Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-12 / 110. szám

1990. május 12., szombat ES2AK-MAGYARORSZAG 5 Kégli. Télen láttam meg, és azóta nem tudom feled­ni. Bánkú ton jártam hóke­resőben, nem sok sikerrel. Az üdülőközpont már csak nevében az — állapítottam meg keserűen. Se egy étte­rem, se egy melegedő, min­denütt a pusztulás. Aztán egyszer csak megpillantot­tam. Nocsak! Tán megszán­ták végre a turistákat és építettek nekik egy palotát? Mert mi tagadás, az épület gyönyörű. Falai fehérek, fe­dele ezüstösen csillogó ró­zsaszín pala, környezete gondozott — gömb alakú lámpák veszik körbe. Ahogy közelebb mentem, feltűnt a tábla: Behajtani tilos! És a felirat: Émász Oktatási Köz­pont. Hm. Nem tehetek róla, de rög­tön pénzben kezdtem gon­dolkodni. Ez bizony egy leg­alább 20 millió forintos beru- zás. Vajon miből telik rá az Émásznak? Csak nem miat­ta fenyegetik áremeléssel a mind torokszorítóbb szegény­ségben élő népet? Hogy tud­tak felhúzni egy ilyen épü­letet, amikor rendszeresen arról írnak a lapok, hogy nagy a szolgáltató vállalat kintlevősége, hogy nem fi­zetnek fegyelmezetten a fo­gyasztók? Az is eszembe jut, hogy Kovács Ádám, a Celladam feltalálója, a mi­nap energia-lobbyról beszélt a tv híradójában. És itt a legfrissebb energetikai meg­állapítás, a borsodi műszaki hetek hétfői megnyitóján hangzott el: mi, magyarok, csak töredékét fizetjük annak, amibe valójában az áram kerül. Az újságok — a mi lapunk is — ugyanakkor so­rozatosan arról számolnak be, hogy milyen szép Émász- székházakat avattak fel. De félre a negatív gondo­latokkal! A gyönyörű épü­letek végül is itt vannak, az országot gazdagítják. Ildo­mosabb a kesergés helyett örülni annak, milyen kultu­rált munkahelyek születnek. Lám, lám, az a bánkúti épület is: dicséri a beruhá­zót, tervezőt, kivitelezőt, örülni kell hát neki! És va­lahogy bejutni egy ott tar­tandó tanfolyamra. Hátha kioktatnak, hogyan kell megszerezni a hozzá szük­séges pénzt! Trabant. Hála a kékek­nek és zöldeknek, lassan kedvező irányba fejlődik autóállományunk. Az év közepétől megszűnik a két­ütemű Trabantok importja, helyettük jön a négyütemű, Volkswagen-motorral ellá­tott. Ez is olyan, aminek örülni kell. Csakhogy: míg az olcsóbbik Trabant ára alig haladja meg a 100 000 forintot, a Póló-motoros már 180 ezer forintot kóstál! A kisembernek, a Trabant po­tenciális vevőjének még 102 ezer forintot is nehéz össze­spórolni, nem még 180-at. Sokan, akik telekre járnak a kétüteművel, vagy azért tartják, hogy a gyerekkel rohanhassanak az ügyelet­re, most elesnek az autóvá­sárlás lehetőségétől. És mi lesz a Hycomatra rászoru­ló mozgáskorlátozottakkal? Kormányzatunk mintha me­gint megfeledkezett volna a kispénzűekről. Mert egyér­telmű: a 180 ezer forintos ár őket sújtja. Bár ki tudja? Ha mondjuk egy doboz gyu­fa száz forintba kerül majd, nem is lesz olyan drága az a Póló-motoros Trabant. Feltéve, ha időközben fel nem megy az ára ... Vadulunk. Minél sarcolóbb jellegű a költségvetés elvo­nó jellege, annál több elem­zést igényelnek a közgazda- sági szabályzók. Korábban a termelési tanácskozások té­mája rendszeresen az volt, hogyan fordíthatja a gaz­dálkodó a maga javára a szabályzókban rejlő lehető­ségeket, miként éljen