Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-26 / 122. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1990. május 26., szombat Az idők homályában A magyarság őstörténetének és a honfoglalást megelőző évszázadainak kutatói, sok esetben zavarba kerülnek a különböző népekkel való együttélésünket, kapcsolatainkat illetően. Többféle nyelvi, tárgyi népszolfósi zenei és egyéb megközelítése van az idők homályában való tudósi tájékozódásnak, bizonyosat mondani mégis nagyon nehéz. Az alább következő sorok az ismert kiindulópontok közé szőtt egyik lehetséges megközelítést tartalmazzák, korántsem a csalhatatlanság és bizonyosság igényével. A téma érdekességére való tekintettel közöljük. Történetírásunk három forrás alapján gyökereztette meg, hogy a magyarokat előző hazájukból a besenyők űzték el. A három forrás: Widukind krónikája, Anna- lista Saxo (Szász Évkönyv) és Konstantin bizánci császár iratai. Widukind valóban besenyő támadásról beszél, de világosan megmondja: a besenyők az avarokat űzték el korábbi lakóhelyükről és ezeket az avarokat most magyaroknak nevezik. Másik forrásunkról, a Szász Évkönyvről kiderült, hogy Widukindre megy visz- sza. Annak szövegét rövidítve vette át, kihagyva az avarokat, csak magyarokat ért besenyő támadásról beszél. Konstantin császár ezt ír-r ja: Levédiában a türköket besenyő támadás érte, ezért költöztek Etelközbe. Később ismét rájuk támadtak a besenyők és elűzték őket mai helyükre. Etelközbe betelepedtek a besenyők. Megadja Etelköz folyóinak nevét: Bug, -Prut, Szeret. Utal a támadás évére is (895). Ezután azt állítja a 898-ban megkötött besenyő—bolgár szövetségről. hogy az etelközi törkök elűzése céljából jött létre és abban az időben a türkök fejedelme Árpád fia Levente volt. Nyilvánvaló, hogy a 895 évi besenyő-türk és a 896 évi magyar—bolgár háborút olvasztja egybe. A bizánci császár nem kevesebbet állít ezzel, mint hogy a magyar honfoglalás után a Lajta és Bug közötti terület besenvő kézen van. A magvarokkal azonosított türkök viszont tőlük délre a Temesközben laknak. iHatszáz évvel később oszmán-török szerző ír magyar krónikát (Tarik-i Ünsürüsz). Ebben szintén elűzött magvarokról van szó. akik Erdélybe mentek lakni. Honfoglalásukat a szerző azzal a mondattal vezeti be. amelyet a magvar krónikákból már ismerünk: látták, hogy itt az ő nyelvükön beszélnek. Ezután megleoő folytatás következik. A temesközi magyarok hírvivőket küldenek a keleten maradottakhoz Hunor és Magor népéhez. Gk felkerekednek, elfoglallak a tulaidon'rénDeni Magvaror=zág területét. ,s így egyesülnek a temesközi magyarokkal. A török szerző időbeli csanonsásától eltekintve határozottan kiderül. amit Konstantin ellentmondásai is seithotővé tettek. hoev az Etelközből elűzött tűrünk annyiban magyarok. mint Widukind avarjai. de nem azonosak Árpád nénével. Ugyanez derül ki az orosz Nesztor krónikáiból: a magvarok felkerekedtek, elvonultak Kijev mellett és elfoglalták Pannóniát. Csakhogy, ha valaki Kijev felől megy Pannóniáha, félúton azokhoz a folyókhoz ér. Ki- jevet elhagyva, amelyeknek közét Konstantin Etelköznek (folyóköz) tudja. Minden forrás említi a magyarok kijevi vonulását. Ez a tény kizárja azonosságukat az etelközi türkökkel, hiszen a magyarok etelközi letelepedéséről nem tudnak a szomszéd oroszok, míg Konstantin szerint a türkök hosszabb ideig éltek ott, s „később” érte őket a második besenyő támadás. Anonymus oda - telepíti le a „kunokat”, ahol valójában sosem laktak kunok: Dunántúlon a Sár vizétől Baranyáig és Borsod megyébe. Éppen e területeken találjuk a besenyő centrumokat. A Duna—Tisza-közét nem szállták, meg a honfoglalók, s innen hiányoznak a besenyő telepek is. Anonymus a vérszerződés kapcsán kiemeli, hogy a királyokat ezentúl Árpád nemzetségéből kell választani, mégis természetszerűleg közli, hogy Aba Sámuel királyunk „kun” volt.' Kunnak mondja Bors vezért is, Böngér fiát. Tőlük származik az a nő, aki a Miskolc nemzetség ősanyja lett. Miskolc város eredeti neve Temeháza: „alapította örsúr, akitől származik a Katapán nemzetség. A család előző neve Gyula volt”. Forrásunk szerint örsúr Gyula nevet is viselt, ami köztudomásúlag az Árpád-házi hercegek méltóságneve. A német Ortilo de Lilienfeld évkönyve alapján Örsúr—Gyula Taksony fejedelemmel azonosítható. Taksony a Káta nemzetségből származik. Birtokán hét falu őrzi nemzetségnevét: Nagy- káta, Egreskáta, Szinkáta (Cinkota) stb. A Káta nemzetségnév már Konstantin császárnál is szerepel, mint a besenyők várainak neve: Tankáta, Kraknokáta, Szal- rnakáta, Szakakáta. Győkáta és Fehér (vár). Taksony a Bors nemzetség Paan (Pa- nyi) nevű tagjának lányát vette feleségül. Ezt a besenvő íkun) lányt említik krónikáink. Egvik fiúk, Géza fejedelem lett a KataDán nemzetség őse. Másik fiúk Szerénd. akit Miháilv névre kereszteltek. Mihály lensvel felesége szólította, férjét a szláv kicsinyítő kéDzős Miskor íMies7kol-nak. ami egvik leszármazottiuk nemzetség- neve lett. Mihály fiai Koppány, Vazul és Fehér (Szár) László az erdélyi Gyula Szt. István anyai nagyapja. A Katapán nemzetség (Géza— István—Imre) kihalt. Későbbi szerepeltetése hibás olvasatból ered: az egykori Borsova vármegye, tehát Bors-birtok Csaroda nevű falujának templomát a Káta nemzetség alapította (Komjáthy A.: Felső-Tísza-vidéki templomok 5. 18. 1.). Egy 1239. évi oklevél ennek a Káta nemzetségnek Panyi személynevű tagját említi, aki valószínűleg az egri püspökkel azonos. Mint látható, nein Katapán-név szerepel. Bors comes 1237. évi Bors-monostori végrendeletében feltűnik a Káta földrajzi név. Egy 1291-i oklevél szerint, az örsúr nemzetség tulajdonában Bögér- Besenyő nevű birtok van (Kandra K.: Adatok az egri egyhm. tört. 366. 1.). EgyVi- segrádon kelt 1399-i oklevél szerint, az örsúr nem birtokhatára a Káta nevű domb. A Miskolc nem Erdélyben élő ága Káta nevű székhely- lyel bír (Nagy I.). Oklevél bizonyítja, hogy a Miskolc nemzetség Gyula előnevet viselt (Chulia), amit tévesen Csuja-nak olvasnak (Szend- rei: Miskolc v. története II.) stb. A X. századi Magyarország településföldrajzából, régészeti anyagából az olvasható ki, hogy a magyar uralkodók székhelye, Fehérvár térségében van a legnagyobb besenyő haderő csoportosítva. Besenyők védelmezik az ország határait. A földvárak és vízi átkelőhelyek (rév) besenyő kézen vannak. Ellenőrizhetetlen forrás (2.) közli „a besenyők országát Polyákiának (Lengyelország) is nevezik”. Az adat összhangban van Konstantin császár állításával, hogy a besenyők északra vannak a temesközi türköktől, továbbá Anonymus elbeszélésével a lengyelekig kitolt határról — Bars vezér által, és összhangban van a lengyelországi Przemysl körzetében előkerült, honfoglaló magyarnak vélt temetkezésekkel. Magyar régészek szerint a magyar és a besenyő régészeti hagyatékot „még” nem tudják elkülöníteni. Szovjet kollégáik határozottabban fogalmaznak: a honfoglaló magyarnak tartott leletek valamely török nép hagyatéka. E sorok írója nem tartja töröknek a besenyőket. Ugyanakkor finnugornak sem, hiszen az e nyelvcsaládba sorolt népek etnikailag és fajilag is különböznek egymástól. Végül Anonymus soraihoz térek vissza. Ö a bibliai Ma- góg (Magor) királyról származtatja a magyar népnevet. Nem bizonygatja állítását, s talán ez adja hitelét, mert a Biblia szerint Magóg Besen királya volt. Pintye Mihály Megkeresztelt bese:turul ^fehér sólyom totemőseink éné:emese ^üsző anya) Kitekintő Patkós Irma Rezzenetlen arccal, egyenes derékkal ül a fényben. Két keze egymáson, az ölében pihen. Így várja, .míg egy szék sem reccsen, míg az utolsó suttogás is elül. Tekintetével a közönségét keresi, majd ajka kinyílik, és varázslatos hangján mesélni kezd. Eltűnik a parányi színpad, s egyetlen helyről, az arcáról sugárzik a fény. Messze kerültünk időben és térben, míg hallgattuk a madárlátta kenyér történetét, s aztán versek következtek: József Attila. Gyóni Géza költeményei... Irma néni előadott. A legtisztább magyar nyelven jelenítette meg a sokszínű, sokértelmű gondolatot. Kilencven évesen, egyszemélyben is teljes élményű színházat teremt. ahogy tette hosszú évtizedekig. Legendás szépségét kozmetikumok nélkül is megőrizte, arca most is ragyog, szeme fényt sugárzón csillogó. Cegléden él. egy aprócska házban, most már testvérek nélkül, egyedül. Cegléden, szülővárosában, 1900 óta. Az országos színészegyesület iskoláját elvégezve kapott diplomát. Első ízben a Vígszínházban lépett fel. Majd játszott Békéscsabán, Pé- • esett, s a leghosszabb ideig Szegeden. Primadonna volt. Énekelt operát és operettet. Ö volt Médi (Schubert— Berte: Három a kislány). Suzuki (Puccini: A Pillangó- kisasszony), Solvejg (Ibsen: Peer Gynt), de a Lili bárónő is (Huszka), s a hercegnő Fedóra (Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő). A Fővárosi Operett, a Néphadsereg, és a Madách Színház tagja. Itt játszott a legendás Nóra előadásiban visszavonulásáig. A fiatalabb korosztály fiilmszerepeiből ismeri. Ö volt a Sárika, drágám (Sándor Pál filmjében, 1970- ben). De láthattuk a Gyer- mekibetegségékben (1965). az Ünnepnapokban (1967), a Végre hétfő és a Hangyaboly (1971), A legszebb férfikor, az Újvidék (1972) című filmekben is. Gyakran tűnik fél alakja tévéfilmekben. Legutóbb Odze György: A nagypapa ajándéka című írásából készült tévéfilmben szerepelt. Mint mondja, már fárasztja az autóút, különösen akkor. ha többször kell megtenni a fordulót. Ritkán vállal fel lépéséire t. De ha íelvevőgóp elé áll — akármilyen kis időre is —, ha dobogóra lép, hogy verseket, mondjon, sugárzó körülötte a fény. Józsa Ágnes Mit is mondott a papagáj? ZENEI ANALFABÉTA Feleség: abbahagyja a zongorázást. Férj: megkérdezi, m'i volt ez, amit játszottál szívem? Feleség: ez fiacskám, „Tosca halála” volt. Férj: rettenetes kínok között halhatott meg a szerencsétlen. MAJDNEM ÍGY VOLT Gépírónő: mondd, mi történt az öreggel? Eddig, ha alá kellett írni valamit, mindig csak két keresztet tett. most meg hármat!!! Titkárnő: jaj, elfelejtettem mondani neked, hogy még szabadságon voltál, az öreg ledoktorált! KIÉ LEGYEN A SAJT... Három igazhitű talált egy gyönyörű szép, kövér sajtot. Mivel mind a három csak magának szerette volna, elhatározták, hogy azé lesz a sajt, aki a legnagyobbat tudja hazudni. El is mentek a bölcs ikádihoz. hogy a versenyt döntse el. A kádi meghallgatva kérésüket, tekintetét az égre emelve így szól hozzájuk: drága gyermekeim! Rossz helyre jöttetek, nem segíthetek! Hát hogy tudnám én eldönteni, hogy melyiketek hazudott nagyobbat, mikor én még sose hazudtam! A három igazhitű egyszerre kiáltott fél: övé a‘sajt!!! Összeszedte: K. J. ÁRLESZÁLLÍTÁS Apám egy ízben a pénztárat helyettesítette az egyik Miskolc 'környéki vasútállomáson. Tudta, hogy ugyan- ékkor egyik jőbarátja szintén a pénztárosi teendőket látja el a miskolci pályaudvaron. Gondolt egyet, és az alábbiak szerint tréfálta meg miskolci jóbarátját. Mielőtt a jegykiadást megkezdte volna, kiszólt a pénz- tárabiakon keresztül a miskolci hetipiacra utazókhoz, valahogy így: Emberek! Mától kezdve 2 krajcárral olcsóbb lett a menetjegy Miskolcra! Visszafelé utazva, vigyázzanak ám, mert a miskolci pénztáros huncut ember. Nehogy a régi árat fizettesse meg magukkal! A visszafelé utazók természetesen óriási botrányt csaptaik a miskolci pénztár előtt. A mit sem sejtő pénztáros alig , úszta meg verés nélkül. Apám pedig a pénztárzáráskor — a jól végzett munka örömével tette be a kasszába a saját pénzéből a hiányzó 2 krajcárokat. R. Gy. Krahács közeledtével Kerényi Károly és Gulyás Pál levelezéséről Nem itúlzás, ha azt mondjuk, hogy az el- rnűlit évtizedek válságát — többek között — az okozta, hogy „nem volt áru az ideológiai piacon” (ahogy egyik kollegám fogalmazta). Nincs kínzóbb érzés a már nem és még nem köztes állapotnál. A kor embere 'természetesen úgy él meg minden válságot, mintha az először és csak vele történne meg. Pedig megélték ezt apáink, dédapáink is. A történelem nem ilenne más, minit válságok története? Igen, válságok és ideakeresések sorozata, ahogyan azit Madách látta. Ádám mindig elbukik és mindig újrakezd. Mi az állandó, a konstans elem ebben? Talán éppen a vágy az elérhetetlen, az ideális uitán. Ennyi bevezétő italán elég is egy ilevól- gyűjiteményhez. Liszltóczky László, >az egri tanárképző főiskola tanára gyűjtötte össze, írt hozzá élőszót, látta ell szakszerű jegyzetekkel Kerényi Károly és Gulyás Pál levelezését. Joggal vetődhet foil a kérdés, hogy egyáltalán mi „haszna”, értelme van ma egy ilyen könyvnek, az ilyen könyveknek? Nos, a válasz talán éppen a fentebbi bevezetőben keresendő. Korunk elbizonytalanodott embere is keresi az elődöket a szellemi kapaszkodókat. Ezért lett népszerű olvasmány a memoire, a levelezések, egyszóval a félidézett múilit. Kerényi Károly, a világhírű klassz i ka- filológus és . Gulyás Pál, a debreceni „tanonciskolái” Itanár és költő akkor ismerkednek meg, amikor a szellem emberei ' előitt már nyilvánvaló, hogy Európát nagy veszedelem fenyegeti. A keletiről még keveset, de a nyugati (német, olasz, sítb.) fasizmusról már egyre többet tudnak. Nem naiv optimizmus akkor (1939—40—41) még, hogy elhárítható á veszély. Ennek a módozatairól', esélyeiről vált llevelet a különböző temperamentumú, de rokonlelkű Kerényi és Gulyás. A kapcsolódást (kapaszkodás!) pont, mondhatnék a mérték az antik görög-római kultúra és humánum. Nem először a történelemben és irodalmunkban. Kerényi a szigorúbb, robosztusabb Berzsenyit, Gulyás Pál a bohémebb, dyoniszoszi Csokonait idézi, de ez a felfogásbeli különbség sem elválasztja, inkább összeköti őket. Eszményük a Sziget, amely védelmet, kiemelkedő pontot jelenthet az egyre durvábban jelentkező barbárságban. Kapcsolódik hozzájuk közös barátjuk Németh László a Tanú-val, a Tanú. eszmeiségével. jellegzetesen „filosz”, azaz bölcsész társulás, szervezkedés ez, iteháit ha úgy tetszik naiv. A történelem — akkor már — durvább eszközökkel dolgozott. Előbb az egymással acsarkodó ideológiák (fasizmus- balsevizmus), pártok, majd a fegyverek vették át a vezérszólamot. A levelezés is — lényegében — eddig tart. Kerényi Károly Svájcba megy professzornak, Gulyás Pállal végez ia súlyos betegség. De ahogy Dürrenmatt (Einstein) mondja a Fizikusokban a kigondolt gondolat nem semmisülhet meg. A Sziget és a Tanú eszmeisége üldöztetése, föld alá szorítottsága ellenére is tovább ól és hat. Felfedezni vétem pll. a Liget című folyóiratban, a „vá- sárhelyiiség”, a debreceni népiesség szellemében, törekvéseiben. Ezek a törekvések (magyarság-európaiság) olykor ellentmondani látszanak egymásnak, heves vitáik is vannak, de a hegeit megszüntetve megőrizni elV alapján 'tovább élnek és hatnak. Korunk humán értelmisége is rosszul érzi magát. Mára megszűnőben van az ideológiai nyomás, de éled egy kraháesi-bál- káni kultúra (és irodalom) alllenesség, amely most meg az „üzletre” hivatkozik, s — ami mélységesen erkölcstelen — az olvasóra. Megféledkezve Goethe intelméről, akt azt írta két évszázada, hogy a népnek nem azt ken adni, amit kér (pornó, szenzáció sitb), hanem amire ténylegesen szüksége van. Hiszen tudjuk jód', hogy a humánum, az értelem mindenkor kisebbségben van, de a többség tragédiája (is), ha vereségét szenved... Megengedjük? (Kráter Kiadó Bp.) , Horpácsi Sándor
