Észak-Magyarország, 1990. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-13 / 87. szám
1990. április 13., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 ! Nyilvánosságért kiáltanak A két fiatalember halt talmas papírokat lobogtatva állított be a szerkesztőségbe. Petíciót készítettek, mert nagy ba.i van cégüknél, az Interglob Szállítmányozási és Kereskedelmi Vállalat miskolci üzemegységénél. Gyurkó Péter ét- Zsargó István gépkocsivezető meghívott, beszélgessek el munkatársaikkal, de arra ne is számítsak, hogy az igazgató szóba áll vélem — telték hozzá. ★ Hogy, hogy nem, megérkezésem után rögtön hozzá. •Szanyó Sándorhoz kalauzoltak. Az igazgató kezébe nyomták a petíciót, aki átfutotta az iratot, szemmel láthatóan meglepődött, majd biztatott, nyugodtan beszélgessek, akivel csak alkarok, ő is szívesen nyilatkozik az ügyről. Jó páran összejöttünk az öltözőben. Egy asztalnál autószerelők falatoznak. Nyíri Róbert kezdi a méltatlankodást : — Az a baj, hogy borzasztó keveset keresünk. Kész kizsákmányolás, ami itt megy! Most lett az órabérem 40 forint, családi pótlékkal jó, ha kilencezret keresek! Zsargó István, aki most öltözőőri beosztásban dolgozik, az asztalra hívja fel a figyelmemet: — Két hete van itt, külön ki kellett harcolni, mert addig a pádon ettek az emberek! És van. akinök még öltözőszekrény sem jut, nagyon rosszaik a szociális körülményeink. Én csak ötezer forintot keresek, csak tudnám, hogy nevelem fel a három gyereket?! Első hallásra méltatlamko- dása jogosnak tűnik, -de lássuk a nevezetes kiáltványt, melyik pontján mit értenek? Azzal kezdik, hogy a vezetőséget el kell számoltatni. sötét visszaéléseik kivizsgálását követelik. Ez bizony elég vadregényesen hangzik, jegyzem meg. Amikor rákérdezek, mit értenek alatta, csak általában váiaszolgat- nak. A drága kerítést, egy kőműves — szerintük — fölösleges felvételét sérelmezik. A petíció többi pontja is a politikai általánosságok szintjén mozog. Például: nem kérnek a jelenlegi vezetés diktatúrájából, emberséget és megbecsülést, munkájuk reális elismerését követelik — csupa olyan dolgot, amelyre mindenki vágyik ... Van persze, amit nem értek. Miért követelik a munkástanácsot? Miért nem alakítják meg, ha olyan fontosnak látják? * Többen bekapcsolódnak a beszélgetésbe, repkednek a vállalat vezetését, és az irodistákat — mint külön kasztot — érő különböző vádalk. Nehezen értjük meg egymást, amikor az egyik, eddig csak hallgató férfi megszólal: — Zupics László, műhelycsoportvezető vagyok. Igaz. hogy megfenyegettem Zsar- gót, mert csúnyán, szemtelenül beszélt rólam. Hogy kije vagyok a rendésznek, arról. .. Mondja a kifejezést. amit nem bír el a nyomdafesték. Hozzáteszi, 33 éve van a cégnél, nem tűri. hogy a becsületébe gázoljanak. A fenyegetést egyébként nem gondolta szó szerint, indulatában kiszaladt a száján, ennyi az egész. Majd arra hívja fel a figyelmemet, inkább nézzük meg, ki az, aki a többiek nevében beszél, petíciót ír, lázit! Nos, Zsargó István sem tud mit mondani a következőkben elhangzó vádakra, mert igazak. A korábbi gépkocsivezetőnek már volt egy szalámi-ügye (lopás). ami miatt elbocsátották. Visszavették, ittasan vezetett, fegyelmit kapott. Később — tavaly — felelőtlenül. túl fáradtan vezetett, halálra gázolt egy asszonyt. Mert -maga is megsérült, az amnesztiával zárult büntető- eljárás után öltözőőrnek alkalmazták, kegyelemből. Most megint fegyelmi előtt áll. mert ahelyett, hogy vigyázna a rendre, ő dohányzik. késik a munkából. Társa. Gyurkó Péter szénája sem áll jól. Mondják, hogy többször bejött az üzembe ittasan, legutóbb a diósgyőri csokigyárnál két társával részegen garázdálkodott, rá is fegyelmi vár. Kérdem a két, ily módon bemutatott férfit, netán a munkafegyelmet értik a „diktatúra” kifejezésen? Az. nem jut eszükbe, hogy a hasonló viselkedést más vállalatnál sem tűrik meg? Hogy az ember a munkájáéit 'kapja a fizetést? Nincs határozott válaszúik. Bekapcsolódik a beszélgetésbe Bodzás György, árukísérő is: — A béreket tavaly júliustól itt határozzák meg, nem a pesti központ diktál. Elismerem. hogy lehetne magasabb a kilométerpénz. a mostani árviszonyok között egy ötvenszázalékos fizetésemelés reális lenne. De mit csinálj unlk, ha nem megy? Egyébként is. félek, hogy ez csak néhány ember véleménye, ez a petíció, a többség nem ért egyet vele. hanem dolgozik. * Ellentmond ennék, hogy kilencvenen aláírták. Vajon miért? Vámos János elsőként tette ezt: — Igenis, egyetértek! Engem például levettek a tranzit (távolsági) fuvarról, áprilisban csak kétszer szállítottam, hogy fog így megélni a család?! Hiszen teljesítményben dolgozunk, csak az számít, amit elvégeztünk. De mi van, ha az ember nem kap munkát, csak ha benne van a klikkben? Elmondják még, hogy Zsargó fájlalja: nem főzhet és árusíthat kávét, mert egészségügyi papír híján megtiltották neki. Gyurkó Péter az igazgató magatartását kifogásolja, azt mondta neki, hogy ne dohányozzon, akkor több pénze lesz. Tavaly 80 ezer forintért rendezte be az irodáját, még videója is van a munkahelyén! Bezzeg a melós alig keres! Nem akarom védeni a még ismeretlen igazgatót, de mondom, vannak ismereteim a szállításról. Sajnos, a piac telített teherautósokkal. A boltok tele áruval, az építkezések állnak. Amikor így pang a népgazdaság, csoda, hogy megél a cég. Mert ráadásul ott vannak a maszekok. akik olcsóbbak tudnak lenni! A méltatlankodók ezt nem értik, nem akarják érteni. Kérdés: ki látná bé a helyűikben, hogy nekik csak a létminimum jut, vagy az .sem? Győzködök, hogy az ő baják az egész ország baja. a hely, ahol dolgoznak, nagyon is kényes a gazdaság állapotára, .híven tükrözi azt. Sovány vigasz — látom rajtuk. — De akikor miért nem mennek máshová dolgozni? Molnár Gyula, üzembiztonsági vezető válaszol: — Ugyan, kinek van szükségé segédmunkásokra? Bodzás György azt fejtegeti, hogy különbséget kell tenni egyéni sérelmek és a közösség gondjai között, szerinte az általánosságokat követelő petíció nem ezt *»- szí. Akik aláírták — állítják többen — talán nem is gondolták meg. mihez adják a nevüket. * Az igazgató, Szanyó Sándor szobája apró és nagyon egyszerű. Video sehol, pedig amikor megbeszéltük, hogy fogad, még szó sem esett róla, így el nem dughatta. Összefoglalom, mit tapasztaltam. milyen vádak érték, s mi a véleményem az egészről. Válaszként egyik megyei hetilapunk március 21 -i számat teszi elém. Elképedek. Az újság kommentár nélkül közli a vállalat egyik dolgozójának névtelen levelét. Hangneme erősen hasonlít a sokak által aláírt petícióra. Kezd világossá válni, miért fordultak lapunkhoz: ha egyszer bejött, miért ne közölné sérelmeiket egy nagyobb példányszámú, olcsóbb, (tehát hozzáférhetőbb lap? — Megbeszéltük a jogász- szál, nem pereljük be a hetilapot, mert nem érék rá pereskedni. Pedig rontja a hitelemet az, .ami ott megjelent. Inkább a vállalat dolgaival foglalkozom, mert szeretnénk korszerűbb gazdálkodási formában üzemelni. ahogy az élet követeli. Az eredmények sok mindent elmondanak a vezetésről. Nos, a miskolci üzemegység a korábbi Belkereskedelmi Szállítási Vállalat, tavaly óta: Interglob legjobb egysége. Nyereségük elérte a 31 millió' forintot, s most a dolgozók is részesednek belőle. Köziben végrehajtottak egy 15 százalékos béremelést. havi ötszáz forint étkezési térítést adnak az év elejétől, a napidíjat is megemelték a maximális, 80 forintos összegre. — Nem magasak a béreink, de mindent megadunk, amit lehet. Van, aki 18—20 ezer forintot is megkeres, aki hajt és dolgozik, nálunk is megtalálja a számítását, ők azonban most sincsenek itt. tnert nem érnék rá aláírásokat gyűjteni, lazítani. Dolgoznak. Mutatja a múlt évi kereseti kimutatását, mert biztos megvádolták, hogy sok prémiumot kapott. Hát... nem is olyan sokat keres. Két diplomával, egy szakmával ? Bármelyik kisszö- velkezeti elnök, aki egy 15— 20 tagú céget irányít, joggal lekicsinyelné. Hogy védem az igazgatót? Neki is joga van megszólalni, ez alapvető szakmai kötelesség. Mondom ezt a kapuban váró két férfinak. Zsargó Istvánnak és Gyurkó Péternek is. ök persze nem így látják, csak sorolják a sérelmeket. Nem bírom megállni, de megjegyzem: elég gondot okoztak már viselkedésükkel. Hogy lehet hiteles, amit állítanak, amikor ennyi fegyelmi áll mögöttük és előttük? Vitatkozunk. érvelünk. Hiába, nem bírunk zöldágra vergődni... M. Szabó Zsuzsa A békésen tüntető magyar tömeg A halott sofőr autót «rezet Hol lakik Bolyai, agyonütöm MarosvásárhelyI Igazságok A Szabad Román Televízió március 21-én bejátszot- ta egy külföldi tv-társaság Marosvásárhelyen készült filmjét a véres eseményekről. Hogy miért csak 21-én este és miért külföldit? Valószínű, mert Írországból könnyebb eljutni Marosvásárhelyre, mint Bukarestből. De még valószínűbb, hogy ha már a világsajtót bejárta a hír, ha a világ szeme rajtunk, ha már sokmillió ember azonnal az események után láthatta a felvételt, presztízskérdést csináltak abból, hogy ők „lekéstek”. Így aztán kikumyerálták az írektől a kazettát, s bemutatták — nagy kegyesen és kommentár nélkül, vágj' fals kommentárral másodszor — nekünk is. A második bejátszásnál egy telefonhívás alapján (egyáltalán tudják-e, hogy ki volt a telefonáló?) .néhány szavas kommentárt is fűztek hozzá. Hogy mitől szabad ez a televízió? Szerintem attól, hogy azt tesz, amit akar. Vagy amit hátulról, a kulisszák mögül súgnak neki. Mint ahogyan az az alábbiakban is kiderül. Az ír felvétel másodszori bejátszása után végre a Szabad Román Televízió felvételét is láthattuk a képernyőn. Hogy mennyire tendenciózus, mennyire egyoldalú volt, arról most és itt nem szólok. Van viszont néhány olyan vetülete a dolognak, melyről nem lehet, nem szabad hallgatni. Már csak azért sem, hogy a helyzet, a felvétel készítőinek komolyságát mérlegelhessük. Marosvásárhely főterén indul a felvétel, ahol egy tábornok (!!!) arról számol be, hogy a Küküllő menti, ákos- falvai lakosok bejöttek fejszékkel. kapákkal, botokkal Marosvásárhelyre. Hogyan kerülhetett Ákosfalva a Küküllő partjára ?! És halljuk ezt egy Marosvásárhelyen élő, dolgozó (?) tábornoktól! Nos, akkor mit várhatunk egy kiskatonától, aki az ország másik sarkából érkezett? Esetleg azt, hogy Ákos- falvát valahova a Duna partjára helyezi.. . Másik részlett?) kérdés. Egy hatalmas teherautó rohan át a — természetesen magyar — tömegen. És hozzá a kommentár: a gépkocsivezetőt már megölték, a teherautó szabadon fut. Nahát kérem, vagy ez a teherautó nagyon okos, vagy a halott sofőr vezet kitűnően. Mert útközben kiüt egy vastag, vasból készült villany- oszlopot, ami meg sem koty- tyant neki, továbbgurul, s csak az ortodox templom lépcsői állítják meg az eszeveszett száguldást. S ezután jön az, hogy „láss csodát”. Mert a magas rakterű teherautóból fejszés, baltás, do- rongos, hosszúinges (nem székelyharisnyás) emberek ugrálnak le. Hát én ezt a „halott” sofőrt „élő” korában neveztem volna a Forma 1-en. És nem is esély nélkül... Nem tartanám furcsának azt sem, ha a Szabad Román Televízió visszatérne az esetre, ugyanis számos szemtanú vallomása szerint, a hallott sofőr később kiszállt a fülkéből... Már ez így van, időnként a halottak is meggondolják, hol jobb nekik. A feltámadás ünnepe, húsvét előtt vagyunk! Quod licet jovi, non licet bovi. A marosvásárhelyi rádióstúdió mindkét nyelvű adása beszámolt arról, hogy Hodák, Libánfalva és Deda Bistra falvakból többszáz román embert hoztak Marosvásárhelyre, akik botokkal, vasvillákkal, fejszékkel, vas- dorongokkal szerelkeztek fel. S hogy a bátorság minél inkább kéznél legyen, gondoskodtak arról is, hogy megfelelő mennyiségű pálinkából merítgessék az erőt. Mi több, a marosvásárhelyi rendőr- parancsnok több Ízben szólt a helyi rádióban arról, minden erőfeszítésük ellenére sem sikerült megakadályozni (!), hogy ezek az állampolgárok Vásárhelyre utazzanak. Magyarán — a rendőrség, katonaság képtelen volt megállítani egy tucatnyi autóbuszt, teherautót. Egyesek tudni vélik, hogy ezek az emberek „nem ingyért” jöttek ... Persze, erről a Szabad Román Televízió semmit nem tud. Csak azt tudja, hogy — a tábornok urat parafrazálva — a küküllőparti nvárádmentiek jöttek. A magyarok. S hogy mennyire spontán, békés volt, és természetesen előkészítetlen ezeknek az embereknek a ténykedése, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egyikük, tekintélyes vasdoronggal felszerelkezve, a Bolyai téren kóválygott, s egyre kérdezgette: hol lakik Bolyai, agyonütöm. Az ideológiai felkészítés során megüthette a füléit ez a név. csak hát a sűrű pohárerttelgetés közben nem figyelhetett oda, csak annyit jegyzett meg, hogy „ezzel” valami baj van. S meg akarta szolgálni a belé vetett bizalmat... Ha már ütni kell, a leghibásabbat üssük alapon. Ha nem lennének ennyire tragikusak az események, elfogna a hangos mosolygás. A görgényvölgyi atyafiak egyike a Tolsztoj utcai táblát meglátva elkezdte leverni a falról. Dolgozni kell valamit ugye, ha már ideszámították őket, s különben is, vesszen ami magyar ... Szegény Tolsztoj, ha élne, másodszor is meghalna. Méo szerencse, hogy őt is nem keresték halálra. Ugyanezek az atyafiak érkezéskor megtámadták a Marosvásárhely előtti Ernye lakosságát. Négy autóbusz megállt (a többi folytatta útját marosvásárhelyi sürgős elintéznivalói felé), s bántalmazni kezdték a helyi, mit sem sejtő lakosságot. Menekült, aki tudott. Aztán megszólalt a falu szirénája, s mint az természetes is, valamennyien a megtámadottak segítségére siettek. Szegény hodáki és libánfalvi atyafiaknak, akik békésen utazgattak Vásárhely felé, és minden bizonnyal csak friss levegőt venni álltak meg Nagyernyében, még arra sem volt alkalmuk, hogy menekülés közben kővel megdobálják az ernyei „támadókat”, kezük ugyanis túlontúl el volt foglalva a baltákkal és dorongokká. No persze csak azoknak, akik nem felejtették az autóbuszban. Mint a benzinespalackokat (gyújtóbomba rendeltetéssel), személyazonossági igazolványokat és takarékbetétkönyveket. Aztán, hogy a helybeliek (akiknek egy halottjuk és 14 sebesültjük volt) dühükben megrongálták a járműveket, tüzet gyújtottak a vasútvonalon, megállásra kényszerítvén az esti személyt, s azzal utaztak békés otthonaik felé. Dolga végezetlen. Kíváncsi volnék, hogy kíváncsi-e a kormánybizottság, amely a marosvásárhelyi eseményeket vizsgálja, a takarékkönyvekre? Mert nagy a gyanúm, hogy az épp aktuális vérdíj van bennük 20.-i, esetleg 1—2 nappal előbbi keltezéssel bejegyezve. S ezek után, a március 23-i Cuvintul íliber helyi román nyelvű napilapban cikk jelenik meg két olyan ember aláírásával, akik akkor érkeztek a színhelyre, amikor már az egész falu a sértett falubeliek segítségére, de azt is mondhatnám, megmentésé • re sietett. ..Mélyenszántó” a cikk címe: Ernyében a magyarok vasvillákkal és botokkal folytattak párbeszédet a románokkal. Hogy a benzinespalackról, takarék- könyvekről egyetlen szó sem esik, gondolom nem kell külön hangsúlyoznom... Közreadja : György Horváth László
