Észak-Magyarország, 1990. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-07 / 82. szám
1990. április 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 A keresztény hit igazságáért és erkölcsi elmélyítéséért Beszélgetés Koroncz Lászlóval, a leányfalui Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház igazgatójával A Magyar Katolikus Egyház intézményei között jeles helyet foglal el a leányfalui Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház. Ennek szervezeti működéséről, jótékony hatású, lelki és testi tartást adó, segítő tevékenységről beszélgettünk Koroncz László kanonok úrral, az intézet igazgatójával abból az alkalomból, hogy Miskolcon, á selyemréti Szent István templomban többnapos nagybőjti lelkigyakorlatot tartott. — A lelkigyakorlatos házat mikor és milyen meghatározott céllal alapították? — A Ház alapítása Lékai László bíboros úr nevéhez fűződik. Ő harcolta ki — az akkori időkben kemény és küzdelmes tárgyalások árán — az Állami Egyházügyi Hivataltól az alapítás és építés elvi engedélyét. Az országban akkor egyedülálló intézménynek számított. Kimondottan lelkigyakorlatos ház a magyar egyházban még ma sincs a leányfaluin kívül. Az alapító főpásztor ezzel elsősorban világi katolikus hívek számára méltó helyet és módot teremtett lelki elmélyülésükhöz. Ehhez olyan környezetet választott, a sok embert mozgató lelkigyakorlatos intézmény építéséhez, ami könnyen megközelíthető, közel van a fővároshoz, és mégis biztosítani tudja a lelkigyakorlat tartásához szükséges csendet. Az épületet úgy terveztette meg, hogy abban otthon érezhesse magát az ember. Ezért mindenkinek külön szoba áll rendelkezésére komforttall, hideg-meleg vízzel, zuhanyozóval, és az élelmezés házon belüli megoldásával. Lékai bíboros úr, mint a római jezsuita egyetem, a Gregorianum egykori növendéke a Ház lelki vezetését és a lelkigyakorlatok tartását a Jézus-társasági atyákra bízta. Nekem, mint egyházmegyés papnak, jutott a Ház igazgatói szolgálatának ellátása, amit működésünk kezdete — 1983. szeptember^ — óta töltök be. — — Kik és milyen csoportokban vesznek részt a lelki- gyakorlatokon? — Az alapító főpásztor szándéka szerint elsősorban — amint említettem — világi híveket várunk. Ezek különböző csoportokban és összetételekben jönnek. Vannak férfi, női, ifjúsági, házaspárt és családi lelkigyakorlatok. De fogadunk szako- sítottabb csoportokat is, többek között például énekkarokat, kántorokat, egyházközségi képviselőket, nevelőket és egészségügyi hivatásban dolgozókat. Természetesen lelki otthonra találnak nálunk a különböző szerzetescsoportok is — elsősorban nővérek —, akik jelenleg még nem rendelkeznek olyan .szerzetesházzal, ahol lelki- gyakorlatot tarthatnának. Évenként három papi lelki - gyakorlatot is rendezünk, bár a papságnak az eddig kialakult lelkigyakonlatos helyek is rendelkezésre állnak. — Mi a lelkigyakorlatok témaköre, hogyan alakul azok feldolgozása, egy-egy lelkigyakorlat keretén belül? — A lelkigyakorlatok a keresztény hit igazságának és erkölcsi elveinek elmélyítését szolgálják; továbbá indítást mindezen elvek életben történő alkalmazásához. Ennek megfelelően épül fel a lelkigyakorlatos napirend. A napi négy elmélkedés — bibliai alapokra építve — a lelki beszélgetések, a gyónás, a liturgikus gyakorlatok alkotják a lelkiprogramot: hozzászólások, megbeszélések, közös munkájával. Fontos szerepet kap a néma mester: a „csend tanár úr”. A lelkigyakorlat bizonyos óráiban, de legalább egy teljes napon át őt hagyjuk „szóhoz jutni”, hogy az elvetett mag életnek induljon a lelkekben. — A világiaknak, akik a felszentelt lelkipásztorokat kisegítik, milyen felkészítést nyújtanak? — Sok nehézséget és gondot jelent az egyház küldetésének betöltésében a nagyarányú paphiány. Ma már minden egyházi vezető belátja, és tudja, hogy ezen csak egyféleképpen lehet segíteni: a világi hívek lelkipásztori munkába történő bevonásával. Sok eddigi „papi munkát” és feladatot kell világi hívekre bízni. Éspedig nagyfokú bizalommal! Mert csak így teremthető meg a teljes lelki összhang. Ehhez van nagy szükség a lelki alapozásra. Ezt szolgálják a lelkipásztori kisegítők számára rendezett lelkigyakorlatok. Az évi 78 lelkigyakorlat egynegyede nekik szól, amelyek elsősorban nem szakmai, hanem lelki felkészítést, gondozást és „karbantartást” kívánnak nyújtani. — Mennyi a lelkigyakorlatok időtartama és gyakorisága? — Leggyakoribb a négynapos, de vannak három-, ütés esetenként nyolcnapos lelkigyakorlatok is. A Ház folyamatosan működik. A reggel távozó csoport helyét délben már új közösség foglalja el. A létszám 30—40 fő között váltakozik, így éves szinten körülbelül 2400 lelkigyakorlatozó fordul meg intézetünkben. A lelkieredményt már sokkal nehezebb felmérni. Célunk, a szeretet- kapcsolat elmélyítése, Istennel és egymással. Mindkettőről nagyon kedvező visz- szajelzéseket kapunk. Sokszor nemes, szép és gazdag lelkibarátságok alakulnak ki a lelkigyakorlatok során. Különösen a szeretet légkörét emlegetik nagy elismeréssel. — Gondoltak-e a Magyar- országon élő nemzetiségiek lelki gondozására? — Hazánkban élő nemzetiségiek csoportos lelkigyakorlatot ritkán igényelnek, de ha kérik, szívesen adunk erre is lehetőséget. Eddig Pilis-vidék némdt ajkú híveinek tartottunk német nyelvű lelkigyakorlatokat; Walper Ferenc prelátus — Budapesten élő német nyelvű diákok hivatalos lelkészének — és két osztrák nővér segítségével. — Vannak-e a Háznak külföldi látogatói, és milyen gyakorisággal? — Lelkigyakorlatos látogatóink elsősorban a környező országok magyar nemzetiségi híveiből adódnak: sokan Szlovákiából érkeztek. De elvétve jönnek erdélyiek és délvidékiek is. Nyugatról inkább különféle hitbuzgalmi csoportok veszik igénybe házunkat, megbeszélési, továbbképzési, vagy éppen tapasztalatot cserélő szándékkal. — Az utóbbi években milyen újítás és változás történt az intézet életében, és milyen terveik vannak a jövőt illetően? — Annak idején az alapításhoz szükséges állami engedély harminc személyes, tehát ugyanennyi szobás építményre vonatkozott. Ebből adódóan — sajnos — a közösségi helyiségeket túl kicsire méretezték. Figyelmen kívül maradt a fejlődés, a fokozódó igénynövekedés* az a szempont, hogy. időnként ennél jóval nagyobb létszámot is be kell fogadnunk. Hiszen a jelentkezők száma örvendetesen növekszik. Bár lelkigyakorlatra negyven személy felett nem akarunk fogadni, de a kápolna és az előadóterem így is kicsinek bizonyul, ezért most fejlesztésekét folytatunk. A múlt évben — többek között — kétszeresére bővítettük az ebédlőt, új liftet építettünk be. Építettünk lakásokat is, a kiszolgáló nővérek számára. Most egy nagyobb méretű kápolna készül, amely egyúttal a „nagyelőadó” szerepét is betölti. Ezzel egyidőben további lakásokkal, vendégszobákkal és gazdasági helyiségekkel bővül a Ház. — Bizonyos kurzusokra hogyan és hol lehet jelentkezni? — Nagyon örülünk annak, ha sajátos speciális érdeklődésű csoportok önszerveződéssel alakulnak ki — például pedagógusok — és az alkalmas időpont egyeztetésére, lekötésére felveszik velünk a kapcsolatot. Az időpont lefogilalását csak a következő évre ltudjuk elfogadni, az évi terv kialakítása miatt. Külső szervezésnél fontos a 35 fős létszám biztosítása, melynek névsorát legalább egy hónappal korábban kell a Ház címére megküldeni. Egyéni jelentkezésnél kérjük a plébános, vagy olyan személy ajánlását, aki már volt itt lelki- gyakorlaton. (Címünk: Lelkigyakorlatos Ház, 2016 Leányfalu. Telefon: 26 (23-212). — Néhány mondatot az ön életútjáról, papi pályájáról, elhivatottságáról., — Magamról? Falusi gazdálkodó családból jövök. A gimnázium nyolc osztályát Csurgón, a református gimnáziumban végeztem. Veszprémben voltam kispap öt évig. Első káplán helyem Balatonlelle, ahol Lékai László, az akkori plébános volt a principálisom. Bizonyára ezekre az évekre vezethető vissza a későbbi bíboros főpásztor azon intézkedése, hogy engem ennek az intézménynek az élére állított, ötévi káplánkodás után 30 éven át négy Veszprém egyházmegyei faluban plébánoskod tam. Mindenütt nagyon szívesen munkálkodtam, mert a hivatás örömét az ember nem a külső körülményekben, hanem a szívében hordozza. Ezt pedig mindig továbbvititem magammal. Most országos plébániám van, hiszen Zemp- lénagárdtól Kőszegig terjed „hatásköröm”, a lelkigyakorlatozókon keresztül, akiket mindenkor, mint testvéreket fogadok — szeretettel és örömmel. Tudom, hogy milyen értékes lelki kincseket visznek magukkal az itt töltött lelkigyakorlatos napok után, amelyet Istennel és a hitben testvérekkel itt töltöttek. Ezért jó itt nekik is — nekem is. — Köszönöm a beszélgetést. Húsvéti tojásfestés A .tavaszi ünnepkör legismertebb szokásai a Gergelty-járás, a vízbevető vagy kiszehaj- tás, - kakasllövés vagy kakasünnep, a zöldfa- állítás, a Szent György-nap és a húsvét ünnepéhez kapcsolódó szokások. Most ez utóbbiról, szólunk bővebben. A húsvéti ünnepkör szokásai virágvasár- naptól a húsvét vasárnapot követő fehérvasárnapig és az ezt követő hétfőig terjedő időszakhoz kötődnek. Ezen szokások nagyrésze egyházi eredetű, másrésze a természet megújhodásával álil kapcsolatban, és főként termékenységvarázsló jellegű. Ilyen a lo- csolkodás és a tojásfestés. A tojásfestés szokása igen általános és régi. Például a kínai és iráni népek szokásanyagában is föllelhető. Nálunk már a honfoglaláskor! avar sírokban is találtak díszített tojásokat. A különbözőség legfeljebb csak a díszítés módjára és élteméire vonatkozik, s ez nemcsak országonként lehet más és más, de egy országon belül, tájegységenként is változhat. Igen sajátos díszítésű tojásokat készítenek például Baranyában, Somogybán, a Palócföldön, de leginkább Erdélyben. A sokféle díszítő eljárás legegyszerűbb módját jelentik a különböző színű anilinfesték- kel megfestett tojások, melyeket száradás után puha, száraz ruhával, esetleg szalonnabőrrel fényesíthetünk. Érdekesebb felülte tdíszíftést érünk el, ha a tojásra erős erezetű vagy cakkos szélű leveleket kötözünk, jó szorosan és így forgatjuk meg a festéklében. Ezeket nevezik ber- zselt tojásoknak. Ha az egyszínűre festett tojások felületére éles, hegyes szerszámmal mintát karcolunk, megint más jellegű hímes tojást kapunk. A legszebbek és legváltozatosabbak azonban az írott, vagy viaszolt tojások. Az erdélyi Barcaújfaluban ezeket irombás tojá- solbnák mondják. Ezek díszítő mintái egy- egy tájegység ízlésvilágát tükrözik. Készítésükhöz a következőikre van szükség: méhviasz (méhészboltban kapható); íróka ez .egy házilag ás elkészíthető szerszám. Egy közepes nagyságú tűre csavart rézlemezből készült csövecske, amelyet wl egyik végén bevágott hurkapálcika hasítékába illesztünk és cérnával megerősítünk); és a festéklé. Az írókát egyes vidéken kesicének, gicá- nak vagy kondéllynak nevezik. Festéshez az aniiinfestéken kívül különböző növények főzetei iis használhatók. Például zöld búza sáfrány, hagymahéj. Ha minden együtt van, a ' ___^ok főzése a z első feladat. Körül1- ..un harminc percig kell főzni, sós vízben, hogy meg ne romoljanak. Főzés után célszerű melegen tartani a tojásokat, mert így könnyebben olvad rájuk a viasz. Közben a méhviaszt eg? kis edényben fölolvasztjuk, folyamatos melegítéssel biztosítva az állandó és megfelelő folyékonyságát. Ezután belemártva az írókát, elkezdjük „hímezni” a tojásokat. Az egyik kézben lévő írókát merőlegesen a tojás félületére fektetjük, és a másik kézben tartott tojást forgatjuk alatta, a mintának megfelelően. A legrégebbi minták írásához előbb be kell „rámázni” a tojást. Ez tulajdonképpen a tojás felületének pb sztor botos CS'rpJapis méntani fölosztását jelenti, általában kettő, négy vagy nyolc részre, de lehet ettől eltérő módon is. A mintalapon ez jól látható. Ezen minták többsége erdélyi gyűjtés eredménye, s legtöbbjének még neve is van. Az írás után következik a „fürdetés”. Két- három órás időtartamra a festéklébe tesz- iszük a megint tojásokat, majd egy picit fölmelegítjük, hogy a viasz meglazuljon. Száraz, meleg ruhával! átdörzsölve a viasztól megszabadítjuk, és ezzel egyúttal fényesítjük is, miközben elővillan a minta fehér rajzolata. öt-tíz tojás „megírása” után már némi gyakorlatra tehetünk szent, s egyre szebb h«ifiImiit tojásokat gyűjthetünk a húsvét hétfői llocsoiuu _' íándékozására. V égül néhány szó a "-—*4 versikékről. Ma már nagyon kikopom, " igen szép és változatos mondókák, versikteiv voltak a locsOlkodók műsorában. íme, egy szép példa az erdélyi Háromszék vidékéről, ahaL még ma is sok ehhez hasonlót ismernek és használnak: „Azt osicsergi a kis fecske Odakünt a házereszbe, Ott lakik egy kisleányka, Ingó-bingó rózsafácska. Rózsavizet hoztam néki, Engedjék meg meglocsolni, Nem kívánok érte mást, Csak egy szép piros tojást.” Vándor Klára Apropó, művészet! Vannak, akik azt állítják, hogy a művészetet újabban inkább csak ésszel, semmint szívvel művelik, hogy a modern művészet jobbára az értelem erejéből, az érzelem nagyfokú visszaszorításával, már- már mellőzésével születik. így volna valóban? Igaz, mára erősen intellektualizálódott a világ, ez kétségtelen. De volt már olyan kor, amely az értelemnek világmegváltó erőt tulajdonított, és olyan idő is, amikor az ember igazi értékét érzelmi életében, az érzelmek szabad lobogásában vélték felismerni. Ebben is, abban is lehetett igazság, ám az igazságot hosszú ideig senki sem birtokolhatja. Ma mintha ismét erősödne az ész primátusára esküvők tábora. Érzelemszegény világban élünk, valamiféle érzelmes racionalizmusra lenne szükség, különben nagyon könnyen bezsonghatunk. De hát keletkezhet-e művészi alkotás csupán az értelem erejéből? Nemigen, ' merthogy a művészet nem (lehet) csak gondolati, hanem szükségképpen átélt is. Ügylehet, a művészet a világ legtökéletesebb átélése: minden egyes műremek egy- egy átélt és szigorúan egyéni módon értelmezett, átértelmezett világdarab. Egy tudományos igazság annál biztosabb, minél objektívebb, ezzel szemben a szubjektívtól, á szubjektumtól elvonatkoztatott művészet értelmét veszítené. Mert hiszen a művészet nem egyszerű leképezés, nem is dokumentum, hanem mindenekelőtt felhívás. Nem a van, hanem a legyen, nem az adott, hanem a kellő jegyében létezik. Több mint valóság: eszmény is. A mindenkori művészet hiányból születik, és maga akar lenni a teljesség. De önmaga nem lehet a betel- jesültség, mert így hiánylény voltunk és teljességigényünk közti örökös feszültség oldódna fel, megszűnvén a művészet éltető közege. A művészet, mint az ember vágyainak a legtökéletesebb kifejeződése, azért halhatatlan-örök, mert vágyak, eszmények, remények nélkül egyszerűen lehetetlen élni. Miért tűnik úgy mégis némelyeknek, hogy manapság sok művész, alkotó fity- tyet hány az érzelmekre? A számos ok közül egyik az lehet, hogy korunk művészete nem áll kötelezően egy bizonyos (általunk megszokott) szépségeszmény jegyében. Csakhogy nem is létezik» egyszer s mindenkorra adott szépség. Valamely művészi alkotás akkor és csakis akkor (lehet) szép, hogyha emberileg igaz is: szépség és igazság pedig ritkán tárul fel azonnal egyszeriben. Az a rhű például, amelynek alkotója kizárólag arra törekedett, hogy az sokaknak tessék, nagyon valószínű;' híjával lesz a művésziségnek még akkor is, ha történetesen tényleg sokaknak tetszik. Ahány művész és mű, annyiféle a hatás. De bármennyire különbözzenek is az egyes művek és hatásértékek egymástól, céljuk, — közelebbről — rendeltetésük ugyanaz kell legyen: a személyiségépítés. És megítélésünk szerint épp itt a lényeg. Ezért nem lehet igaz az az állítás, hogy műalkotás pusztán az értelem erejéből is keletkezhet. Csakhogy változnak az idők, és az emberek szemlélete, világérzése is változik az időben. (Ezért úgy tűnik, nincs mást mit tenni, mint „megtanulni” újszerűén, mai módon látni és érezni, hogy a legújabb idők alkotásai is hozzáférhetővé váljanak számunkra. De minden bizonynyal meg fogja érni a fáradságot még akkor is, ha ez az ágaskodás nem minden szellemi erőfeszítés nélkül való lesz. Aníszi Kálmán Wlrth Lajos
