Észak-Magyarország, 1990. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-12 / 86. szám

1990. április 12., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Ahol megpihenhetünk A tavaszi csinosításnak már több jele mutatkozik Miskolc sétálóutcáján, amit felvételünk is bizonyít. A napokban kerültek ki a Pátria-üzletház elé a mutatós ülőbútorok, melyekhez hangulatában jól illeszkedik a zölddel beül­tetett virágtartó. Fotó: F. L. Pech avagy pontatlanság? ... vajkaramellából füzér, melyet egy kedves ifjú olvasónk, Gyu- ricskó Erzsiké küldött be szerkesztőségünkbe Szikszóról. A buda­pesti csokoládégyár által a tasakon omlósként minősitett termék ezúttal a kelleténél bizonyára porhanyósabbá sikeredett, mert ugyan mire vélhetnénk a fotónkon is megörökített „ötletet". Nyulásznk örömei és gondjai Nyuiászklubunk 1988. ja­nuárjában alakult 22 fővel. Ténykedésünk azzal kezdő­dött, hogy tenyésznyulakat, ketrecet, tápot, stb. biztosí­tottunk .tagjainknak az in­duláshoz. Létszámunk azóta folyamatosan növekszik, je­lenleg 160 tagot számlálunk. A klubot azzal 1 a céllal in­dítottam, hogy a megyében lévő tenyésztőket egy kö­zösségbe tömörítsem. Sze­retnénk mi is részt venni országos kiállításokon és még jobb eredményeket produkálni. Jó llenne elérni, hogy színes nyuilakból több legyen, mielőtt telljesen el­tűnnének a megyéből. Tö­rekvésünk az is, hogy a megyében lévő fajta'tenyész- tőket nyilvántartásba ve­gyük, s ezáltal tudjuk ki­hez küldeni tagjainkat te- nyészanyagigény esetén. A jövő évben kiállításra ké­szülünk, s ezzel egyben fel­mérhetnénk megyénk nyúl- állományát. Minden lehető támogatásit meg akarunk adni tagjainknak akár ter­mészetben, akár szolgálta­tásként és reméljük, hogy felvásárló gesztorunk, a bé­késcsabai TSZKER tovább­ra is aktívan fog bennün­ket támogatni. Örömünkbe azonban üröm is vegyül. Vannak ugyanis olyan szervezetek és egyé­nek, akik nem szívesen lat­nak minket, s gátolni pró­bálják mozgalmunkat. Pél­dául : 'terménybolltunk en­gedélyét hat hónapig vár­tuk. Igaz, hiába kaptuk meg, áru alig vagy egyáltalán nem érkezik. Valamilyen láthatatlan kéz megakadá­lyozza ezt. Ez nemcsak a nyuilászoknak bosszúság, ha­nem több komló6tetői nyug­díjasnak is, akik 400 fo­rintos többlet fuvardíjat fi­zetnek, hogy terményhez jussanak. Másik nagy gond, hogy az Unió ÁFÉSZ megpróbál le­járatni bennünket, pedig soha nem adtunk magasabb árat a nyúlént, árháborút sem csináltunk. Arról mi nem tehetünk, hogy tagsá­guk jelentősen megfogyat­kozott. Egy esetet viszont határozottan visszautasítok. Az áfész képviseletében a vasgyári piaci felvásárlá­sunkon részt vevő illetékes kiváltotta a nyudászok el­lenszenvét. Az elmondottak alapján arra kívánta őket rávenni, hogy ne nekünk adják nyálaikat. Erre a nyullászok mérgesek lettek és elküldték őt. Én csak a nagy hangra lettem figyel­mes és közöltem az áfész képviselőjével, hogy a gond­jaival miért nem hozzám, a klub elnökéhez fordul. Azt is megjegyeztem, ha így be­szél a tenyésztőkkel, nem csoda, ha elapad tagságuk. Mindezeket azért intam le. mert nem engedhetem, hogy klubunkat befeketítsék. To­vábbra is a gesztor társa­ság árait alkalmazzuk és nem megyünk bele semmi­féle árháborúba. A Komlós nyulászklub nevében Medvcs István elnök Szerkesztői üzenetek Domby István, Alsószuha: Anyagtorlódás miatt eddig még nem volt lehetőségünk felvetésével foglalkozni. A témát természetesen feldol­gozzuk, pontosabban választ kérünk észrevételeire a Ma­gyar Műsorszóró Vállalat Üzemigazgatóságától (Ernőd), s azt lapunkban is közöljük. Egy kis türelmet kérünk még. * Magyar László, Ózd: Jó hírrel szolgálhatunk. Éppen rovatösszeállításunk megjele­nési napján, április 12-én, csütörtökön érkezik meg az első szállítmány az új ózdi cseretelepre, mint azt meg­tudtuk a horti PB-gáz-e!lá- tási Üzemigazgatóságon. ác Csolák Andrásné. Miskolc: Panaszügyében úgy járunk el korrektül, ha meghallgat­juk a másik felet is. Ezért a történteket kivizsgáltatjuk, s az eredményre a későbbiek­ben visszatérünk. * Fábri István. Miskolc: La­punkban közzétett panaszá­ra újabb választ kaptunk, ezúttal a Városgondnokság­tól, melyet az alábbiakban hozunk szíves tudomására: „A Buzogány utcában lakók jogos útfelújítási, vízelveze­tési igényét a város korláto­zott pénzügyi lehetőségei miatt sajnos nem tudjuk ki­elégíteni. E nehéz helyzet­ben a szennyvízvezeték épí­tését a lakosság »önerejére- , pénzére támaszkodva, felté­telekhez kötött tanácsi tá­mogatással szervezzük. Ha erre a lakók vállalkoznak, fogadjuk és várjuk jelentke­zésüket a Városgondnokság- Lakossági Kapcsolatok Osz­tályán.” Összeállította: Bodnár Ildikó Felbátorodva a helyi sajtó- orgánumokban közzétett fel­híváson, miszerint, aki ez évben telefonkötvényt je­gyeztet Miskolcon, annak ’90-ben bekötik a telefonját — mi is kaptunk az alkal­mon. Jómagam azért is bi­zakodtam, mivel igénylésem több, mint 15 éves, s mert az igazgatóságtól 1988*ban külön felhívást kaptam csak abban az esetben lesz készülékem, ha kötvényt je­gyeztetek. Február 23-án, 25 ezer forinttal felkerestem a Távközlési Vállalat Jókai utcai központját. Itt ért a meglepetés, ugyanis csak az utcánknak a feléig lehet kötvényt jegyeztetni, s mi, pechünkre, a másik részhez tartozunk. (Az avasi köz­ponthoz tartozó terület e le­hetőségből kizárt.) Ezután az üzemvezetőtől kértünk tájé­koztatást a félreinformálá- sért. Kellemesen csalódtunk: végre már nem volt ígéret. S mi lett volna a pénzünk­kel, ha a felszólítás idején befizetjük? — kérdeztük. Válasz: legfeljebb visszafi­zettük volna. Hát ennyit a pontos, precíz ügyintézésről. Soóváry Tivadarnc. a T 983/1975 és Borsodync Soóváry Katalin, a T 221/82 sorszám alatt nyilvántartott igénylők Érjen többet az ember a kutyánál Lassan őrölnek a hatóságok malmai Miskolcon, a Bulgárföld nyugat és kelet néven is­mert lakótelep között, a pe- recesi bányapatak jobb és bal oldalán a városban szin­te egyedülálló méretű füves terület húzódik. Ez a zöld­övezet szinte kínálja magát gyermekeknek, szüleiknek és általában mindenkinek a jó levegőn való tartózkodásra: sétára, játékra, sportolásra. E lehetőség mégis kihasznál- (hat)atlan, mert a terepet a kutyák és gazdáik uralják. Sok-sok árulkodó nyom ta­núskodik erről. Kopár, téli időszakban még csak hagy­jon, mert látni, hova lépünk, nem úgy tavasszal, amikor a kisarjadó fű eltakarja az ürüléket. Nem csoda hát, ha sokan kerülik e helyet, ami­nek bizonyára jócskán van párja városunkban. Kutya­tartás terén nagy az enge­dékenység az illetékesek ré­széről. Nem vagyok a meg­felelően gondozott és tartott ebek ellensége, de érjen töb­bet az ember a kutyánál! Kérem az illetékesek in­tézkedését e bulgárföldi köz­terület rendbetételére, a ku­tyapiszok eltávolítására, a kikövezett vízelvezető árok kitakarítására — és a ku­tyák kitiltására. Példaként említeném még a kutyatu­lajdonosok nemtörődömsé­gére, hogy a közelben van a kutyaiskola, melynek terü­letét a tanács jelölte ki. Akiknek. fárasztó odáig ebükkel elsétálni, azok leg­alább egy bizonyos helyre szoktassák állatukat. G. J.-nc, Miskolc (A leírtakhoz csak annyit: városunkban kutyát sétál­tatni csak az arra kijelölt helyen szabad. Tilos közterü­leten. így parkokban, játszó­tereken. Erre azonban — tisztelet a kivételnek — az ebtartók fittyet hánynak. Ám az előírás betartására sokkal jobban rá lehetne szo­rítani a kutyatulajdonosokat, ha azt időnként ellenőriz­nék i,s. Hogy erre van-e pre­cedens, s hogy milyen mér­tékben, efelől vannak két­ségeink. — A szerk. megj.) Az év első hónapjában népszámlálásit végeztünk, és az elkészült anyagot január 25-ével hiánytalanul lead­tuk a bocsi tanács terüle.t- felelőseinék. Elvégzett 'mun­kánkért — ami szinte teljes szabadidőnket .felemésztette — azóta is mindhiába vár­juk a beígért díjazást. Több­szöri érdeklődésünkre a he­lyi tanács a megyei tanács­ra hivatkozott, ahol viszont rossz számolás miatt vissza­hárították a felelősséget a bőcsiekre. A helyi szakigaz­gatás ugyanakkor elutasítja, hogy rosszul számoltak vol­na el. Mi pedig csaik várjuk és várjuk, hogy végre ki­mozduljon. a holtpontról ügyünk. Munkahelyünkön pontosan kapjuk az elvég­zett munkáért a bért, de ezt sajnos nem mondhatjuk el a keresetkiegészítésként vállalt népszámlálásra. Január óta az árak egyre nőinek, ezzel szemben a mi díjazásunk összege, vásárlóértékét te­kintve, csökken.. Egy tanul­sága máris van- számunkra az esetnék: aligha vállalunk Megint POR-NO Piros könyveskonténer te­tejéről csinos diáklány áru­sítja ar idei könyvtermés re­mekeit. Még nincs 18 éves. Kevés irodalom, sok lektűr és persze pornó minden mennyiségben. Két hölgy érkezik karöltve.- Gyere, veszünk néhány könyvet Pistának! Pénteken lesz a szülinapja - állítja meg a szoknyában lévő a farmernadrágos barátnőjét, majd serényen válogatni kezd a csábitó borítójú, for­ró szerelmet sejtető „műre­mekek” között. Mivel a hölgy külleme fe­lettébb kellemes, nem tu­dom magamban eldönteni, hogy ama bizonyos Pistának ezen könyvek továbbképzésre vagy intő példa gyanánt lesznek ajándékozva. Három kissrác érkezik. Tiz-tizenkét évesek ha lehet­nek. Egyikük képregények között válogat, mig a másik kettőt a meztelen emberi test szemmel láthatóan job­ban érdekli. A képregényes fizet, majd odaszól pajtásainak:- Gyertek már, apunak otthon sokkal jobb kazettái vannak ezekből. Ha akarjá­tok otthon ... Eltűnődöm a buszro várva. Tudom, tisztelendő, ha egy diáklány - szülein könnyítve - zsebpénzét könyvárusitás- sal keresi, de nem feltétle­nül ilyen könyveket kellene eladnia. Nem beszélve arról, hogy nem papírboltokba, ki- lakatokba, utcára való ex a tolakodó, túlfűtött erotiko. Maximálisan egyetértek az ellene tiltakozókkal. Megint a végletek, Először évtizedekig tűzzel- vassal hadakoztunk ellene, azután napjainkra ellenőriz­hetetlenül szabad folyást en­gedtünk o szexnek. Nem tartom magom prűd­nek, de mint annyi másnak, ennek is határt kell szabni. Ügy, mint nyugaton. Ugyan­is az NSZK-ban 18 év, Fran­ciaországban 21 év az a korhatár, amely alatt nem vásárolhatnak, nézegethetnek ilyen termékeket a fiatalok. És ott természetes, hogy a pornóboltok kirakataikkal nem botránkoxtathatják meg a járókelőket. Tudom, hogy mindent ki lehet játszani, minden meg­kerülhető, mégis jobban te­kintettel kell lennünk ar if­júságra és embertársainkra egyaránt. (Bár már születnek megfelelő intézkedések, lásd: APISZ.) Márkus László Miskolc el ilyen megbízatást többet. Mindezt olyan meggondolás­ból!, hogy ne kelljen nekünk .könyörögni azért, ami meg­illet mim'ket, méghozzá idő­ben, A Bocsi Körzeti Általános Iskola 7 dolgozója (konkrét aláírások) Az elmúlt év májusában, roncsolásos agyvérzés miatt bal oldalam lebénult. 1990. február 1-jétől 100 százalé­kos rokkantnyugdíjas va­gyok. Miután a mozgáskor­látozottak üzemanyagkölt­ség-térítésének igényét tárgy­év január 31-ig kell be­nyújtani, időben hozzákezd- tem ügyem intézéséhez. Az első megtorpanás abból adó­dott, hogy a helyi szakigaz­gatási szerv nem rendelke­zett ehhez szükséges nyom­tatvánnyal. Ezt végül is gyor­san pótolták, és a kérvény határidőre beérkezett. Feb­ruár 23-án keltezett határo­zatában a helyi tanács arról értesített, hogy térítést ka­pok, de csak részletekben, mert a tulajdonomat képező gépjármű forgalmi engedé­lye március 31-én lejár. (Ed­dig úgy tudtam, hogy ez a rendőrség hatáskörébe tar­tozik!?) Egy viszont tény: az engedély lejár, vagy sem, nekem gyógytornára, felül­vizsgálatra kell járni, s ha nem saját kocsival, úgy a barátok, szomszédok segítsé­gére szorulva. A döntést nyomban megfellebbeztem a megyei tanács társadalom- politikai főosztályán, amire április 5-ig (amikor e soro­kat írom) még nem kaptam választ. Ide tartozik még az is, hogy a megítélt 200 liter benzint is kifogásoltam, mert minimum kétszeresére lenne szükség ahhoz, hogy a kezelésekre eljárjak. Vége­zetül még kikívánkozik be­lőlem : szeretném, ha a meg­újuló közigazgatás bürokra­tikus elemektől mentes len­ne, s hogy biztonságban érezhesse magát minden ar­ra rászoruló. Ludányi Zoltán Bükkábrény Más tollával... Az egyik miskolci bank­ban dolgozom, ahol' az aléb. toi történet megesett, Egyik nap kifogyott a posta'bélye- igünk, így 'hát pótolni kellett. Amikor a kézbesítő kislány meghozta a postáról az 5 fo­rintos bélyegeket, $ azokat megláttam, bizony elcsodál­koztam. Ugyanis a Posta Bank jól ismert felirata díszelgett rajtuk. Felmerült bennem, hogy vajon nyu­godt szívvel ragaszthatom *e fel azokat saját bankom cégjelzéses borítékjára?! A pénzemért másnak csináljak reklámot? Igaz, manapság már mindenki versenyben áll mindenkivel. Minden­esetre e véletlen egybeesés­ből adódóan bankom ezúttal más tollával ékeskedett. (Név és cím a szerkesztőségben) Édes ötlet...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents