Észak-Magyarország, 1990. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-19 / 91. szám

1990. április 19., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Reformtörekvések Jegyében A megújuló HTESZ A nagy változások alól nem mentes a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége sem. A tagcsoportok sorra-rendrc tartják tisztújító közgyű­léseiket: ój vezetőséget választanak, új programokkal lepnek elő, amelyekben mindinkább kirajzolódik a jövő szövetségi rendszere. Miskolcon, április 23-án, a Tudomány cs Technika Házában kerül sor a MTESZ megyei szervezetének küldöttközgyűlésére, majd a tervek szerint május 2-án tartják az egyesületek ta­nácsának alakuló ülését, amely a jelenlegitől eltérő, reformszellemű szervezeti felállást céloz meg. Az el- műit négyéves munkáról és a várható változásokról Valaska Eászlöval, a szervezet titkárával beszélget­tünk. A taxiállomásokon megnyúlt az utasokra váró személygépkocsik sora A vállalkozások felelősségéről Jtz utas kevés, a taxis sok — M'i az, ami ma a tudo­mányos élet fejlődését rep­rezentálja megyénkben? — Az egyesületi csoportok jelentős része alkalmazta és közvetítette a modern tudo­mányokat. Tanfolyamokon, előadásokon, konzultációkon, bemutatókon, tapasztalatcse­réken megismerkedett az ú.i lehetőségeikkel, és kivette a részét a műszaki-tudományos vizsgálatokból. A szakértői tevékenység, a megbízásos munka, a menedzseri tevé­kenység keretében elősegí­tették megyénk vállalata i- naik, gazdálkodó szervezetei­nek .munkáját. Jelentős ered­ménynek tekinthető, hogy az elmúlt választási ciklusban társadalmi összefogással megépült a Tudomány és Tedhniika Háza, amely az el­következendő években nagy lehetőséget ad az új gazda­ság megteremtése, megismer­tetése, a többpártrendszerű ga zd a só gp öli tik a fejlesztése és megyénk ipara, mezőgaz­dasága, intézményrendszere fejlődése területén. E ház nagyon sók mindenre hasz­nálható: külföldi előadások, bemutatkozások, kiállítások m egs zer ve zé sér e, kon zu 1 tó ­ciók folytatására, szerződés- kötések lebonyolítására, a klubélet fejlődésére ad lehe­tőséget. Az épület III. szint­jén, a .padlástériben pedig az ÉMÁSZ a lakosság részére már a közelii napokban egy ingyenes energetikai szakta­nácsadást fog beindítani. — Tapasztalható-e bizony­talanság a tudományos egye­sületek életében? — A bizonytalanság nem nagyon mérhető. Nem mond­hatni azt, hogy valami nagy várakozó állásDonton lenné­nek a tudományos egyesüle­tek; nem dolgoznának, ás azt várnák, hogy valaki mond­jon nekik valamit, hiszen egyesületi csoportjaink rend­kívül hosszú, nagy múltra tekintenek vissza. Jeles, tu­dósok és orofesszorok élet- múltja például szolgálhat. Jelentősnek ítélhető meg az elmúlt évek útkeresése itt is. Üj utakat jártak egyesülete­ink. és ma már keresik a jövő útjait is. kutatják a le­Becslések szerint több ezer közalkalmazott kényszerű mun­kahely-változását idézi elö a kő­vetkező évek politikai, Razdnsá- Ri. társadalmi szerkezetátalaku­lása. A sikeres munkaerö-közve- tités érdekében a Közszolgálati hetöségeket, ahol a .tudomá­nyos élet eredményeivel se­gítséget nyújthatnak me­gyénknek. — Az egyik írásos anyag­ban a következőket olvas­hatjuk: „A reformirányzatok tömkelegét láthatjuk a gaz­daságban, ,n tudományban, a vállalkozásokban, a politiká­ban egyaránt. A különféle megújulási folyamatokban a MTESZ Borsod Megyei Szer­vezetének Egyesületi Cso­portjai, maga a reálértelmi­ség sem maradhat mozdu­latlan, mereven ragaszkodó az elmúlt négy évtized MTESZ-rendjéhez, működési tevékenységéhez”. Mit kell ez alatt érteni? — Ügy gondolom, hogy a reálértelmiségnek fel kell karolnia azokat a pozitív, főleg gazdasági .tendenciáikat, amelyek a jövőben érvénye­sülni fognak. Ezeknek a. ter­jesztésére, propagálására, al­kalmasint vitájára lehetősé­get kell biztosítani. Jó len­ne. ha lokálpatr.iótakén‘t me­gyénket, lakosságunkat sze­retve, tisztelve az egyesüle­tek kapcsolatrendszerén ke­resztül hazai és külföldi vál­lalkozókat hívnánk ide, s mutatnák be megyénket, te­remtenének .különféle alkal­mat gondjaink, problémáink megoldása érdekében. Sok egyesületnek vannak ' kül- kapcsolatai. Ezeken keresz­tül különféle megoldások származtathatók, melyek jók az egyénnek és a társada­lomnak egyaránt. — Mi lesz a tisztújítás programja? —- Tulajdonképpen a MTESZ-iben ezúttal nem a klasszikus tisztújítás fog be­következni. Ezt igen sok rendbelileg megvitattuk szű- kebb köriben, majd tudomá­nyos egyesületekkel, intéző- bizottságoiklkal. A mostani közgyűlést követő május 2-i ülésen kerül sor az egye­sületek tanácsának alakulá­sára, amii — mondhatni — demokratikusan az egyesüle­ti vezetőik delegátusaiból, vezetőiből alakítandó egye­sületi tanács lesz. Ebben minden egyesületi csoportot vall aki fog képviselni. A Szakszervezetek SzövetscRi Ta­nácsa cRy olyan adatbank lét­rehozását határozta cl, amely felderíti a munkalchetöséReket, és nyilvántartja a munkát ke­resőket. A számítóRépes proRra- mok kidolRozására a MaRyarTu­tisztségwiselők maximum .két évig tölthetnek be válasz­tott tisztséget. A rotáoió ki van dolgozva, de a folya­matosság is: tehát az előző és a jövő vezetés benne lesz a választott tisztségviselők között. Vagyis: a leköszönő elnök, majd a jövő elnöke, és a meglevő elnök; ugyan­így gyakorlatilag a titkári vonatkozásban szintén. Más országokban ez nagyon rég­óta így van, ezt vezetősé­günk jónak tartotta, és újabb reformtörekvésekkel gazdagította. Tehát — ahogy korábban már szóltam róla — az egyesületek elnökeiből, vagy titkáraiból alakítandó egyesületek tanácsa lesz a kompetens mindenféle alap­vető kérdés megtárgyalásá­ban. Parancsolni, határoza­tot hozni, valamire kötelez­ni az egyesületeket, ez a tes­tület ezt nem teheti, hiszen megyénkben autonóm cso­portok működnek. Az egye­sületek tanácsának feladata a működés feltételeinek biz­tosítása, a Tudomány és Technika Háza működésé­nek felügyelete, egy telje­sen új tevékenységi struk­túra kialakítása. Tehát nem a régi változik meg, hanem egy teljesen új tisztségvise­lői testület fog kialakulni. — Hatással lesz-e az új társadalmi rend. az új gaz­dálkodás a MTESZ Borsod Megyei .Szervezetére? — Feltétlenül! Úgy gon­doljuk, további lehetőséget, munkát, feladatokat fog biz­tosítani, amelyre — mint eddig, ezután is készek lesz­nek aktíváink, egyesülete­ink, és bekapcsolódnak min­den hosszú távú koncepció, tanulmányok készítésébe, kritikájába és a különböző telepítési programok megvi­tatásába, a társadalmi viták szervezésébe, összességében megyénk előbbre vitele ér­dekében jelentős lépéseket fognak hlzonyára tenni, és szeretnénk azt, ha egyszer már tudomásul venné min­denki, hogy nemcsak Buda­pest van a világon és Ma­gyarországon, hanem más városok, megyék is vannak. Van Észalk-Magyarország, van Borsod-Abaúj-Zemptén megy e és Miskolc városa, és a külföldi Magyarországról nemcsak annyit tudna, hogy Budapest és a Balaton, ha­nem megismerné Bszák-Ma- gyairország, Borsod-Aibaúj- Zemplén megye szépségeit, lehetőségeit, tudományos éle­tét, és kedvet kapna ahhoz, hogy Budapest után, vagy előtt itt települjön meg gyá­raival, üzemeivel, segítve természetesen gondjainkon, problémáinkon és nyilván­való, hogy saját .maga hasz­nára is tevékenykedne. dományos Akadémia Allamkuta- tási Programirodájának szakem­bereit kérték fel. FoRlalkozni kí­vánnak az egyéni álláskeresésen és az intézményes munkaerő- közvetítésen túl szakértők köz­vetítésével. továbbá az átképzé­sek előkészítésével, illetve a munkaerő-kereslet, -kínálat elemzésével. A szakszervezet szponzorokat és támogatókat keres a program költségeinek csökkentése érdekében. (MTI) Miskolcon .az utóbbi hóna­pokban megnyúlt a taxiállo­másokon az utasokra váró személygépkocsik sora. Több lett a taxi, vagy kevesebb az utas? Vagy mindkettő egyszerre? Mi a tényleges helyzet? Ennék próbáltunk utánajárni. A tanács illetékesei Mis­kolcon 370 személyszállító kisiparost tartanak nyilván. A városi KIOSZ kimutatá­sában — már a vonzáskör­zetben dolgozóikkal együtt — 514 szerepel. Ha hozzá­vesszük az egyik statiszti­kában sem szereplő főtaxi­sok számát, akkor napjaink­ban Miskolcon — becsülhe­tően — 600 személyszállító kisiparos vár a kedves uta­sokra. ★ A Centrum Áruházzal szemben, a Húsáruház olda­lán hosszú sorokban vára­koznak a taxisok. Van. aki kocsijából kiszállva nézelő­dik, van, aki átül társához egy dumapartira, van, aki olvas. Mindannyian várnak. Utasra, fuvarra. Van időnk, ráérősen beszélgetni. Kala László három éve taxizik. Elfogadom — mond­ja —, hogy állampolgári jog a vállalkozás. Más országok­ban viszont felmérik, hogy mennyi taxira van szüksége egy városnak. Nem adnak ki újabb engedélyt, amíg üresedés nincs. Beszélgetésünk témáját meghallva, több taxis jön közelebb. Mondják a magu­két. Balázs Jenő szerint je­lenleg háromszor annyi a taxi Miskolcon, mint ameny- nyire szükség van. Minden vállalkozó azt hiszi, hogy itt a Kánaán, s meggazdagszik egy fél év alatt. Pedig eb­ből már csa'k szerényen megélni lehet. Azok. akik nyugdíjasként, vagy másod­állásban csinálják ezt, mi­nimális SZTK-t és adót fi­zetve, nevetve többet keres­nek, mint a főállásúak. Tudtunk szerint a tanácsnál jelenleg 900 kérelem van benn. Nem értjük, miért nem próbálják meghúzni azt a határvonalat, ami fölött nem adnak ikii újabb enge­délyeket. Az Encsen. Ka­zincbarcikán, Leninvárosban kiadott iparengedélyekkel is Miskolcra jönnek dolgozni az ottani taxisok. Mi azt szeretnénk — foly­tatja —, hogy aki régen csi­nálja ezt a munkát, az ne kényszerüljön arra. hogy abbahagyja. Mert rengetegen lettünk. Sókan felveszik a kölcsönöket a taxizás elkez­déséhez. de kevés a garan­cia arra, hogy vissza is tud­ják fizetni. Egyre több köz­tünk a nő, s egyre több az utasók között az ittas, a ré­szeg. A nők atrocitásoknak teszik ki magukat, az illu- rrrinált utasók molesztálják őket. Szokoly László, a Tempó Taxi dolgozója. Kocsijában a Szinva-parton beszélget­tünk. — Lényegesen kevesebb az utas, mert az emberek­nek nincs pénzük. A tarifa is nőtt. az igény csökkent. Ennek ellenére a különböző társaságok — KIOSZ, Buda. Qity, Tempó, IBUSZ, Korona. Főtaxi — közötti viszony jó. Ha bármi gond van, ha szükség van segítségre, CB- vel értesítik egymást. Ebben a szakmáiban egész nap tal­pon kell lenni. Kiadásaink: a gépkocsi fenntartása, a változó központi költségek havi 2200 forint .körül ala­kulnak, a CB-adó után fél­évenként 720 forintot fize­tek. a cascóént 320 forintot, s még ott vannak a taxióra plombázási és átállítási dí­jai is ... Nehézségei dokumentálá­sára elismervényeket vesz elö. Csak 1990-ben már ed­dig öt kifizetetlen számlát őriz: 720. 600, 300, 310, 1000 forintos tartozásokról. A városi tanácson dr. Tir­pák Béla, az ipari, kereske­delmi és mezőgazdasági osz­tály vezetője és munkatársai készségesen informálnak. Elmondják — a törvény sze­rint — nem feladatuk a taxizás esetében sem a tá­jékozódás az igényekről, a helyzetfelmérés a forgalom­ról. de kötelességük a vál­lalkozói igazolványt a legrö­videbb időn belül kiadni mindazoknak, akik az előírt feltételeknek megfelelnek. Nem fedi a valóságot, hogy fiókjaikban 900 taxizásra vonatkozó kérelem fekszik Az új vállalkozói törvény érvénybe lépése — április 1-je óta 130 vállalkozói iga­zolványt adtak ki. Ezék: kiskereskedők, iparosok, női fodrászök, virágkereskedők, taxisok engedélyei. Aki ké­ri. és rendelkezik a feltéte­lekkel. igazolványát tőlünk fél órán belül megkapja. Kertész Márton, a KIOSZ Miskolc városi titkára sze­rint is csak abból lehet ki­indulni. hogy a vállalkozás állampolgári jog. A kisipari tevékenységhez. így a taxi­záshoz is ennyi elegendő. Ügy látszik viszont, hogy ezen a területen jelenik meg most legélesebben a piac-kenyérharc. A taxizás­hoz: jogosítvány kell, pálya­alkalmassági vizsgán valló megfelelés szükséges, és maga az autó. Kertész úr elmondja: jó lenne valami féket beiktat­ni a létszám ilyen gyors ütemben történő növekedése ellen. Ezt a szerepkört szí­vesen átvállalnák az újon­nan alakuló ipartestületek. Itt — mármint a KIOSZ-on belül — szakosztályok mű­ködtek régen. Jól. Most is jó volna, ha egy-egy szak­osztály maga határozná meg, kell-e bővíteni a lét­számot. S ha keli. az arra leginkább érdemesek élhes­senek ezzel a lehetőséggel. Faragó Lajos Fotó: Laczó József Ó. M. Adatbank a közszolgálati állást keresőknek Még sötétben, hat óra után pár perccel fut be a Metropol expressz Drezdába.,,Tran­zit” utas vagyok, alig csak körülnézek, mi­előtt továbbutazóm lejjebb, Thüringia felé Mit láthat itt a magyar néhány óra alatt a közelmúlt történelmi változásaiból? Nem sokat. Itt a választási hadjáratnak már ré­gen vége, imitt-amott tűnik fel csupán egy- egy ottmaradt plakát a falon, kerítésen. A Zwinger szomszédságában viszont nyugati utazási irodák hirdetésekkel teleragasztott autóbuszai állnak, vendégeket toboroznak olcsó, nyugatnémet márkáért. Alig két éve még mi voltunk keletnémet barátaink szá­mára a Nyugat, hiszen Jugoszláviába sem utazhattak, az NSZK-ba is csak a nyugdí­jasok — rokonokhoz ... A piacon, a Márkt- on nyugatnémet rendszámú autókból kí­nálják áruikat az ügyeskedők — még ke­let-német márkáért. Drezda—Ka ni MarxStad (még így hívják) — Gera — Saalfeld a további útvonal szá­momra. A vonatból keveset látni. A város­széleken a szocialista társadalmi rend ke­letnémet „vívmányait”, a zsebkendőnyi te­rületű hétvégi telkeket, amelyeken a Tra­bantokhoz hasonlíthatóan kicsiny szerszá- moskamrák férnek csak el, s néhány sor­nyi földieper. S az új idők legbiztosabb je­leit, Szászország (Sachsen) zöld-fehér és Németország fekete-piros-sárga lobogóit, — utóbbiakat már a régi keletnémet címer nélkül. S az átszállóhelyeken még mindig cirkáló szovjet katonai járőröket. A néme­tek tudják, tőlük nem lesz olyan sima a kivonulás, mint tőlünk, vagy a csehektől. A vonat már thüringiai területen, szépsé­ges tájakon döcög békésen. Sokadszor járok errefelé, a Saale-völgvben. Rudolstodtban. újabban pedig Bad Blankenburgban élő öcsém jóvoltából. Másfél évtized alatt megszerettem magam is ezt a fenséges tá­jat, amelyik ilyenkor, tavasszal kiváltképp vonzó. Erfurt, Gera és Suhl megyék számos városa régi jó barátom. Most mégis becsap­nak. Az utolsó átszállást egyszerűen elné­zem, s máris nagy kört kell tennem a feny­vesek között. Végül Saalfeldből a hegyeken át hatalmas szovjet katonai laktanyák és lőterek mellett utazom busszal Bad Blan- kenburgba, ahol öcsém remek saalfeldi sör­rel, saját maga készítette csirkepaprikás­sal, s egy meglepő hírrel fogad. Ez utóbbi: az alig 60 ezer kilométert futott Trabantja, amelyre 12 évig (!) várt, most hiába hirdeti, f'élá-ron sem kell. De ugyanilyen nehéz el­adni a Wartburgot is. Nem csoda, hiszen ha néhánv hónapon belül valóban létrejön a két német állam között a vámunió, majd a teljes egyesülés, vajon kinek kell Trabant és Wartburg a márkás nyugatnémet, s egyéb autók helyett? ... (Folytatjuk) ^ '

Next

/
Thumbnails
Contents