meg a nehezedő körülmények kö­zepette is. Eddig legalábbis így beszéltek a szakemberek, s erről szóltak az újságok tudósításai. De mert min­den változik, a hangnem is fordulatot vett. Figyelem a kisvállalat igazgatóját, aki eddig szemérmesen, sorok között olvashatóan beszélt. Az elmúlt év egyik legfor­róbb hangulatú miskolci koncertje a Bonanza Banzai fellépése volt. A zenekar május 12-én, szombaton, es­te hét órakor Miskolcon, az egyetemvárosi sportcsarnok­ban lép fel. Műsorukban nemcsak a második nagyle­mezük dalait adják elő, de Most azt taglalja, hogy a szabályzókat nem kihasznál­ni, hanem kijátszani (!) kénytelenek. Beszél a veze­tése alatt álló cég helyzeté­ről, már nem fogalmaz kör- mönfontan. Azt mondja, hogy van egy tartalékalap­juk. Adtak neki nevet is, mert úgy szokás. Majd ki­vágja az adut: ez a pénz bizony nem más, mint vál­lalati kenőpénz, azért van, hogy tudjanak belőle társ- vállalatok embereinek adni, hogy a cég munkát kapjon, mert különben hoppon ma­radnak. Hát, valahogy így múlik el a világ dicsősé­ge... Jel? Lassan két éve, hogy itt, az újság hasábjain el­vertem a port a Sancella— Hungary Kft.-gyártotta Li­bero pelenkán. Mondván: rossz, a gyerek rúg egyet, és máris tele van a lakás vattamorzsával. A kft. ügy­vezető igazgatója válaszolt, belátta, hogy lehet hibás so­rozat, de a pelenkák összes­ségükben kiválóak. Levelet is írtam neki, amiben nem minden indulat nélkül meg­jegyeztem, a gyerekek cso­magolására szolgáló mű­anyag fóliájuk gyenge, rossz, olyan kemény, hogy képte­lenség szépen megkötni a baba derekán. Múlik az idő, s mert az említett cikkeket — szerencsés esetben — csak időlegesen használja az ember, el is feledkeztem két év előtti bosszúságomról. Egy ismerősömnél nemrég kezembe kerültek: a pelen­ka és a fólia. Elámultam: mindkettő megjavult, a pe­ius puha, azt mondják, tar­tós. A fólia hártyavékony, lágy, mégis erős .. . Lehet, hogy mégis van remény? — m. szabó — sorra kerülnek az első ko­rongról ismert sikerek is. Ezen az estén Encsen, a városi sportcsarnokban, nyolc órától a tizenéves Szandi_ várja a fiatalokat. A koncerten közreműködik Fenyő Miklós és az Old Boys együttes. ... * ' . ' iü Szombati bulik ez a rész, ez adta kezembe a tőrkést: „Pé­ter más, kitartó, asszonyi álom, testben, szerelemben, pozícióban, rangban. Ezt a férfit megtartom. Ha Valaha akartam fér­fit, Péter az. Kell nékem, kell és fiatalsá­gommal, szépségeimmel elveszem tőle ...” A negyedük napon .bementem a kórházba. Operálást .nem vállaltam. A napló — meg- miér.gezett. És Péter egyre többet maradt távol. Szeméből láttam: a lányra gondol. Benne van az már a pórusaiban is. Egy­másba szívódtak. A következő napokban iszonyatos düh fogott el. Csak arra gondoltam: Pétert nem akarom elveszíteni. Nékem is kell! ... Lehet, hogy mégsem a detektívek ke­resnek? De ha kopognak az ajtón, kinyi­tom. Vagy legjobb lesz visszakapcsolni a csengőt. Négy napja öltem meg a lányt. Négy nap, ez örökkévalóság. Megöltem egy lányt. Én, .aki százak életét mentettem meg. Négy nappal ezelőtt határoztam: meg­ölöm. Péter Japánba utazott. Ha visszajön — és holnapra vissza kell jönnie —, még mohóbban fogja csókolni a lányt. Délután mentem. Gyenge tavaszi napsütés. Gyér forgalom, bimbózó orgomabolkrok. Táskám­ban a hosszú pengéjű .tőikés. Két éve hoz­ta Péter Svédországból. Csak oda kell tart­sam a nyakához, megnyomom kissé a ki­domborodó részt, és ... Emberék, gyerekek, A városnak ezen a részén nem ismernék. Sötét szemüveget Vettem fel. Sötét a Világ, akár a gondolat, amely tetté éreitt bennem. A lány fogadott. Méleg, barna szemei vidáman néztek rám. Megborzongtam. Nem szabad megölnöm, ha lemond Péterről... Rám isimért. Péter valószínűleg elmondta, milyen vagyak. Hellyel kínált. Csevegett: „Tudom, .miért jött. Tudom, hogy elvitte a naplóm, Péter is tud róla. Magának nem szólt. Várta, hogy maga szóljon. Ha Japán­ból visszajön, beadja a válópert. Láthatja, nem titkolok semmit. A naplóm amúgy is elmondott mindent. Péter szeret engem ...” Akkor már néztem a nyakát. A finom bőr alatt életerősen lüktetett az ütőér. Oda kell tartanom a kést, alulról fölfelé. Lassan .kinyitottam a táskám. Megmar­koltam ,a tőrklést. Éreztem a hideg acélt. Nyers és kegyetlen érzés lapult bennem. Hideg számítás. A szekrényen egy pongyo­la függött. Odaléptem, magamra vettem. A lány nevetett: „Mi az. talán itt akar ma­radni? Vagy megjött az esze, és őriként lakást cserél velem?” Mosolyogtam én Is. Lám, milyen jó ez a pongyola, megvédi a kosztümömet a vér­től. Mert az fog folyni, fröcskölni... Azután nyakához nyomtam a tőrkést. Megnyomtam a kis kidomborodást. Hörög­ve félsikoltott. Valamit mondani akart, de a vér azonnal elöntötte a száj üreget. Valaki kopog az ,ajtóin. Négy egyenlő időközű kopogás. Istenem, ez Péter! Ügy látszik, egy nappal hamarább étkezett. Vagy hírt kapott a lányról... Vártam, és felkészültem erre a találko­zásra. Csak erre vártam. Négyszemközt akarok beszélni vele. Azután jelentkezem. Furcsa. Milyen kemény volt annak a lánynak a szíve . .. Tálán nem is volt szí­ve... ÍTÉLET Négy asszony toporog a mennyország kapujában és bebocsátást kér. Szent Pé­ter így szól hozzájuk: — Emelje föl a kezét, aki megcsalta az urát! Három asszonykéz emel­kedik a magasba. A meny- nyei portás dönt: — Ti hárman a tisztító­tűzbe mentek. A süket szintén. SZEMREHÁNYÁS Hárm év zárka után ha­zatér a betörő. Amint be­toppan, azt látja, hogy a felesége egy kisbabát etet. — Csak nem a tied?! — kérdezi megrökönyödve. — De igen. És ha három évvel ezelőtt ügyesebb let­tél volna, a tied is lehetne. HELYREIGAZÍTÁS — Bocsánat, véletlenül nem Kovács úrhoz van sze­rencsém? — Nem uram. Nem va­gyok Kovács úr. De ha az lennék, az nem lenne vé­letlen, az én anyám tisztes­séges asszony volt. HIDEGVÉR Egy vízvezeték-szerelő gyanútlanul belép a fürdő­szobába, ahol egy hölgy ép­pen zuhanyozik. A megle­pett asszony ijedten föl­kiált. A mester kis ideig szemlélődik, majd megszó­lal: „Na, mi van? Nem lá­tott még vízvezeték-szere­lőt?!” ORVOSNÁL — Doktor úr, biztos ab­ban, hogy a köhögés ellen jó a hashajtó? — Persze. Vegye csak be és mindjárt nem mer kö­högni. VÁLASZTÁS — Fiatalember, maga már több, mint egy éve udvarol a lányomnak, ide jár enni. Itt az ideje, hogy nyilat­kozzék, tisztességes a szán­déka vagy nem. — Miért, választhatok? FÉLÉNKSÉG — Uram, nem tenné a kezét máshová?! — szisze­gi egy hölgy dühösen az autóbuszon szorosan mel­lette álló férfinak. — De — mondja ez — csak eddig nem mertem. BALESET — Képzeld, a doktor Ko- vácsnét autóbaleset érte. — Öh, a szegény. És hol sérült meg? — Az arcán. — Jaj, a szegény. — Egy híres sebész azon­ban rendbehozta. Semmi sem látszik rajta, ugyan­olyan az arca, mint azelőtt. — Óh, a szerencsétlen. BIZTATÁS — Bátyám, ha átvágok a maga kertjén, elérhetem még a nyolcharmincas vo­natot? — kérdi az eltévedt turista a kapuban álló gaz­dát. — Meglehet. De ha ki­eresztem a kutyát, még a nyolcórait is eléri. VIZSGA A hentes ügyes eladót keres. — Hány gramm egy kiló? — vizsgáztatja. — Szűkén kétszáz. — Fel van véve. Aranyérmes trófeák Befejeződött a múlt évben, 1989-ben puskavégre kapott nemesvadak trófeáinak bírá­lata. A bizottság mintegy 600, a borsodi vadásztársasá­gok tagjai, illetve hazai vendégvadászok által elej­tett szarvasagancsot, őzagan­csot, mufloncsigát és a nem kötelezően bemutatott vad­disznóagyarat birált el, mi­nősített. Kismartoni Károlynak, megyei vadászati felügyelő­A SZTÁV -PROGRESS Oktatási Továbbképzési és Szolgáltató Kft. ebben az évben először szervez egész- napos nyári gyenmetofoglal- koztatást Miskolcon. Július 2—13-ig és július 16—17-ig az avasi 42. Sz. Általános Iskoláiban, illetve a ikiliámd 34. Sz. Általános Iskolában játékos sport-, számítógé­pes-, idegennyelvi progra­mokkal és a tapolcai, ill. a diósgyőri strandon, úszások­tatással várják az általános iskoláikat. nek megítélése szerint a legértékesebbnek számító szarvasagancsoknál emelke­dett az éremre érdemesek aránya. Bemutattak ugyanis 200 agancsot, s ebből 3 nyert aranyat, 17 ezüstöt, míg 17 bronzérmet : kapott. A szarvasbika-állomány minő­ségi javulására utal, hogy a putnoki község tanácsi va­dásztársaság területén ejtett 8 szarvasbika agancsa közül 7 nyert érmet. A Fazekas .utcai 6. Sz. Ál­talános Iskolában nyelvi (német, francia és eszperan­tó), számi tógépes, sport-, ill. kézimunka szaktáborokba invitálják a gyerekeket, gaz­dag — elsősorban művészeti jellegű — kiegészítő progra­mokat kínálva. Itt az idő­pontok: július 2—13; július 16—27; július 30—augusztus 10. Napi háromszori étke­zést biztosítanak. A sláger minden .bizony - nyal a DVTK Labdarúgó Szakosztályával és a Diós­győri Vasas Művelődési Az őzbakok fej díszéből 367 került a trófea bíráló- bizottság elé. Itt viszont azt állapították meg, hogy az őzállomány gyenge. Mert alig 4 százalékát tudták csak díjazni a bemutatott trófe­áknak. A 3 aranyérmes bak Mezőcsát környékén, illetve a Sajó-völgyében esett. Az elmúlt évben több, mint 30 muflonkost lőttek ki — de csak 15 mufloncsigát mutattak be bírálatra. Ezek­ből kettőt értékeltek bronz­éremre, amelyek a Bükkben estek. Központtal közösen szerve­zett „Foci-tábor” lesz, me­lyen a labdarúgást kedvelő 8—14 éves fiúk két korcso­portban — neves játékosok és edzők közreműködésével — .közelebbről is megismerhe­tik a szép sportág titkait. Az érdeklődők részletesebb felvilágosításért a SZTÁV- PROGRESS Kft.-hez for­dulhatnak az 52-404-es, ill. 52-966/129-es telefonszámon, illetve személyesen a Mis­kolc. Henczeg Ferenc u. 43. sz„ II. emeletén, valamint a jelzett három általános is­kolában. A jelentkezési ha­táridő: május 30. Nyári táborok - sokféle programmal

Next

/
Thumbnails
Contents