négy alapvető formában érhető el. Az egyik ilyen lehetőség, hogy a nem közlekedési profilú vállalatok, vállalkozások saját erőből oldják meg a szállítási feladatokat. Ugyanakkor elképzelhető közlekedési kisvállalkozások létesítése is, ám nem kizárt a középkategóriájú vállalatok, vállalkozások léte sem. S végül, de nem utolsósorban az autóbusz-közlekedésben szóba jöhet a kizárólag menetrend szerint tevékenykedő közszolgáltató állami vállalat működése. A közlekedési szakemberek megítélése szerint a kisvállalkozások tulajdonformája döntően egyéni magántulajdon, míg a közepesek esetében társas, magán-, vegyes, kommunális és állami tulajdon lehet. Ám mindenképpen szükséges már a szervezeti-tulajdonosi átalakítás során is élni a piac önszabályozóképességében rejlő lehetőségekkel. A mai helyzetet konzerváló kötöttséget, az adminisztratív úton elrendelt kötelezettségeket, preferenciákat a valós dereguláció gyorsításával kívánatos megszüntetni, ugyanakkor figyelembe veendő, hogy egyrészt a piaci mechanizmusok — és az azoknak megfelelő intézmények — is csak a folyamat közben alakulnak ki. Más részről arról sem szabad megfeledkezni, hogy a közlekedés még a szolgáltatásokon belül is olyan sajátosságokkal rendelkezik, amelyek nem teszik lehetővé más gazdasági ágazatokkal azonos szabályok szerinti működését. Az elmúlt évtizedek egyik nagy hibája volt, hogy^ a közlekedést ipari sémák szerint szabályozták. A menetrend szerinti autóbusz-közlekedés a lakosság .által rendszeresen és közvetlenül igénybe vett alapvető szolgáltatás, amely a mai megítélés alapján közszolgáltatásnak minősül. Ugyanakkor még a közszolgáltatáson belül is több, egyedi sajátossággal bír. Nevezetesen, időben és térben kötött pályán, a kereslet viszonylag merev határok között mozog; a területi különbségek miatt a piacösz- szeomlás veszélye viszonylag nagy. Az is a sajátossága ennek a szolgáltatásnak, hogy a személyszállítás rendkívül veszélyes. Mindezekből következik, hogy a tömeg- közlekedés privatizációját fokozatosan, az említett veszélyforrásokat kiküszöbölő feltételek megteremtésével összhangban célszerű megvalósítani. A szektor- és szervezetsemleges szabályozás már önmagában is jelentős lépést jelentene a személyszállítás piacivá tétele érdekében, elősegítené a veszteségek egy részének felszámolását, s a hatékonyabb megoldási módozatokat preferálná. Az ellátási kötelezettség feloldása azonban csak a finanszírozás és részben a jogi szabályozás lényegi megváltoztatása után lehetséges, mivel enélkül olyan nagy területek maradnának tömeg- közlekedés nélkül, hogy az egyet jelentene a piac összeomlásával. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a kisebb települések nagy részében a még kiépítetlen vagy felszámolt infrastrukturális ellátást is az autóbusz-közlekedésnek kell pótolnia. A többszektorú piac szabályozásának legcélszerűbb és ennek megfelelően legelterjedtebb módja a koncessziós rendszer, amikoris a tömegközlekedésben való részvételt egyedi engedélyhez kötik, ezáltal a vállalkozók versenyben állnak a piacon, tevékenységük során viszont védett helyzetben vannak a piacot lefölözők- kel szemben. Emellett a koncesszió meg is szűri 'a vállalkozókat, minőségi követelményeket támaszt, egyben rangot ad ennek a tevékenységnek. A nyugati országokban a koncessziók kiadása a helyi közlekedés vonatkozásában a községi, illetve városi, míg a helyközi személyszállítást illetően a tartományi (megyei) önkormányzat joga. Ez utóbbi hatáskört hazánkban az új önkormányzati törvény írhatja elő. A menetrend szerinti autóbusz-közlekedésben a megbízhatóság elsődlegessége és a hálózatban működés szükségszerűsége folytán a magánszektor elsősorban a társas és vegyes tulajdonformában képes tevékenykedni. Persze, megfelelő együttműködés kialakításával az egyéni vállalkozások is számottevő szerephez juthatnak. A hozzáértők szerint az áruszállítást viszonylag rövid távon és csaknem teljesen a piaci viszonyokhoz alkalmazkodó ágazattá lehet változtatni. Ezen a területen már az elmúlt években kialakult a kínálati piac, jelentősen bővült a magánvállalkozások köre, ugyanakkor itt ütköztek ki leginkább a közlekedési piac „gyermek- betegségei”. A verseny kimondottan az árakra korlátozódott. ezzel szemben a minőség háttérbe szorult. Az áruszállítást tekintve az általánostól eltérő szabályozás csak szűk körben mint például a nemzetközi fuvarozás, vagv a nagy ‘befektetést igénvlő szállításé'1’ esetében indokolt — állítiá'"- a szakemberek. A Volánvállalatok nagy gondként emlegetik, hogy a nemzetközi fuvarpiacon a magán- vállalkozók olyan mértékben verik le az árakat, hogv az egy részről devizaveszteséget okoz az országnak, ugyanakkor a külföldi partnerek is meglehetősen rossz szemmel nézik az effajta törekvéseket. L. L. Régen volt ilyen nehéz helyzetben a hazai szénbányászat, s köztük akarva- akaratlanul a borsodi szénmedence (a szénbányászat egy nagy család, s bár önállóak a vállalatok, de a kudarcok és a sikerek egyként érik az iparágat) Most és itt kudarcról, a szakadék szélén való egyensúlyozásról beszélhetünk. Egy óvatlan lépés, és ... Nem elképzelhetetlen, mi több, egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a nagyonis közeli jövőben nem jutnak elegendő szénhez a hőerőművek, és a lakosság is sorban áll majd, ha szenet akar vásárolni. És mindehhez még az is járul: a bányászok hangulata egyre rosszabb, létbizonytalanság réme fenyegeti őket. Lassan összecsapnak a hullámok, és hiába nem akarja ezt senki, de egyelőre nincs, aki tegyen ez ellen ... * Szén pedig kell! Ez így kimondva, kimondatlanul tény, ám míg ez valósággá is válik, lehet, késő lesz. Lassan, de biztosan halad a vég felé a bányászat, és bár dolgoznak, termelnek a föld alatt, de nem túlzunk, ha azt mondjuk: az ágazat agonizál. Fél évtizede sincs annak, hogy a borsodi szénmedence 18 ezer embernek adott közvetlenül munkát, felszínre hoztak mintegy 5 Sok a dolga az új parlamentnek, ebből fakadóan a hét első napjain törvényjavaslatok sora felől kell dönteniük a honatyáknak. Élénk munka folyik az Országgyűlés bizottságaiban is, hiszen rengeteg döntéselőkészítés, javaslattétel vár megvitatásra. Többnyire a szünetekben is „folytatódik” az üléste- í-emben, a bizottsági munkának helyet adó szobákban megkezdett párbeszéd, itt persze már lényegesen oldottabb formában. Dr. Balás Istvánnal, az MDF miskolci képviselőjével az egyik szünetben arról váltottunk szót, hogy milyennek ítéli meg a közéleti munkába a rendszerváltással bekerült jogászok jelenét, jövőjét. Ez utóbbi kérdés azért sem közömbös, mert ismert, hogy közülük jó néhányan bejáratott, jól menő praxist hagytak maguk mögött. így például az ügyvédek, mint ő is. Ha jól tudom, az édesapja is jogász volt, táblabíró, millió tonna szenet. Most pedig említhetnénk: hol van már a tavalyi hó? Ugyanis jelenleg 11 ezer 300 ember keresi kenyerét a szénbányáknál, az 5 millió tonna pedig lecsökkent 3—3,4 millió tonnára. És a tendencia tovább tart. A cég vezér- igazgatója, Kiss Dezső erről : — Az év első öt hónapjában több, mint félezerrel csökkent a létszámunk, év végére pedig még legalább ezerháromszázzal. Korengedménnyel mennek majd nyugdíjba, muszájból, gazdasági kényszerből. És kettő-négy év múltán bezár a feketevölgyi és a Rudolf-te- lepi akna, és kikerül a borsodi medencéből 2—2,5 millió tonna szén. A kiesett mennyiséget pótolni kell. Miből, honnan, kikkel? Du- bicsányról már beszélni sem merek. Jóformán senki sem akar hallani arról a szén- vagyonról, amelyet ebben a térségben rejt a föld mélye. Nincs, nem is volt pénz kiaknázására ... * Hosszú-hosszú évek óta kritikus helyzetben van a szénbányászat, és ezt tudta, jogi berkekben jól csengő neve van a családnak. Bár a képviselők, ország- gyűlési tisztségviselők, bizottsági tagok fizetéséről a központi lapokban az utóbbi hetekben különböző publikációk láttak napvilágot, feltételezem, mint ismert nevű, jó ügyvédnek, Önnek is jobban jövedelmezett a munkaközösségi tevékenység. — Felvetik ezt a kérdést jogi berkekben is, de hadd mondjam el mindjárt az elején, mi, akik a Magyar Demokrata Fórum alapításában, szervezésében, a választások előkészítésében, lebonyolításában részt vettünk, most szeretnénk folytatni azt, amit magkezd- tünk, amiért minden történt. Ha pedig az ember ilyen alapokon áll, így közelít. a feladatához, akkor más szempontok nem lehetnek annyira fontosak, így az anyagiak sem. — Akik távolabbról, a szakmán kívülről mérlegelátta az előző kormányzat, és a mostani is. Az ipari és kereskedelmi tárca kidolgozta javaslatát (ki tudja hányadikat?) a kátyúból való kilábalásra, ám erről kormányszinten kell dönteni. Az előző kabinet ezt a döntést nem vállalta fel, igaz, az ügyek átadásakor az elsők között említette: rendezni kell a bányászat helyzetét ... Rendezni, igen ám, de a központi büdzsé kimerült. Ami tény: több, mint har- mincmilliárd forintnyi adós- ságterhet görget maga előtt az iparág (az elhibázott eocénprogram és egyéb beruházások), e jelentékeny összeget képtelenek visszafizetni. A hazai szén ára 20 —30 százalékkal alatta marad a világpiacinak (ha emelik a termelői árat, óhatatlanul emelkednek a fogyasztói árak is). Előbb- utóbb elodázhatatlan a belső racionalizálás is. Meddig lehet még karcsúsítani a szénbányászatot? Meddig tart még a fogyókúra? Egyáltalán: szükség van még a hazai szénre? lik a politikába bekapcsolódott jogi szakemberek szereplését, azt is rebesgetik, hogy a következő évek alatt az ország nyilvánossága előtt ismertebbé váló ügyvédek az eddiginél is jobb eséllyel végezhetik majd munkájukat, hiszen közszereplésük nyomán a népszerűségük is emelkedik. — Akik az új választások után kerültek a parlamentbe, illetve majd a helyi ön- kormányzatok soraiba kerülnek, azért vállalják, vállalták a napjainkban egyáltalán nem népszerű közéleti tevékenységet, mert őszintén hisznek abban, hogy hozzájárulhatnak a gazdasági bajokból való kilábaláshoz, hogy egy új Magyar- országot teremthetnek választóikkal közösen annak helyébe, ami itt az elmúlt negyvenegynéhány év alatt létrejött, kialakult. Azt hi-' szem nemcsak a magam nevében, több jogász képviseKérdések sora, és visszatér az a kijelentés: szén pedig kell! A szénerőművek kapacitása 2000 megawatt. A lakossági fogyasztás több százezer tonnára tehető. Igaz, külföldről e tekintélyes mennyiség beszerezhető, de kérdéses: miből ? Nem lenne egyszerűbb rendbe tenni a hazai bányászat sorsát? ' * Az új minisztérium azt javasolja a nehéz helyzetben levő bányavállalatoknak; kérjenek öncsődöt maguk ellen, s így egyenként válik áttekinthetővé a cégek helyzete, ugyanakkor pedig lehetőség nyílik a közös vizsgálatra, a nemzet- gazdasági érdekek érvényesítésére. Kiss Dezső ezzel kapcsolatban azt mondja: — Szeptember közepéig tisztában vagyunk a helyzetünkkel. vélhetően addig mennek a dolgok, ám utána már nekünk sem lesz sok választásunk, öncsőd, szanálás, fizetésképtelenség. Nincs, és nem látunk garanciát arra, hogy megvalósul a szénbányászat szerkezet- átalakítási programja ... A külföldiek nem ide ruházzák be tőkéjüket, sokkal inkább a jövedelmezőbb területeket választják ... Ami többé-kevésbé biztos: ebben az évben várhatóan nem kell számolni szénhiánnyal, ám jövőre igen. Hacsak ... Hacsak na- gvon-nagyon rövid időn belül nem születik döntés a több tízmilliárdos adósság sorsáról, a világpiaci árhoz való korrigálásról, s arról, hogy jut-e pénz a legszükségesebb beruházásokra, arra. hogy az optimális szinten tartsák a termelést. Arra, hogy legyen szén jövőre is ... lőtársam nevében is mondhatom, a napi 14—16 órás munka, a vidékről feljárók sok áldozatot vállaló fáradozása egyetlen célt szolgál — és abban nagyon hátra érdek —, hogy a megyében, kerül az egyéni, személyes az országban minél előbb, minél jobb körülmények között élhessünk valahányan. Hogy ez milyen hatalmas erőfeszítéseket követel, csak akkor érezzük át, ha szám- bavesszük a gazdasági élet ezernyi csődszagú baját, az oktatás, a művelődés több évtizedes vergődésének következményeit, az ország pénzügyi helyzetét és akkor még nem beszéltem arról, milyen nagyon hiányzik sokakból a hit, hogy elérhető egyáltalán, amit akarunk. Mert az elmúlt majd’ félszázad a legtöbb kárt az ismert és kézzelfogható károkon kívül az emberek lelkében okozta. Nagy József Volán-buszok forgalomban (f. I.) Illésy Sándor Parlamenti beszélgetés dr. Balás István (MDF) képviselővel
