Észak-Magyarország, 1990. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-24 / 95. szám

1990. április 24., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Szőnyegakció A RUTEX MISKOLC, SZELES U. 71. SZ. ALATTI MINDEN MARADÉK PADLÓSZÖNYEGET .70 SZÁZALÉKKAL OLCSÖBBAN ÁRUSÍTUNK, AMÍG A KÉSZLET TART! További kedvező vásárlási lehetőség, hogy 3000 forint feletti szőnyegvásárlás esetén. ELŐLEG BEFIZETÉSE NÉLKÜL, 10 HAVI RÉSZLETRE VÁSÁROLHATNAK. Minden kedves vevőjének jó vásárlást kíván A RUTEX Országos hatáskörű építőipari vállalat miskolci főépítésvezetősége pályázatot hirdet építőipari anyaggazdálkodásban, illetve anyagbeszerzésben legalább 5 éves gyakorlattal rendelkezők részére, A JELENTKEZÉS iFELTÉTELE: középfokú Iközgazdasági vegy felsőfokú raktárgazdálkodási végzettség. FIZETÉS: havi 14 000—16 000 Ft + 20% mozgóbér. A jelentkezés határideje: 1990. május 10. A pályázat elbírálásának határideje: 1990. május 30. A pályázatokat kérjük részletes szakmai tevékenységet tartalmazó önéletrajzzal együtt a vállalat személyzeti osztályára eljuttatni. CÍM: Üt- és Vasútépítő Vállalat 1051 Budapest, Vigyázó Ferenc u. 5. Tavábbi felvilágosítást ad: Fülöp Miklós főépítésvezető, Miskolc, Május 1. telep. Telefon: 46/69-720. ÜT- ÉS VASÜTÉPlTÖ VÁLLALAT FÖÉPlTÉSVEZETŐSÉGE A TISZAI ERŐMŰ VALLALAT SZÁMÍTÁSTECHNIKÁI OSZTÁLYÁRA FELVÉTELRE KERES ügyviteli területen gyakorlottal rendelkező felsőfokú is­kolai végzettségű szervezőt. Jelentkezni lehet személyesen, vagy írásban, a vállalat személyzeti és oktatási osztályán, munkanapokon, 6-14 óra között. Címünk: Leninváros, Pf.: 53. 3581. Telefon: 49/11-133/31-90. A Borsodi Szénbányák Központi Üzem Villamos Üzemegysége szabad műszerészkapacitására (havonta 2000 óra) munkát keres. Vállaljuk: ■ elektronikus készülékek gyártását, javítását; ■ védelmi au tematikák, vezérlő automatikák tervezését, {gyártását; ■ hangosító írendszerek javítását, tervezését; ■ nyomtatott áramkörök itervezését. gyártását, bemérését; ■ mérőműszerek javítását; ■ erősáramú leiosztószekrények, vagyonvédelmi {berendezések gyártását, javítását; Részletes felvilágosítást jad: Kovács József oki. vill.-mcrnök, üzcmcgység-vczctő Cím: 3704 Kazincbarcika, Pf. 37. Telefon: (48) 11-611/313 mellék. Munkaidő: hétfőtől péntekig ö—14 óráig. A SZÜV a nemzetközi élbolyban Hegrendelés Svédországból Számítógép segíti a gépipari tervező munkát Fotó: Laczó J. CÍM ’90. elnevezéssel nem­zetközi kiállítás volt Svédor­szágban, Stockholmban áp­rilis 2—6. között. Gépipari bemutató volt ez, ahol leg­inkább a számítógéppel se­gített tervezői rendszereket vonultatták fel mindazok, akik e témakörben nemzet­közileg számítanak. Hazai színeinket a KSH Számítás- technikai és Ügyvitelszerve­ző Vállalat miskolci számító- központijának CAD/CAM szakcsoportja képviselte: Horváth Péter és Tomcsányi István. — Mivel foglalkoznak Önök? — Szakcsoportunk négy főből áll. A számítógéppel segített tervezési módszerek közül mi az úgynevezett AutoCadot alkalmazzuk. Ez egy alapprogram, ehhez ké­szítünk mi különböző kiegé­szítő, segítő programokat. Azt valljuk, hogy a számí­tógépesített mérnöki munka­helyek akkor tudnak teljes hatékonysággal dolgozni, ha az adott szakterületnek leg­jobban megfelelő segédprog­ramokból összeállított rend­szer támogatja szakmai mun­kájukat. — Milyen tapasztalatokat szereztek a stockholmi kiál­lításon? — Magyarországon vi­szonylag új terület ez, ami­vel mi foglalkozunk (a szá­mítógéppel segített gépipari tervezési munka). Ennek el­lenére a kiállítás azt bizo­nyította. hogy jó irányban haladunk, s teljesítménye­ink alapján ott vagyunk az élbolyban. Azok között, akik a szakmában nemzetközileg számítanak. A mostani színvonalunk egyezik azzal, ami például Svédországban van. Legel­terjedtebben ők is az Auto- CAD-alapprogramot hasz­nálják. Svédországban az üzemek, a gyárak és a fej­lesztők között a kapcsolat már teljesen a számítógépes rendszeren keresztül törté­nik. Nálunk ez még kurió,- zurnnak számít. Miskolcon például leginkább a Mező­gép felsőzsolcai gyárában és a Dimag Rt.-ben alkalmaz­zák ezt az eljárást. Mi je­lenleg szinte az ország egész területén dolgozunk. — Milyen konkrét haszna volt a kiállításon való rész­vételüknek? —< Az egyik, hogy meg­mérettettünk. Látjuk, hol va­gyunk, hol helyezkedünk el a szakmában. A másik a tényleges, a konkrét üzleti kapcsolat. Ezek közül kettőt lehet kiemelni, melynek szer­vezői Svédországból már a nyáron meglátogatják a mis­kolci SZÜV-öt. Egyrészt fel­kínáltak egy bedolgozási le- netőséget. Vagyis — miután látták, hogy milyen színvo­nalon dolgozunk — a svéd cégek számára segédprogra­mokat készíttetnek velünk. Másrészt szó van arról, hogy tőlünk rendelnek meg komp­lett műszaki dokumentáció­kat. Függőben van még — a fentiek mellett — jó né­hány üzleti kapcsolat. Re­méljük. ezek is megvalósul­nak. < (faragó) Életmentő adományok (Folytatás az 1. oldalról) — Mit jelent az. hogy „ha Zolika állapota engedi”? — Az év eleji súlyos visz- szaesése után még mindig nem került egyensúlyba, még találták nála kóros sej­teket. Most nagyon erős ke­zelést kap. s ezzel már bi­zonyára sikerül ezeket el­pusztítani. Mihelyt ez bekö­vetkezik, indulnunk kell. Csak ilyenkor tudják meg- műteni, de ez a jó állapot nem tarthat sokáig nála, várhatóan néhány hónapig. Sietnünk kell hát, csakhogy a pénz is kevés még. Pedig hirtelen fel sem tudnám so­rölni az adományozó válla­latokat. Kaptunk a MÄV- tól. a Sütőipartól, a Távhő­től, a Borsodi Ruházati Kis­kereskedelmi Vállalattól — ennyi jut eszembe. Kérem, senki ne sértődjön meg, ha kihagytam, de nehéz min­denkit szómon tartani. Az egyéni befizetésekről pedig még nem is szóltam! És olyan lassú az USA- val a levelezés. Telefonon már régen lebeszéltük a műtétet, a hivatalos fogadó­levél viszont még mindig nem ért ide. Míg azt meg nem kapjuk, lépni sem na­gyon tudunk ... — És Zolika? Ö mit szól mindehhez? — Már nagyon fél a szú­rásoktól, talán azt . is mond­hatnám, hogy elege van be­lőle. Túl soikszor volt már kapcsolatban az orvosokkal és eszközeikkel, én nem is csodálkozom a félelmén. Eleget szenvedett már. Em­lítettük a műtétet is neki, s azt mondta, hogy nem akar­ja. Nem érti még, mi függ ettől, nem is értheti. Hiszen még gyerek, most januárban töltötte be a hatodik évét... * Wenmeser Edina édesany­ja sietve érkezik a megbe­szélt .időpontban munkahe­lyére. a központi leánykollé­giumba. Megszámlálhatatlan a dolga. Három gyermeke tanul, férjét nemrég enged­ték ki a kórházból, ő dolgo­zik. És persze, itt van Edi­na ügye, amit minél hama­rabb egyenesbe kell hozni. — Először serdülőkori tar­tásihibára gyanakodtak az orvosok, de olyan gyorsan kezdett romlani az állapota, hogy ki kellett zárni ezt a lehetőséget — kezdd finom kezeit tördelve a szomorú történetet. — Az első vizs­gálatok után hamarosan fű­zőt kapott Edina, ami meg­változtatta egész életét. Sportolásról, ugyanis nagyon jól asztaliteniszezfett, mór szó sem lehetett, de talán még ez lett volna a legke­vesebb. A fűző napirendiét, minden mozdulatát befolyá­solta. Aki találkozott már ezzel, annak nem kell ma­gyaráznom. De mindig hitt a gyógyulásban, s mindent meg is tett érte. Aztán, ahogy teltek az évek. válto­zás pedig nem történt, egy­re fogyott a hitünk. Ügy tudtuk, hogy Ismeretlen okú betegsége nem műthető. Csak a fűzőben bízhattunk volna, de ez a kezelések mellett sem használt. Tavaly év végén pedig elérkezett az a pillanat, amikor világossá vált, hogy már nem várha­tunk. Ha tovább romlik az állapota, annak beláthatat­lan következményei lehet­nék. Elekor tudtuk meg, h ogy az NSZK-ban egy mű­téttel, 98 százalékos bizton­sággal meg tudják gyógyíta­ni. Csakhogy a kezelés 40 000 márka. Minimum, több még lehet, de kevesebb nem. Ha mindenünket elad­nánk, akkor sem tudnánk előteremteni a 2 millió fo­rintot. így is nagyon nehéz lesz. mert az adományokból gyűlt összeg természetesen egy fillérig a műtétet fede­zi, az én kinttartózkodási költségeimet saját zsebből fizetjük majd. — Ekkor fordultaik a nyil­vánossághoz? — Nem, nem azonnal. Tudja, nem szoktunk hozzá, hogy rászoruljunk másokra. Nem akartuk kiteregetni a problémánkat, másokat is terhelni a gondunkkal. És főleg nem akartunk kérni. Most, amikor mindenkinek oly kevés van, pénzért for­duljunk ismeretlen embe­rekhez? Azt is jól tudtuk, hogy nem a ml lányunk az egyetlen beteg, akinek egész élete, sőt az élete függhet egy ilyen műtéttől. Hogy mégis mi bírt rá minket e lépésre? Bács-Kistoun me­gyében él egy kislány, akit már — szintén adományként kapott pénzből — sikerült megműttetni egy Frankfurt melletti klinikán, öt láto­gattuk meg. s az a csodála­tos eredmény, amit ott lát­tunk, győzött meg minket arról, hogy nem szabad mással törődnünk, mint a lányunk egészségével. És most, nem sakkal azután, hogy segítséget kértünk, már majdnem az egész ösz- szeg a rendelkezésünkre áll! Nem tudom, hogyan fog­juk ezt a sok jót meghálál­ni az emberéknek! Mert mindenkinek külön meg kell majd köszönnünk, amit ér­tünk tett. A Miskolci Diák- társaságnak, a Pedagógus- szakszervezetnek, a kollé­gáimnak, a sók óvodának, iskolának, pártoknak, a Ka­binet klubnak, s mindenki­nek. aki elment az itt ren­dezett jótékonysági koncert­re... De — hangja most először lesz suttogó a visz- szafojtott könnyek súlya alatt — hogyan tudnám meghálálni egy idős néni 165 forintját, s rövid üzene­tét: „Sok sikert, szerencsés műtétet kívánok!”, mikor biztosan tudom, bár nem is­merem, hogy egyike a sok kisnyugdíjasnak. Nékem már az is nagy öröm, hogy — bár az igazán nehéz idők még előttünk állnak — a lányomnak szebben, vidá­mabban csillog a szeme. Szorgalmasan tanul. Csak attól fél, hogy ki kell ma­radnia az iskolából. Tudja, biológus akar lenni. Ebben biztosan rám ütött, hiszen én is biológia szakos va­gyok ... Csörnök Mariann Talpalunk Európa felé Színesedik a megyeszék­hely főutcája, csillogó por­tálok ékeskednek itt is, ott is, némely új cégnek a nevét még tanulnunk kell. Az oszt­rák számítógépes vegyes vál­lalat szakboltja után olasz ínyencségek extra üzleteit nyitották meg Miskolcon. Miért töri magát a bécsi számitógépes szakember ép­pen ide, miért nem Lete- nyén, Nagykanizsán, vagy Kaposváron nyitják meg új üzleteiket a nyugati vállalko­zók. Azt félnapos autóúttal elérhetnék, könnyebb lenne az áruszállítás is, kevesebb költséget emésztenének fel az üzletre rakódó kiadások stb. Nyilvánvaló, nemcsak a szerencse játszott közre ab­ban, hogy az emtitett üzlet­emberek az ország észak­keleti felét választották „meg­telepedésük" helyszínéül. Jól tudják, hogy néhány év múl­va az ország nyugati határ­vidéke válik leghamarabb te­lítetté a külföldi vállalkozók árukínálatától. Ebből követ­kezik, hogy igazán jó üzleti terepet néztek ki maguknak, amikor Miskolc mellett dön­töttek. Am ohogy szaporodnak a félig külföldi, félig hazai tö­kéből született új üzletek, úgy kényszerülnek váltásra azok a kereskedelmi vállala­tok, amelyek eddig egyed­uralkodónak hihették magu­kat évtizedeken keresztül. A változás persze még most sem mondható viharosnak. Annyit azonban már észre le­het venni, hogy mind rit­kábban ütközünk a boltok­ban otromba modorú, kiok­tató eladókba, akik sértésnek veszik a vevő érdeklődését, ajakbiggyesztéssel, grima­szokkal kisérik elharapolt • féiszavarkat. Talán odóig már eljutott a többség, hogy érzi, nem­csak a főnöke kedvében jár, ha udvarias a vevővel, ha mindent elkövet, hogy a bolt­ba betévedő lehetőleg nála vásároljon. Az árok gátlástalan emel­kedése, a fizetések főldhöz- rogodtsága miatt ritkább a könnyen elkölthető forin­tok száma az átlagcsaládok zsebében és ez nyilvánvalóan érezteti hatását a forgalom­bon, Egy érdeklődőktől zsú­folt üzletben jegyeztem meg o minap régivágósú, jó_ mo­dorú kereskedő ismerősöm­nek, igazán nem lehet okuk panaszra ennyi vevő mellett. Csakhogy az ö füle sakkal érzékenyebb tévén megje­gyezte: „ez a látszat. Az én fülemnek az jelenti a zenét, omikor csengetnek a pénz­tárgépek, mégpedig szünte­lenül”, Hallgattunk egy sort, és bizony ezt a csendet va­lóban nem zavarta meg egyetlen pénztárgép hangja sem. A vevő naponta sok boltot bejár, merthogy az árok mór jó ideje nem azo­nosak, keresi hát az olcsó árut és inkább lejárja a lá­bát, húsz, harminc, ötven fo­rint megtakarításának remé­nyében. Pedáloznak a vállalatok, immár o hazaiak is. Leg­utóbb Excelsior névvel új Jce- rékpárszaton nyílt a belvá­rosban, és azt éppen egy élelmiszer-kereskedelmi vál­lalat hozta tető alá a Cse­pel gyárral. Nemcsak kerék­párokat árusítanak, hanem roborálószereket, szabad­idő-ruhákat stb. Igaz, jó egynéhány éve a Borsodi Élelmiszer-kereskedelmi Vál­lalat - mert róla van szó - cipőeladással is foglalkozik. Lehet, hogy abból indultak ki, hogy látva a vevők moz­gását, az Idői nem kímélő talpalást, kell itt a lábbeli! Sőt kell a kerékpárhoz is, mert a pedál is koptatja a cipőt. Márpedig popjaink­ban o fennmaradásért, a megélhetésért, a remélt bol­dogulásunkért mindenkinek sokat kell még talpalni. Nagy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents