Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-25 / 121. szám
1990. május 25., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 5 MI MAR FELÉPÍTETTÜK AZ ÖN OTTHONÁT lakásépítő ÉS ÉRTÉKESÍTŐ KFT. Vásároljon lakást a Lakért Ktl-től! AJÁNLATUNK: KULCSRAKÉSZ LAKÁSOK Miskolc, Bocskai u. l a, III/5. 113 m2 1 + 4 fel szoba + tetőterasz ára: 3 130 000 Ft Miskolc, Bocskai u. I/b, III/5. 93 m- 1 + 2 fél szoba + tetőterasz ára: 2 650 000 Ft A lakásokhoz garázs is vásárolható. Sajószcntpéter, Móra F. u. 36. II/5. 59 m2 1+2 fél szoba ára: 1 440 000 Ft Sajószentpéter, Móra F. u. 36. tetőtér 8. 54 m- 1 +2 fél szoba ára: 1 318 000 Ft Sajószentpéter, Móra Ferenc u. 38. II/5. 70 m2 1 + 2 fél szoba + étkező ára: 1 708 000 Ft FÉLKÉSZ SORHAZLAKÁSOK Kazincbarcika, Dózsa Gy. úton 6 db 119 m2-es, 3 és fél szobás + étkezős lakás (külső közművel bekötött távfűtéses, belső szakipar nélkül) ára: 18 102 Ft/m2 + áfa 13 m2-cs garázs ára: 130 000 Ft + áfa Szerencs, Szabadság úton 5 db 83 m2-cs 1+2 fél szobás lakás (kívülről teljesen kész műszaki tartalommal, belső gépészet és szakipar nélkül), ára: 15 162 Ft/m2 + áfa 14 m2-es garázs ára: 133 000 Ft + áfa Érdeklődni az alábbi címen és telefonon: LAKÉRT KFT. Miskolc, Május 1. telep Tel: 69-104, 67-006 HM VIDEOTON Elektronika Kft Széchenyi 3-9. Pátria üzletházban OTP hitelre is ajánlja kedves vásárlóinak: Videoton és import szines tv-ket, videókat, kamerákat nagy választékban. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács V. B. Oktatási és Továbbképzési Intézete középfokú rendészeti szaktanfolyamot INDÍT A tanfolyam ideje: 1990. szeptember—1991. január havi 5 napos konzultációval Jelentkezési határidő: 1990. június 15. Jelentkezni lehet: B.-A.-Z Megyei Tanács V. B. Oktatási és Továbbképzési Intézet 3434 Mályi, Gárdonyi Géza u. 2. Telefon: 41-422 A Miskolc Megyei Város Tanácsa V. B. építési és közlekedési osztálya megbízásából bontásra felkínáljuk a Széchenyi u. 113. sz. épületet A pályázatokat a Miskolci Beruházási Vállalathoz, Miskolc, Hunyadi u. 5. sz. alá kérjük benyújtani A pályázók közölt a nyilvános versenyt 1990. június 5-én (kedd) 9 órakor tartjuk a vállalat tárgyalójában A pályázati feltételekről felvilágosítást ad Iván László műszaki ellenőr a 89-254 telefonon, vagy személyesen a MIBER műszaki osztályán Miskolci Beruházási Vállalat Ismét Tapolcáról Nagy érdeklődéssel olvastam a tapolcai panzióépítésről írt leveleiket. Az ügyhöz, mint miisikolici tokos szólok ihozzá. Megszólalásomat a cseretelek 'térségének várostörténeti múltja iránti aggódás vezérli, mivelhogy az ott feltételezett régészeti leletek sorsáról a leveleikben egy sort sem italálltam. A mai ismereteink szerint ugyanis, amelyek a> százéves Szendrei monográfiára, továbbá Marjatoki Kiss Lajos 1926-os, ifj. Horváth Béla 1956-os, majd dr. Major Jenő 1978-as tanulmányaira épülnék, azon térségben volt a Miskolc-nemzetség monostora, amelynek egy részére a szóban forgó panziót akarják építeni. Marjalaki Kiss Lajos 1926-os véleménye ma is igaz: „a tapolcai monostor helyének régészeti feltárása hozhatja meg” a> bizonyosságot, mivel éhhez nagyon kevés levéltári adat maradit meg. Az 1956-os tanulmány térképvázlatán jól felismerhető, hogy a panzióépítés azon a területen, történne, ahol a „volt bencés apátság helye” is rejtőzik. Major Jenő megállapításai szerint „a monostornak helyet adó, a Hejő völgysíkjá'tóli k:b. 10 méterrel kiemelkedő, a mintegy 2000 négyzetméter alapterületű épületegyüttes számára bőven elegendő, enyhe lejtésű padka a Várheggyel szemben a Komlós- völgy és Hejő torkolatánál alakult ki és benyúlik a me. leg forrás előtti kiszélesedő völgysíkba”. A helyzetértékelést segítheti a százéves leírás is, ugyanis „Szendrei szerint a Schack-féle szőlőben találták meg a monostor alapfalait és kriptája egy részét... Az általánosan elfogadott felfogás szerint a meleg forrással szemben, a folyásirány szerint a patak bal oldalán, a völgy egy terasz-szerű széles padkáján épült fel a Mistkölc-Bons- nemzetség saját monostora a temetkezőhely mellett”. A Herman Ottó Múzeum tapolcai leletanyagánaik egy részét 1958-ban és 1969-ben az Anna Szálló (közelségében végzett vízvezetéki árokásásoknál találták meg. Ezek a lelőhelyeik, egyetértve Major Jenő értékelésével, olyan helyen vannak, amelyek vizenyős voltuk miatt temetőnek 'alkalmatlanok, és viszonylag messze esnek a monostortól. Ahogy 1926-ban Marjalak: Kiss Lajos, akként 1978-ban Major Jenő is 'kijelentette: „A monostor alapításáról, építészeti kialakításáról a döntő szót, a nagyon esedékes régészeti kutatásoktól várjuk.” A régészek előtt azonban a „döntő szót” ismételten a tanács illetékes szakapparátusának kell' kimondania. Dönteni arról, hogy mi lesz a „Bencés”, mostani nevén a Zója utcai terület felszíne alatt évszázadok óta rejtőző monostor romjainak sorsa, melyek helyét előzetesen senki sem tudta eddig körülhatárolni „a padkán”. Ml lesz az építkezés sorsa, ha a kivitelezés közben régészeti leletek kerülnek elő a föld alól? Ha lehet valami fontos ebben az ügyben a városnak, akkor a múltjának a védelme az! Mert a „magánvállalkozói pár” — általam is szívesen látott — panziójának végül is Tapolca más területén is található telek, de a Miskolc-nemzetség monostorát csak azon a földdarabon lehet feltárni, amelyet a fcörténettudósainik megjelöltek. S, ha majd azok előkerülnek, környezetüket pihenőparikká lehet alakítani. Iglói Gyula Miskolc lit voltam a IF rendkívüli kongresszusán! Az Észak-Magyarország április havában megjelent egyik cikkére szeretnék reflektálni. A szóban forgó cikk: „A Szlovákok Szabad Szervezete Elnökségének nyílt levele Miskolc Városi Tanács V. B. elnökéhez.” Előrebocsátom, nem vagyok érdekelt az ügyben; Miskolc város állampolgára vagyok ugyan, de nem a városi tanács alkalmazottja. Immár 20 éve, rálátásom van a megye településeinek infrastrukturális helyzetére. Alexander Kormos úrnak a cikkére — mely Bükk- szentlászló miskolci településrész „katasztrofális” helyzetéről szól, — azt kell válaszolnom, mint magánember, de aki mégis tud összehasonlítást tenni és objektiven képes megítélni a megye településeinek infrastrukturális ellátottságának helyzetét, nem volt helyes az ebbéli hiányosságokat a nemzetiségi politika síkjára terelni. Nem történt isemmi olyan diszkriminációs intézkedés, amely egy-egy községet azért hozná hátrányosabb helyzetbe, mert ott többségében, vagy nagy számban szlovákok, svábok, stb. élnek. Az tény, hogy a magyar népgazdaság ma nem képes egy- csapásra minden település gomdját-baját orvosolni. Ha Kormos úr vette volna a fáradtságot, és megnézi a statisztikát, megtudta volna, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében még ma is csak 194 a közműves ivóvízellátásba bekapcsolt települések száma ami nem éri el a 60 százalékot sem. (56 százalék.) Ez azt igazolja, hogy nagyrészt a magyarok lehetnének felháborodva, miért nincs megfelelő ivóvízellátás. Ez tehát nem nemzetiségi ügy! Az ilyetén való felvetés nem használ a két nép kapcsolatának. Azt írja Kormos úr, hogy a szlovák szülők magyar tannyelvű óvodába és iskolába „kénytelenek” járatni gyermekeiket Miskolcra. Hát már az is elfelejtődött, hogy a bükkszentlászlóiak saját maguk kérték a Miiskolchoz való integrációt, és így ők maguk is miskolci állampolgárok. Azt nem lehet számon kérni, — mert igazságtalanság lenne — hogy a városi tanács félretéve megannyi városi gondot, problémát az egyesítést követően rögtön előtérbe helyezné a volt község fejlesztését, amikor a városban is számos beruházást le kellett állítani pénz hiányában. Én azt mondom, ha a bükkszentlászlói gyerekek Miskolcra járnak be tanulni, azzal csak nyerhetnek, mert ott magasabb színvonalú oktatásban részesülnek. Egyébként a nemzetiségi kérdésről nekem olyan ember ne nyilatkozzon, aki alaposan nem ismeri az itteni viszonyokat. Kérdezze csak meg az 1990. januári népszámlálási adatokat a KSH-tól. Elszomorítóan kevesen vallották magukat szlovák nemzetiségűnek. Erről nekünk lehetne mondandónk, de nem kívánom élezni a feszültségeket. Szlovákiában ugyanis nem, hogy hivatalos helyen, de még az utcán sem ildomos magyarul megszólalni, mert rájuk szólnak a „bennszülöttek”. Nálunk nem az a gond, hogy valaki milyen nemzetiségű, milyen anyanyelvű, hanem az, hogy nincs elegendő gazdasági forrás a települések fejlesztéséhez. Ez persze egyidejűleg sújtja a magyarokat és szlovákokat. Remélem, nem sértettem meg levelemmel Kormos urat, de abban is bízom, hogy sikerült egy kicsit összhangra jutni ebben a kérdésben. Kiss András Miskolc Olvastam Ződi Imrének az Észak-Magyarországban közzétett véleményét, mely egy kicsit megdöbbentett. Meg kell mondanom, hogy nem a megyétől kaptam a meghívást, hanem a Városvédő és Szépítő Országos Szövetségének voltam meghívottja, illetve küldötte, ilyen minőségben Zemplént képviseltem. Tisztánlátásként tudni kell, hogy B.-A.-Z. megyét felmondásuk idejét töltő apparátus tagjai képviselték meghívottként, majd később küldöttként is. Ez is bizonyítja, hogy az apparátus kívánta, vagy kívánja megszüntetni a népfrontot utód nélkül. Bizonyítja ezt az is, hogy az etikai bizottság elnöke elmondotta a kongresszuson, hogy az országos elnökség tagjainak fele vett részt azon az értekezleten, melyen .kimondták a HNF megszűnését, és ezt a sajtóban is közölték. Az alapszabály értelmében, mely jelenleg fel van függesztve, a HNF megszűnését nem mondhatta fel, csak a kongresszusnak áll ez jogában. Tisztelt Ződi Imre! Lehet, hogy a mozgalom szerinted elvégezte, amit vállalt, sokak szerint, és itt jelentkezik a nem apparátusi szemlélet, hogy most van szükség a jól bevált mozgalmakra és cselekvési egységre, a pártonkívüli és szimpatizánsok összefogására. Vidéki viszonylatban sem egyértelműen rossz vélemény van kialakítva a népfrontról, BRÖSTL GYULÁNAK! mint azt nyilatkoztod, mely a kongresszuson is kiderült a hozzászólásokból, a választási koalíció szenvedett vereséget, azok, akik valóban be kívántak jutni a parlamentbe, ha sikerült volna a népfront égisze alatt. Így a meglátásom szerint és a küldöttek többségének véleménye alapján az derült ki, hogy az apparátus húzta ki a mozgalom alól a talajt és igyekezett lejáratni annak tevékenységét. Azzal sem tudok egyetérteni, hogy Borsod-Abaúj- Zemplén megyében nincs szükség egy olyan szervezetre, mely nem pártokat ölel fel, hanem a helyi érdekeltségeknek megfelelően tömöríti a lokálpatriótákat, dolgozók széles tömegeit. Az biztos, hogy főállású funkcionáriusokra és ilyen nagy apparátusra egyáltalán nem volt szükség, és az elkövetkező időszakban nem is finanszírozható. Meg kell találni azokat az embereket, új arcokat, akik a településükért tenni akarnak és tesznek is. Azt is szeretnénk tudni, hogy a megyében a népfront vagyonát kinek engedélyével adták el, vagy adták használatba olyan intézményeknek, szerveknek, szerintem jogtalanul, mivel azokkal az eszközökkel, épületekkel, értékekkel el kell számolni az ország felé, de nem utolsósorban a HNF kongresszusa felé. Bröstl Gyula Sátoraljaújhely 1. A választási vereség — ténykérdés. 2. .A kongresszuson 15 fő vett részt a megyéből — ebből kettő apparátustag, a többi társadalmi munkás. 3. A kongresszusi résztvevők 58%-a látta úgy, hogy meg kell szűnnie a mozgalomnak, .32%-a úgy, hogy nem. 4. Az apparátus soha nem volt nagy létszámú. 5. Ha igazán ilyen nagy azdgény egy népfrontos szerveződésre — nosza. 6. A vagyon — a központosított gazdálkodásból adódóan — az Országos Tanácsé, a május 12-i kengresszuson is elszámolt és vélhetően a júniusin is ez megtörténik. Tisztelettel: Ződi Imre volt megyei titkár Helytörténeti Meglepődve olvastam Mezei István, a N1ME Társadalomtudományi Intézet oktatójának a „Felszabadítás vagy megszállás?” című, 1990. április 4-én megjelent cikkben szereplő, helytörténetünkre vonatkozó, kérdésre adott válaszát. Megkönnyítendő az olvasó dolgát, idézem a kérdést és a választ is. „Vitatott Miskolc felszabadításával kapcsolatban a december i3-a is” — (kérdezte a riporter. „— Igen, ezt a napot december 4-re lehet tenni, s helyesen őrzi elnevezésében a December 4. Drótművek” — szólt Mezei úr válasza. Ennél nagyobb tévedésekkel — e napot illetően — legutoljára tavaly november végéin, december elején találkoztam. Őrzöm is a helyi napilapokban erről megjelent állami és társadalmi szervek felhívásait, amelyek szerint a német fasizmus alól Miskolc 1945. december 3-án hajnalban szabadult meg. Nem tudom miért van az, hogy Miskolcon a saját közelmúltjára vonatkozó lényeges dátumokat időnként elfelejtik? Az 1944. december 3-ára vonatkozó események hitelességét a hadtörténeti munkákon kívül a korabeli írásos adatok sokasága, a ma is élő emberek átélt emlékei is őrzik, amelyekből én magam is sokat megismertem. Az a körülmény pedig, hogy néhány évig, így 1969- ben is, 1944. december 4-ét vallotta a város vezetése Miskolc felszabadulási ünnepének, inkább tartozik a helyi határozatok kutatóira, semmint a hadtörténészekre. Befejezésül az „Északma- gyarország” 1950. december 9-én, szombaton megjelent számának 3. oldalán közölt cikk néhány sorát idézem. „A miskolci Drótgyár dolgozói az ötéves terv első évét minden részletében december 3-ra teljesítették. A dolgozók ebből az alkalomból levelet intéztek a Városi Tanács elnökségéhez. Jelentették, hogy a város felszabadításának tiszteletére sikeresen befejezték 1950. évi tervüket”. Amint olvasható: abban a korban az emberek tudták, hogy mikor mi történt a városunkban. I. Gy. A tények beszélnek
