Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-19 / 116. szám

1990. május 19., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Nagy emberek - kis törléneiek Füzes László Batyumban Csokonai Vitéz Mihálynak egy alkalommal azt újságol­ták, hogy a kálvinista Róma, vagyis Debrecen egyik pol­gárának a feleségét szőrén- szálán megszöktették. A költő — aki maga is nagy szoknyavadász hírében állott —, berzenkedve így válaszolt: — Na ez már disznóság. Én is megdézsmáltam más szénáját, de az egész kazlat sosem vittem el. Batyumban bizakodás, kétség összekaparva egy halomba. Fölöttük mint egy lusta, lomha állat kérődzik köznapjaink penészlő, sápadt horizontja. Remélünk. Egyszer kibomlanak életünk fényes vásznai. S úsznak az égen, verőfényben új hitek lelkes zászlói. Hajnal háromnegyed kettő. Mindjárt mondja valaki a híreket a rádióban. Nem tu­dok aludni az örömtől..., meg az aggodalomtól sem. A hír igaz: megjöttél, Te kis ráérős! Hát negyvenegy éves koromig kellett várni a jöttödet. Most már bizonyos: itt vagy, ha mikroszkopikus méretben is, de itt vagy. A világ legszebb, legterméke­nyebb, legvédettebb helyén — az anyaméhben. Anyád (jövendőbeli szülőanyád) őriz most már. Csakhogy végre igaz: leszel nekünk! Mit leszel? Már vagy is. Lá­tod, milyen végérvényesnek tartjuk ezt az állapotot, hogy úgy beszélünk Rólad, Ró- lacskád, mintha már itt ko­molykodnál velünk az ebéd­lőasztalnál. Ennél korábban nem is lehet elkezdeni a párbeszédet. Veled. Egy emb­rióval. Valamikor elhatároz­tam, hogy mihelyst megtu­dom, hogy leszel, naplósze- rűen írom majd a fejlemé­nyeket. Eredetileg egy zigó- tához. De anyád azt mondja, hogy csak hat napig — már­mint a megtermékenyüléstől számított hat napig — hív­nak zigótának, hat nap után pedig embrió a neved. Emb­rió. Emberi jó (ez csak szó­játék — hülye is, suta is, idételen is). De még ez is olyan szívmelengető, hogy így játszhatunk a szóval. Várj már, meghallgatom a kétórás híreket, el is mon­dom Neked, ilyenformán párnapos embrió létedre hallhatsz például arról, hogy néhány hete győzött a román forradalom, s őrült diktáto­rukat eltakarították a föld színéről a szomszédok. Janu­ár tizenkettedikén enyhe idő van a Kárpát-medencében (Magyarországról mindig a legfontosabb politikai hír az időjárás-jelentés, a lottótájé­koztató, a kormány tagjainak túristaútjairól küldött film). Az időjárás lehet a legje­lentősebb, mert a. reggeli órákban fél öttől nyolc órá­ig tízpercenként közli a be­mondó az óceán felől érkező hideg légtömegek hollétét, közeledtét, a televízióban pe­dig külön stáb foglalkozik a hideg-meleg frontokkal, de­monstrációs térképen mutat­ják be Európa égboltját: a frontok keveredését, kavaro­dását, a szélerősséget, a fő­városok hőmérsékletét. A műhold közvetíti a felhőzó­nákat, szakemberek magya­rázzák a számitógépes adat- feldolgozást mutatópálcával, böknek az esőfelhőkre, az örvénylés helyére, a frontok találkozási helyére. Ügyhogy az egész időjárás-jelentés alatt úgy érzed, mintha va­lami világméretű háború hadiállapotát mutatnák be az éppen esedékes béketár­gyalás előtt . . . Sőt! A rádióban rendsze­resítették azt a hülyeséget, hogy minden reggel — több­ször is — bemondják a volt magyar területek nagyváro­sainak időjárását is — her­gelve ezzel is a csehek, a ro­mánok, a jugoszlávolc ma- gyarellenességét. Ez olyan, mintha a törökök naponta elmondanák mondjuk Pécs, Budapest, Mohács időjárá­sát. Engem a frász fogna ki. Te, Emlrrius! Olyan is­teni gitárzene van a rádió­ban! Valószínű, hogy hallod. Biztos reagálsz rá a magad módján: odébbúszkálsz, vagy jobban kapaszkodsz, ki tud­ja ... Biztos ami biztos, le­halkítom a rádiót. Anyád olyan jóízűen alszik. Nagyon félt ám téged! Nagyon jó kis gondviselő, szelíd anyád van. Ha hisztizek, engem is le­csillapít egyetlen kézmozdu­lattal. Még nem hallottam kiabálni, veszekedni. Nyugal­ma szinte átárad rám is. De biztosan érzed Te is. Es kép­zeld, úgy alszik, hogy két kezét a hasára teszi. Még álmában is véd, nehogy va­lami bajod legyen. Szóval kellemes hónapjaid lesznek. Már egész nap csak ketten •vagytok — táppénzen. Nem kell szaladgálnotok a mun­kahelyre. Ott is úgy örültek a hírednek — beláthatod: máris elkényeztetnek. Nem tudom, később nem lesz-e abból gondunk, hogy így el- kapatunk. De hát bizonyára így van ezzel minden olyan szülő, akinek talán ez az utolsó és egyetlen lehetősége, hogy szép, értelmes gyerme­ke legyen. Mert mi is úgy gondolko­dunk, mint minden szülő a földkerekségen: olyan értel­mes, okos gyerekünk lesz. Te találod meg a rák elleni gyógyszert, űrhajós leszel vagy biológus, esetleg far­mer. Gazdag leszel, de jó­lelkű, adakozó, beutazod az egész világot, mégis vissza­térsz az ősi földre (ez mo­mentán mindössze ötszáz négyszögöl). Szóval teljesen tisztában vagyunk fenti tu­lajdonságaiddal. Jaj, a taní­tói státust majd’ kihagy­tam. Pedig ez a legfonto­sabb. Jó pedagógus is leszel, ez csak természetes. Mert Téged a családon belül nem tudunk elrontani, ugyanis nincs tanár a családban. Nem tudom, itt megemlíthe- tem-e a majdani kiváló sportalkatodat. Mert nagy valószínűséggel jó eredmé­nyeid lesznek e téren is. Mindenesetre én megtettem a magamét: reggeltől estig edzettem a focipályán gye­rekkoromban. Minden este — tavasztól késő őszig — ret­kes lábbal mentem haza. Nagyanyád súrolókefével mosta a bokámat, amit ször­nyű ordítások közepette vi­seltem el, mire ő szidott és megfenyegetett: ha holnap is így jövök haza, akkor hol­nap is el lehetek rá készül­ve, hogy még jobban fog karcolni-csikarni a gyökér­kefe ... Es így ment ez évekig. ' Később, amikor meg gimi- be jártam, hetente szakadt szét egy tornacipő, de örül­tem, hogy a focicsapattal in­gyen beutaztam a megyét Iskolanévadó Diósgyőrben Az útikönyvek a legna­gyobb elismeréssel írnak a diósgyőri várról és a környék nevezetességeiről. Nem cso­da, hiszen a szép fekvésű vár, a műemlékekben gaz­dag óváros számtalan látni­valót ígér az idelátogatók­nak. Itt találjuk a középko­ri eredetű római katolikus templomot, mellette a ba­rakk Mária-oszlopot, a Tán­csics téren a református templom a késő barokk épü­lete. A vár alatt tiszta vi­zű strand várja a felüdülni vágyókat. Ez a hely kiváló­an alkalmas lenne nagy tö­megeiket vonzó üdülőköz­pont kialakítására. Lenne ... Nem véletlen a feltételes mód használata. Aki egy­szer is végigsétált Diósgyőr néhai főutcáján, a szép em­lékű Blaha Lujza utcán, az tudja, hogy mennyire lepusz­tult ez a környék. Romos, elhanyagolt épüle­tek között találjuk a 24. Szá­mú Általános Iskolát. Pon­tosabban az egyik épületét, mert a tíz évvel ezelőtti ösz- sze vonás következtében a volt 23-as és 31-es iskola is 24-es lett. Így négy oktatási épületből lett egy iskola, és ezekhez csatlakozott még az ötödik helyen található „tor­naiterem”. Ami a század ele­jén épült evangélikus isko­la két összenyitott tanter­me. A területi széttagoltság miatt jónak egyáltalán nem nevezhető körülmónyék kö­zött kezdődött meg az isko­la „legeslegújabb kori” tör­ténelme. „Az Árpád u. 126. sz., a Blaha Lujza u. 30. sz., a Táncsics tér 1/A sz. és a To­kaji F. u. 2. sz. alatt dolgo­zó, egy tantestületbe tarto­zó nevelők közösen elhatá­rozott célja volt, hogy a te­rületi széttagoltság ellenére, egységes pedagógiai eljárá­sok kialakításával és alkal­mazásával, a működés lehe­(hja, kis foci — kis öröm). Aztán az olimpiai közvetíté­sek hatására — a barátok­kal rendszeresen versenyez­tünk futásban, magasugrás­ban, súlylökésben és kala­pácsvetésben. Ez utóbbit az én Anti barátommal készí­tettük, az ő szomszédja nagy bánatára, mert két-három- szori forgás után sehogysem találtuk meg a dobás jó irá­nyát — mindig „szektoron kívül” landolt a hatalmas lyukas vasgolyóból és a va­salózsinórból készült „kala­pács". Ennek viszont a „sta­dion-szomszéd” zöldséges­kertje, vagy a disznóól teteje látta kárát. Beláttuk, hogy békésebb vizekre kell evez­nünk. Szó szerint! Amikor nagyanyád kellő tá­volságban volt, kiloptuk a fa- telcnőt, levittük a kubik-gö- dörbe és — természetesen — kajak-kenuversenyt rendez­tünk. Csupán azt nem tud­tuk eldönteni, hogy a mosó- teknő az kajak, vagy kenu. Valamelyik srác javaslatára a négyszögletes (mint az enyém) kajak volt és a göm­bölyű fenekű (sózóteknő) volt a kenu. Ez utóbbi több­szöri napon száradás, vízben dagadás után szétnyílt, mint a biblia, így télen megoldó­dott a síléc beszerzési gond­ja. Mert a gömbölyű teknő- böl lett a síléc. Volt, aki hordódongából csinált, de ezek olyan gyorsak voltak, hogy úgy mentek a hegyte­tőről lefelé, mint a ménkű. En nem is mertem ráállni, csak a napraforgókóróból ké­szült sítalpra. Na, ezeket csak azért ír­tam le, hogy ilyen hülyesé­geket nehogy csinálj nekem majd annak idején. Most ha­ragudnom kellene, mert Anyád, Anyucikád miattad beteg, maradásod is bizony­talan. Itt drukkolunk, fo­hászkodunk, ne hagyj itt minket ilyen hamar! Maradj meg nekünk csak addig leg­alább, amíg Anya megsi­mogatja arcodat, amíg mind­ezt elmondhatom majd — Neked. (bekecsi) tő legjobb feltételeinek meg­teremtésével valódi iskola- közösséget formáljanak, és színvonalas oktatómunkát végezzenek” — olvashatjuk A Diósgyőri Általános Isko­la Füzetei című kiadvány első számában. A kiadvány abból az alkalomból látott napvilágot, hogy az iskola felveszi a Diósgyőri Általá­nos Iskóla nevet. Az eltelt tíz év munkájá­nak eredményei közül az is­kola igazgatója, Grajz István többek között — a követke­zőket emelte ki: „Az okta­tás színvonalának erősítését segítette, hogy az 1983 84-es tanévre iskolánkban kiala­kult a teljes szaktantermi rendszerű oktatás ... 1985­től teljessé vált (3—8. osz­tályig) a második idegen nyelv — eszperantó — okta­tása. Az 1987 88-as tanévtől pedig a tanulók igényének, érdeklődésének megfelelően kezdtük a fakultatív okta­tást. Számítástechnika, sza­bás-varrás, kézi kötés, közle­kedési ismeretek, helyi tan­tervek alapján. Különböző, egész évre szóló iskolai ta­nulmányi versenyeink, tíz különböző szakkörünk prog­ramja szintén a gyerekek ér­deklődésére épült. Az ered­mények nem maradtak el. Tanulmányi, szakköri és sport-munkában tanulóink vá­rosi. megyei és országos ver­senyeken is Igen eredménye­sen szerepelnek. Az 1989 90- es tanévtől megkezdtük a harmadik Idegen nyelv, az angol tanítását ás.” Az iskolai névadó ünnep­ség május 22-én délelőtt 10 órakor lesz. Ezen a -napon rajzkiállítás nyílik az isko­lában, délután pedig hely- történeti vetélkedőn, monda­mondóversenyen mérik ösz- sze tudásukat a tanulók. Az iskola tornatermében pedig megrendezik a Diósgyőr Ku­pa elnevezésű meghívásos lö­vészversenyt. Ez a nap egyben kezdete a május 26-ig tartó I. diós­győri általános iskolai na­poknak. A hét folyamán ki­rándulásokon. játékos vetél­kedőkön, tábortűzi mulatsá­gon, sportversenyeken vesz­nek részt a tanulók. (fg) „Nincs élet...” Extra Hungáriám non est vita, si est vita non est ita; vagyis Magyarországon kívül nincs élet, ha van élet, az nem olyan — mondták Mária Terézia országában valami­kor az 1700-as évek második felében. Azóta eltelt két­száz esztendő, s e mondást mai-helyi (miskolci) viszo­nyokra alkalmazva a következőt kapjuk: Miskolcon este 10 után nincs élet, ha van élet, az nem olyan. A miskolci ifjúság - köztük szerénységem is - joggal bosszús azért, hogy városunkban, mikor 22.00-át mutat az óra, minden szórakozóhely, cukrászda bezár. Igaz, hogy néhány avasi kocsma csak hajnaltájt húzza le a rolót, de korántsem vágyik mindenki cigányzenére és vörösborra. De idősebbek is panaszkodtak már: például színház után jólesne beülni valahová, de nem lehet, mert 10 óra az 10 óra, s a pincér(-néni, -bácsi) távozásra szólít fel. Nos, tehát kénytelen a fiatalság tízig kimulatni magát Körülbelül ez az az időpont, amikor az ember éppen be­lelendülne a mókába, szórakozásba. Mit lehet tenni: az „aranyifjúság" jobb hiján kénytelen Debrecen vagy Eger között választani, ahol úgy látszik, megéri hajnalig (több) diszkót nyitva tartani. Sajnos még olasz pizzasütö bará­tunk előtt sem tudtuk városunk hírnevét öregbíteni: Deb­recenbe vittük szórakozni... De száz szónak is egy a vé­ge: vállalkozó kerestetik! Minden rosszban van valami jó. Abban is, hogy ezen kézirat hosszas vajúdás után született meg. Eközben ju­tott fülembe, hogy júniusban hajnalig nyitva tartó disz­kóbár nyitása várható. Ügy legyen! E. M. Fecske Csaba Az elme halvány fénykorén túl, az őrséget váltó tapasztalat és képzelet hangjait sem hallva már, tapogatózunk a sötétség roppant falai alatt, s találni velünk egy-egy kiszögei lést, bemélyedést; eligazító jelet, bizonyosságot: valamit, ami talán csak úgy létezik, akként van jelen, hogy nagyon hiányzik - - -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents