Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-19 / 116. szám

1990. május 19., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Megalakult a borsodi egészségügyi műhely Csütörtökön, késő délután, a miskolci Semmelweis Kór­házban megalakult az orvo­sokat, egészségügyi szakem­bereket tömörítő borsodi egészségügyi műhely. Az alapítók, dr. Takács István és dr. Hártó György (mind­ketten a kórház Il-es bel­gyógyászatának orvosai) az alakuló ülésen többször el­mondották, a műhely mun­kájában pártállásra való te­kintet nélkül, szívesen lát­nak minden szakembert, akik ötleteikkel, javaslataik­kal, elképzeléseikkel hozzá­járulhatnak a magyar egész­ségügy átfogó reformjához. Hogy gyökeres változások, ra, átalakulásra, a gyógyí­tásban, a szociálpolitikában, s a családvédelemben (is) immár múlhatatlanul szük­ség van, azt hosszú évek óta tudjuk. Milyen elképzelése­ket dolgozott ki a beteg egészségügy orvoslására a kormányzó párt, a Magyar Demokrata Fórum? Erről a kérdésről dr. Kincses Gyula, az Országgyűlés Egészség- ügyi Bizottságának tagja, MDF-képviselő beszélt az alakuló ülés résztvevőinek. Többek között hangsúlyoz­ta: elképzeléseik szerint a gyógyítás megszervezése és finanszírozása az átalakulást követően, egyértelműen biz­tosítási feladattá, fogalmaz­hatunk úgy is, biztosítási ügyletté kell váljon. A fó­rum álláspontja szerint az összesen 53 százalékos tár­sad al omb i z t osí t ás i j áru lék o 1 a munkaviszonyban állók kapják meg, majd fizessék azt be a betegbiztosítónak, amely ezután állja a gyó­gyítás, az ellátás és az ápo­lás költségeit. így a mun­kavállalók és a biztosítot­tak a jelenleginél jobban érzékelhetik, hogy az ellátás mindenképpen jár számuk­ra, az nem állami adomány, s ha úgy adódik, követel­hetnek is az orvostól és kri­tizálhatják annak munkáját, tevékenységét. A biztosítók a befolyt összeg tőkésítésé­ből, a tőke hozadékából fi­nanszíroznák az egészség- ügyi intézményeket, s fizet­nék az egészségügyben dol­gozókat — természetesen a teljesítményelv szerint. Az MDF koncepciója alap. vetőnek tekinti a házi or­voslás bevezetését, a teljes körű, a szabad orvosválasz­tás rendszerének kialakítá­sát. A házi, vagy családi orvoslás létrejöttével kétszin­tűvé válna az ellátás, meg­szűnne a körzeti orvosok je­lenlegi, leginkább a közle­kedési rendőrhöz hasonló funkciója, azaz nem irá­nyítanák a beteget számta­lan szakrendelésre, hanem a családi orvos mindaddig vizsgálná és ellátná őket. amíg a kórházi kezelésre nincs szükség. A család or­vosa és a teljesítmények alapján kialakuló új érték­rend szerint tájékozódnának a betegek: hol és melyik intézményben, kinél gyógyít, tassák magukat. A Kereszténydemokrata Néppárt helyi képviselője, dr. Csiba Gábor, a megyei kórház trauimatológusa el­mondta : pártjuk véleménye szerint a jelenlegi magyar egészségügyből hiányzik az emb er k özp o n tús ág, éllé le j tő - dött, hogy itt a munka tár­gya az ember. Iparrá vált a gyógyítás, az orvos és a beteg kapcsolata gyakran diszharmonikus, ám ugyanez érthetetlen az orvos és nő­vér, valamint a beteg és nővér viszonyában is. A KDNP a lényegesebb kérdé. sekben egyetért az MDF el­képzeléseivel. A bevezető előadásokat követően a beszélgetés so­rán a résztvevőik egyetérté­süknek, ugyanakkor aggálya­iknak is hangot adtaik. A szabad orvosválasztás — hangzott egy kérdés — nem vezet-e majd a lágyszívű orvosok ázsiójának emelke­déséhez, nem az lesz-e a leg. népszerűbb, a‘ki a legkisebb panasz esetén is táppénzre írja betegét? Az elképzelt szisztéma nem vezet-e — hallottuk a másik orvost — a vidéki, rosszabban felsze­relt kórházak teljes elsorva­dásához? Volt, aki több konkrétumot várt volna az előadótól, nevezetesen: pon­tosan mikor kezdődik meg az egészségügyi struktúra- váltás, s vajon lesz-e ele­gendő pénz hozzá? A vá­lasz szerint a konkrét lé­pések a kormányzatra tar­toznak, a több pénz a már említett biztosítóktól várható természetesen, nem ma és nem is holnap, sokkal in­kább évek múlva. A kor­mányzat ebben az eszten­dőben nem lesz képes újabb összeget adni az egészség­ügynek. U. J. Sajtótájékoztató Kőbányán • • Ot nap múlva nyit a tavaszi BNV (Folytatás az 1. oldalról) Megyénket 13 vállalat, gaz­dálkodó egység, s közöttük önálló kiállítóként az Ózdi Pekó Művek képviseli. A ha­gyományos .résztvevők között van a Borsodi Vegyi Kom­binát Rt., a Digép, a Diimag Rt., az Északmagyarországi Vegyiművek és a TVK. Üj színfoltja a vásárnak, hogy elsőként jelentkezik a Vál­lalkozóik Országos Szövetsé­ge. A rendezők úgy döntöt­tek. hogy a vásár díszven­dége címmel Jack Wálich- ot, a General Electric ame­rikai cég vezérigazgatóját tüntették ki. A bemutatók­ra számos magas rangú ven­dég jelezte érkezését, első­sorban az NSZK-ból. közöt­tük dr. August Lang állam­miniszter. A vásárra látogatók, a szakemberek bizonyára meg­találják a közel kétezer ki­állító portékái közül mind­azokat. amelyek után érdek­lődni kívánnak. Újdonság a Hungexpo részéről, hogy 600 mellékállomással bővíti a vásár telefonhálózatát és a 70 éven felüli hazai látoga­tók első alkalommal vehetik igényibe díjtalanul a vásár megtekintését, a Magyar Ál­lamvasutak pedig — hagyo­mányosan — 33 százalékos utazási kedvezményt bizto­sít. A május 23-1 ünnepé­lyes megnyitóra Szűrös Má­tyást. a magyar parlament elnökét kérte fel a vásár rendezősége. — cte — | levegőben a MIG-ek. A cél egy szovjetunióbeli repülőtér. Jöttek, láttak, mentek... Az utolsó start magyar földről Indulás előtt... És búcsú Magyarországnak Itt és most jobb kifejezés nincs: glasznoszty. A legtel­jesebb mértékig. Ilyen még nem volt, és — hitetlenke­dünk — ilyen nincs is. De mégis. Egy éve talán még az is elképzelhető lett volna: a kerítésnél — ha látják — ki­csavarják a gépet a fotós ke­zéből, most meg: — mit sze­retne fotózni? A MÍG 27-est? Kívülről? Belülről? Alulról? A műszerfalat? A motort? Bármit! Tessék! Ilyen nem volt, most van, és talán lesz. Hajnal négy óra múlt néhány perccel pénteken, amikor zörgetünk a debreceni katonai repülő­tér kapuján. Jön a tiszt, a tolmács, és azt mondja: tes­sék. Igaz, hozzáteszik: korán jöttünk. Másfél óra még az ünnepélyes búcsúhoz, és két óra az első gép levegőbe emelkedéséhez. De hát lehet-e nem korán jönni egy ilyen eseményre: elrepül a debre­ceni repülőezred, el, tova, itt hagyja hazánk légterét — végre. * Szóval, kitárul a máskor minden idegen — pláne új­ságíró — előtt zárva tartott kapu. Kocsink helikopter és szállító repülőgép mellett kanyarog, aztán ott állunk meg, ahol a harci gépek so­rakoznak. Csendben, méltó­ságteljesen, a hajnali félho­mályban. Ott sorakoznak, ahol sokadszor, és ahol most utoljára. Elérkezett a vég, menniük kell. Menniük, hi­szen a magyar és a szovjet kormány úgy egyezett meg: a lehető legrövidebb időn belül a szovjet csapatoknak, alakulatoknak el kell hagy­niuk országunkat. Debrecen­ben azonban másról is szó van: túl a kormányközi meg­állapodáson, a lakosság is kezdeményezte: a harci gé­pek minél hamarabb hagy­ják el a várost. Zajuk már- már kibírhatatlannak bizo­nyul — mondták a cívisek, és így utólag megállapítva: mennyire igazuk volt. Gyűl a nép a jeles ese­ményre, ilyet látni, nem min­dennapi. Itt van jóformán minden nyugati ország ma­gyarországi képviseletének katonai és légügyi attaséja. Itt Van az Egyesült Államok repülő ezredes attaséja is, aki hölgy, s akiről az járja: megjárta Vietnamot. * Lehet ezt egyáltalán hin­ni? Azt, hogy mindenki előtt megnyílt a debreceni reptér? Muszáj hinni, hiszen itt va­gyunk, itt, valamennyien, ahol korábban nem lehet­tünk. öt órakor katonazene­kar kíséretében a harci gé­peik elé viszik a csapatzász­lót, felvonul a díszzászlóalj, a pilóták gépük előtt sora­koznak. Meghatódtak? Egy pilóta arcán soha nem lát­szik az érzelem. Érkezik az elöljáró, Ivan Mikulin ve- vérőrnagy, a déli hadsereg­csoport politikai csoportfő­nöke. A repülőezred pa­rancsnoka, terepszínű, rang­jelzés nélküli egyenruhájá­ban fogadja. Viktor Zabrazs- nov fiatalember. Ezredes. A repülők különben is hamar kiérdemlik magas rendfako­Ai amerikai attasé. A hírek szerint ő is repülős volt. zatukat. Jelent, majd kö­szöntik a hajózókat. És az­tán, a szovjet és a magyar himnusz elhangzása után kö­vetkeznek az elköszönő be­szédek, a himnikus szavak. És — felkínálják a tere­pet a sajtónak, a katonai attaséknak. Bárkitől, bármit lehet kérdezni, bármit, bár­kit lehet fotografálni — ti­lalom nincs, ezt is megél­tük ... * A parancsnok gépe a 65-ös számot viseli, és mint mind­egyikre, erre is egy stilizált jegesmedvét pingáltak. Ezt látva jön is az első kérdés az ezredeshez: — Debrecenből, hová? — Murmanszk környéké­re ... Bár természetesen nem mondja ki, de érezteti: a ha­ditengerészek légierejéhez tartozik majd ezrede. — Együtt maradnak? — Igen .. . — Milyen érzéssel hagyja el Magyarországot? — Szomorú is vagyok, meg nem is. Szomorú, hiszen barátokat, jó ismerősöket, egy csodálatos országot ha­gyok hátra — de. hazakerü­lök. Egy tiszt, egy repülős, ott szolgál, ott védi a légte­ret, ahová vezénylik. Tény, az új helyen nem lesz köny- nyű, hiszen az első időben lakásprobl ém á'k'k a 1 fog un k küzdeni, de a felsőbb pa­rancsnokság valamennyiünk megélhetését biztosítja. —■ Mit tud tanácsolni ne­künk. magyaroknak, mire le­hetne hasznosítani ezt a rep­teret? Az utolsó felszállás előtt... — Kívánom, a polgári re­pülés céljára hasznosítsák. Itt jóformán minden adott erre ... * A repülősökre jellemző pontosságolt mosit sem cá­folják meg. Ahogy kijelen­tették, úgy is van: ponto­san hat óra, amikor a [leve­gőbe emölkedik Anyiszimov alezredes MÍG 23-as gépe, az ő feladata az időjárás felderítése. Ö, illetve az ő gépe az első, aki és amely elhagyja Magyarország lég­terét. Még egyszer az idő­pont: 1990. május 18-a, reg­geli hat óra. Egyébiránt a repülésre, az utolsó magyarországi felszállásra felkészített gé­peken három tartalék üzem­anyagtartályt is felszereltek. Zabrazsnov ezredes mondja: — A novgorodi térségben landolunk először, és üzem- anyagfellitöltés után emelke­dünk újból a magasba, már az új bázis felé. A MÍG 23-as valami ir­tózatos robajjal emelkedik a légtérbe, a hajtóművek bekapcsolása vallóban feno­menális zajjal jár — nem csoda hát, hogy a debrece­niek háborogtak emiatt. Mi­ellőtt a gép ellemelkedne a betonról, a tőle tán 50—80 méterre álló csoportból egy kéz emelkedik a magasba. Az amerikai ezredesnő tisz­teleg, és integet. Kollégájá­nak. a repülősnek, és talán azért, is: jó repülést, szeren­csés landolást a szülőföl­dön . . . Ezt követően óraműpon­tossággal zajlanak az ese­mények. Az időjárásfelderí­tő gépet húsz perccel követi egy MÍG 27-es szuperre- püllő, majd pedig minden tizedik percben négy gép, kötelékben hagyja el a deb­receni betont. Oly robajjal, hogy a városban mindenki felébred erre. Utoljára, merthogy a lég­teret többet, ezen térségben nem repesztik többé a szov­jet vadászok .. . Illésy Sándor Fotó: Fojtán László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents