Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-16 / 113. szám
1990. május 16., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 M. Szabó Zsuzsa Lesz végre tőzsdénk! Az alapítók egyike az ICP Hogy a múlt hét péntekén Budapesten ülésezett a tőzsdetanács, annak nincs különösebb hírértéke. Mert összeülnek az alapítók ezen a héten és lehet, hogy a következőn is - mindaddig, amig nem sikerül minden kérdést tisztázniuk. A pénzügyi szakemberekből álló tanács nagy dologban ügyködik: a 42 éve megszűnt értéktőzsdét hívják ismét életre. A tőzsdealapítók 29 tagú táborában két nem fővárosi cég van: egyikük dunántúli, a másik az Észak-magyarországi Innovációs Centrum (Park) Részvénytársaság. Az Rt. miskolci területi igazgatójával, llku Istvánnal beszélgettünk az újjászülető tőzsdéről. — Itt van mindjárt a tőzsde fogalma, célja, ami kevésbé ismert, misztifikált fogalom, ezért érdemes egy pár mondatot ejteni róla. A tőzsde működésének nemcsak itt nálunk, hanem a világon mindenütt az a célja, hogy elősegítse a különböző tőkéknek a hatékony áramlását. És ez eltér a Magyarországon eddig alkalmazott gyakorlattól, a központi hitelelosztási elvektől. — Tehát piacot teremt... — Igen, tulajdonképpen a pénzpiac egyik színtere. Ezáltal a különböző tulajdoni viszonyok átalakulásában, új struktúrájának kialakításában óriási jelentősége lehet, hiszen itt a hitelelosztási elvek mellett a piaci érdekek, a befektetés megtérülése, értékállósága, hozama határozza meg, hogy hova. áramlik a tőke. Így közvetve elősegíti a privatizáció megvalósulását is. A tőzsde nemcsak jogilag szabályozott, tehát egységes keretet ad az értékpapír-piacnak, hanem fizikai helyszínt is. Magyarországon van egy külön sajátossága, az, hogy a nemzetközi tőkepiaci folyamatokhoz való felzárkózásunkat is nagymértékben elősegíti. A privatizációhoz több pénz kell, jön a külföldi és a lakossági befektetés is, ehhez pedig bizalom kell... — Ami hiányzik Magyar- országon ... — A befektetői bizalom még valóban hiányzik, de a tőzsdén — miután ott a tőkeáramlásnak a józan érdekek alapján határozódnak meg a szabályai — ez a bizalom kialakul. Persze ez idő kérdése. Az értékpapírok adásvételével két alapvető dolog történik meg: a tulajdoni jognak az átadása és természetesen a jövedelmezőképességnek az átadása. Hiszen azzal, hogy valaki részvényt vesz, egyfajta tulajdonosi jogokat kell ellátnia, és jogot szerez, hogy a tulajdon- hányada mértékében részesedjen a haszonból. Ebben persze a kockázat is benne van, hiszen ha a céget, amelynek az értékpapírjával rendelkezünk, szanálják, akkor veszíteni is tudni kell. A tőzsdének egyúttal értékmérő szerepe van: az ott megjelenő cégek értékpapírjainak az árát meg tudja határozni, ezáltal az értékét is méri. Tisztán piaci viszonyok alapján. * — Hogyan került a borsodi ICP a tőzsdealapítók közé? — A szűkebb alapítói kört kezdetben a kereskedelmi bankok alkották, amelyek már sokat tettek a tőzsdealapítás érdekében: létrehozták a tőzsdetanácsot, -titkárságot és más, operatív szerveket. Az icf5 Rt. már régóta szeretne ezekhez a dolgokhoz közel kerülni, de el kellett jutni oda, hogy az említett alapítók elfogadják a csatlakozásunkat. Eredményes működést, olyan üzleti tevékenységet kell ehhez kifejteni, ami méltóvá tesz arra, hogy tagok llehessünk. A dologban egyébként mérföldkő az 1990. évi hatos, értékpapír-törvény, ez szabályozza a tőzsdetagság feltételeit. Megjegyzem, a tőzsdének több szinten szabályozzák a működését: az említett törvény a legfelsőbb szintű szabályozás, a második szint a tőzsde alapszabálya és a harmadik a belső működési szabályzat. Most tartunk az alapszabály, ötödik változatánál: nagy munka után úgy tűnik, ez elfogadható. — Az alapítók pénzt is adnak a tőzsdére. Mire kell ez a pénz? — Maga a színhely kialakítása is komoly beruházást igényel. A Deák Ferenc utca 5. szám alatti helyiségben lesz természetesen egy nagy tabló és a rengeteg számítógép, amelyek minden adatot, információt szolgáltatnak. De pénz kell magának a tőzsdének a működtetésére is. Az alapítók 3—3 millió forintot adnak össze és fizetnek évi 500—600 ezer forint költség- térítést. Hogy ezt mi visszakapjuk, ahhoz legalább 300 millió forintos értékpapír- forgalmat kell lebonyolítanunk. Ez olyan nagy szám, amit az elején biztos nem érünk el. Az MNB hozzájárulásával egyébként 150 millió forintos lesz az értéktőzsde induló vagyona. — Végül is mi a haszna az lCP-nek a tőzsdetagságból? — Az Állami Értékpapír Felügyelőség már korábban engedélyezte nekünk az értékpapír-kereskedelmet, ez feltétele a tőzsdetagságnak. Megbízásra veszünk, adunk értékpapírokat, ebből származik a hasznunk. Most még csekély, de ahogy kiteljesedik a tőzsde, várhatóan egyre több lesz a haszon. Tőzsdetag csak az lehet, aki — mint a szabályzat írja — jelentős fiókhálózattal rendelkezik. Mi júniusban nyitjuk meg a tizenegyedik képviseletünket, s ez jelentősen segíti, hogy koncentráljuk a gazdasági információk felvételét, továbbítását. Azt tervezzük, hogy a budapesti, tőzsdeterembeli folyamatokat (vételek, eladások, árfolyamok) egyidőben jelentetjük meg maid leendő számítógépes hálózatunkon — valamennyi területi igazgatóságunkon. Ez iavítia a gvors reagálást, a befektetői bizalmat. hiszen a részvénvtulai- donos azonnal más megbízást adhat, ha néldául naev felvásárlást jelzünk neki. Sok céget alapítottunk, ezt folytatjuk. Leírjuk az új vállalkozás céljait, adatait, egv prospektusban összefoglaljuk, majd tőzsdére visszük, hogy tőkét szerezzünk a számára. Tehát továbbra is menedzseljük az új vállakózásokat Nem lényegtelen szempont, hogy tőzsdetagnak lenni presztízskérdés, a tagság maga bizalmat kelt — például a külföldi tőkésben. — Mikor nyit a tőzsde? — Június 19-én írják alá az alapító okiratot, 2I-én lesz a protokolláris megnyitó. M. Szabó Zsuzsa Kiállítás „Kerámiák a Henman Ottó Múzeum gyűjteményeiből” címmel nyílik kiállítás május 13-án (pénteken), délután három órakor a múzeum kiállítási épületében (Midkolc, Papszer u. 1.). A múzeumi világnap alkalmából rendezendő tárlaton Mészáros László, a B.-A.-Z. Megyei Építőipari Vállalat igazgatója mond köszöntőt. Beszélgetés dr. Gál Zoltán megbízott belügyminiszterrel A szabad választások nyomán megalakult és már a törvényalkotó munkát is megkezdő új Parlament a í’endszerváltozás jegyében látott hozzá a központi állam- hatalom alkotmányos alapjainak átrendezéséhez. A rendszerváltozás azonban nyilvánvalóan csak akkor lehet teljes, ha a központi hatalom után a helyi hatalom is megmérettetik egy szabad választáson, ha kialakulnak a helyi önkormányzatok. De hol tart jelenleg az önkormányzati törvény előkészítése? — kérdeztük dr. Gál Zoltán megbízott belügyminisztert, a jogszabály előkészítéséért felelős tárca vezetőjét. — Az Önkormányzati törvény tervezete lényegében a Belügyminisztériumban készült — válaszolt Gál Zoltán — és azok között a törvény- tervezetek között szerepel, amelyeket a kormány, illetőleg személy szerint én fogok átadni az új kormánynak. A törvény előkészítése megítélésem szerint korrekten, jó ütemben, s kellő szakmai megalapozottsággal folyt, abban az értelemben is, hogy már az előkészítésében is részt vettek a parlamenti pártok képviselői, és mint arról a közvélemény is tájékozódott, széles körű nemzetközi tapasztalatokat hasznosítottunk a munka során. A törvény főbb fejezeteiről Budapesten nemzetközi tanácskozást is tartottunk. A szakértői közvélemény erős támogatást adott a koncepciónak, európai szintűnek tartotta a tervezetben vázolt elképzeléseket. A HELYI ÖNKORMÁNYZAT ÉS AZ ADÓK — Mi a lényege az önkormányzati törvénynek? Az, hogy a lakosság úgyszólván minden tekintetben a terület gazdájává válik? Hogy a helyi közösség dönt az őt érintő kérdésekben? — Ezt a megközelítést a tanácsok esetében is gyakran alkalmaztuk. A tanácstörvénnyel azonban nem sikerült a gazdasági elosztás szintjén az említett gazdaszerepet, s ezt a felelősséget megteremteni. Az elmúlt évben történtek bizonyos korrekciók a tanácsi gazdálkodásban, a központi elosztás rendszerében. Ez a normati- vitás irányában hatott és nagyobb nyilvánosságot biztosított a helyi kérdések eldöntésénél. Más kérdés, hogy az ismert gazdasági helyzetben ténylegesen több pénzt nem teremtett a helyi célok, feladatok megvalósításához. — A helyi önkormányzatot miképpen érintik az adóbevételek? — A személyi jövedelemadó-bevétel már most is helyben marad, noha ez talán nem mindenki előtt ismert. De ha már itt tartunk, megemlítem, hogy a múlt évi korrekció egybevág az új ön- kormányzati törvény konstrukciójával is. Ennek egyik lényeges eleme, hogy a településszintű tanácsok, pontosabban a települések lesznek a centrumai az önkormányzatnak. Ehhez kell igazodnia az elosztás formájának is. Egyrészt, hogy a keletkezett jövedelmek automatikusan helyben maradjanak — ez a vidék lakosságának régi sérelmét orvosolja —, másrészt pedig az elosztás rendszere is olvan legyen, hogy anyagi forrásokká'! maguk a települések rendelkezzenek. A mesve. illetőleg a köznon't szerepe ugyanakkor csökkenjen. VITÁK A MEGYÉK SZEREPÉRŐL — Ami a megye szerepét illeti, azt hiszem, ez komoly viták tárgya lesz az Ország- gyűlésen is, amikor az ön- kormányzati törvényjavaslatról esik szó. Hiszen a különböző politikai erők nem ítélik meg egyformán ezt a kérdést. Vannak politikai pártok, amelyek testülettel, komoly apparátussal rendelkező megyét képzelnek el, bár visszafogott, korlátozott szerepkörrel. Mások egyfajta hivatal megszervezésére gondolnak. Sőt, az utóbbi időben, ha nem is elég hangsúlyosan, bizonyos regiona- lizmus igénye is megjelent a helyi igazgatásban. Ügy gondolom, ebből a kérdésből nem kellene kabinet-ügyet csinálni, ezt a döntést alá kell rendelni az alapkoncepciónak. Nevezetesen a települések valóságos önállóságának. A megye szerepét és szervezeti formáit is ehhez kell alakítani. Tehát nem lehet kizárni, hogy a jövőben a megve teljesen más funkciót tölt be. Nem a központi igazgatás érdekeit közvetíti lefelé, hanem a településszintű önkormányzatnak lesz védőbástyája. A Kék Szolagot ai a hajó- kopjo, amelyik leggyorsabban szeli át az óceánt Európa és Amerika között. Kezdetben vitorlások versenglek, később gőzösök, manapság ralinált motoros hajók. Sok szép és keserves történet fűződik a legfürgébbnek járó díjért vetélkedők nevéhez. A legtragikusabb talán a Titanic-legenda. Az eséllyel induló luxushajó eltűnt, elsüllyedt, hullámsir- jába több száz halottat temetve el. A Titanicot csak azért emlegetem föl, mert egy, a Kék Szalag nevét viselő társaság programjáról hirt adó cikkben a Titanic rajza szerepelt. Magyar cégről és hazai újságról van szó. A nagy hajó jéghegynek ütközött és elpusztult. A hazai és külföldi közgazdászokat tömörítő „kékszalago- sok" viszont arra vállalkoztak, hogy tippeket adjanak az országvezetöknek. Nemrég Miskolcon tartottak eszmecserét az érdekeltek, a helyi szakemberek előtt Nem volt tanulság nélküli ez az összejövetel. Háromnevü megyénk sok gazdasági bajjal küzd. A hervadás időszakát éljük. Egy csónakban ülünk s korábban is rossz ellátási statisztikáinkat most már nem édesítheti a gyakori gyár- avatás, a sok állami lakás, a kiemelt beruházás. Mert ezen utóbbiak nincsenek. Utólag derül ki, bár erre néhány helyi szakember már korábban felfigyelt hogy Borsod akkor is hátrányos helyzetben volt, amikor jót futott a szekér. Érvényesül a multiplikációs hatás. A hibák és mulasztások nem a kétszerkettő szabályai szerint sokszorozódnak. A szakértő ezt a tételt úgy fogalmazta meg, hogy a magyar gazdaság tele van időzített bombával. Ezek föl- gyültek, otlfelejtődtek. Hatástalanításukra nem volt kurázsi, nem akadt megfelelő tűzszerész. Mert ki hitte volna, hogy például a KGST- gépexport bizonytalanságo egyik napról a másikra húsz- harmincezer ember munkahelyét kérdőjelezi meg? Ki hitte volna, hogy a világ egyik legnagyobb autóbuszgyára, az Ikarus, alapanyag és megrendelés hiányában kényszerszabadságra küldi dolgozóit? Ki hitte volna, hogy a tömjénezett vas- és acélipar ekkora válságba kerül? Ki hitte volna, hogy a sorozatos balfogások után Magyarország Kínából kénytelen importálni sertéshúst? Ki hitte volna, hogy a magyar újságok és újságírók egy jelentős része külföldiek zsoldosa lesz? A minap a televízióban egy ausztrál üzletember arról panaszkodott, hogy pénze és jó szándéka ellenére sem tud utat törni a külföldi tőke a magyar ugaron. A kanizsai sörgyárról van szó. A piacinak hirdetett viszonyok között másfél év óta tart a vita. Illetve az adminisztrációs szembekötősdi. A tények világosak. A gyár lerobbant, hazai fejlesztési lehetőség nincs. Jön egy pénzes, idegenbe szakadt hazánkfia, aki — nyilván az üzlet reményében - hajtandó befektetni, de azt írásban garantálja, hogy a hasznot nem viszi ki az országból, hanem itt akarja kamatoztatni. Hitetlenkedő szavai azt a tételt látszanak megerősíteni, amelyet a „kékszalagosok'' is állítanak: a sok külföldi tanácsot kapó balga magyar már-már nemzetközi szimbólummá vált. A közgazdászok egybehangzó véleménye szerint a jelenlegi magyar gazdaság kormányosadon, s ha a feltételrendsrer nem módosul, akkor kormányozhotat- lanná válik. A szakértői csomagterv időben került az asztalra, hiszen kormányalakítás és helyhatósági választás előtt állunk. Azt persze a legmerészebb prognózis sem ígéri, hogy ez a magyar népgazdaság nyeri el a valós és jelképes kék szalagot c nemzetgazdaságok dinamikájának versenyében. Mert kicsi és lestrapált hajó a miénk. Alig nagyobb egy csónaknál. S így legalább rímel az eddig is tudott tény: mindnyájan egy csónakban ülünk. Brackó István — A helyi önkormányzatok létrehozása azonban elképzelhetetlen a választási szabályok nélkül. Ügy gondolom, erre nem alkalmazható mechanikusan az ország- gyűlési választásokról szóló törvény. — Valóban, önálló törvénytervezet készül az ön- kormányzatok választására. Képtelenség a két egymástól eltérő feladatot egy törvényen belül szabályozni. A konkrét megoldásokat illetően azonban ma még nem lehet véglegesen kiforrott elképzelésekről beszélni. Hiszen a választás az elképzelt szervezettel is szorosan összefügg. Így várhatóan párhuzamosan kell állást foglalni a még nyitott kérdésekben. Ha egy alulról építkező megyéről beszélünk — amit az ön- kormányzatok választanak, delegálnak —, akkor természetesen ahhoz kell igazítani a választás szabályait is. Egy közvetlen választáson alapuló rendszer esetén megint más szabályok előírása in- dokoilt. A VÁLASZTÁSI RENDSZER ÉS A PÁRTOK — Végül is a tanácsok mandátuma június 8-án lejár. Felmerül a kérdés, meg kell-e hosszabbítani a mandátumukat? Ha igen, mi ennek a módja? — A jelenlegi szabályok szerint a tanácstestületek nem működhetnek tovább, csak a végrehajtó bizottságok. Ezek megbízatása ugyanis az új végrehajtó bizottságok megalakulásáig tart. Ha az Országgyűlés nem hosszabbítja meg a testületek mandátumát, az iménti megoldás érvényes. Én ezt személy szerint politikai szempontból vitathatónak tartom, helyesebb lenne meghosszabbítani a mandátumot, ami azt jelentené, hogy a testületek is tovább működnek. Ez természetesen nagyobb legitimációt adna a helyi igazgatásnak az átmeneti időszakban. Ez annál is inkább így van, mert a helyi igazgatásban már kialakult gyakorlat, hogy a testületi munkában részt vesznek a külpnböző pártok képviselői. Tehát az a politikai elrendezettség, ami országos szinten létezik, napjainkban már jelen van a helyi igazgatás szintjén is. — Lehet-e valami közelebbit tudni az' önkormányzati választási törvényről? — Erről nyilvánvalóan az új Országgyűlésnek kell dönteni. A különböző pártok a maguk nézőpontjából közelítik meg a kérdést, ezért ma még korai volna a részmegoldásokról szólni. De ha a most kialakult szabályokat nézzük, azt mondhatnám, hogy egy differenciált önkormányzati választási rendszerben gondolkodunk. Megpróbáltuk „leképezni” a választási szabályok szintjére az egyes települések közötti különbségeket is. — Érvényesülni fog-e a választási törvény sajátos dualizmusa, vagyis az egyéni jelöltek mellett a pártok is kiállítanak majd saját jelölteket? — Ma még csupán alternatív javaslatokkal rendelkezünk. Ennek alapján azt tudom válaszolni a kérdésre: is-is. Nyilvánvaló, hogy a többpártrendszert nem lehet nem figyelembe venni az ön- kormányzati választásoknál, ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani: az önkormányzatok, a képviselőtestületek feladata éppen a települési, a helyi érdek érvényesítése, kötődés a helyi dolgokhoz. Ennek a helyzetnek az egyéni választókerületi szisztéma jobban megfelelne. Bodnár Lajos L
