Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-10 / 108. szám

1990. május 10., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A piac szava dönt Alkalmazkodni annyit jelent, megfelelni a vásárlók igényének Az év első .négy hónapjá­nak teljesítményét alapul véve, a Tiszai Vegyi ’Kom­binát reménnyel; kecsegtető esztendő elé néz. Mondhat­juk ezt annak ellenére, ihogy néhány termékféleségből az eddiginél 'kevesebbre tart igényt a népgazdaság, illet­ve a piac. Erről beszélget­tünk Várhegyi Miklóssal, a TVK kereskedelmi vezér­igazgató-helyettesével. — A 'belső piacra most az a jellemző, hogy bizonyta­lanná, úgymond kiszámítha­tatlanná vált, csökkennek bizonyos termékekből az igé­nyek — mondta válaszában Várhegy! Miklós. — Itt van­nak például a festékáruk. Azt tapasztaljuk, hogy a vevők bizonyos köre, első­sorban a lakosság, a koráb­binál lényegesen kevesebbet vásárol, ugyanis a magas árak takarékosságra készte­tik az embereket. — Ugyanez vonatkozik a különböző csomagolóeszkö­zökre is, vagyis kevesebb műanyagtermékre tart igényt a piac. Ha viszont csökken a fizetőképes kereslet, az rányomja a bélyegét a mű­anyag-feldolgozó iparra, amely kénytelen visszafogni a termelését. — Még nem szóltunk a vállalatok fizetésképtelensé­géről, amely egyre nyomasz­tóbban hat a gazdálkodásra — jegyeztük meg. — Ez á jelenség, .korábban ismeretlen volt a magyar gazdaságban, most viszont mind .gyakrabban, .tapasztal­ni, hogy egyre több vállalat kerül abba a helyzetbe, hogy ,nem képes kiegyenlíteni tar­tozását. Van ugyan csődtör­vény, amely lehetővé teszi a fizétésképtelenné vált gaz­dálkodó szervezetek felszá­molását, de hát ez nem le­het célja a magyar gazda­ságnak. Meg egyébként is, egy rendkívül hosszadalmas eljárás nem old meg, sem­mit, kiváltképpen nem szű­nik meg a krónikus pénz­hiány. A vállalatok növek­vő tartozásai arra .kénysze­rítenek bennünket is, hogy a jövőben jobban megnéz­zük, kinek szállítunk .rhi'llió- kat érő terméket. — Milyen tendenciák fi­gyelhetők meg a külpiacon, elsősorban a műanyagok adásvételében? — kérdeztük. — Azt tapasztaljuk, hogy a műamyagárak mindinkább stabilizálódnak, de meg­nyugtatóan alakul a műtrá­gya értékesítése, nem fize­400 ezer tonna szállítását garantálja az az l!)90-es szerződés, amely az OKGT és a TVK között létrejött. — Hogyan biztosítják a hiányzó félmillió tonnát? — Bizony, emiatt fájhat a fejünk. Ha az OKGT nem ad .a szerződésben szereplő 400 ezer tonnánál több vegy­ipari benzint, más beszerzési forrás után kell néznünk, mint azt már eddig is több alkalommal tettük. Van olyan terv, hogy a Dunai Kőolajipari Vállalatnál egy nagy kapacitású .benzin,lefej­tő állomást építünk, abból a célból, hogy a Dunán szál­lítandó benzin Százhalom­battáról csővezetéken jusson majd el a TVK-ha. Erre fel­tétlenül .áldoznunk kell. — Kínálkozik más megol­dás is? — Régóta fontolgatjuk, hogy bővítjük az olefingyár termelő kapacitását, ami egyben új nyersanyagforrás .megteremtését is jelenti. M'ás szóval, .igyekszünk al­kalmazkodni a. rendkívül bi­zonytalan vegyiparibenzin- ellátáshoz. Ennek lényege, hogy megépítünk egy mo­dern konstrukciójú, önálló hőhasznosítású, gázolaj bon. tására is alkalmas pirolízis- kemencét, amely már az év végétől évi 50 ezer tonna eti­lén előállítását teszi lehetővé. Tehát ennél a berendezésnél nem vegyipari benzint, ha­nem gázolajat használunk az éti lén tér m eléshez. — Az alapanyag-ellátásban mutatkozó gondok, az eddi­ginél magasabb világpiaci árak mire serkentik a kom­binát vezetését? — Alaposan felül, kell vizsgálni egyrészről a mű­anyaggyár termelési szerke­zetét, meg kell határozni a fő stratégiai irányt, hogy a mű­anyag-feldolgozás hosszabb .távon is kifizetődő1, nyere­séges ágazata maradjon, a petrolkémiai iparnak, amely­nek .biztos jövője lesz. Ter­mészetesen, a műanyaggyár termékszerkezetének kor­szerűsítése együtt kell, .hogy járjon a különböző üzemek gépi berendezéseinek, tech­nológiájának fejlesztésével. Ezt különösen elérhetőnek tartjuk külföldi tőke bevo­násával, amely újabb len­dületet adhat a hazai mű­anyaggyártás fejlődésének. L. L. Nincs kellemesebb illat, mint a frissen vágott szénáé ... A Szikszói Állami Gazdaság léhi telepén a nádképü csenkeszes telepített gyepről öt tonna hektáronkénti széna- termést takarítottak be május elején, s ilyen nem nagyon volt az elmúlt években. Ez az időben kijuttatott megfelelő mennyiségű tápanyagnak, s az egek „gondoskodásának” köszönhető. Ám most néhány napig, amíg a fű bálázásra kerül, nincs szükség esőre. Remélhetőleg „fent” erre is figyelnek. Vizsolyi (víz)ügyek Dassan szállingóznak az emberek Vizsoly főutcáján. S mindenki kétkedik. El­jön-e elegendő ember, lesz- iniek-e annyian* hogy ia gyű­lés megtartható, batározat- képe(s .legyen.? ... .Hát nem voltaik annyian.... Vizsolyban — bár már ’89-lben irrnega,lakúit —, ima még sincs vízműtársulat (vagy igen?). Ellentmondás mines a, dologban, íme a mlaigyiarázait: Tavaly márci­usban .a tanácsi vezetők, ta­nácstagok .megalakították a víztánsuilaitot. Am ezt isokan >a falúból nem fogadták el. ’mondván, hogy a társulat ilétréhozásána csak közgyű­lés .jogosult, is éz itt nem így történt.. 34 fő int® alá azt az aliső levelet, amely a V,i;Z90lyii Közös Községi Ta­nács elnökének i(aki egylben :a .szervezőbizottság elnöke is) szólít, s amelyben kérték a törvényesség .helyreállítá­sát. Az elnök persze nem látott .semimli kivetnivalót az ő víztánsu'laitukban,' amely­ben állítólag így nyugodtan folytatták tovább „.legfonto­sabb tevékenységüket”, a ju­talmak egymás közötti el­osztását. A következő levél a me­gyei főügyészséghez íródott, a kérés itt |is 'ugyanaz ma­radit: a törvényesség bizto­sítása, azaz taggyűlés össze­hívása, is a víztámsuilait .meg­alakítása. Viállasz hiányában tavaly augusztusiban a KVM-lhez fordultak, aihon- na(n megnyugtató választ kaptak, ígéretet, hogy la mi­nisztérium megteszi a tár­sulat működésének biztosí­tásához szükséges lépéséket. ‘Nem tette meg. .Idén márciusiban egy mis­kolci jogtanácsos és egy vízgazdálkodási dolgozó ki­mentek Vizsolyba, is a taná­cson a következő iszózaitot intézték a 'jelenlévőkhöz: — Uraim! Elismerjük, hogy itt törvénysértés tör­tént, Vizsolyban nincs víz­társulat. Meg kell alakítani. Elvállalták a meghívók kiosztását, az ülés szervezé­sét, és elnézést kértek, hogy eddig nem oldódott meg a probléma. Ám a tanácsel­nök által az ülés meghiú­sult ... A legutóbbi ülés — amely­ről az újságíró tudósítani szeretett volna — szintén el­maradt, hiszen a 227 érde­keltből csak 128-an jelentek meg. A gyűlés után nem oszlott a nép, a ház előtt még nagy vita kezdődött. Előbb inkább csak az asszo­nyok morgolódtak egymás között. Mint egyikük szél­sőséges véleményét hallhat­tuk: — Kinek kellett az a víz! Ha eddig, hatvan évig a kútból ittunk, ezután sem haltunk volna meg tőle. Meg egyébként is. Kinek lesz még a 30 ezer forinton felül pén­ze arra, hogy fürdőszobát csináltasson, az útról beve­zesse a vizet a házba. Ne­künk, nyugdíjasoknak, biz­tos nem. És nagy igazságta­• A korábbi elhatározáso­kat tettekre váltva telepitett nagyüzemi almást a zsolcai határban a Nagymiskolci Állami Gazdaság. A vizso- lyiak szakcsoportot alakítot­tak, s ennek keretében lé­tesítettek kajszibarackost. Ugyancsak kajszibarackot telepítettek 30 hektáron a fancsaliak is. „Menő” gyü­mölcs lett a kajszi, mert a tállyaiak is szakcsoportos for­lanság az is, hogy nekünk, kispénzűeknek nem téríte­nek vissza semmit, annak meg, aki dolgozik, aki ke­res, egy meghatározott részt igen. A törvényességet akarók a mai napig nem adták fel. Hogy miért kell végigcsinál­ni? A kérdésre a követke­zőt válaszolták: — Hozzá van szokva 6—7 ember, hogy minden az ő akaratuk sze­rint történik a faluban. S ebből már elég volt! Vizsolyban persze egyre inkább ihatatlanná válik a víz. Bevezetése a turizmus miatt is roppant szükséges. A vízhálózat — a víztársulat törvényes, vagy törvénytelen működésétől függetlenül — épül. S bár nagyon fontos a demokrácia, még fontosabb az igazság, sőt a lényeg egyedül ez. Dobos Klára mában létesítettek kajsziül­tetvényt. Hegyalján különö­sen kedvezőek az adottsá­gok ennek a gyümölcsfának az ültetésére, hiszen koráb­ban is szinte nem volt olyan szőlőparcella, ahol egy-két kajszi, vagy mandula ne lett volna. Most „szórványok” helyett összefüggő, nagyüze­mi táblákat alakítottak ki ennek az exportképes gyü­mölcsnek termesztésére. tűnik rá a termelésére. Egyébként, a kombinát ad­dig. gyárt nitrogénműtrágyát, amíg, az bizonyos nyereséget hoz a vállalatnak. — Már több, mint egy esztendeje tart a kötélhúzás az TVK és az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt kö­zött a vegyipari benzin-ügy­ben. Ügy hírlik, a monopol­helyzetben levő OKGT az idén sem garantál minden tekintetben kielégítő ellátást vegyipari benzinből. — Annak ellenére, hogy a vegyipari benzint januártól szabadáras termékké nyilvá­nították, nem kapunk any- nyit belőle, amely lehetővé tenné, hogy az olefingyár teljes kapacitással termeljen — mondta a vezérigazgató- helyettes. — Egész évben mintegy 900 ezer tonna vegyipari benzinre lenne szükségünk, ezzel szemben # Május 11-én, pénteken délelőtt 10 órakor a sáros­pataki Művelődés Házában a trombitaszó versenyre szó­lítja a megye zeneiskolásait. Itt rendezik meg második alkalommal a megyei rézfú­vós versenyt. A kürtösök, trombitások, harsonások versenye után szakmai ta­nácskozás is lesz Sárospata­kon. Grófnő i n kog n itóba n Hol volt, hol nem volt, történi velem laz lalábbi asodla imiiiniap, az egyik kertészeti termékeket for­galmazó miskolci isaalküz- letlben. A ikjapamyeldk, fe- nőkövék, ikiaosaiiitiaitök és juliskababok garmada kö­zött összéh ázott a véletlen egy igazi grófnővel. 'Úgy bizony! Kéjpaeijék, ott állt az egysük bolti (állványnak tá­maszkodva, ha jól emlék­szem. éppen annak, ame­lyen a kéziszerszámok, csa- vainhúzók, isuiblarék, vil­láskulcsok, Imii egyebeik so­rakoztak. Eálbát elegánsan keresztbe rakva, egyik ke­zét kariba ítéve, imásiikat er­re merőlegesen, s abba fektetve fejét, ’elmerengett — minit iRodiin Gondolko­dó szobra — 'a világ imái folyásán. Eközben arcán arisztokratikus igőg ragyo­gott, Imiit itetézeitt egy leki­csinyl ő a.jakbig gyesztéssel, s ettől, olyan megközelít­hetetlen nek itűmt, hogy a sok .pórtais, igeréblyenyelel. vagy duighagymát kereső, földet. Itiúiró nem lis igen bá­torkodott a közelébe. Nem­hogy még megszólítani merte volna ! Máig isem értem, nékem honnan itámadit mindehhez menszem! Milyen láthatat­lan erő bátor,ítotst fel arra a vakmerő cselekedetre, hogy közelébe lépjék, en­gedély nélkül ’megszólít­sam. Talán az álcát iadó bolti el ad ó-öltözet az oka, ez az linikognitó, amely el­homályosította :a szeme­met. Ment mással nem‘tu­dom magyarázni, miért is véltem én ,a gróffctsaisz- szonyt első pillanatban kö­zönséges kereskedelmi al­kalmazottnak. Ám — sajna — annak néztem — utólag isékiszoro- san il evezek lem pimaszsá­gomat —, de hát ami meg­történt, megtörtént; Bi­zony, nékem otít, akkor olyan eretnek ’kérdésre nyí­lott iszám, hogy aszom gya: — Kiísnacoság, megmon­daná nékem, hogy az itt kiállfitott kaszakollekdió kö­zül melyik fajita minősül legjobbnak? Ilyen kérdést is csak egy hülye, kaszához sem értő kertbarát itud feltenni! Meghagy egy grófnő, meg a kasza! Olyan távol áll­nak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Meg is kövült ettől a kérdésitől a bolt másik osz­tályának valódi eladója, akii kaiszaü-gyben átkísért ide a ikaisza-, vagy szer- számosztályra.. inam is (tu­dom, iminék nevezzem. A grófnő persze rámpil- lantoitt, ímegvatőn, tovább­ra lis keresztbe rakott láb­bal, karba tett egyik, fe­jeit tartott másik kézzel, majd kellő .méricskélés után iszóra nyliitá száját: — Az osztrák. Ami — kísérőim súgta meg — aranyit ítész: leg­jobb Itaasza nevezett üzlet köllékdójában az osztrák gyántmányú. — Nagyszerű! — kapok e fontos információ te­remtette alkalmon, s mo­hón itovóbb kérdezek: —S tessék mondani, ezek kö­zül, a Dózsa György álltai szurkálásra használt szer­számok közül itulajdónkép­pen mélyük az osztrák? Ment, ha iliúd, úgy akkor ugye legyen kövér, alka­rom mondani, ha kasza, akkor legyen osztrák, szó­val a léhétő legjobb. A grófnő tekintete ugyanolyan megsemmisítő, mint eddig ;(fene bánja!), mozdulatlansága dettó (fe­ne bánja ídettól), s csak annyit mond: — Egyik isem. Erre miár magamtól is rájöttem, hogy ez azt je­leníti, •egyiilk kasza sem osztrák. Ám én kérem, e válasz­tól nem forrázódtam le. Nem bizony! Sőt, vettem egy magyair kaszát, elég hitványait, még egy regio­nális parasztháborúba se jót, de üsse kaszákő. leg­feljebb jó lesz vele borot­válkozni. Kérem), nékem a kedvem határtalan volt. Mert kit érdekelt már ak­kor a kaisza! A grófnőn járt -az eszem. Elvégre nem mindennap találkozik, sőt beszélget (!) az ember egy bolti eladónak öltözött, él- ruhás főnemesi ivadékkal. önöknek elárulom, az­óta érdeklődtem — no persze, óvatosan — a gróf­nő családfáját .illetően. Képzeljék, olyan fülest kaptam, hogy „vérvonala” szerint osztrák — értem már, miiért az osztrák ka­szát ajánlotta —, s magá­val a császámővél, Mária Teréziával hozzák rokon­ságba. Hitték volna, hogy egy miskolci kertészbolt- ban .ilyen osoda megesik? (hajdú i.)

Next

/
Thumbnails
Contents