Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-15 / 112. szám

1990. május 15., kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Lovas Lajos:

Van remény a talpon maradásra?

Nem csupán az ÉHV van veszélyben

Az Észak-magyarországi Vegyiművekben úgy vágtak neki az esztendőnek, hogy még az első negyedév végén sem volt terve 1990-re a vállalatnak. A rendkívül sok bizonytalansági tényező, főként a külpiaci viszonyok megváltozása miatt egészen az utóbbi időkig nem lehetett tiszta képet kapni az idei termelési feladatokról.

— Lesz .már éves tervünk — újságolta a .minap Dudás László, az ÉMV termelési

vezéni'gazgató-helyettese. akivel a vállalat jelenlegi helyzetéről és a (kilátásokról beszélgettünk. — A vállalat tervét ugyanis a közelmúltban elkészítettük, már csak a szákszervezetnek és az igazgató tanácsinak kell áldását adnia rá — .fűzte hozzá magyarázatiként.

— S ez mit jelent, menynyiben változtat a mai helyzeten?

— Hadd kérdezzek vissza,

nem furcsa szerződésekkel, rnegá lila po dásokllcal al átá masztott vállalati terv nélkül termelni, illetve gazdálkodni?

— Valóban, a tervkoncepció alapul szolgál arra, hogy akiket az illet, tisztán lássanak a gazdálkodás mai dzsungelében. Mert bizony, eléggé áttekinthetetlen a gazdasági szféra.

— Egyetértek önnel, ugyanis naip, .mint nap tapasztaljuk. mintha titokzatos kezelt szándékosan kuszáinak össze a gazdaság fonalait. Itt van például .az egyre jobban érzékelhető pénztelenség. Nem tudom, kinek lehet az érdéke az. hogy a gazdálkodó szervezetek egy tekintélyes része átmenetileg, vagy tartósan fizetés- képtelenné váljék. Nem elég, hogy termelési kapacitásunkat megrendelés hiányában messze nem tudjuk kihasználni, a banki szervek totválbbii hitelszűkítést hajtottak végre, növelték a hitel kamatait. Egyébként

is. több. mint 30 százalékos kamat mellett folyósított hitelből gazdálkodni szinte ön- gyilkosság. Ma úgy fest a helyzet, hogy az ÉMV milliókkal tartozik .szállítóinak, ugyanakkor az ÉMV-nek is tartoznak sok tízmillióvá] vásárlólink. .Éppen ideje lenne. hogy változtassanak, illetve enyhítsenek a szigorú pénzügyi restrikciós politikán. Ez ugyanis a vállalatok többségének teljes elszegényedéséhez vezet. Az sem teljesen érthető, hogy a bankok másodrendűnek tekintik a hitelezési feladataikat.

— Legalább ennyire izgalmas az a kérdés is, jó-e, vagy sem, hogy megszűnt a Szovjetunióba irányuló export?

— A .rubelelszámolású kivitel drasztikus visszafogása, valamint a szovjet .fél magatartása azt eredményezte, hogy jelenleg nem létezik a magyar—szovjet agrokémiai egyezmény, amelynek értelmében évenként tízezer tonna növényvédő szert szállítottunk a Szovjetuniónak. Az más kérdés, hogy vállalatunk számára nem túlságosain nagy hasznot jelentett ez a konstrukció, .ugyanis ,az állam alaposan lefölözte az üzJletbő'l származó nyereséget, nekünk úgymond, csak a morzsa jutott. De legalább termeltünk.

— És most nem termelnek szovjet megrendelőknek?

— A szovjet fél az agrokémiai egyezmény keretében mindössze ötezer tonna Adi- roxot (növényvédő szert —

szer.k.) szándékozott 1990-ben vásárolni, holott az egyezmény tízezer tonnára vonatkozott. Ha éhbe az üzletbe belemegyünk, veszteségessé vált volna az ÉMV gazdálkodása. így hát kénytelenek voltunk beszüntetni a Szovjetunióba irányuló szállítást.

— De hát ez a termelés- kiesés hiányzik majd. az ÉMV-nek.

— Termelőkaipacitásunkat eddig sem tudtuk teljes egészében kihasználni, így hát a tízezer tonna Alirox kiesése érzékenyen érinti a vállalatot. De ez még mindig jobb, mint veszteségesen termelni.

— Kétségtelen, nincs köny- nyű helyzetben az ÉMV, hiszen a Porán Kft. megalakulásával, illetve a műanyag profil kiválásával megváltozott az ÉMV termelési struk- túrája.

— Éppen ez az, a lágy és kemény poliuretánhabok gyártásának az ÉMV keretében történő megszűnésével tovább növekedett a növényvédőszer-gyártás aránya, amely ma 81 százalékra tehető. A fennmaradó 16 százalékot az intermed,iergyár- tás, míg 3 százalékot az egyéb termékek előállítása teszi .ki. Nem nehéz belátni, milyen, nagy' .kiesést jelent a gazdálkodásban a korábbi években szovjet megrendelés,re gyártott tízezer tonna növényvédő szer eLmaradása. A termelésben előállott nehézségek pénzügyileg is megingatják a vállalat stabilitását.

— A rubelexport azért nem szűnt meg teljesen.

— Igaz, az idén .ilyen relációban még nem szállítottunk, de érvényes megállapodásunk van csehszlovák, bolgár szállításokra különböző növényvédő szerekből. Ennék várható volumene eléri a 27 millió rubelt.

— Mit remélhetnek a tőkés piacokon?

— Az első negyedév devizabevétele meghaladta a nyolcmillió dollárt, amely többszöröse a múlt év hasonló időszakában elért teljesítésnek. Egyébként 1990- ben 24 millió doHérértékű kivitelre számítunk.

— A termelés-, illetve a feladatcsökkenés megköveteli a munkaerővel való racioná. lisabb gazdálkodást.

— Nem tehetünk egyebet, létszámátcsopor.tosítást kell végrehajtanunk. így például a Porán Kfit.-hez, illetve a karbantartó részleghez irányítottunk át meghatározott számú munkaerőt, és beütemeztünk a, gyár területén olyan nem termelő jellegű munkát is, amelyre eddig nem nyílt lehetőség. De hát ez végül is nem hoz valódi értéket, pénzt a konyhára.

— Kísérletezünk olyan megoldással is — újságolta Dudás László —, hogy a rendelkezésre álló termelő- kapacitás hasznosítása érdekében külföldről hozunk be különféle itenmé, keket to- vábbfeldolgozásra. Igyekszünk arra is, hogy új termékek gyártását honosítsuk meg, csakihát eigy-egy termék kikísérletezése, hatósági elfogadtatása sokszor éveket vesz igénybe. Különben olyan kis tételekről van szó, amelyek nem képesek helyettesíteni a megrendelés hiánya miatt elmaradt növény védőszer-mennyiséget.

— A mai helyzetben nincs más megoldás, igyekszünk átvészelni ezt az igen nehéz időszakot. Ezért szigorú intézkedéseket vezettünk be a gazdálkodásban, Így, erőteljesen csökkentjük a kiadásokat, számba vesszük az elfekvő készleteket, amelyek értékesítésével több tízmillió forintot .lehet a vállalat számára megmenteni.

ház

Évekkel ezelőtt robbantották fel azt az öreg házat az Ady híd szomszédságában, melynek helyén épült (el az az emeletes lakóház, ahol is a földszinten az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt irodája kap helyet.

Fojtán László felvételei

Iskolai kezdeményezés:

Környezetvédelmi

őrjárat

A környezet védelme olyan ügy, amely egyre sürgetőbben tettekért kiált. Megyeszékhelyünk levegőjének, vizeinek, a környező kirándulóhelyeknek a szennyezettsége talán* az átlagosnál is nagyobb mértékű. Komoly aggodalom él minden felelősségteljes, felnőtt emberben az itt élők egészségéért, a felnövekvő fiatalok testilelki épségéért. A környezetvédelemről napjainkban gyakran esik szó: plakátok, rendezvények hívják fel rá a figyelmet. A szó már nem elég, tettekre kell azt váltani minél előbb.

A miskolci 12. Sz. Kun Béla Általános Iskola nevelőtestülete áprilisi nevelési értekezletén azt a határozatot hozta, hogy évente egy napon az iskola tettekkel szolgálja az egészséges, ép környezet megőrzését. Ezen az úgynevezett környezetvédelmi napon bejárják a város parkjait, a környező erdőket, szabadidős kiránduló- helyeket, s összeszedik mindazt a szemetet, papírt, hulladékot, amit gondatlan kezek egy-egy hétvégi kiránduláson szétszórtak. Az első környezetvédelmi őrjárat 1990. május 14-én reggel indult útjára a Népkertbe, Tapolcára, a Hejö-partra, Görömbölyre, a Csa- nyik-völgybe, Lillafüredre, a Forrás völgy be, a Hámori-tó partjára, Garadnára és Ömassára. Egy nap alatt csodákat nem művelhetnek, de talán a példa erejével felébreszthetik honfitársaink lelkiismeretét.

Ázsiaiak versenyeznek a miskolci varrónőkkel

Szabad-e kisétálni a szovjet piacról!

Hogyan öltözködnek a francia nők?

két sorra felszámolták az

Már korábban is sejthető volt, ami 1988 végére nyilvánvalóvá vált: olyan rossz a szocialista országok textilpiaca (is), hogy sűrű léptekkel vissza kell ugrálniuk azoknak a vállalatoknak, amelyek tartósan és termelésük igen nagy hányadára elkötelezték ott magukat. A Miskolci Háziipari Szövetkezet éveken át a környező országokban adta el termékeinek felét, mondhatni a szocialista piacra rendezkedett be. Gyermekruhákat, női fehérneműket, felsőruhákat varrtak a szovjet és a csehszlovák kereskedelem számára, ám ami az igazi megrázkódtatást okozta az az volt, hogy óriási, igen jól felszerelt kötöüzemet rendeztek be az egykoron elfogadható szovjet piac kiszolgálására és legelőször éppen a kötöttáruk buktak ki.

— Egyetlen pulóvernél 3— 4 rubel volt az eltérés a mi és az ő árajánlatuk között. A kötődőnknek 1988-ban négy és fél millió forint volt a vesztesége. A következő évet azzal kezdtük, hogy fokozatosan megszüntettük a kötöttáruk gyártását — mondja Dukát Ferencné, a szövetkezet elnöke.

— Mi történt a meglehetősen új es korszerű gépekkel, hová kerültek a kötőnők?

— Az üzemben dolgozó 60 nőt átképeztük, ők most konfekciót varrnak. A gépek egy részét eladtuk, de egy géptermet meghagytunk berendezve, hátha még szükség lesz rá. Persze, nem volt ilyen egyszerű a váltás, na^ gyón sok pénzbe került, amit saját erőből nem is tudtunk megoldani. Pályázatokat küldtünk a Kereskedelmi és az Ipari Minisztériumba, a megyei tanácshoz, segítséget kértünk az OKISZ-tól, kölcsönt vettünk fel... Szerencsére. minden összejött. Igaz, hogy eladósodtunk egy kicsit, de a szövetkezet ma már az új konstrukcióban dolgozik.

— A megyei tanács a foglalkoztatási alapból juttatott a szövetkezetnek. Tudvalévőén ennek az az ára, hogy munkát adjanak azoknak a nőknek, akik nem tudnak elhelyezkedni.

— Igen, mi száznyolcvan új munkahelynek a megteremtését vállaltuk. Hamarosan elleget is teszünk ennek a kötelezettségünknek. Ruda- bányán vásároltunk meg egy épületet, további hat településen pedig béreljük a varrodaépületeket.

— Miért nem Miskolcon terjeszkednek? Úgy tudni, a miskolci nők elhelyezkedési gondjai a legégetőbbek.

— Bizonyára sokan vannak, akik nem találnak munkát a városban, de mi sajnos nem tudunk a szakképzetlen lányokon, asszonyokon segíteni. Olyan piacokra sikerült ugyanis időközben bejutni, ahol rendkívül magasak a minőségi követelmények, ahol csak akkor tudjuk megállni a helyünket, ha a legjobb szakembereket foglalkoztatjuk. Így jutottunk el azokra a helyekre, ahol egykoron téesz-varrodák, ruhagyári műhelyek voltak. Ezeutóbbi időben, mi pedig az egykori dolgozók közül száznyolcvanat felvettünk. Mivel változik _a termékösszetételünk, a bedolgozói létszámot is csökkentenünk kellett kétszáz fővel, háziipari munkát már csak ötszáz asszonynak tudunk adni.

— Mit varrnak, kinek varrnak az idén a miskolci, illetve most már a vidéki varrónők?

— Legnagyobb megrendelőink franciák és németek. Olyan neves cégeknek dolgozunk, mint a nyugatnémet Oktávia, Herman Lange, Rab, vagy a francia Qeuelle... Exkluzív női ruhákat varrunk számukra, egészen kis szériában. Az úgynevezett tömegáruk gyártását elnyerték az ázsiaiak. Hongkong és Tajvan melllett megjelentek a vietnamiak, a kambodzsaiak. Ezek az országok egyre nagyobb konkurenciát jelentenek számunkra. A tuancia katalógus-áruházak számára mi is készítünk könnyű női konfekciót, mégpedig magyar anyagból, de az árharc kegyetlen. Egyrészt, mert a magyar gyártmányú textíliák nem tudják felvenni a versenyt az ázsiai alapanyagokkal sem, másrészt pedig a francia áruházak nem nyelik le a mi száguldó inflációnkat, nem érdekli őket, hogy nálunk minden drágul. Ott, ha tavaly 50 frank volt egy nyári ruha, biztos, hogy az idén nem, de llehet, hogy jövőre sem kerül többe.

— Tehát a háziipari szövetkezet piaca áttevődött keletről nyugatra?

— Súlypontilag igen, hiszen termékeinknek több mint a felét Nyugat-Európá- ban helyezzük el. De nem sétálunk vissza a szovjet piacról! Véleményem szerint vétek lenne egy olyan hatalmas felvevőhelyet otthagyni. Kötöttárut nem viszünk, de bébi- és gyermekruháinkból az idén is 150 ezer darabot

adunk el ott. Ezek az árak is torzak, de el kell viselnünk. A tárgyalások, bemutatók során tapasztaltam, hogy a helyünkre többen is pályáznak. Ide is elsősorban az ázsiaiak, de nemcsak ők ...

— Mindenképpen imponáló, hogy a divat hazájából is érkeznek megrendelések. Miben járnak mostanában a francia nők? — kérdeztem az elnökasszonyt.

— Szinte .minden öltözék többrészes, kombinálható. Szoknyát, nadrágszoknyát, blúzt, kabátot, tunikát, mel- dénykét is varrunk egy-egy „öltözet” ruhához. Rengeteg a ruhákon a díszítő elem, a jövő nyárra pedig alig készül női ruha hímzés nélkül. Az anyagok rendkívül könnyűek, csillogóak.

— A miskolci vásárlók nem húzhatnak valami hasznot abból, hogy egyenesen Franciaországból ,<érkeznek ide a szabásminták?

— Az Ady Endre utcai boltjainkban árusítjuk azokat a ruhákat, amelyek biztonsági tartalékra készültek. A Széchenyi úti boltunkat pedig butikká alakítottuk és, bár nem illik lemásolni az export szabásmintákat, azt semmi sem tiltja, ha a tervezőink ihletet kapnak ezekből ...

— lévay —