Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-02 / 128. szám

1990. június 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Az Unesco és a Zrínyi Ilona Gimnázium A párizsi kapcsolat Magyar diák Párizsban fölldrajzórán a Szovjetunió­ról tanul. A magyar diák nem más, minit Zólyomi Er­nő a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium tanulója, aki az Unesco meghívására érke­zett a francia fővárosba. Az utazást egy nagyszerű játék­nak köszönhette. Az elmúlt év szeptemberében Sárospa­takon rendezték meg az Unesco-iskollák találkozóját. A résztvevők egy-egy or­szág küldötteinek szerepé­re vállalkozva játszották el az Unesco Végrehajtó Ta­nácsának ülését. A Zrínyi Ilona Gimnázium Brazília szerepét kapta meg, az el­nök Zólyomi Ernő lett. A diákok a Közös jövőnk cí­mű környezetvédelmi kiad­vány anyagát dolgozták fel Arra a kérdésre keresték a választ, hogy mit tehetnénk helyi és országos szinten azért, hogy ne boruljon fel az ökológiai egyensúly. A sárospataki találkozón leg­jobban szereplő négy isko­la egy-egy diákja utazhatod ez év májusában Párizsba. A négy tanuló most a va­lóságban is részt vett a végrehajtó tanács ülésén. De ezen kívül természetesen megismerkedtek a város ne­vezetességeivel, és eljutot­tak egy párizsi iskolába is. Az Unesco alapvető célja a nemzetközi együttműkö­dés és a béke ügyének a szolgálata. Hogy ezt az is­kolai nevelés révén is elő­segítsék, 1953. novemberé­ben elindították a nemzet­közi együttműködés és a békére nevelés eszméjével azonosuló — azaz asz­Ai Unesco Végrehajtó Taná­csának exelnöke, Zólyomi Ernő a II. A-ból. szociált — iskolai prog­ramot. A nemzetközi lán­colatnak jelenleg huszonhat magyar iskola a tagja. A Zrínyi Hona Gimnázium 1961-ben kapcsolódott be az Unesco-munkábá. A kezde­ményező Sárközi Andor ta­nár úr, később Rózsa Fe- renc-díjas újságíró lapunk főszerkesztője volt. Ebben az időben ez volt szinte az egyetlen lehetőség arra, hogy a nyelvet tanuló diákok el­jussanak külföldre. Jelen­leg Kováts Éva tanárnő szervezi a gimnáziumban ezt a munkát. — A helyi sajátosságokat figyelembe véve, az egyéni elképzeléseinkkel gazdagítva az Unesco ajánlása szerint készítettük el .az év elején a munkatervíinkeit — mondta ■a tanárnő. — Négy téma köré csoportosítottuk ren­dezvényinket. Ezek a követ­kezők: A világproblémák és az ENSZ szerepe megoldá­sukban: Az emberi jogok Más országok, más kultú­rák: Az ember és környeze­te. A számtalan rendezvé­nyünk, kezdeményezésünk közül csak néhányat emlí­tenék: a történelem érettsé­gi vizsgán „B" tételként szerepelnek az ENSZ-ről és az Unesco-ról szóló kérdé­sek. Az idegen nyelvi taná­ri munkaközösségekkel együttműködve országisme­reti vetélkedőket, idegen nyelvi műsorokat, műfordí­tói pályázatokat hirdetünk Ápoljuk meglévő külföldi kapcsolatainkat, de keressük az újabb cserelehetőségeket is. Segítjük a szép tradíciók­kal rendelkező Béke-klub munkáját. Ugyancsak támo­gatjuk a környezetvédő-ter­mészetbarát szakkör mun­káját. Amennyiben folyta­tódik, továbbra is részt ve­szünk a Sárospatakon meg­kezdett országos szimullá- ciós játékban. Ősszel szíve­sen vendégül látnánk a vég­rehajtó tanács „tagjait". Előadások, kiállítások segít­ségével is .tudatosítjuk ta­nulóinkban, hogy az ENSZ az a fórum, ahol meg lehet kísérelni a nemzetközi el­lentétek békés megoldását. A tartós béke megterem­tésében ;a nevelésnek óriási szerepe van. Ahogyan az Unesco alkotmánya is hir­deti: „Mivel a háborúk az emberi lelkekben keletkez­nek, az emberi telkekben kell a békének védelmet emelni”. (lg) F alun élő emberről mindenki tud min­dent. Nincs az a titok, rejtély, amely idővel ki ne tudódna. Hétköznapi dol­gok szinte semmi perc alatt, a pikánsabbak néhány hét vagy hónap múltán napvilágot Iáinak, kiderülnek. De Franszoá eltűnése nem ezek közé tar­tozott. Hollétére nincs válasz sem hivatalos, sem közvélemény szinten. Mert Franszoá nyomtalanul tűnt el. Köd előtte, köd utána . . . Aki csak ismerte és tudomást szerzett el­tűnéséről, az próbálta megerőltetni memóriá­ját, vajon hol, és mikor látta utoljára, mi­kor, mit beszélt vele? Általában minden el­tűnttel igy számol el az ember. Aztán le­szűri magában a tanulságot, mi, miért történt, érdemes-e még tovább érdeklődni utána, vagy magában végképp zárja le az ügyét, térjen napirendre a dolgok felett, és folytassa tovább a lótás-futást ott, ahol ab­bahagyta. Most én is azt teszem, keresem az emlékek között. Ezt a légynek sem ártó szerencsétlent, akit az elmúlt év nyarán egy kiadós zápor utáni reggel közmunkán lát­tam, vagy tízévi kóborlásom után. Teljesen új, még festékszagú talicskával állt meg a bérház előtt, akkurátuson kipa­kolta belőle a lapátot, a kapát és a seprűt, az útmenti kőfalnak támasztotta, és rágyúj­tott. Ahogy csak a ráérős közmunkás tud: haláli nyugalommal. A végtelen idővel meg­ajándékozotton. S közben akad cimbora is, akit a bérházi ablakon keresztül láttam meg, mint amikor valaki a filmen balról vagy jobb­ról „úszik” a; képbe. A jövevény zsebét ta­pogatta, majd cigarettát kapott Franszoától és újra két zsebére tette a kezét, széttárta, biztos a gyújtó is „otthon maradt”, sokáig beszéltek, majd a közmunkára szorult Fran­szoá visszatette a szerszámokat a talicskába és együtt indultak a büfé felé. A felhőszakadás által összehordott kavics­szemét sártömeg hatalmas cipóként sütkére­zett, keményedett a nyári melegben. A dom­bot azóta kőkeményre taposták a kocsik. Ki­sebb lett, laposodott, időközben újabb hor­dalék tapadt hozzá, amit szintén bedöngöl­tek a jármüvek. Hónapokig kerülgette, aki­nek sikerült, és amikor odanéztem, mindig az jutott eszembe, ha nem jön az a lej- moló idegen, Franszoá, egy fél óra alatt el­takarította volna ezt a három talicskányi dombot. (Bár most már ezt is kétlem.) Mert azért az utóbbi években ő is nagyon meg­változott. Szülei halála után csak fokozódott reménytelensége. Céltalan, üres léte egyre kilátástalanabb lett. Pedig jólelkü gyerek volt, soha nem veszekedett senkivel. Cukrász volt, szép, tiszta, könnyű szakmát választott. Nyaranta a fürdőkért volt a szórakozása, meg a foci. Pedig esetlen is volt, félénk is, de éjszakákig futballoztunk. Megmaradt olyan gyereklelkünek, akibe még rúgni sem volt érdemes. Soha egy lány sem volt körülötte, a réges-régi barátok pedig már mind elma­radtak tőle. Tökegyedül-maradt, igy sorsa egészen természetes, hogy a szokásosként alakult. Annyira kiszolgálta a piát, hogy negyvenéves korára már csak annak élt. Így került az utcáról és a közmunkára is. Kora ősztől egész télen, tavasszal csak a kockás zakóban didergett. Mindenét eladott, □ lakást is. Jólelkü vevője készített neki a portán egy szobát, bérlője főzött-mosott rá. Egy augusztusi reggelen az állomás köze­lében találkoztunk, megemlítettem a félbeha­gyott, meg sem kezdett munkát, amin jót ne­vetett, majd minden átmenet nélkül két fo­rintot kért, hogy a három talált sörösüveg árát pótoljam már ki a buszjegyre. Pedig gyalog lödörgött mindig. - Inni kell az ne­ked, Franszoá! - nevettem. - Meglátod, te is úgy jársz egyszer, mint tudod ki? Mert volt egy barátunk, aki csak annyival előzte meg Franszoát, hogy minden csavar­gások, nyomorok után felkötötte magát. Franszoá nem tiltakozott, humoros gyerek volt, és a tőle megszokott öngúnnyal azt mondta, mikor mondtam, hogy most nem is megy busz hazafelé: Akkor jó lesz ez a pénz kötélre. És nevetett. - Arra nem adok Fran­szoá, mert az nagyon drága, annyi pénzem nincs, azért egy egész életet kell fizetni. - Ér az én életem annyit, mint egy kötél? - kérdezte, és még jobban nevetett, meg sem várta a választ, elindult a falu felé. így lát­tam őt utoljára a késő nyári, vagy már kora őszi reggelen. Aztán végképp eltűnt... N éhány hónap múlva az újság hozta a fényképét egy másik eltűntével együtt. Azóta senki nem tud róla semmit. El nem vándorolt az biztos, még a fizetését sem vette fel, csak egyszerűen nincs sehol. Kezdetben nem kereste senki, később csak suttogtak a faluban, egymást kérdezték az emberek, „Hallottátok?” ... és mindenféle rémség keringett, kiknek ártott, kiknek volt láb alatt, mások a hasonló sorsúak végzetét bizonygatták, és maradt minden a régiben. Mert Franszoá egyszerűen csak eltűnt. Ha valóban így van, hogy az örök vadászmezőt választotta az otthontalanság helyett, akkor eleget hallgatja a szülök korholását odaát. Eleget nézi-hallja és örömmel kasszírozza be, hogy mennyit beszélnek róla, hogy én is kérdezem a többiekkel együtt: Hol vagy Franszoá? Válasz sehonnan sem jön . . . Bekecsi Szabó László Dr. Kovács Endre bérmál (Archiv, amatörfelvétel) A lélek teljesítménye... H keresztények nagy ünnepe: pünkösd Az egyházi év első két nagy ünnepét, a karácsonyt, és a húsvétot mindannyian ünnepeljük, a kereszténység harmadik nagy ünnepét csak a hívő keresztények. Egyes' vidékeinken ma is élnek még pünkösdi népszokások, ame­lyek a betlehemezéssel, a húsvéthétfői locsolkodással állnak egy sorban, az átlag-- ember mégis keveset tud erről a szép nyár eleji ün­nepnapról. Holnap pünkösd, zúgnak a templomok harang­jai világszerte, szülők, bér- maszülők, kísérik el a na­gyobbacska gyerekeket a templomba, hogy a püspök kis keresztet rajzolva a homlokukra, felnőtt keresz­tényekké avassa őket. Dr. Kovács Endre, római katolikus püspökhelyettest, Mindszenti plébánost, kértük beszélgetésre az ünnep elő­estéjén, akkor, amikor a miskolci Mindszenti temp­lomban már pompáztak r« virágok, minden készen ál­lott a bérmálkozók, a hívek fogadására. — Püspök Űr, kérem, mondja el, mit jelent a pünkösd, mit ünnepelnek ilyenkor a keresztények? — Pünkösd: görög erede­tű szó, azt jelenti, ötvene­dik, a húsvét utáni ötvene­dik napot jelzi. Ennél fogva szorosan a húsvéthoz tarto­zik, e napon fejeződik be a húsvéti idő. Már az ószövet­ségi választott nép is ünne­pelte ezt a napot. Ök arról emlékeztek meg, hogy Isten átadta Mózesnek a Sinai he­gyen a tízparancsolatot. Volt egy másik jelentése is ennek a napnak, ekkor adtak hálát az emberek Istennek a ter­ményekért. A keresztény­ségben a pünkösd a Szentlé­lek eljövetelének ünnepe. — Miként zajlottak a pün­kösdi események Jeruzsá­lemben? — A Szentírás így beszé­li el: „Mikor elérkezett pün­kösd napja, (az apostolok és a tanítványok) mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. Hirtelen, mintha csak heves szélvész közele­dett volna, zaj támadt az égből és egészen betöltötte a házat, ahol összegyűltek. Majd pedig szétoszló, tüzes nyelvek lobbantak fel előt­tük és leereszkedtek mind­egyikükre. Valamennyien el­teltek a Szentlélekkel és kü­lönféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy amint a Szent­lélek szólásra indította őket. Ez idő tájt mindenféle nem­zetből tartózkodtak istenfélő zsidók Jeruzsálemben. Mikor ez a zaj támadt, tömeg ve­rődött össze és megzavaro­dott, mivel ki-ki tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket." Péter apostol akkor előlépett és beszédet intézett a néphez. Szavainak párat­lan hatása volt. Aznap mintegy háromezer ember csatlakozott hozzájuk és ke- reszlelkedett meg. A pün­kösd így az egyház születé­sének ünnepe is, ekkor in­dult el vuágkörüli útjára Krisztus egyhaza. — Erre emlékezünk min­den pünkösdkor. A keresz­tény ünnepek azonban nem­csak emlékezések, hanem ti­tokzatos módon jelenlevő va­lóságok is — és ez különö­sen vonatkozik pünkösd ün­nepére. A Szentlélek állan­dóan az egyházzal van. Az egyház ugyanis nemcsak em­beri intézmény, hanem Krisztustól alapított isteni mű is, amelyet a Szentlélek vezet. Ebben van az egyház legfőbb ereje, ezért tud a történelem folyamán állan­dóan megújulni, és ez a biz­tosítéka annak, hogy fenn­marad egészen a világ vé­géig. — Hogyan ünnepük hol­nap a pünkösdöt a Mind­szenti plébánián? — Nálunk minden pün­kösdkor bérmálás is van. Bár különleges engedéllyel pap is bérmálhat, a bérmá­lás a püspök sajátos felada­tai közé tartozik. Más plé­bániákon általában csak négyévenként van bérmálás. Én, mivel nemcsak plébános vagyok, hanem püspök is, idekerülésemkor, tíz éve be­vezettem az évenkéntit, mert ennek több előnye van. A Szentleiket, a Szent­lélek hét ajándékát — a bölcsesség lelke, az értelem lelke, a tanács lelke, az erősség lelke, a tudomány lelke, az istenesség lelke, az Ür félelmének lelke — a hívek a bérmálás szentségé­ben kapják meg. Ezért a bérmálásra a legmegfelelőbb időpont a pünkösd. Az évenkénti bérmálásnál meg­valósítható, hogy csak na­gyobb gyereket bérmáljunk, legalább hetedik osztályos­nak kell lenniük, hiszen míg a keresztségben Isten gyermekei leszünk, bérmá­láskor már nagykorú ke­resztényekké avatnak min­ket. — Évente hány gyereket bérmál. Püspök Ür? — Eleinte itt, Mlndszenten negyvenen-ötvenen bérmál­koztak. Voltak sajnos isko­lák, ahol a gyerekek tudtá­ra adták, nem támogatják középiskolai felvételüket, ha hittanra járnak. Az utóbbi években már érezhető az enyhülés. így a bérmálko­zók létszáma is fokozatosan emelkedett. Holnap már százhúszan lesznek, és remé­lem. hogy mindig, mindig többen. Tudni kell természe­tesen, hogy csak megfelelő előkészület után lehetséges a bérmálás szentségének fel­vétele. Az idei bérmálkozók is szeptember óta járnak hittanórákra. — Ön bizonyára nemcsak a saját templomában bér­mál. — Tavasszal és ősszel já­rom az egyházmegyét, a vá­rosokat és a falvakat. Na­gyon sóik szép emlékem fű­ződik a bérmálásokhoz. A nehéz években is sokan él­tek h'itvalló életet, sok-sok család nevelte vallásosan a gyermekeket. Jártaim olyan településen, ahol mindenki bérmálkozott, de voltam olyan helyen is. ahol csak tizenketten voltak. Tizenket- ten. mint az apostolok ... — Ac ifjú keresztények életében jeles ünnep ez. em­lékeznek rá. mig élnek. A külsőségek mellett meghatá­rozó lehet az a prédikáció, amelyet a bérmáló püspök­től hallanak, önnek melyek a visszatérő gondolatai a bérmálási prédikációiban? — Igen gyakran emelem ki azt a csodálatos változást, amely az apostolok lelkében az első pünkösdkor történt. Megdöbbentő ugyanis, hogy még mennybemenetelekor is azt kérdezik Jézustól: „Uram, tehát mostanában állítod helyre Izrael orszá­gát?” Még akkor is politikai Messiást láttak Jézusban, még mindig nem értették meg igazán, hogy Jézus lel­ki országot akart, mely bűn- bánattal. megértéssel kezdő­dik. és hitben, szeretetben bontakozik ki. Emellett fé­lénkek, sőt egyszerűen — gyávák voltak: csak zárt ajtók mögött mertek talál­kozni. összejönni, mert fél­tek a zsidóktól. A Szentlélek világosságot és erőt öntött az apostolok leikébe, egé­szen átformálta őket. Amint Jézus azt előre megígérte nekik, a Szentlélek valóban elvezette őket a teljes igaz­sághoz és megértéshez, bá­torságot is öntött a szívük­be. Csodálatos volt az is, ahogyan további működésü­ket kísérte: az apostolok el­vitték az evangéliumot, azaz az örömhírt az akkor ismert egész világra. A ma embe­rének is érdemes elgondol­kodnia azon, hogy tizenkét apostol indult el és ma már csaknem másfél milliárd ke­resztény él szerte a világon, valamennyi ’ földrészen. A Szentlélek működésében te­hát napjainkban is van erő ... — Pünkösdi prédikációim­ban gyakran rámutatok ar­ra is. hogy a gyarló ember számára a Szentlélek az az erőforrás, amelyből állandó lelki megújulást nyerhetünk, ahonnan vigasztalást és bá­torítást meríthetünk. Sport- béli példák is bizonyítják ezt: milyen sikert tud .elér­ni egy kisebb tudású csapat, ha lelkesen játszik. Vagyis: a lélek teljesítménye föléje tud nőni a testi adottságok­nak. a lélek képes korrigál­ni a testi gyengeségeket. Nekünk most — is — mi­nél több lelkes fiatalra ran szükségünk, hogy felül tud­junk kerekedni nagy gazda­sági és egyéb gondjainkon. A Szentlélek Isten kegyelme a bérmálás szentségében ilyen lelkes fialta lókat nevel. — Ac ünnepre fényes na­pot kívánva köszönöm meg Önnek. Püspök Űr ezt a ta­nulságos. kellemes beszélge­tést. Lévay Györgyi v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents