Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-10 / 59. szám

1990. március 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Mai események A hír vallósággall mellbevágóit. Dr. Ga- radnay Sándor 78. életévében el­hunyt. A gyászjelentések mindig megrázóak, különösen azok, ha hozzánk közeiéinó személyről' szólnak. Ö itöbb volt, mint egyszerű ismerős. Emilékmorzsáim bő két évtizede rögződ­tek ... Tavaszit intünk, áprilist. Debrecen­ben rendezték a megyei ifjúsági labdarú­gó válogatottak területi döntőjét. Jó kis I csapatunk volt. Bencze Jancsi őrizte a ka­puit, Szűcs Lajos sepregetett, Oláh Feri, Földesi Karcsi és egy-két vidéki gyerek. Megnyertük a itornát, hetünket emeltek ki a területi válogatottba, amely később Sal­gótarjánban sem talált legyőzőre. A debre­ceni siker örömén itúl! egy aprócska eset maradit meg bennem a legmélyebben. Az első mérkőzésünkön kiállították Tatár , Gyurit. Egy találkozóra eltiltották. Amit kapott, azt inem főtte .zsebre. Edzőük, Tóth József úgy leteremtette, hogy jobbösszekö­tőnk (akkor még létezett ilyen poszt) sze­mében könnyek csillogtak. De amit Garad- nay Sanyi bácsitól el kellett viselnie, nos, az volt számára az igazi büntetés. Az „öreg” dúlt-fúlt, zsörtölődött, hogy milyen ember az ilyen, gesztikulált, azon­nal dühbe guruit, h® szóba került az eset. Semmiféle mentséget nem fogadott el, fel­háborította, hogy az általa vezetett együt­tesből valakit idő előtt küldtek az öltözőbe. Ö másra tanította a sportoló fiatalokat! Ezért, haragudott Tatárra, aki cselekedeté­vel rossz színben tüntette fel a Garadnay— Tóth duó által gondosan kiválogatott-felépi- tett gárdát. Az ilyesmit Sanyi bácsi képte­len volt megemészteni.. . Napokig szóba i sem állt a vétkessel, átnézett rajta. Az utolsó találkozó előtt viszont kérdezgetett bennünket, mi legyen? Beállítsák Tatárt, vagy nélküle kíséreljük meg? Lehetőséget akartunk biztosítani a csatárnak, aki pályá­ra léphetett. Nyertünk. Ö volt a csapat egyik legjobb­ja. Azt hiszem, ilyesmire mondják a mai ,,mágusok”, hogy pszichikai felkészítést is alkalmaznak csapatuknál. Sanyi bácsi megelőzte őket. . Csodálatos ember volt. Ügy ismerte a me­gyét, akár a tenyerét. Hosszú, kopott bőr­kabátjában imindenholl feltűnt. Nézitea mér­kőzéseket és figyelt. Észrevette ia tehetsége­ket, látta, tudta, érezte, mi történik a pályán. Zsigereiben hordozta a labdarúgást. Tóth | Józseffel olyan kettőst alkottak, amilyet azóta sem láttam. Szuggesztív egyéniségnek ismertem, módjával osztotta a dicséretet. Soha nem volt igazán elégedett, mindig többre vágyott, magasabbra tört. Ilyennek született? Az élet nevelte ilyenné? Nem tudom. Csak annyit állíthatok biz­tosan: szerencséseknek mondhatták magu­kat, akik- a keze alá kerültek. Felfogását, hozzáállását, mentalitását csodáltam. Ügy­buzgalmát, elkötelezettségét nemkülönben. Gyakran mondogatta: „... a fut báliból egy ideig meg lehet élni. De egy életet nem szabad erre alapozni!” Buzditott, ösztönzött a tanulásra. Na­gyon ritkán lágyult el, képes volt kordá­ban tartani érzéseit, indulatait. Kissé mo- rózus, szúrós természetet örökölt, csak aki ismerte, az tudta, érzékeny, a legapróbb rezdülésekre is azonnal reagáló, szókimondó ember. Nagyon szeretett és tudott örülni. Velünk, a „fiaival” együtt. A közös sikert soha nem tüntette fel sajátjaként, rendre háttérben maradt. Alig árit véget egy torna, s öregedett ki egy évjárat, neki már ott sorjáztak jegyzetfüzetében az új nevek. Nála soha nem okozott gondot, zavart a pótlás, az átmenet, tudta, kikre számíthat, kikből formálhat ütőképes együtteste Bennünket hátba veregetett, esetleg ösz- szekuszálta a hajunkat, ö maga félrevo­nult, csak a válla rázkódott. Ha örült, az ő szeme is megtelt könnyel. Később is gyakran találkoztunk. Hétfőn­ként bejött a szerkesztőségbe, telefonált, jegyzetelt, összegyűjtötte a megyei eredmé­nyeket. Akkurátusán lediktálta, átolvasta, ellenőrizte a neveket, s déltájban hazabal­lagott. Sokszor futottunk össze az utcán, mindig volt kérdése. Tekintete melegséget árasztott. Vagy csak én éreztem így? Szü­léimén kívül ő volt az, akitől a legtöbbet kaptam, aki haszrtos útravalóval látott el. Nem engedte, hogy bárki lelkében fészket rakjon a kishitűség, vallotta, hogy az úton emelt fővel és egyenes derékkal kell végig­menni. S azt is belénk sulykolta: a vállalt feladatot legjobb tudásunk és tehetségünk szerint érdemes teljesíteni. A z ablakon túl mosolyog a nap. tavasz közeleg, vidáman nyargalászik a szel­lő. „Hiába nézek, nem bukkan fel a magas termetű, ősz hajú, hosszú,.lkopott bőr­kabátot viselő és táskát cipelő férfi. Mi már nem találkozunk. Megrázom a fejem, próbálom elűzni a komor tónusú gondolatokat. Szemem elől tisztul a fátyol. Ö valóban sokkal több, mint egyszerű ismerős. Doros László Rangos sporteseményre ikerül sor ma me­gyénkben. A progbam délelőtt Miskolcon kezdődik, a népfceitti csarnokban, ahol a Borsodi Építők Voilén férfi asztalüitenisz- csapata 11 órától a Kiskunfélegyházát fo­gadja. Jó lenne nyerni, de nehéz lesz! — fogailimazíta meg véleményét Hrabovszkj László edző. Délután 4 órától a kosárlab­dázás hívei lizgulhatoalk Miskolcon: a Nagy- váthy úti iskola tornatermében a DVTK a Kecskemétet, fogadja a rájátszás keretében, az első tíz közé kerüléshez mindenképpen nyerniük kel.l(ene) a piros -fehérek nék. A találkozót a diákok ipigyen tekinthetik meg. Kazincbarcikán fél 5-lkor kezdődik a ráját- szásos összecsapás a KVSE és a Szolnoki Vegyiművek férfi röplabdacsapatai között. Az esély a hazaiak felé billen a mehlegen, ezt azonban realizálni szeretnék a kék-sárgák. Csak röviden.. LABDARÚGÓ játékvezetői tan folyamot, hirdet a Szerencs Városi Tanács V. B. művelődési, ifjúsági és sportosztálya. Április 1-jéig lehet jelentkezni, korha­tár nincs. KÖZÉPFOKÚ sportszervező- képző tanfolyamot indít az 1990—92-es tanévekben a Magyar Testnevelési Egyetem Tovább­képző Központja. A jelentkezési feltételeik: büntetlen előélet, be­töltött 18. életév, középiskolai végbizonyítvány, megyei sport­ági szakszövetségi vélemény. A jelentkezési lapokat a Borsod Megyei Sportszövetségi és Ren­dezvény Irodában (Miskolc, Széchenyi u. 103.). Szilágyi De­zső főmunkatársnái kaphatnak az érdeklődők. A tanfolyam 2 éves, a tandíj évenként 2000 fo­rint. Jelentkezési határidő: áp­rilis 10. meg Állapodott a Borsodi Bányász és a ZVL Presov, en­nek értelmében Marcsikova Ma­rianna, az eperjesiek többszörös válogatott kézilabdázónője min­den bizonnyal a piros-feketék színeiben folytatja. Végleges megegyezés a jövő héten várha­tó. Ma: forduló az NB l-ben és az NB ll-ben Bizakodnak a szakvezetők A labdarúgás második vona­lában ma délután a második tavaszi forduló mérkőzéseit játsszák le a csapatok. A Ka­zincbarcikai Vegyész hazai kör­nyezetben fogadja a Debreceni Kinizsit, míg a DVTK a DMTE vendégeként igyekszik gyarapí­tani pontjai számát. Diósgyőrött jó hangulatban Végezték a labdarúgók a héten az edzéseket. Szerdán Mádon léptek pályára, ahol Palicskó Tibor, vezető edző már a szom­bati taktikát csiszolgatta. Azl megnyugvással regisztrálták, hogy az elmúlt vasárnap meg­sérült Szabó Zsolt játékra je­lentkezett, nincs akadálya sze­repeltetésének. A biztonság ked­véért Palicskó kipróbálta a még ifjúsági korú Szoboszlait. s mint mondta, előbb-utóbb be­dobja a mély vízbe Szentivá- nyit és Kalászt. Egyelőre azonban a DMTE el­len kell helytállni. — Elhárulták az akadályok. Katona Zoltán már a mi já­tékosunk — mondta a szakve­zető. — A héten sajnos, torok- gyulladással bajlódott, ezért bi­zonytalan, hogy pályára lép­het-e. — Milyennek ítéli meg mai ellenfelüket? — Erős középcsapatnak tar­tom, olyannak, amelyik ellen nincs helye semmiféle könnyei- műsködésnek. Diósgyőrött az ősszel 0-2-ről sikerült egyenlíte­nünk, ez nem fordulhat elő még egyszer. Debrecenben nagy a ..keringő”, cserélgetik a fut­ballistáikat, a DMTE is több ki­próbált. rutinos harcost vonul­tat fel. Kiegyenlített csata vár­ható. a döntetlenhez közeli eredménnyel. Palicskó összeállítást még nem tudott mondani, szavaiból azonban azt vettük' ki, hogy minden bizonnyal a múlt. vasár­napi gárda kezd, legfeljebb Ka­tona kerülhet a pályára lépő tizenegybe. Varga Zoltánt néhány napig bosszantotta a kecskeméti pont- vesztés. Igaz, a KVSE már zse­bében érezhette a győzelemért járó 3 pontot, amikor egyen­lítettek a hazaiak. Ennek elle­nére a mutatott játék megnyug­tatta a vezető edzőt, csapata a 90 perc jelentős részében ural­ta a pályát. Pedig Kecskemé­ten kevés együttes számára te­rem babér! A kek-sargak tegnap délután gyakoroltak. A szakvezető sze­rint együttese jó formában van. de ez korántsem jelenti azt. hogy zsebükben érezhetik a Ki­nizsi elleni találkozó pontjait. Az összeállításról: Budai 3 sár­ga lap miatt pihen. Szabó lép a helyére. Egy érdekesség: a kez­dői'ú gás t dr. Tolnai Lajos, a BVK elnök-vezérigazgatója végzi el. Kazincbarcikán Mester. Debre­cenben Vida bíráskodik a ma délután fél 3-kor kezdődő ösz- szecsapásokon. Az NB II. Keleti-csoport to­vábbi mérkőzései: Nyíregyhá­za—Kecskemét, BVSC—Szolnok, S. Síküveggyár—Eger SE, Mező­túr-Szarvas, Metripond—Baja, Sz. Dózsa—Szeged SC. Teljes fordulót bonyolítanak le a labdarúgás első vonalában is. A párosítás: Tatabánya—Bé­késcsaba, Bp. Honvéd—Haladás, PMSC-DVSC, Veszprémi SE— Újpesti Dózsa, Vasas—Siófok, MTK-VM—Videoton-Waltham, Váci Izzó—FTC. Rába ETO— Csepel. Valamennyi találkozót ma játsszak. Sanyi bácsi (Utószó helyett) Molnár János mostanában eredményesen szerepei a csa­patbajnoki találkozókon. Nagypál Ferenc (háttal, sötét szerelésben) újra csatasorba állt. Szilágyi dob kosárra, sok mú­lik azon, milyen produkcióval rukkol elő. Tokajban lemondanak a labdarúgásról • Medosz SE -egy szakosztály • Felkarolják a kézilabdát? • Augusztus: Nagydíj a Bodrogon Tokajban most a Nyom- daipari Kisszövetkezetnél „üzemel” a Medosz SE iro­dája. Ugyanis a takaros, jól felszerelt cég vezetője egy­ben a klub irányítója is. Szonda Sándor fiatalem­ber, tele ambícióval, ötlettel. A kajak-kenu szakosztály „propagandistája” volt, majd amikor az egyesület ki tud­ja, hányadik válságát élte, valaki kiszemelte. Felkérték, vállalta. Kötetlenül beszélgetünk. A lényeget lejegyzem, a toll többször megáll a kezemben. —•• Tulajdonképpen még most sincs semmilyen infor­mációm a klubról..,Nem ad­tak át semmit. A könyve­lésbe is talán csak a közel­jövőben tekinthetek bele. Kiegyenlítetlen számlákat napjainkban is kapunk. Az a lényeg, hogy vagyunk, lé­tezünk, igaz, mindössze egy szakosztállyal rendelkezünk. Hol van már a múlt, a régi szép idők? Volt labda­rúgó, kézilabda, sí és ka­jak-kenu szakosztályunk. Az­tán a sízők önállósították magukat, a kézilabda elsor­vadt, a futballisták megyei státusát máig tisztázatian körülmények között elkótya­vetyélték. Maradt a vízisport. Ennek ellenére a focival kezdjük. Amikor a Medosz SE megállapodott a Tokaj (Bodrog SE-vei, kikötötte: ha újra igényt tart a megyei II. osztályú tagságra, a bodrog- keresztúriaknak kötelességük azt „visszapasszolni”. — Hol áll az ügy? — kí­váncsiskodom. — Nem élünk jogunkkal — feleli Szonda Sándor. — Nincsenek játékosaink, ed­zőink. És ami ennél is sú­lyosabb: üres a pénztárcánk. Bármennyire fáj a szívünk a fociért, a Tokaj Bodrog SE nyugodt lehet... Ha egyszer olyan helyzetbe jutunk, ak­kor talán újra elkezdjük. Eszembe jut az úgyneve­zett külső és a belvárosi sporttelep. Mi lesz a pá­lyákkal? Ki fogja gondozni, fenntartani? Nem kérdezem, mert a feleletet tudom: senki. — Költségvetésük? — fű­zöm tovább a gondolatsort. — Csekély. Az elnök elővesz egy ira­tot. A (Borsod Megyei Sport- szövetségi és Rendezvény (Iroda 50 ezret már átutalt a klubnak, a kajak-kenu céljaira. Ezzel az összeggel mint alaptámogatással ren­delkeznek. Bírják továbbá a városi tanács ígéretét, 50— 80 ezret kapnak majd. Lesz tehát bő ilOO ezrük, ehhez próbálnak meg valamennyit „szerezni” a helyi üzemek­től, vállalatoktól, költségve­tési intézményektől. Hogy mennyit ér ma mondjuk liöD'—200 ezer? Nem firtat­juk. Itt tartunk, amikor be­toppan Simon László, a ka-, jak-kenu szakosztály vezető­je, edzője, intézője, szóval mindenese. Tipikusan a nél­külözhetetlen emberek kate­góriájába tartozik. Elmondjuk, hogy eddig miről tárgyaltunk. — Annyit tudok hozzáten­ni, hogy nekünk már nem szabad a labdarúgásban gon­dolkodunk. A kézilabda- szakosztályt azonban ismét meg kall szerveznünk, mert Tokajban több általános és középfokú oktatási intézmény tevékenykedik. A diákok ré­széről van igény, s ezt az egyesület nem hagyhatja fi­gyelmen kívül. Nem is olyan régen még többszózezeres költségvetésünk volt. ma na­gyon oda kell pillanta­nunk . .. — Térjünk a lényegre! — célzok a kajak-kenura. — Hetvenen vagyunk, eny- nyi az „élő” létszámunk, ter­mészetesen nem valamennyi­en klasszisok. Közülük húsz­nak azonban esélye van ar­ra, hogy a különböző verse­nyeken „labdába” rúgjon. Bajnoki pontokra is számi- tünk! Ott leszünk a vidék­bajnokságon, a diákolimpiá­kon, a Miskolc-Csorba-lele- pi viadalokon. Addig nyúj­tózkodunk, ameddig a taka­rónk ér. — Azért talán nem ülnek ölbe tett kézzel — kockáz­tatom meg. — Magától értetődik! Egyesületünk bárki részére hajlandó túrákat szervezni a Tiszán. Szálláslehetőséget, szakmai tanácsot adunk, tisz­tes haszonért. Igényeljük to­vábbá a Magyar Kajak-Kenu Szövetség megértő támogatá­sát, figyelmét — úgy, mint eddig. Nagyszerű kapcsolato­kat építettünk ki velük, és ugyanezt mondhatom a bor­sodi egyesületekről is. Persze hajókra már nem számítha­tunk, együk klub sincs adako­zó helyzetben. Simon Lásziló kifejti, hogy a szakágak közül a kenuban állnak jobban, majd felidézi a tavaly sikert aratott, To­kaj'Város Nagydíja elneve­zésű versenyüket. — Rengetegen indultak, felejthetetlen látványt nyúj­tott a Bodrog-part. A visz- szajelzések kedvezőek voltak, az esemény iránt további igény mutatkozik. Idejében elkezdjük a szervezőmunkát, a küzdelmekre augusztus vé­gén kerül majd sor. A prog­ramot úgy állítjuk össze, mint 1989-ben. Az első na­pon, szombaton « rövid távú versenyeket tartjuk meg, másnap pedig a maratoni távok következnek. A mara­toniról csak annyit, hogy vi­lágszerte hódít, hiszem és tudom: a Tokaj Város Nagy­díja, annak ,is hosszú távú kínálata egyszer belekerül a nemzetközi versenynaptárba. Simon László hirtelenjé­ben kasszát csinál, a nagy­díjat nem nevezi olcsónak. Persze besegít a tanács, ké­szítenek műsorfüzetet, számí­tanak a szponzorok támoga­tására. És nyomatékosan hangsúlyozza, a pénz nem minden. Szakosztályuk pél­dául már nem is működne a szülők segítsége nélkül, a papák-mamák fedezik a gye­rekek étkeztetését, ha ver­senyre utaznak és benyúlnak a kasszájukba a felszerelések vásárlásakor is. Beszélgető partnereim a végére tartogatják a csatta­nót. — Egy víziszakosztály nem képzelhető el úgy, hogy nincs szaunája — szögezi le Szonda Sándor —, majd „te­repszemlére” invitál. Az „izzadókamrát” a nyár végén akarják átadni, a szö­vetkezet. telephelyén. Nagydíj és szauna. Így ter­vezik.

Next

/
Thumbnails
Contents