Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-31 / 126. szám

1990. május 31., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Megint „példát" mutattunk? Nincs új miskolci városcímer Döntött a megyeszékhely tanácsa (Folytatás az 1. oldalról) A tanácstagokat és a meg­hívottakat a Petőfi utcai, harmadik emeleti tanács­kozó teremben az új, „A”- vállozatú, szép címer rajza fogadta. Ez a címer lénye­gében azonos azzal, ame­lyet 1909-ben Ferenc József engedélyezett Miskolcnak. Az előterjesztés szerint: „Ez a címer hűen kifejezi a vá­ros hagyományait, lényegé­ben véve történelmi jelké­peik ízlésesen összesített szimbóluma, amely látszó­lag ‘dúldíszített" volta elle­nére sem hivalkodó.” Az úgynevezett „B”-változat szerinti címert még a XVII. század végétől kezdte alkal­mazni a város. A címerrel együtt került napirendre az is, hogy a tanácsrendelet megszünteti a „•Miskolc Városért” kitünte­tést, s „Miskolc Város Dísz­polgára” című új kitüntetést alapít. A közös előterjesztésihez többen szóltak hozzá. El­hangzott olyan tanácstagi vélemény, hogy nem érzi magáénak az új címert; más azt kifogásolta, miért nincs harmadik változat; egy „ újabb tanácstag pedig azt, * hogy miért foglalkozik a mai pénzszűke világban új cí­merrel a tanács ? ... Dr. Csorba Csaba, címer­tani szakértő (aki az orszá­gos címerbíráló bizottságnak is tagja), a Miskolci Levél­tár igazgatója magyarázta el a tanácstagoknak és vendé­geknek, hogy mi a címer­tan, mint tudomány; mit kell •kifejezniük a címereknek; 'hogy mennyire alkalmatlan a jelenlegi, aktuális motívu­mokat hordó címer, hogy ő személy szerint miért támo­gatja a címer „A”-változa- tát; s mennyire és miben kapcsolódik az Miskolcihoz. Akár ezer év múlva is ma­gukénak vallhatják majd az akkori miskolciak ezt a cí­mert — mondotta. Egyetlen más magyar városéval sem téveszthető össze, magyaros jellegű. Még a vita előtt dr. Ju­hász József vb-titkár választ adott az MDF képviselőjének arra a felvetésére, amely a városi kitüntető címekkel foglalkozó rész 18. paragra­Közlemények A Perfekt Pénzügyi Szakok­tató és Kiadó Vállalat 1990—91. évi tanfolyami tájékoztatóját díjtalanul átveheti a vállalat megyei szakoktatási felelősé­nél. Cím: Szász Csaba, Borsod Tourist, Miskolc, Széchenyi út 35. szám. Telefon: 88-239. A Dimag Rt. területén az el­következő napokban nagy hang­hatással járó kifúvatási munká­kat végzünk 7 cs 18 óra között.' Kérjük a lakosság szíves megér­tését. Köszönettel: Energoin- dustria. A GLÓRIA TOURS AJÁNLA- TA: indián nyár a görög ten­gerparton. Szeptemberben is gö­rög tengerparti üdülés az első osztályú EPANOMEI kemping- i ben. Elhelyezés az iroda clösát- ras székekkel, asztallal, mat­raccal ellátott sátraiban. Rész­vételi díj: 3150 Ft H- 80 DM. Vár­juk kedves utasaink jelentke­zését irodánkban, a miskolci Centrum Áruház első emeletén. Tel.: 16-331/23-as mellék. Szep­temberben is: GLÓRIA TOURS. Az „AVAS” Gmk. Utazási Iro­da ajánlatai: Bécs 700 Ft, Isz­tambul 2870 Ft -I- 10 DM, Olasz­ország, Trieszt 1700 Ft 1- 5 DM, Olaszország, Velence 1800 Ft + 10 DM, NSZK, München 1900 Ft. Felvilágosítás a 84-000-s tele­fonszámon. Jelentkezni lehet: Miskolc, Tízes honvéd u. 22. szám, 10-től 18 óráig, szomba­ton 9-töl 13 óráig. További szol­gáltatásaink : személy-, teher­szállítás, autómentés. Avas Taxi, 61-111 (éjjel-nappal). Az AVAS Utazási Iroda a nagy érdeklődésre való tekin­tettel 1990. június 1-jén Bécsbe indít járatot. Jelentkezni lehet: Tízes honvéd 22. Tel.: 84-000. fusa 2. bekezdésével foglal­kozott. Itt arról volt szó, hogy mivel az új kitüntetés, a „Miskolc Város Díszpol­gára” című viselőit nem il­letnék meg a korábbi privilé­giumok (ingyen busz- és villamosbérlet, ingyen für­dőbelépő stb.), hanem csu­pán egy oklevél, egy plakett és díszsírhely, a korábbi •ki­tüntetettektől is vissza kel­lene vonni a privilégiumo­kat, illetve célszerű azt is áttekinteni, hogy érdeme­sek-e az 1973 óta kapott ki­tüntetésekre viselőik? Tizenhárom felszólalás hangzott el a vitában. Szót kért .az, akinek csak a régi, vagyis a jelenlegi címer tet­szik; az akinek az „A”-vál- tozat; az akinek a „B”; aki felemlítette, hogy harminc­éves tanácstagságáért igazán szerény jutalomnak számí­tanak az úgynevezett privi­légiumok; az, aki majdhogy­nem sírva mondta el: igény­be se .vette azokat; az, aki az ősszel megválasztandó új önkormányzatra akarja hagyni az 1/1990. sz. mis­kolci tanácsrendelet megal­kotását és i'gy tovább, és így tovább ... Ez utóbbi tanácstag miatt dr. Kovács László tanácsel­nök előbb azt szavaztatta meg, dö.ntsön-e a tanácsülés a város címeréről, zászlajá­ról, és a „Miskolc Város Díszpolgára” cím alapításá­ról, adományozásáról rendel­kező új tanácsrendeletről. Szavaztak, hogy dönteni kell! Ezután jött a címer és a zászló sorsát eldöntő szava­zás. Negyveníkilenc szavazat kellett volna ahhoz, hogy Miskolcnak új címere, új zászlaja, új kitüntetése le­gyen. Az összeszámláláskor kiderült, hogy 44-en sza­vaztak az előterjesztés mel­lett, ellene senki, viszont 18- an tartózkodtak! Emiatt — jelentette be nem kis csa­lódottsággal, igen rosszked­vűen dr. Kovács László — a létszámhoz viszonyítva nincs meg a minősített több­ség. így a díszpolgári cím megszavaztatása természete­sen már szóba sem kerülhe­tett ... Az elrendelt szünetben megkérdeztük a vb-tit'kárt, a címertani szakértőt: .ho­gyan értékelik a történte­ket? Dr. Juhász József: — Egyértelmű, hogy nem szavazott mindenki, hiszen a 44 igen és a 18 tartózko­dás ezt mutatja. Persze, végső soron a tartózkodás is „nem”-ként fogható fel. Az új címerről, zászlóról, kitüntetésről most már majd az új önkormányzat dönt, ha akar. Ennél megfelelőbb címert aligha fog találni bárki is ... Dr. Csorba Csaba: — Nem vagyok csalódott. Egy 1985-ben választott miskolci tanácstestület ta­lán még egy éve is fordít­va szavazott volna, vagyis 44 „nem”-mel. így a 44 „igen” most — érdem. Azt viszont megmondom, hogy ez a vá­ros megint „példát” muta­tott, azon se csodálkoznék, ha szerte az országban ne­vetnének rajtunk. Nem hi­szem, hogy ez Miskolcon kí­vül máshol megtörténhetett volna, vagy megtörténhet. — nyikes — Rádióteleionok Salgótorjónban, a BRG Rádiótechnikai Rt* ben saját fejlesztésű vezeték nélküli hírközlő eszközöket és azok kiegészítő berendezéseit készítik. A gépkocsiba szerelhető és kézi rá­diótelefonok hordozható CB*készülékek gyár­tásával szeretnének bekapcsolódni a hazai rádiótelefon-rendszer megvalósitásába. (MTI- fotó) Ki tiltja és mikor? Rögös az út a munkástanácsig A fiatal munkásból, Sár­kány Gábor hegesztőből öm­lik a panasz. Munkahelyén, a Digép energiaüzemében munkástanácsot akar szer­vezni. Főnökei azonban nem nézik jó szemmel a buzgal­mát, így félő, hogy a terve­zett alakúid ülést el kell halasztani. A tanács szerve­zésével párhuzamosan .mind többen" jelezték, hogy a szakszervezetből — ami nem képviseli az érdekeiket — kilépnek. Ezt Is Sárkány bonyolítja. Korábban bizal­mi volt. ha a tagdíjat képes volt beszedni, ezt a munkát is ellátja. — Erről beszélgettünk hétfőn, .déltájban a munka­társaimmal. Húsz kilépési nyilatkozatból tizenhármat kitöltve visszakaptam, úgy tűnik, sínen van a dolog. Egy község kor (kór?) képe Tardona. Aprófalu a Bükk lábainál. Háromszáz­hatvan lakóház, ezerkét­száz lélek. A leltár nem sokkal több ennél, s mégis mutatja: mily erő lakozik a vidéki Magyarország e kicsiny szigetén! Csöndes, nem hivalkodó. A falu több, mint 50 évig harcolt elszigeteltsége megszünte­téséért, az „élet útjáért” — ahogy sokan elnevezték a Tardona patak völgyét át­szelő új utat, mely jelkép lett, s egyben egy jobb jö­vő ígérete. Megjárta e község is az országban szokott kálvári­át. Volt önálló, lett kör­jegyzőséghez csatolt, pilla­natra megint kezébe adták sorsát, hogy aztán újra ki­adják a verdiktet: közös tanácsba csatolandó szerep­kör nélküli település. Ki­mondani is iszonytató va­lakire vagy valamire, hogy élte a puszta létezés. Tu­dom, voltak, akik ször­nyűbb helyzetbe kerültek — mára gyom verte fel az udvarukat, s az örökösök a vályogház falához veze­tik a vizet: dőlne össze mi­előbb. Nem, mi nem ju­tottunk erre a sorsra. Elrettentő állapotokkal kell majd az önkormány­zatnak megbirkóznia. A falunak egyetlen útján sincs burkolat, nincs járda, nem elég a közvilágítás, megoldatlan a szennyvizek kezelése, nincs önálló orvos, védőnő, s a kurblis telefon két központon át fél nap alatt tán’ el is éri a nyolc kilométerre levő várost. Ha sürgősen orvos kell, isten őrizz a városba menni, Csokvaományba telefonál­jon a rászoruló, onnan (úgy harminc kilométerről) télen akár egy óra alatt itt te­remhet a doktor. Hogy Ka­zincbarcikáról mindez 10 perc volna? 1989-ben megelőlegezték községünknek is az önálló­ságot. Dönthetünk most már pénzeink felhasználá­sáról szabadon, sőt pénz­tárcánk (mármint a falué) vastagsága szerint fejleszt­hetünk is! Ez aztán a pa­zar logika! Mig volt pénz a megye döntött, ki, mire, mennyit kap. Most, hogy már nincs miről, szabad a döntés jóga. A falu pénzé­nek háromnegyedét viszi el a puszta működtetés, a fennmaradó részből kell megoldani mindazt, ami­re eddig valahogy nem fu­totta. (Meg ami a székhely községre fordítódott.) A lakosság pedig nem kér: követel. Most, azonnal és mindent, amitől eddig megf osztatott. Esetleg be­érné azzal is, ha csalc egy autó salakot öntenénk ki­kátyúsodott utcájára, vagy kitisztítanánk az évtizedek óta eltömődött átereszeket — de az évre szűkre sza­bott kabát már nem ér tovább. A falu több mint 16 milliót kitevő költségveté­séből alig .5 millió az álla­mi támogatás. A többit az itteni emberek teremtették meg. Számunkra, úgy tűnt nincs más lit: minél előbb leválni az állami költség- vetés ingatag talajáról, s eltartani* saját magunkat. Akkor lesz orvos, út, és minden egyéb. Nosza, fel­csaptunk hát vállalkozó­nak. És máris szembe ta­láltuk. magunkat azokkal a szabályokkal. melyek a magánvállalkozóknak is le­hetetlen korlátokat szab­nak. Virágzanak a kiismer­hetetlen, jogot teremtő bel­ső utasítások, körlevelek nemcsak a sokat szidott tanácson, hanem a pénz­intézeteknél is. Vizsgálha- tóan hitelképesek vagyunk, mégsem jutunk előbbre. Pedig mindenki tudja, hogy ami évekig épül, az mindig többe kerül. Állítólag földvagyonunk is van. Ennek ellenére a használói jog helyett keze­lői jog került bejegyzés­re a külterületi, földjein­ken gazdálkodó tsz javára. Sőt, e földek magánkézbe adása is folyik. Erdőinket többen művelik, hasznuk­ból egy-egy csöpp jutott már a falunak is (nem be­szélve a munkalehetőségek­ről), de jó lenne valahogy „rendbe tenni közös dolga­inkat”. Mindennek ellenére előbb­re jutunk. Földjeinken már ott legelészik — 20 év után újra — húsellátásunk tárgyi bizonyítéka. A hús- marhatenyésztő farmer és a. falu érdekei szerencsé­sen találkoztak. Legkésőbb augusztusban újabb léte­sítménnyel gyarapszik a község: ekkorra egészséges ivóvíz folyhat a csapokból. Családjaink 30 ezer forin- . tot fizetnek azért, ami a városokban eddig is ter­mészetes volt. Megkezdő­dött az orvosi rendelő épí­tése. Ha minden igaz, lesz (magán) patikánk, is. Ennyi kezdeményezésre az utóbbi években alig volt példa. Eddig is, ezután is össze­fogással épül majd min­den. Csak a szájak húzód­nak kesernyés mosolyra, ha kérdik: miért kellett ennek így lennie? Mert lehetne, lehetett volna másképp. Felelősséggel, tisztességgel. Magyar László Tardona' Erre jött Berta Tibor üzem­vezető. és azt mondta, hagy­juk békén a szakszervezetet, ne bomlasszunk. De közölte azt is, hogy ellenzi a mun­kástanácsot. azt tanácsolta, szervezzük a gyáron kívül. Nem hűbeletaalázs módjá­ra kezdték ám a szervezést magyarázza —, tanulmá­nyozták, milyen a Dimag Rt.-nél alakított érdekvédel­mi szerv cégbírósági bejegy­zésre készített okirata, azt vették mintának. Igazítva természetesen az ő körülmé­nyeikhez. Megemlíti még, hogy a múlt héten már be­szélt az elképzeléseiről az üzemvezetőnek. Akkor pozi­tívan állt hozzá. Mi történt azóta? Csak nem szólt le valaki? Gyanítja azt is, hogy élnek még a régi ref­lexek, összefonódások ... * Sárkány munkatársa, Fink Kálmán vállalja a nyilvá­nosságot: — Tegnap azt mondták a vezetők, hogy .megtiltják a munkástanács szervezését itt a munkaidő alatt. Egyébként pedig lázítással vádolták őt — mutat kollégájára’ — a szakszervezet elllen., Sárkány Gábor kiegészíti: — A munkástanácsnak a gyárban van a helye, a dolgozók érdekét képviseli, világos, hogy itt kell meg­alakulnia. működnie. Ismét Fink Kálmáné a szó: — Nem hiszem, hogy Ber­ta tiltaná, ő is felülről, kap­hatta. hogy erre reagálja­nak, hogy próbálják megtil­tani a szakszervezetből való kilépést, és a munkástanács alakítását. Akárcsak a többiek. Berta Tibor is fiatal, nem néz ki vaskalaposnak. Amikor ta­lálkozunk, mondom, honnan jöttem, rögtön a vezérigaz­gatói engedélyt kéri. Köz­löm, hogy szóbeli engedé­lyem van, úgy tűnik, szóba sem áll az újságíróval. Az­tán meggondolja magát. Sárkányt dolgozni küldi, en­gem az irodába terel. Alig kezdjük el a beszélgetést, megjelenik Teszárovics Ti­bor. tmllc-művezető és Papp György, műszaki vezető. Egyetértenek, hogy az ügy csak a pan as/fkodéval együtt tisztázható, szükséges a „szembesítés”. Sárkány Gábor továbbra is rendíthetetlen. Kicsit fur­csa a szituáció, hogy egy szál maga áll szemben három „ellenfelével”, de határozott, látszik, érzi. hogy igaza van. Berta Tibor természetesen tagadja a vádakat: — Nem mondta senki, hogy nem lehet munkásta­nács. Egyértelmű, hogy így felülről sem kaphattam uta­sítást a tiltásra. Annyi hangzott el. hogy munkaidő alatt, ne szervezzen Sárkány. Mi biztosítjuk a vállalat energiaellátását, iiti nem le­het lógni. Hozzáteszi, hogy a szak- szervezetek bomlása egy olyan folyamat, amit nem lehet parancsszóval megállí­tani. Egyébként ő maga is elégedetlen a szakszervezet­tel. Most, amikor végre megszabadultak a .munkahe­lyi politizálástól, jó. hogy nem örülnek neki, ha mun­kaidőben szervezik a mun­kástanácsot. — Azért tanácsoltam a Gábornak, hogy csinálja munkaidőn túl, hogy ne tudjanak belekötni. Sárkány Gábor tovább ér­vel : — Jogásszal beszéltem tegnap, nem tilthatják meg a munkástanács szervezését. Nem értek egyet Bertával, nem a főnökök ellen, a munkások érdekében szer­vezzük a tanácsot, a mi ér­dekeinket védi majd! Papp György sűrűn emle­geti a csőd felé menetelő gyár érdekeit, nem bírom kihagyni a kérdést: — Attól a pár perctől függ a Digép sikeres mű­ködése, amikor Sárkány Gá­bor a munkástanácsot, vagy a szakszervezet ügyeit szer­vezi ? Szó sincs róla, mondják mind a hárman. De a mun­kaidőalapot védeni kell, úgyis rengeteg a kiesés a munka. szervezetlensége, anyaghiány, és egyéb kény­szerpihenők miatt. Meg kell végre fogni a dolgozókat, állítják. Berta Tibor még megjegyzi:----Az a baj, hogy másik ü zemből jöttek panaszkodni. De nem ám a vezető, ma­gúik a munkások! Hogy Sár­kány ott is szervezi a szak- szervezeti kilépést és a munkástanácsot. Sárkány Gábor ígéri, ez­után is ezt teszi, de — mint megegyeznek — csak mun­kaidő után. Mert. ahogy be­szélgetnek, látszik, némi egyetértés azért kialakul. Többek között abban, hogy abból adódnak a félreérté­sek, hogy ez az első. a gyárban alakuló .munkásta­nács.. Hogy hiányzanak a tapasztalatok, azért nehéz­kes az egész. A vezetők in­kább segíteni, mint gátolni akarják a munkásokat, bár kétségtelen, van némi alap­ja., hogy úgy érzik, ellenük is lesz ez a tanács. Mert mérnököt, vezetőt nem akarnak a tagjaik sorába venni. A vita végül is sport­szerűen zajlott... * Végül egy kis intermezzo, „régi reflexek” címszó alatt. Berta Tibor, aki már a kis magnót ,sem engedte bekap­csolni. közli az újságíróval, hogy szeretné megjelenés előtt elolvasni a kéziratot. Meglepve hallgatja, hogy az újságíró egyedül a szerkesz­tőségének felelős a munkájá­ért. s hogy nincs cenzúra. Az ember ilyenkor nyel egyet, s megállapítja: fő, hogy azért jól megy az energiaüzemben a munkás- tanács szervezése! M. Szabó Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents