Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-10 / 59. szám

1990. március 10., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15

Mai események

A

hír vallósággall mellbevágóit. Dr. Ga- radnay Sándor 78. életévében elhunyt. A gyászjelentések mindig megrázóak, különösen azok, ha hozzánk közeiéinó személyről' szólnak.

Ö itöbb volt, mint egyszerű ismerős.

Emilékmorzsáim bő két évtizede rögződtek ... Tavaszit intünk, áprilist. Debrecenben rendezték a megyei ifjúsági labdarúgó válogatottak területi döntőjét. Jó kis I csapatunk volt. Bencze Jancsi őrizte a kapuit, Szűcs Lajos sepregetett, Oláh Feri, Földesi Karcsi és egy-két vidéki gyerek. Megnyertük a itornát, hetünket emeltek ki a területi válogatottba, amely később Salgótarjánban sem talált legyőzőre. A debreceni siker örömén itúl! egy aprócska eset maradit meg bennem a legmélyebben.

Az első mérkőzésünkön kiállították Tatár , Gyurit. Egy találkozóra eltiltották. Amit kapott, azt inem főtte .zsebre. Edzőük, Tóth József úgy leteremtette, hogy jobbösszekötőnk (akkor még létezett ilyen poszt) szemében könnyek csillogtak. De amit Garad- nay Sanyi bácsitól el kellett viselnie, nos, az volt számára az igazi büntetés.

Az „öreg” dúlt-fúlt, zsörtölődött, hogy milyen ember az ilyen, gesztikulált, azonnal dühbe guruit, h® szóba került az eset. Semmiféle mentséget nem fogadott el, felháborította, hogy az általa vezetett együttesből valakit idő előtt küldtek az öltözőbe.

Ö másra tanította a sportoló fiatalokat! Ezért, haragudott Tatárra, aki cselekedetével rossz színben tüntette fel a Garadnay— Tóth duó által gondosan kiválogatott-felépi- tett gárdát. Az ilyesmit Sanyi bácsi képtelen volt megemészteni.. . Napokig szóba i sem állt a vétkessel, átnézett rajta. Az utolsó találkozó előtt viszont kérdezgetett bennünket, mi legyen? Beállítsák Tatárt, vagy nélküle kíséreljük meg? Lehetőséget akartunk biztosítani a csatárnak, aki pályára léphetett.

Nyertünk. Ö volt a csapat egyik legjobbja.

Azt hiszem, ilyesmire mondják a mai ,,mágusok”, hogy pszichikai felkészítést is alkalmaznak csapatuknál.

Sanyi bácsi megelőzte őket.

. Csodálatos ember volt. Ügy ismerte a megyét, akár a tenyerét. Hosszú, kopott bőrkabátjában imindenholl feltűnt. Nézitea mérkőzéseket és figyelt. Észrevette ia tehetségeket, látta, tudta, érezte, mi történik a pályán. Zsigereiben hordozta a labdarúgást. Tóth | Józseffel olyan kettőst alkottak, amilyet azóta sem láttam. Szuggesztív egyéniségnek ismertem, módjával osztotta a dicséretet.

Soha nem volt igazán elégedett, mindig többre vágyott, magasabbra tört. Ilyennek született? Az élet nevelte ilyenné?

Nem tudom. Csak annyit állíthatok biztosan: szerencséseknek mondhatták magukat, akik- a keze alá kerültek. Felfogását, hozzáállását, mentalitását csodáltam. Ügybuzgalmát, elkötelezettségét nemkülönben. Gyakran mondogatta: „... a fut báliból egy ideig meg lehet élni. De egy életet nem szabad erre alapozni!”

Buzditott, ösztönzött a tanulásra. Nagyon ritkán lágyult el, képes volt kordában tartani érzéseit, indulatait. Kissé mo- rózus, szúrós természetet örökölt, csak aki ismerte, az tudta, érzékeny, a legapróbb rezdülésekre is azonnal reagáló, szókimondó ember. Nagyon szeretett és tudott örülni. Velünk, a „fiaival” együtt. A közös sikert soha nem tüntette fel sajátjaként, rendre háttérben maradt. Alig árit véget egy torna, s öregedett ki egy évjárat, neki már ott sorjáztak jegyzetfüzetében az új nevek. Nála soha nem okozott gondot, zavart a pótlás, az átmenet, tudta, kikre számíthat, kikből formálhat ütőképes együtteste

Bennünket hátba veregetett, esetleg ösz- szekuszálta a hajunkat, ö maga félrevonult, csak a válla rázkódott.

Ha örült, az ő szeme is megtelt könnyel.

Később is gyakran találkoztunk. Hétfőnként bejött a szerkesztőségbe, telefonált, jegyzetelt, összegyűjtötte a megyei eredményeket. Akkurátusán lediktálta, átolvasta, ellenőrizte a neveket, s déltájban hazaballagott. Sokszor futottunk össze az utcán, mindig volt kérdése. Tekintete melegséget árasztott. Vagy csak én éreztem így? Szüléimén kívül ő volt az, akitől a legtöbbet kaptam, aki haszrtos útravalóval látott el. Nem engedte, hogy bárki lelkében fészket rakjon a kishitűség, vallotta, hogy az úton emelt fővel és egyenes derékkal kell végigmenni. S azt is belénk sulykolta: a vállalt feladatot legjobb tudásunk és tehetségünk szerint érdemes teljesíteni.

A

z ablakon túl mosolyog a nap. tavasz közeleg, vidáman nyargalászik a szellő. „Hiába nézek, nem bukkan fel a magas termetű, ősz hajú, hosszú,.lkopott bőrkabátot viselő és táskát cipelő férfi. Mi már nem találkozunk.

Megrázom a fejem, próbálom elűzni a komor tónusú gondolatokat. Szemem elől tisztul a fátyol.

Ö valóban sokkal több, mint egyszerű ismerős.

Doros László

Rangos sporteseményre ikerül sor ma megyénkben. A progbam délelőtt Miskolcon kezdődik, a népfceitti csarnokban, ahol a Borsodi Építők Voilén férfi asztalüitenisz- csapata 11 órától a Kiskunfélegyházát fogadja. Jó lenne nyerni, de nehéz lesz! — fogailimazíta meg véleményét Hrabovszkj László edző. Délután 4 órától a kosárlabdázás hívei lizgulhatoalk Miskolcon: a Nagy- váthy úti iskola tornatermében a DVTK a

Kecskemétet, fogadja a rájátszás keretében, az első tíz közé kerüléshez mindenképpen nyerniük kel.l(ene) a piros -fehérek nék. A találkozót a diákok ipigyen tekinthetik meg. Kazincbarcikán fél 5-lkor kezdődik a ráját- szásos összecsapás a KVSE és a Szolnoki Vegyiművek férfi röplabdacsapatai között. Az esély a hazaiak felé billen a mehlegen, ezt azonban realizálni szeretnék a kék-sárgák.

Csak röviden..

LABDARÚGÓ játékvezetői

tan folyamot, hirdet a Szerencs Városi Tanács V. B. művelődési, ifjúsági és sportosztálya. Április 1-jéig lehet jelentkezni, korhatár nincs.

KÖZÉPFOKÚ sportszervező- képző tanfolyamot indít az 1990—92-es tanévekben a Magyar Testnevelési Egyetem Továbbképző Központja. A jelentkezési feltételeik: büntetlen előélet, betöltött 18. életév, középiskolai végbizonyítvány, megyei sportági szakszövetségi vélemény. A jelentkezési lapokat a Borsod Megyei Sportszövetségi és Rendezvény Irodában (Miskolc, Széchenyi u. 103.). Szilágyi Dezső főmunkatársnái kaphatnak az érdeklődők. A tanfolyam 2 éves, a tandíj évenként 2000 forint. Jelentkezési határidő: április 10.

meg Állapodott a Borsodi Bányász és a ZVL Presov, ennek értelmében Marcsikova Marianna, az eperjesiek többszörös válogatott kézilabdázónője minden bizonnyal a piros-feketék színeiben folytatja. Végleges megegyezés a jövő héten várható.

Ma: forduló az NB l-ben és az NB ll-ben

Bizakodnak a szakvezetők

A labdarúgás második vonalában ma délután a második tavaszi forduló mérkőzéseit játsszák le a csapatok. A Kazincbarcikai Vegyész hazai környezetben fogadja a Debreceni Kinizsit, míg a DVTK a DMTE vendégeként igyekszik gyarapítani pontjai számát.

Diósgyőrött jó hangulatban Végezték a labdarúgók a héten az edzéseket. Szerdán Mádon léptek pályára, ahol Palicskó Tibor, vezető edző már a szombati taktikát csiszolgatta. Azl megnyugvással regisztrálták, hogy az elmúlt vasárnap megsérült Szabó Zsolt játékra jelentkezett, nincs akadálya szerepeltetésének. A biztonság kedvéért Palicskó kipróbálta a még ifjúsági korú Szoboszlait. s mint mondta, előbb-utóbb bedobja a mély vízbe Szentivá- nyit és Kalászt.

Egyelőre azonban a DMTE ellen kell helytállni.

— Elhárulták az akadályok. Katona Zoltán már a mi játékosunk — mondta a szakvezető. — A héten sajnos, torok- gyulladással bajlódott, ezért bizonytalan, hogy pályára léphet-e.

— Milyennek ítéli meg mai ellenfelüket?

— Erős középcsapatnak tartom, olyannak, amelyik ellen nincs helye semmiféle könnyei- műsködésnek. Diósgyőrött az ősszel 0-2-ről sikerült egyenlítenünk, ez nem fordulhat elő még egyszer. Debrecenben nagy a ..keringő”, cserélgetik a futballistáikat, a DMTE is több kipróbált. rutinos harcost vonultat fel. Kiegyenlített csata várható. a döntetlenhez közeli eredménnyel.

Palicskó összeállítást még nem tudott mondani, szavaiból azonban azt vettük' ki, hogy minden bizonnyal a múlt. vasárnapi gárda kezd, legfeljebb Katona kerülhet a pályára lépő tizenegybe.

Varga Zoltánt néhány napig bosszantotta a kecskeméti pont- vesztés. Igaz, a KVSE már zsebében érezhette a győzelemért járó 3 pontot, amikor egyenlítettek a hazaiak. Ennek ellenére a mutatott játék megnyugtatta a vezető edzőt, csapata a 90 perc jelentős részében uralta a pályát. Pedig Kecskeméten kevés együttes számára terem babér!

A kek-sargak tegnap délután gyakoroltak. A szakvezető szerint együttese jó formában van. de ez korántsem jelenti azt. hogy zsebükben érezhetik a Kinizsi elleni találkozó pontjait. Az összeállításról: Budai 3 sárga lap miatt pihen. Szabó lép a helyére. Egy érdekesség: a kezdői'ú gás t dr. Tolnai Lajos, a BVK elnök-vezérigazgatója végzi el.

Kazincbarcikán Mester. Debrecenben Vida bíráskodik a ma délután fél 3-kor kezdődő ösz- szecsapásokon.

Az NB II. Keleti-csoport további mérkőzései: Nyíregyháza—Kecskemét, BVSC—Szolnok, S. Síküveggyár—Eger SE, Mezőtúr-Szarvas, Metripond—Baja, Sz. Dózsa—Szeged SC.

Teljes fordulót bonyolítanak le a labdarúgás első vonalában is. A párosítás: Tatabánya—Békéscsaba, Bp. Honvéd—Haladás, PMSC-DVSC, Veszprémi SE— Újpesti Dózsa, Vasas—Siófok, MTK-VM—Videoton-Waltham, Váci Izzó—FTC. Rába ETO— Csepel. Valamennyi találkozót ma játsszak.

Sanyi bácsi

(Utószó helyett)

Molnár János mostanában eredményesen szerepei a csapatbajnoki találkozókon.

Nagypál Ferenc (háttal, sötét szerelésben) újra csatasorba állt.

Szilágyi dob kosárra, sok múlik azon, milyen produkcióval rukkol elő.

Tokajban lemondanak a labdarúgásról

• Medosz SE -egy szakosztály

• Felkarolják a kézilabdát?

• Augusztus: Nagydíj a Bodrogon

Tokajban most a Nyom- daipari Kisszövetkezetnél „üzemel” a Medosz SE irodája. Ugyanis a takaros, jól felszerelt cég vezetője egyben a klub irányítója is.

Szonda Sándor fiatalember, tele ambícióval, ötlettel. A kajak-kenu szakosztály „propagandistája” volt, majd amikor az egyesület ki tudja, hányadik válságát élte, valaki kiszemelte. Felkérték, vállalta.

Kötetlenül beszélgetünk. A lényeget lejegyzem, a toll többször megáll a kezemben.

—•• Tulajdonképpen még most sincs semmilyen információm a klubról..,Nem adtak át semmit. A könyvelésbe is talán csak a közeljövőben tekinthetek bele. Kiegyenlítetlen számlákat napjainkban is kapunk. Az a lényeg, hogy vagyunk, létezünk, igaz, mindössze egy szakosztállyal rendelkezünk.

Hol van már a múlt, a régi szép idők? Volt labdarúgó, kézilabda, sí és kajak-kenu szakosztályunk. Aztán a sízők önállósították magukat, a kézilabda elsorvadt, a futballisták megyei státusát máig tisztázatian körülmények között elkótyavetyélték. Maradt a vízisport.

Ennek ellenére a focival kezdjük. Amikor a Medosz SE megállapodott a Tokaj (Bodrog SE-vei, kikötötte: ha újra igényt tart a megyei II. osztályú tagságra, a bodrog- keresztúriaknak kötelességük azt „visszapasszolni”.

— Hol áll az ügy? — kíváncsiskodom.

— Nem élünk jogunkkal — feleli Szonda Sándor. — Nincsenek játékosaink, edzőink. És ami ennél is súlyosabb: üres a pénztárcánk. Bármennyire fáj a szívünk a fociért, a Tokaj Bodrog SE nyugodt lehet... Ha egyszer olyan helyzetbe jutunk, akkor talán újra elkezdjük.

Eszembe jut az úgynevezett külső és a belvárosi sporttelep. Mi lesz a pályákkal? Ki fogja gondozni, fenntartani? Nem kérdezem,

mert a feleletet tudom: senki.

— Költségvetésük? — fűzöm tovább a gondolatsort.

— Csekély.

Az elnök elővesz egy iratot. A (Borsod Megyei Sport- szövetségi és Rendezvény (Iroda 50 ezret már átutalt a klubnak, a kajak-kenu céljaira. Ezzel az összeggel mint alaptámogatással rendelkeznek. Bírják továbbá a városi tanács ígéretét, 50— 80 ezret kapnak majd. Lesz tehát bő ilOO ezrük, ehhez próbálnak meg valamennyit „szerezni” a helyi üzemektől, vállalatoktól, költségvetési intézményektől. Hogy mennyit ér ma mondjuk liöD'—200 ezer? Nem firtatjuk.

Itt tartunk, amikor betoppan Simon László, a ka-, jak-kenu szakosztály vezetője, edzője, intézője, szóval mindenese. Tipikusan a nélkülözhetetlen emberek kategóriájába tartozik.

Elmondjuk, hogy eddig miről tárgyaltunk.

— Annyit tudok hozzátenni, hogy nekünk már nem szabad a labdarúgásban gondolkodunk. A kézilabda- szakosztályt azonban ismét meg kall szerveznünk, mert Tokajban több általános és középfokú oktatási intézmény tevékenykedik. A diákok részéről van igény, s ezt az egyesület nem hagyhatja figyelmen kívül. Nem is olyan régen még többszózezeres költségvetésünk volt. ma nagyon oda kell pillantanunk . ..

— Térjünk a lényegre! — célzok a kajak-kenura.

— Hetvenen vagyunk, eny- nyi az „élő” létszámunk, természetesen nem valamennyien klasszisok. Közülük húsznak azonban esélye van arra, hogy a különböző versenyeken „labdába” rúgjon. Bajnoki pontokra is számi- tünk! Ott leszünk a vidékbajnokságon, a diákolimpiákon, a Miskolc-Csorba-lele- pi viadalokon. Addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér.

— Azért talán nem ülnek ölbe tett kézzel — kockáztatom meg.

— Magától értetődik! Egyesületünk bárki részére hajlandó túrákat szervezni a Tiszán. Szálláslehetőséget, szakmai tanácsot adunk, tisztes haszonért. Igényeljük továbbá a Magyar Kajak-Kenu Szövetség megértő támogatását, figyelmét — úgy, mint eddig. Nagyszerű kapcsolatokat építettünk ki velük, és ugyanezt mondhatom a borsodi egyesületekről is. Persze hajókra már nem számíthatunk, együk klub sincs adakozó helyzetben.

Simon Lásziló kifejti, hogy a szakágak közül a kenuban állnak jobban, majd felidézi a tavaly sikert aratott, Tokaj'Város Nagydíja elnevezésű versenyüket.

— Rengetegen indultak, felejthetetlen látványt nyújtott a Bodrog-part. A visz- szajelzések kedvezőek voltak, az esemény iránt további igény mutatkozik. Idejében elkezdjük a szervezőmunkát, a küzdelmekre augusztus végén kerül majd sor. A programot úgy állítjuk össze, mint 1989-ben. Az első napon, szombaton « rövid távú versenyeket tartjuk meg, másnap pedig a maratoni távok következnek. A maratoniról csak annyit, hogy világszerte hódít, hiszem és tudom: a Tokaj Város Nagydíja, annak ,is hosszú távú kínálata egyszer belekerül a nemzetközi versenynaptárba.

Simon László hirtelenjében kasszát csinál, a nagydíjat nem nevezi olcsónak. Persze besegít a tanács, készítenek műsorfüzetet, számítanak a szponzorok támogatására. És nyomatékosan hangsúlyozza, a pénz nem minden. Szakosztályuk például már nem is működne a szülők segítsége nélkül, a papák-mamák fedezik a gyerekek étkeztetését, ha versenyre utaznak és benyúlnak a kasszájukba a felszerelések vásárlásakor is.

Beszélgető partnereim a végére tartogatják a csattanót.

— Egy víziszakosztály nem képzelhető el úgy, hogy nincs szaunája — szögezi le Szonda Sándor —, majd „terepszemlére” invitál.

Az „izzadókamrát” a nyár végén akarják átadni, a szövetkezet. telephelyén.

Nagydíj és szauna. Így tervezik.