Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-19 / 116. szám

XLVI. évfolyam, 116. szám 1990. május 19. Szombat Ára: 5,30 Ft POLITIKAI NAPILAP Privatizáció magyar métára A gazdaságilag szinte reménytelen helyzetbe került Hollóházi Porcelángyár vezetői tavaly szeptemberben szándéknyilatkozatot írtak alá egy New York-i befektető céggel, amelynek értelmében a részvénytársasággá alakuló holló­házi gyár papírjait 100 százalékban megvette volna a külföldi befektető. Megkezdődtek a tárgyalások, aztán az üzlet szép csendben leült, maradtak viszont, sőt, súlyosbodtak a gazdasági problémák. A privatizálás megfenek­lett, ami pedig sokak szerint a mentőövet jelentette volna. (Riport a 7. ol­dalon.) Ének az esőben Ünnep Göncön Tegnap délelőtt 10 órakor zsúfoltságig megtelt a gönci református templom. Az első magyar nyelvű Biblia meg­jelenésének 400. évfordulója és Károlyi Gáspár emléké­nek tiszteletére tartott ün­nepi istentiszteleten Nagy Ferenc hajdúböszörményi lelkész, a Magyar Reformá­tus Lelkészegyesület elnöke hirdetett igét, közreműkö­dött a Tiszaszederkényi Ve­gyes Kar. A szertartás befejezése után a templomkertben Ká­rolyi Gáspár 100 évvel ez­előtt felállított szobra előtt Rózsa Tibor felolvasta a Református Fiatalok Szövet­ségének kiáltványát. Arra kérte az ifjúságot, hogy lép­jenek a szövetség tagjainak sorába. „Istenes ősei példá­ját követve életével és mun­kájával tegyen bizonyságot hitéről. Mutatkozzon meg (Folytatás a 2. oldalon) Hogyan fogadta a hírt a család? Az új kormány elmúlt héten hivatalo­san is nyilvánosságra hozott miniszter­jelöltjeinek, valamint a még csak szűk körben ismert államtitkárjelölteknek a névsorát böngészve, a lokálpatrióták büszkeségével fedeztük fel, hogy közöt­tük nem kevés a borsodi illetőségű, il­letve a szűkebb pátriánkban született, vagy innen elszármazott. Tegnap sze­mélyesen, illetve telefonon kerestük a jelöltek egy-egy közvetlen hozzátartozó­ját, azt tudakolván: hogyan érte őket a „nagy hír”, fiuk, férjük e magas pozíci­ókba történő jelölése? Miskolc egyik legütött-ko- pottabb bérházában, a Kas­sai utca 84. szám alatt él a leendő kormány ipari és ke­reskedelmi miniszterének, Bőd Péter Ákosnak az édes­anyja, Bőd Andomé nyug­díjas magyar—német—angol szakos tanárnő. — Az elmúlt szerdán az újságárus standja előtt bön­gészgettem az újságokat, amikor a Népszabadság cím­oldalán szemembe ötlött a 13+1 című írás, amely a le­endő új kormány névsorát tippelte, s e névsorban meg­akadt a szemem a fiam ne­vén. Később aztán a menyem is felhívott Pestről, s ő meg­erősítette a hírt. Mit szólok hozzá, hogy a fiam miniszter lesz? Az anya első reflexe: jaj, kisfiam, nem lesz ebből baj? Szóval az első reakció, az aggoda­lom. Főleg az egészségéért aggódom. Hisz’ amióta a hír nyilvánossá vált, még nem tudtam vele beszélni, éjjel­nappal tárgyal, nem tudom elérni. Tisztában vagyok ve­le, hogy a politikus élete ilyen hajszás, s ezért aggó­dom, s drukkolok: bírja egészséggel. Másfelől természetesen büszke is vagyok rá, amit eddig elért, mind önerőből érte el. Megfontolt fiú, tud­ja, mit vállalt, s tudom azt, képes is végrehajtani. Ezért nyugodt vagyok, s bizakodó. Az édesanya azt is elmond­ta, bár fia Szigetváron szü­letett, gyermekévei, ifjúsága teljes mértékben Miskolchoz kötődnek. Péter a Fazekas Utcai Általános Iskolában fejezte be általános iskolai tanulmányait, s a Földes Fe­renc Gimnáziumban érettsé­gizett 1969-ben, Polányi Imre tanár úr — kinek nagyon sok köszönettel tartozik — osztályában. Miskolcról ke­rült fel később a Közgazda­ságtudományi Egyetemre. Beszélgetésünk alatt vélet­lenül belelapoztam az édes­anya asztalán levő egyik könyvbe. A címe ez volt: A vállalkozó állam a tőkés gaz­daságban. Szerzője Bőd Pé­ter Ákos. Amiért mindezt említem, az a könyv ajánló sarad: „Édesanyámnak szere­tettel és hálával ajánlom könyvem”. Mit mondjak? Nekem ezért az egy sorért a minisz- ter(jelölt) máris szimpatikus. (Folytatás a 2. oldalon) Megvették (eladták) a Heti Hírnököt Megyénkben a hét híre, hogy megvették a Heti Hír­nököt. Az új tulajdonos az Észak-magyarországi Inno­vációs Centrum (Park) Rt. — Igaz-e a hír? — kér­deztük Ilku Istvánt, az ICP területi igazgatóját. — Az elmúlt két hónap­ban többször folytattunk tárgyalásokat a Radius Hun- garicus Rt. szombathelyi reggel az ő szerves részüket képező újság átvételéről. A lap a Radiuson belül nem működött önálló jogi sze­mélyként. A Szombathelytől való 450 kilométeres távol­ság meg is határozta a lap szabadság-fokát, korlátáit. Optimális időszakban történt a megvásárlás, hiszen a Ra- diusnál ismertek a korábbi évek gazdálkodási mutatói. Számára a Heti Hírnök veszteséges volt. — Ez mekkorára tehető, ötmillióra? — Igen, ez a nagyságrend. Tehát egyféle eladási kény­szerről is beszélhetünk. — Önöknek miért érte meg, hogy egy veszteséges lapot megvegyenek? — Ha egy új lapot indí­tottunk volna, annak a be­vezetési költségeivel is szá­molni kellene. Erről a Heti Hírnöknél már szó sincs, hi­szen egy jól bejáratott lap, (Folytatás a 2. oldalon) Sajtótájékoztató Kőbányán Öt nap múlva nyit a tavaszi BNV A 91. beruházási javak szakvásárának előkészületei­ről tartott közös sajtótájé­koztatót az Ipari Minisztéri­um és a Hungexpo tegnap, a vásárvárosban, Rózsa B. György, a vásár sajtófőnöke és dr. Szabó Imre államtit­kár — egyebek között — hangsúlyozták, hogy a május 23-án nyíló seregszemle ak­kor kerül megrendezésre, aimiikor egy új berendezke­désű társadalmi .rend vált uralkodóvá, a gazdaság és ezen belül az ipar súlyos krízisének megállításán fá­radozik az ország, és ezen a .vásáron is bizonyíthatóvá kell tenni képességeinket a gondok leküzdésére, a nem­zetközi megmérettetésre. A bajok ellenére azonban nincs látványos visszavonu­lás. elmaradás a kiállítók részéről, ezt bizonyítja az ér­deklődők nagy száma és az áruik bemutatására igényelt területek nagysága. S noha a jelenlegi kiállítási területet 2000 négyzetméterrel csök­kentették. ennék ellenére az Egyesült Államok, Hollandia, az Egyesült Királyság, az NSZK és Olaszország az elő­ző évi BNV-ihez képest dup­lájára növelte kiállítási te­rületét. (Folytatás a 3. oldalon) A mire régen várt Debre­cen lakossága, tegnap bekövetkezett. Az itt ál­lomásozó szovjet repülőezred 38 MÍG 27-es és 1 MÍG 23-as vadászgépe tegnap kora reg­gel utoljára emelkedett a le­vegőbe a cívisváros repülőte­rének betonjáról. Bekövetkezett az, amit akár egy éve is hi­ába reméltek a Hajdúság fő­városában, amit hiába remél­tünk mi, szerte az országban: elszálltak a repülők..., a ma­gyar és a szovjet kormány kö­zötti megállapodás eredménye­képp itt is megkezdődött a szovjet csapatkivonás. Jeles napnak bizonyult a tegnapi, hiszen túl azon, hogy utoljára startoltak a gépek magyar ki­futópályáról, a szovjet lakta­nyába nemcsak az újságírókat engedték be, hanem itt voltak a nyugati országok katonai at­taséi is. Egyébiránt a repülő­ezred határunktól mintegy hat­ezer kilométer távolságban landolt, mégpedig Murmanszk térségében. (Riport a 3. oldalon.) is felszálltak a repülők

Next

/
Thumbnails
Contents