Észak-Magyarország, 1990. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-29 / 100. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 1990. április 29., vasárnap Elfeledett gyógyfürdők: Alsókéked, Erdőbénye Ält§®KiKl© YfÜ (ABAUJTORNA - VÁRMEGYÉBEN) Tulajdonos: Mélt. MELCZER LILLA Posta és távíró helyben. Központi telefon. Utolsó vasúti állomás : Hidasnémeti és Zsujta. KIM1S ©Y©©OT®läläASÄ Aé [F©K IM A gyógyfürdő és a palackozott, lehűtött gyógy­víz a meghűlésből eredő minden bajban mint csúzos daganatok, idült kösz vény izületi és csontbajok, gyomorbajok, gyomorsülyedés, bénulások eredményes gyógyhatású. Magyarország ezen legrégibb fürdője melyet még Mátyás király korában alapítottak, egy háromezerholdas őserdőben, dús növényzetű hegyek-völgyek közepette idillikus környezete egyszerűsége és kitűnő gyógyerejü vize követ­keztében a I e g e s z m é n y i b b üdülőhely és nyaralóhely. 328 méter a tenger színe felett. MÁ« Hű© US-!©! ©CT©» na© MG. GIGÁNYZiNi. Szántó, 186Q „Szénné égve találtatott'1 Abaújszámtón éppen 120 Manapság a világkiállítás lázában sorra születnek a különféle ötletek arra, ho­gyan is lehetne bekapcsolni Borsod-Abaúj-Zemplént a nemzetközi idegenforgalom­ba. Talán nem tanulság nél­küli, ha felidézzük az 1920 —30-as éveket, amikor ha­sonlóval próbálkoztak. Csak­hogy akkor még összehason­líthatatlanul közelebb áll­tunk a világszínvonalhoz, mint manapság. Az utóbbi fél évszázad alatt idegen- forgalmi értékeink nemhogy gyarapodtak volna, inkább csak pusztultak. Ezt bizo­nyítja két fürdő, a kékedi és a bényei sorsa is. Nagyváthy László bérlő­igazgató 1929-ben, a május 15-től október 1-ig tartó fürdőévadra nyomtatott is­mertetővel csalogatta a ven­dégeket. Ebből tudhatjuk meg a következő adatokat: A fürdő tulajdonosa Melczer Lilla. A kénes gyógyforrás 46 fokos vizet ad. „A gyógy­fürdő és a palackozott, le­hűtött gyógyvíz a meghűlés­ből eredő minden bajban, mint csúzos daganatok, idült köszvény, ízületi és csontba­jok, gyomorbajok, gyomor­süllyedés, bénulások ered­ményes gyógyhatású. Ma­gyarország ezen legrégibb fürdője, melyet még Mátyás király korában alapítottak, egy háromezer holdas őser­dőben, dús növényzetű he­gyek-völgyek közepette, idil­likus környezete egyszerűsé­ge és kitűnő gyógyerejü vi­ze következtében a legesz­ményibb üdülőhely és nya­ralóhely, 328 méter a tenger színe felett.” A szállóhely szobái 1—3 ágyasak, három osztályba so­rolva. Az egyágyas 60 fillér­től 2 pengő, a kétágyas 1 pengő 10 fillértől 3 pengő 80 fillér, a háromágyas 1 pen­gő 40 fillértől 5 pengő 40 fillérig terjedő árú. Étkezés: magyar, illetve diabetikus konyha. A teljes napi ellátás (reggeli, ebéd, uzsonna, vacsora) 3,80 pengő. A fürdő díja: I. osztály 1 pengő, II. osztály 80 fillér. Köztisztviselőknek 20 száza­lék engedmény! A vasúton Hidasnémetibe vagy Zsujtára érkező vendé­gek elé (megrendelésre) fo­gatot vagy autót küldtek (díja 8 pengő). Erdőbényén, a Hegyalja egyik legvadregényesebb, er­dővel borított magaslatai között fekvő völgyében fek­szik az 1929-ben már más­fél évszázados múltra visz- szatekintő gyógyfürdő. A 237 m magasan fekvő fürdő 3000 holdas fenyő- és lomb­erdőben, széltől, portól vé­dett helyen mintegy pótolta a trianoni diktátummal el­szakított magashegységi für­dőket. A prospektus szerint Erdőbénye-fürdő állomásnál minden személy- és gyors­vonat megállt, s a vendége­ket a fürdő kirendelt autói várták az állomáson. A víz­nek nagy tiimsó-, vasgálic- és kéntartalma volt. a pros­pektus szerint: „kitűnő gyógyhatással bír mindenfé­le női bajok, görvélylkóros, csúzos és köszvényes ideg- bántalmaknál, zsábáknál, ily természetű ízület-gyulladá­soknál, ízületmiirigy és csont­daganatoknál, ízület-zsugor­nál, izombénulásnál, bőrbe­tegségeknél, vérszegénység, sápkór és ideggyengeségnél.” „Légkörénél fogva kiváló gyógyhelye a torok-, légcső- és szembetegeiknek, kik itt meg vannak védve a felföl­di fürdőkben naponta beál- lani szokott kellemetlen lég­változás káros következmé­nyeitől. A tüdőcsúcshurutban szenvedőkre nézve különösen jótékony hatással van Erdő­bénye gyógyfürdő klímája nagy fenyő- és évszázados lomberdejével. Maláriában szenvedők pedig mind gyó­gyulva távoznak Erdőbényé- ről, úgyszintén a Basedow- kórosok kiváló gyógyulását észlelték a szakorvosok.” 1929-ben az orvosi teendő­ket a fürdőben dr. Asztalos Kálmán főorvos látta el, aki több mint három évtizede volt fürdőorvos itt. A fürdőidény — lényegé­ben csakúgy mint Kékeden — május 1-től október 1-ig tartott. Két vendéglő várta a vendégeket (egyik kóser), mindkettőben orvosi rende­letre diétás ételek is meg­rendelhetők. Hét épületiben tudták el­szállásolni a vendégeket: a Fürdőlak emeletén 3—4 ágyas (részben erkélyes) szobákban 4.40 pengő — 6.60 pengő árért, a Hideg- gyógybain egy (kétágyas .szo­ba (2.60 pengő), az Ürilak- ban a földszinten és az emeleten 1—2 ágyas szobák (részben erkélyesék) sora­koztak 2.50—6 pengőért, a Kálmánlakban 1—2 ágyas szobák 2.20—3.90 pengőért, a Fehérházban a földszin­ten és az emeletein többnyi­re kétágyas szobák 2.50— 3.30 pengőért, a Kútilakban egy-kétágyas szobák 2—2.80 pengőért, az Alföldi lakban kétágyas szobák 2.10 pengő­ért. Fürdőárak: medence 1.60, szénsavas 2.25, hideggyógy 1 pengő. Elő- és utóidény­ben a szoba- és fürdőárak- ből. valamint a gyógyhely- díjból 25% kedvezményt ad­tak. Étkezésit 4.50, ill. 7 pen­gős árban kínálták. Az előbbi: reggelire kávé. tea, csokoládé, vagy tej, hozzá vaj, vagy méz, sütemény, ebédre leves, főzelék feltét­tel, tészta, uzsonna azonos a reggelivel, vacsorára sült, sajt. vagy gyümölcs. Utóbbi: reggelire mint az előző, s uzsonnára is. Ebéd: leves, előétel, főzelék feltéttel, sült, tészta. Vacsora: sült, tészta, sajt, vagy gyümölcs. Nos, hát ez volt, a mai sivárságot pedig hadd ne részletezzük. Jó lenne a ré­gi fürdőéletet mindkét he­lyem feléleszteni, s nem egy meleg vizű gyógyfürdőt le­hetne nyitni máshol is a megyében. A víz megvan hozzá. S igazából eddig sem a pénz, hanem a jószándék, a törődés, a hozzáértés hi­ányzott. Dr. Csorba Csaba évvel, ezelőtt súlyos tragédia történt. Hálásak vagyunk a csizmadia czéh-közösség ak­kori . jegyzőjének, hogy vá­lasztékos stílusban megörö­kítette az ország figyelmét felkeltő súlyos elemi csa­pást. íme: „1869. év április 29-én borzasztó szerencsétlenség érte Városunkat: ugyanis nevezett napon nyoltz óra tájban oly szélvihar támadt, mely minden ijó érzésű em­bert remegéssel töltött el, s akaratlanul is azon sóhajtás­ra nyíltak mek az ajkak, Uram őriz meg a tűzve­szélytől: és íme Ilii óra táj­ban, midőn a vihar éppen a .legerősebb fokot érte el, hangzik a vészkiáltás, s ar­ra a legbátrabb .is megren­dülve fut a vész színhelyé­re, a város derekén, a nagy útczán 241-ik számú ház nagyszalma fedele ösmeret- ien okból kigyulladván, a roppant szévihar által a láng tűz csomók a városra széjjel szór attak, iszonyú lett a veszély: oltásról szó sem lehetett vagyonmegmentés életveszélylyel lett eszközöl­hető. azért is saját élete biz­tosítása végett menekült aki menekülhetett: s néhány perez alatt lángtenger borí­totta a város egész alsó ré­szét: leégett 227 ház mellék, épületeivel és ami városunk­ban hallatlan volt a házak csaknem mind beégtek: el­hamvadt temérdek bútor, életnemű, gazdasági eszkö­zök, házi állatok: de am.i ezeknél rémítőbb emberélet is esett áldozatul1 a tűzve­szélynek ugyanis Kender István neje az udvaron szénné égve találtatott, ma­ga összeégve pár óráig ke­serves kínok .közt még élt, de estére meghalt, másnap egy koporsóban temet-tettek el Nagy Sdgmond úr udva­rán' egy Szepesség'i leány, ki menyasszony volt széné égett, Vass Sámuel szinte udvarán találtatott társula­tunk egy tagja Nagyodi Sá­muel az előtti éjjel meghal­ván a térítőn szénné égett, s így a tűz utáni napon őt megégett lakótársunk nagy részvét nyilvánítás mellett temettet el: még sok azok­A napokban nyugdíjas isme­rősöm megállít az utcán, a szo­kásos rövid beszélgetésre. — Azt hiszem, kevesen mond­hatják el magukról, hogy ha ab­lakon keresztül Is, de látta az újhelyi állomáson 1915-ben Fe­renc József császári és kirá­lyi Őfelségét, amint átutazóban megállt a különvonata. A meg­állás nem városunk iránti tisz­teletből történt, hanem techni­kai kényszer szülte, mivel a kü­lönvonat mozdonya itt vett vi­zet további útjához, Przcmysl felé. gyón sérüléseiket ijedtség füstibelehellés által, betegsé­get kaptak, s (később vagy meghaltak v.agy csak nagy nehezen lábadtak fel.; társu­latunk tagjai 'közül 27-en és 4 özvegy mestemő, összesen 31.-en szenvedtek tűzkárt. Az egész város népe ezen szerencsétlen eset által' iszo. nyúan le hangoltatott, jajga­tás, sírás töltötte be az egész város minden részét, mert alig .akadt oly lakos, ki vagy maga, vagy rokona vagy jó barátja nem szen­vedett volna ezen csapás ál­tal: hanem ezen általános lehangnlfcságbani néhány jó lelkek azonnal segélyezésről gondoskodtak, s úgy hely­ben adományok gyűjtettek mint mindenfelé kérelem le­veleik eresztettek az ügyefo- gyottak részére segély gyűj­tés végett. És hála a jó 'Istennők még nem veszett ki az emberiség kebléből a nemesebb érze­lem, vetélkedve jöttek a se­gedelem nyújtással életine- műt, pénzt adományoztak a szerencsétlen, károsultak se­gélyezésére. Ezen begyül! adományok az ászt kezelő bizottság által híven s ki­számított arányban töhb íz­ben. szét osztottak.” A tűzvész megrázta Szán­tót, s ezen belül a csizma­dia céhet. A megsegítés ér­dekében közgyűlést hívott össze a céh biztosa, amely­nek jegyzőkönyve így hang­zik: „Folyó év május 9.-én te­kintetes Barthus József Czéh Biztos úr elnöklete alatt rendes .közgyűlés tartatván. 1. Czéh mester Lieg előter­jesztvén' hogy a tűz álltai károsult tag társak Czéh pénztárbeli segélyezése fe­lett a gyűlés tanácskozni, és azon összeget, mely a segé­lyezésre fordítandó megjha- tárzni legyen szíves. Köz akarattal határozta - tott, hogy a tűz (károsult mes- .tertársak 2 'Ft-tal az özvegy mestemök 1 Ft-tol a köz­pénztárból segélyeztassenek és ez azonnal, eszközölte­tett is. 2. Czéh mestenileg előada. tott, hogy az ügyben .kívá­natos lenne, ha egy néhány ösmertebb Czéh társulatihoz őfelsége vagonjának ablakai lehúzott redőnyökkel álltak. Le­szállt egy díszegyenruhás testőr­tiszt. Fogadta az állomást bizto­sító csendőrtiszt tisztelgését, majd a vagon mellett elhaladva, az egyik ablakot diszkréten megkopogtatta, mire a redőnyt felhúzták. Az ablaknál megje­lent Őfelsége, fáradt mozdulat­tal tisztelgésre emelte a kezét, és a zárt ablakon keresztül fo­gadta a magyar csendőrtiszt je­lentését. Az egész nem tartott tovább öt percnél, majd a szé­nának s egyszersmind kebe­lünkben (is történnék gyűj­tés. Ezen előadás általánosan helyeseltetett, felkéretvén a czéh előjárósága, hogy azt mielőbb föl y amatosí tea és eredményéről .tegyen jelen­tést. Ennék folytán május 17-én 10 czéh .társulathoz úgymint Nyíregyházi, Miskolci csiz­madia és tímár, Kassai, Ri­maszombati csizmadia és tí­már, Újhelyi, Tállyai és Gön­czi ezéhekhez kérelemfolya­modások Tek. 'Czéh Biztos úr aláírásával postán menesz­tetitek.” Július 4-én. a közgyűlés ismét foglalkozott a segélye­zésekkel., a segélyt kérő le­velekre megérkezteik az ado­mányok, összesen 189 forint, amelyet megfelelő arányiban szétosztottak a .károsultaik között. A megsegítés példamutató­an érvényesült a céh vezető­ség és -tagság részéről. Egy szíwel-lélelkkel a szerencsét­lenék mellé állt az egész kö­zösség. A tűzkár megsegítés or­szágos méretekre terjedt ki, mint azt a vármegye egyik átirata is bizonyítja. Ebben az ált: „Abaúj megye első alis­pánja értesíti Barthus Józse­fet, a szántói csizmadia czéh biztosát, mint a tűzkár se­gélyező egylet elnökét, hogy Zala megye első alispánja Nagykanizsa város 20 Ft. se­gélyt küld a rászorulóknak.” Ennek a 'hivatalos levél­nek az érdekessége, hogy Kassáról Szántára szekér- .postával érkezett, amelynek címeres pecsétje épségben, fennmaradt. 120 évvel ezelőtt gyász bo­rult Szántára. A két em­beröltő kerek évszáma. fi­gyelmeztet bennünket. A 227 ház megsemmisülése az ököriitói tűzvészhez hason­lítható. Akik itt élünk, a Sátor­hegy aljában., Abaújszántó nagyközségiben, felnőttek és gyerekek, ismerjük meg múltunk eseményeit. Ami­lyen tisztelettel viseltetünk múltunk iránt, olyan ered­ménnyel építhetjük jövőn­ket. rclvény, a csendőrök sorfala közt kihúzott. En mindezt — mondja isme­rősöm — az állomás emeletén levő szolgálati lakások egyiké­nek ablakából néztem végig, mint kisdiák, ahol véletlenül vendégségben voltam. Másnap az iskolában eldicsekedtem, hogy ha egy villanásnyi időre is, de szemtanúja voltam a tör­ténelem egy Jelentéktelen kis epizódjának. A srácok persze, egy szavamat sem hitték el. En eddig csak azt tudtam, hogy Hasek Svejkjének volt ka­landja az állomásunkon, ami bekerült az irodalomba. Mitró István nak a száma Ikik kisebb na- kérelmező levelek bocsatat­Bakonyi Béla Látta Ferenc császárt Üjhelyben A magyarországi várak többségének életrajza szoros kapcsolatba hozható a tatár­járás (1241.) néven számon- tartott nemzeti katasztrófá­val, pontosabban IV. Béla királynak „második honala- pításával”. Ma úgy látjuk, hogy a tokaji vár is ebben a korszakban, tehát a 13. században épülhetett. Hy- mesudvar elnevezéséről nyel­vészeink (kezdetben) egy pa- lánkvár meglétére következ­tetnek. Bárhogyan is volt, a Tisza—Bodrog találkozásában emelt vár jól védhető erős­ség lehetett. Ilyetén fontos­ságát azok az ostromok is bizonyítják, melyeket birtok­lásáért hol a felső-magyar­országi kapitányok, hol az erdélyi fejedelmek, hol a hajdúk (és mások) vívtak egymás ellenében. A vár építés történetével foglalkozók két homlokegye­nest ellenkező nézetet kép­viselnek. Tehetik, mert előbb a földbe süllyedt, majd (1953 óta) a víz alá merült részleteket máig sem tárták fel régészeink módszeres ásatással. Eldöntendő néhány mozzanat. Annak ellenére is bizonytalanok vagyunk, hogy számos ábrázolás maradt fenn a tokaji várról. A met­szetek többsége nyugat-eu­rópai hírforrások illusztrá­ciójaként született. A vár- történészék egyik (korábbi) csoportja egyértelműen el­fogadja az ábrázolások hite­lességét. Innen indulva kö­vetkeztetnek arra, hogy (pl.) a tokaji várnak lehetett egy kőből épített öreg tornya, majd azt fogták körül jól védhető bástyákkal. A fcőépítmény ábrázolásai két csoportba oszthatók. Az elsők (ahol két alaptípus is­merhető fel) azonos tőről fa­kadnak, vagyis a metszet- készítők egymás rajzait te­kintették forrásmunkának. Ezekről az ábrázolásokról azonban megállapítható, hogy a szóba hozott mesterek alig­ha járhattak a tokaji vár környékén. Az egymástól át­vett ábrázolásokat egy-egy részlet felrajzolásával aktua­lizálták, mint pl. azáltal, hogy rávitték Swendi Lázár 1565-ös ostromának mozza­natait. Nem nagy erőfeszítésünk­be kerül az, hogy bebizo­nyítsuk, hogy korai meste­reink nem fordultak meg a Tisza—Bodrog táján. A gond akkor kezdődik — s itt kap­csolódik históriánkhoz a vár- történészék azon csoportja, akik bár a várról készült ábrázolások hitelét megkér­dőjelezik —, amikor azonban a tokaji vár egy olyan kör­nyezetben jelenik meg met­szeteinken, amely kétségte­lenül az öreg Kopasz-hegyet, s a Tisza—(Bodrog táját mu­tatja, benne a középkori vá­rossal, Tokajjal, már tudato­san keresik a valóság ele­meit. Kétségtelen tény, hogy azok a nyugati mesterek, akik a XV'IiI. század elejétől készítettek rajzokat a tokaji várról, már láthatták a vá­rat és környékét, avagy en­nek megfelelő, hiteles forrás alapján dolgoztak. Sőt az egyik leghitelesebbnek elfo­gadható, 166.8-as ábrázolást láthatóan a rakamazi oldal­ról készítette az egykorú mester. Ezen a metszeten Tokaj hű városképe is meg­jelenik a református temp­lommal, a Kopasz-hegy te­tején egy omladékkal. Kivételt képez az 1657-es, Sciha-féle ábrázolás, amely egy kőből rakott, bástyákkal jól védett, szokatlanul nagy és erős várat mutat. Melles­leg ez az ábrázolás a legis­mertebb, a legelterjedtebb. Ez jelent meg a múzeumban is árusított másolatokon. (Má­ra azonban kikutatták, hogy ez a rajz a Rákóczi-család birtokára került (1647.) vár tervezett erődítési munkála­tainak fantáaialképe csupán. Ilyennek tervezte a Rákóczi- ak igénye szerint a korabeli építész a leendő várat, s így születtek ezek az ábrázolá­sok. A Rákóczink figyelme azonban (feltehetően a tra­gikus sorsú II. Rákóczi György halálát [1668.] köve­tően) elterelődött Erdélyről, ezáltal veszíthetett fontossá­gából a tokaji vár is, miért soha nem készültek el az erődítési munkák. Egészen annyira elveszítette jelentő­ségét a tokaji vár, hogy a nagyságos fejedelem, IÍ. Rá­kóczi Ferenc, visszafoglalván azt a császáriaktól, mint sa­ját várát 1705-ben lerom­boltatta, megpecsételve ezzel e rendkívül fontos hadiépít­mény évszázados, dicső sor­sát. Dr. Bcncsik János

Next

/
Thumbnails
Contents