Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-08 / 57. szám

1990. március 8., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Hz érdeklődés mégis gyér ' • ■ Fotó: Farkas Maya Inverz Ipari szövetkezeti körökben már tavaly „zörgött a borászt”; híre kelt, hogy átalakul a mályi Fő­nix Építőipari és Építöanyag-előállitó Kisszövetke­zet. Nos, az év végén még csak keringő, pletyka- szintű értesülés valóra vált: január elején tiz em­ber kiugrott a Főnixből, s megalakította az In­verz Kisszövetkezetet. Lehet, hogy a következő házak már nem lesznek ilyen díszesek? A belülről támadt konkurencia Hátat fordított az A magyar mezőgazdaság — akárcsak a többi népgaz­dasági agazat — története újabb állomáshoz érkezett. Itt és most, mind jobban ki­szélesedik a vállalati önál­lóság, oldódnak a mozgáste­ret korlátozó, szűkítő ténye­zők. Ennek megfelelően pe­dig a különféle gazdálkodó egységek saját hatáskörben használják fel, alkalmazzák majd azokat az eszközöket, amelyek például a termelés bővítéséhez, a termékforgal­mazáshoz, a piac nyújtotta lehetőségek kiaknázásához rendelkezésre állnak. A mozgástér kiszélesedése, a szabadságfok növekedése ugyanakkor azt is jelenti, hogy a jelenleginél jöbban elkülönülnek egymástól a kü­lönféle ágazatok, illetve ága­zati szinten a különféle gaz­dálkodó egységek. Követke­zésképpen az integráció igé­nye erősödik, bár az integ­ráció gyakran az eltérő ér­dékek miatt lazul. Ebben a rendkívül ellentmondásos helyzetben minden gazdálko­dási területen szükségessé válik az alulról építkező, ön­szerveződő érdékképviseleti szervezetek létréhozása. Ezek az érdekképviseleti szerve­zetek tulajdonformáktól füg­getlenül területi szinten — nem feltétlenül megyehatá­rokhoz kapcsolódóan —szer­veződnék, és lehetőséget te­remtenék, hogy az adott gaz­dasági ágban működő válla­latok, szövetkezetek, vállal­kozók, kistermelők szaba­dabban kezdeményezhesse­nek. A magyar mezőgazdaság­ban ilyen érdökiképviseleti szervezet a Mezőgazdasági Kamara. A kamara me­gyénkben tavaly júniusban jött létre, 25 jogi személy közreműködésével. Az elnök Dósa Sándor, a tiibolddaróci termelőszövetkezet elnöke lett. A titkári funkció betöl­tésére pályázatot írtak ki, mely igényként jelezte a szakmai végzettség mellett a fiatalságot és a nyelvtudást. Több pályázó közül, január 1-jétől Mészáros Péter nyer­te el a megyei titkári funk­ciót. — A megye valamennyi állami gazdasága csatlaiko­Megváltoztak a feltételek a szőlő és a gyümölcs tele­pítésére. Az új ültetvények zott alapító tagként a ka­marához, valamint 14 szö­vetkezet és három állami vállalat is. Az alakuló ülé­sen részt vett az állatte­nyésztő vállalat és az állat­egészségügyi állomás, ame­lyek később szintén jelezték csatlakozási szándékukat. Tavaly, év végén aztán a megyei kamarák létrehozták az országos központot, azaz az Agrár Kamarát — mond­ja a titkár. — Legfontosabb feladatunk most a szerve­zettség erősítése, mert. az az igazság, hogy az első hóna­pokban nem kívántunk több tagot, mint amennyien vé­gül megalakították a szerve­zetet. Akkoriban ugyanis azt gondoltuk: kevesebb ember könnyebben mozdítható, te­kintettel arra, hogy az alap­szabály előkészítése és a kü­lönféle adminisztratív okok miatti értekezletek száma azokban a napokban sok volt. Most más a helyzet, a kamara megalakult, és kész alapszabállyal, működési tervvel rendelkezik. Az el­sődleges feladatunk tehát, hogy mind többen tudjanak rólunk, hogy elismerjenek és velünk együttműködjenek tagként vagy partnerként, a mezőgazdaságban gazdálko­dók. — Az országos szervezet­nek 70 ezer kistermelő is tagja. Közülük hányán gaz­dálkodnak megyénkben? — Bizony nem sokan, hi­szen ezidáiig nem volt időnk figyelni a kistermelőikre. Most megfordult a kocka. Tudjuk, Borsod-Abaúj­Zemplénben évente mintegy százezer ember gazdagítja mezőgazdasági tevékenysége után valamilyen adó formá­jában az állam kasszáját. Ha négytagú családokkal szá­molunk, akkor látnunk kell, hogy a mezőgazdaság sike­rében rrtajd’ minden máso­dik. megyében lakó család érdekelt. Tudni kell ugyan­akkor, hogy a kistermelőik érdekképviseletét ezidáig senki sem vállalta fel iga­zán. Ezt megteszi a jövőben a Mezőgazdasági Kamara. Tudjuk, hogy megyénkben a munkalehetőségek beszűkül­nek. Ennek megfelelően — számításunk szerint — mind nuárjától már nincs fix ösz- szegű állami támogatás. Ezt csak azok kapják, akik ko­rábban hozzáfogtak nagyüze­tobb bejáró marad majd ott­hon. Bejáróik, akik falun él­nek, és a jövőben megélhe-1 tést várhatóan a mezőgazda- sági termelésben találnak, vagyis vállalkozók lesznek. Nos, nekik (is) szeretnénk szakmai segítséget nyújtani, működésük sikerét infon ma­ci ó-szolgáltatásokkal elősegí­teni. Elképzeléseink szerint — amennyiben sikerül az Észak-Magyarország szer­kesztőségével megegyezni — folyamatosan jelentetnénk meg a lap hasábjain a ka­mara híreit, eseményeit. — Miként tudják majd a különféle tagok érdekeit vé­deni. különösen, ha a tagok egymással is üzleti kapcso­latban állnak, vagy érdek- ellentét van közöttük. — Véleményünk szerint — s ez az alapszabállyal össz­hangban is van — minden tag egy szavazati joggal ren­delkezik. Vagyis, nem a tag­sági befizetés arányában voksolnak a tagok, hanem egyenrangú félként a terme­lőszövetkezet a kisvállalko­zóval, a kistermelővel. Ezál­tal tudjuk az igazi érdeke­ket képviselni magasabb fó­rumon, avagy egymással szemben. Szóval, a Mezőgaz­dasági Kamara azonon ér­dékképviseleti jogot biztosít az egyenrangú, (különböző tulajdonformákra épülő gaz­dálkodóknak. A magasabb fórumot nem véletlenül em­lítem, hiszen az Agrár Ka­mara nem titkolt célja az is. hogy a termelők érdekeit különböző helyi és országos szintű irányító, felvásárló, feldolgozó, kereskedelmi és pénzügyi szervezetek előtt képviselje. Készül ugyanak­kor a kamarai törvény is, amely elfogadása esetén szervezetünket felruházza olyan jogkörökkel, amelyek­kel még nem rendelkezünk, de amelyék az eredményes működésünkhöz nélkülözhe­tetlenek. Szóval, remélem, hogy az Agrár Kamara ha­marosan valóban erős, Eu­rópa mezőgazdaságába integ­rálódó érdekképviseleti szerv mi gyümölcsösök kialakításá­hoz, szőlőtelepítéshez. Bár a követelmények és a lehetőségek szigorodtak, azért néhány nagyüzem tervezi, hogy ilyen feltételek mellett is végez telepítést. Ezek kö­zé tartozik a Hejőmenti Ál­lami Gazdaság, amely őszi­barack- és kajsziültetvényt kíván létrehozni. A telepítést szakcsoport formájában vég­zik majd. Ügy, miként a me­zőkövesdi tsz is szakcsoporti formában telepít feketeribiz- lit. Ügy tűnik, megnőtt az ázsiója a feketeribizlinek, mert ezt a bogyós gyümöl­csöt kívánja telepíteni a Dél­borsodi Állami Gazdaság is. A már eddig is változatos gyümölcsök skálája tovább gyarapodik az idén. Eddig ugyanis csak kiskertekben termesztették az egrest, népi­es nevén a „büszkét”. Az idén azonban már nagyüze­mi méretekben kívánnak ül­tetni belőle a novajidrányi, valamint a harsánvi közös gazdaságok. A kemény feltételek, a sa­ját erő fokozottabb igénybe­vétele újfajta szemléletre kényszeríti a telepítőket. Olyan gyümölcsféleségeket keresnek és ültetnek, melyek piacképesek, jól eladhatók, értékesíthetők. Tavaly ősszel, amikor az első lakásokat átadta a má­lyi minta-lakótelepen a Fő­nix, úgy tűnt: minden rend­ben. A kisszövetkezet elnö­ke, Hankó Vidor és főköny­velője Ruszkai Imre közösen ünnepelte a nagy napot. Nemcsak szép, de rendkívül olcsó sorházakat adtak át a boldog tulajdonosoknak. — Hogy rúgták mégis ösz- sze a port? — kérdem a Fő­nix vezetőjét, Hankó Vidort. — Szó sincs arról, hogy összevesztünk volna. Igaz, két név alatt, de most is együtt dolgozunk. Befejezzük a közösen vállalt házakat és csak akkor különülünk el teljesen. Nem tagadja az elnök, hogy a különválás fájdalma­san érintette. Ruszkaival 1982-től dolgoztak együtt, re­mek főkönyvelőre lelt sze­mélyében. Ahogy teltek az évek, a közgazdász végzett­ségű fiatalember sok min­dent megtanult az építőmes­ter Hankótól. Mégis ellenté­tek támadtak köztük. — Ügy gondoltam, ideje gépesiteni — folytatja Han­kó Vidor —, ezzel azonban Imre nem értett egyet. Azért akartam néhány, viszonylag olcsó gépet beszerezni, hogy bérlés helyett mi magunk rendelkezzünk a berendezé­seinkkel. A Főnix tehát beszerzett egy Tátra-mixert lízing for­májában, vett továbbá egy használt árokásót és IBM számítógépes rendszert, va­lamint telefaxot. Mint kiderült, másban sem értett egyet az elnök és Kilencvenmillió svéd koro­na értékű alumínium fél- gyártmány szállítására kötött szerződést az A'lifker. Amennyiben a folyamatban lévő lobbi üzleti tárgyalás sikerrel zárul, körülbelül 120 millió korona értékű lesz a svédországi magyar alumi- niumexport. Ez értékben ugyan alatta marad a tava­lyi: 144 millió korona értékű kivitelnek. mennyiségben azonban valószínűleg meg­a főkönyvelő. Hankó Vidor szerint minden lehetséges pénzt már év közben ki kell fizetni a dolgozóknak, nem ritka nála a havi 50—60 ezer forintos bruttó kereset. Igaz, néhány féket kénytelen-kel­letlen beépített az utóbbi időben a kifizetésekbe. — Volt olyan, aki a jól kereső munkák után vette a kalapot és meglépett, mert a pepecs jellegűhöz már nem volt kedve, az nem is hozott annyi pénzt. De azt mondom, év közben kell megfizetni az embereket, mert mit ér az a pénz, amit ekkora infláció közepette ugyan egyben, de késve kapnak meg? * Ruszkai Imre, az Inverz Kisszövetkezet elnöke kicsit még nehezen nyílik meg. Az­tán csak rááll, hogy elmond­ja, miben „inverzek”, fordí­tottak a Főnix-hez képest: — Szerintem a nagy épí­tőipari vállalatok örülnek, ha egy-egy célgépüket bérbe ad­hatják, annyira nincs lefog­lalva a kapacitásuk. Még versenyeztethetjük is őket, s attól kölcsönzőnk, aki ked­vezőbb árat mond. Túlzásnak találja, hogy számítógépet vettek Vidorék —, ha egyben maradnak, sem tudják kihasználni. így pedig legalább egy évig gép­pel is, kézzel is könyvelhet­nek. Mert ahhoz, hogy a számítástechnika meghono­sodjon egy cégnél, legalább ennyi idő kell. — Ami a bérezést illeti, abban volt köztünk egy kis félreértés — folytatja a fi­haladja. időközben ugyanis az alumínium világpiaci ára csökkent. Svédország a magyar alu­mínium egyik legrégibb fel­vevőpiaca. bár az exportnak mindössze 7—7.5 százalékát szállítja ide az Alulker. A cég éves tőkés kivitele mint­egy 355 millió dollár értékű, a legnagyobb mennyiséget az NSZK-ba, az Egyesült Álla­mokba és Japánba szállítják (MTI) atalember —, de már tisz­táztam a tagsággal. Nálunk 40—65 forint az órabér, de elérheti a 60—100 forintot is. Nem hiszek abban, hogy egy betanított munkás olyan tel­jesítményre képes, mint egy szakképzett dolgozó. Különb­séget kell hát tenni köztük! Ellentét támadt köztük ab­ban is, hogy Hankó Vidor úgymond „túl szép” házakat épített. Aki megnézte, láthat­ta: az első átadott épülete­ken rengeteg a fadíszítés. Ruszkai Imre szerint ezt képtelenség beépíteni az árakba: vagy marad az ala­csony — 19 ezer forint négy­zetméterenkénti — ár, vagy majdan becsapják a meg­rendelőket. Ennyit arról, mi vezetett el a szakításhoz. De lássuk azt is, miben értenek egyet a szakemberek! * Hankó Vidor bevallja, hogy az utóbbi időben elha­nyagolta saját alapelvét, ami abban áll, hogy a vezető mindig legyen jelen a hely­színen. Sokfelé akadt dolga, rengeteget utazott, ezért nem figyelt úgy a munkásokra, mint szokott. Ez meglátszott a minőségen — javítani kell rajta, nincs mese! Ruszkai Imre szintén el­kötelezte magát Hankó hely­színi művezetési elvei mel­lett. Építésvezetője — aki egyébként egy hölgy — egyetért ezzel és ígéri, kö­vetkezetesen véghez is viszi. Nincs vita a két elnök kö­zött a vagyon megosztásában sem. Negyedét az Inverz kapja, a többi marad a Fő- nix-nél, a volt 75 tagú kis­szövetkezetből ugyanis tízen alapították az Inverzét, — jelenleg 20-an vannak — ez indokolja az anyagiak ilyetén felosztását. Természetesen, csak azt a részt osztják, amit már korábban és közösen szereztek. Akárhogy is szépítjük, az olcsó lakásairól híres Főnix­nek konkurenciája támadt — sajátos helyzetben éppen belülről. — Nem baj ez — mondja Hankó Vidor —, hiszen az én munkamódszerem helyes­ségét bizonyítja. Sokan jár­tak nálunk megnézni, ho­gyan dolgozunk. Mégis az Imre vállalta, hogy valami hasonlót csinál. Ha úgy vesszük, ez akár elismerés­nek is felfogható ... Ruszkai Imre ars poeticá­ja: — Én az olcsó lakások építésére tettem föl az éle­temet. Vidortól tanultam, de megpróbálom kicsit másként. Ügy érzem, a mi kis konku­renciánknak egyértelműen a vevők látják majd hasznát... M. Szabó Zsuzsa létrehozására az idei év ja­Az rugyár Szcndrői Gyára felajánlja szabad kapacitását: — excenter présmunkák: 15—100 t. — élhajlítás: 60 t. — Icmezsajtolás hidr. présen: 250 t-ig. — lemezdarabolás: Lv 5. — forgácsolási munkák automata revolveresztergán. — oldószeres festés szórással: szárítóalagútban szárítva, beégetés 220 °C-ig, — finomlemezek ponthegesztése, — íémfeliiletek kezelése: pácolással, foszfátozással, horganyzással. Bővebb felvilágosítást a termelési osztály ad. Cím: 3752. Szendrö, Szuhogyi út 2. sz. Telefon: Szendrö 15, vagy 21. Telex: 64-283. Nehezebb a telepítés A büszke elhagyta a kertet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents