Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-03 / 53. szám
A TermoLux tanulóéve —————■ 1990. március 3., szombat ----------—— K ilépnek az állandóságból Zsinegek A laikus számára úgy tűnhet, hogy felvételűnk fonodában készült. A látszat azonban csal, képünk a TVK műanyaggyárában a zsineggyártást örökítette meg. Fotó: L J. Sóra sem elóg ós mégis...! Számadás Rakaoán A TermoLux megyei ipari szolgáltató vállalat — mint neve is sejteni engedi — hőtechnikával és fény- technikával foglalkozik. Évek óta sikeres, nyereséges cég. Most mégis stratégiát kíván váltani. Nem csupán azért, mert egy éve van ú,j igazgatója, aki immár, átlátja hol, mit kell átalakítani. 'Egyszerűen: a konkurencia és a gazdasági eredmények kényszerítik ki a váltást. Egy adat jó bizonyság erre: tavaly a tervezett ötven helyett, hatvanmillió forint termelési értéket értek el, ám a nyereség négy helyett, csak két és fél millió forint lett... * Borics József, aki tavaly tavasszal kemény pályázati megmérettetés után került a TermoLux igazgatói székébe, le sem tagadhatná, hogy egy kétéves menedzserképző tanfolyam diplomadolgozatán munkálkodik. Elképzeléseit . kicsit iskolásán, olykor ábrákkal is alátámasztva magyarázza: — Hat plusz egy egységünk van — a hetediket azért említem „plusz”-ként, mert mint gyártó, felújító üzem, vertikálisan működik, mindegyiket, kiszolgálja. Jelen vagyunk Özdon, Miskolcon és Sátoraljaújhelyen — mint telephely-tulajdonosok, de természetesen munkáink jellegéből adódik, hogy hívásra úgymond házhoz megyünk. Azért az „úgymond”, mert tulajdonképpen nem lakások hűtőit javítják, hanem a középkategória készülékeit: áruházak, vendéglők gépeit, klímaberendezéseit. De építenek új ’klímaberendezéseket is — ebben nagy segítség az a tervezőiroda, amelyet az Energiagazdálkodási Intézet tavály egy az egyben átengedett a TermoLux- na’k. A tíz profi munkatárs nagyban emeli a tervezések színvonalát — ezt folyamatosan bizonyítják. — Hogyan fordulhatott elő az a furcsaság, hogy termelési értékük jelentősen nőtt, nyereségük pedig csökkent a tervhez képest? — Nagyon egyszerű ennék az oka. Tíz éve változatlan árakkal dolgoztunk. Közben a forintot többször leértékelték, drágultak a döntően nyugati alkatrészek, amiket beépítünk. Dolgozóink — egyébként nem magas — jövedelme 20—25 százalékkal nőtt tavaly. S ez csak úgy történhetett, hogy darabszámra jóval többet dolgoztak. Panaszkodtak is a túlzott leterhelésért. * Mondja "az igazgató, hogy áraik miatt sokáig ők jelentették az állandóságot. S mivel ez számukra egyre kellemetlenebbé vált, hozzányúltak a javítási szerződésekhez. Nem egyszerűen megdrágultak, hanem azt ajánlották partnereiknek, kérjenek működésükhöz leginkább illeszkedő megegyezést. Leegyszerűsítve: többek között idénykarbantartást (fagylaltgépek), cseres javítást (hűtőpultok) kínálnak, sok-sok kiegészítő szolgáltatással. — Elébe kell menni a fogyasztói igényeknek, mert időközben konkurenseink támadtak. Ha mi kínálunk kedvezőbb feltételeket, még a korábbinál magasabb árak mellett is ránk szavaznak — mondja az igazgató. Szavait igazolják a tények: a most folyó szerződéskötések során eddig a megrendelők 90 százaléka látta be, bizony, tíz évvel ezelőtti árakon ma már nem megy... Hasonló a helyzet a belső, vállalati gazdálkodásnál. Igazodva a' kor követelményeihez úgy tűnik, a leghelyesebb, ha az egyes egységek önállóságát tovább növelik. Ügynevezett „profit- centrumok” kialakításán fáradoznak. tás biztosított Alsózsolcán, egyre csökken a magánerős építkezési Az elmúlt évben mindössze három telket vásároltak meg, gyakoribb a bontva építés,' lakóépület- bővítés, tetőtér-beépítés. Ennek részben olka, hogy kedvezőtlenül változtak a hitel- felvételi lehetőségek az OTP-nél. — Megszüntetjük a bázisalapú tervezést — folytatja Borics József —, nem az előző évre fejelünk rá, hanem felmérjük, mekkora feladatra vagyunk képesek, az a kiindulópont. Ehhez aztán megtervezik a költségeket, az elérendő nyereséget. Az említett szisztémában minden részlegvezető" egyben vállalkozó is, mert a két adaton kívül úgy gazdálkodik munkaerővel, anyaggal és energiával, ahogy jónak látja. — A képződő többlet nyereség hetven százaléka marad az egységeknél, a fennmaradó hányad a felsőbb vezetésé, akinek egyben feladata eldönteni, mikor, melyik részt kívánatos fejleszteni. Elárulja még az igazgató, hogy az említett felsőbb vezetés nem amolyan „vízfej”, egy mindössze 150 embert foglalkoztató cég nem sok íróasztalt bír el... * Visszatérve a várható fejlesztésekre. Ami a vállalat szervezetét illeti, úgy tűnik, elfér benne egy kft. is — hogy pontosan miként alakul, arra az idei, tanulóév ad választ. A TermoLux munkája során a mind szélesebb körű szolgáltatást tartja elsődlegesnek, és bízik a technológiák korszerűsítésében. Abban, hogy egyre precízebb, magasabb klímatechnikai igényeket kívánó gépek kerülnek a megyébe. Mert munka-filozófiájuk, ha kell, ars poeticájuk így foglalható össze; „Megfelelő körülmények az embereknek, áruknak, techA cigánylakosságot még kedvezőtlenebbül érintik e változások, miután megszűnt a „CS”-lakásépítési, -vásárlási akció. Tavaly egyetlen család sem jutott jobb lakáskörülmények közé, építkezés, vagy vásárlás út.ján. Emelkedett viszont a községben a putrik színvonalára süllyedt, lakás céljára alkalmatlan épületek száma. Napfényes hétvégén tartotta zárszámadását a raka- cai Űj Dolgozó Mgtsz tagsága. Nem közgyűlésen számolt be az elnök, Gass Ferenc a tavalyi gazdálkodásról. Nem takarékosságból, hanem azért, mert néhány hét múlva olyan döntésre kell összeülnünk 1 újra, amely már valóban- közgyűlést igényel (alapszabály-módosítás, vagyonfelosztás, földügy stb.). Az elnök, akit éppen tavaly februárban választottak meg, az éves munkáról panaszszóval beszélt: — Sorra alakultak a pártok, melyek szebbnél szebb programokkal akarják elfogadtatni magukat. Városban élő emberek, akik azt sem tudják, hogy mi a mezőgazdasági termelés, szét akarják szedni a termelőszövetkezeteket a termelőszövetkezeti parasztság megkérdezése nélkül, földosztást hirdetnek. — Nem engedhetjük meg, hogy rólunk nélkülünk döntsenek. Lehet a magyar termelőszövetkezeteket kolhozoknak nevezni, lehet mindent és mindenkit szidni, de el kell ismerni, hogy a magyar mezőgazdaság teljesítménye és termelési színvonala — nem csupán hazai viszonylatban — kiemelkedő. A nemzetgazdaság azon ágazata, amely az export 30 százalékát szolgáltatja, melynek elsőrendű szerepe van abban, hogy eddig sikerült elkerülni a társadalmi-gazdasági katasztrófát, nem játékszer. Az elmúlt évi gazdálkodásunkat eléggé nehéz körülmények között kellett indítani, az új gazdasági szabályozók nagy része, amelyek megjelentek, sajnos részünkre elvonást jelentett' INem tudjuk elfogadni az olyan megnyilvánulásokat, hogy drágán termelünk, hiszen ágazatunk csak közvetítő az alacsony hatékonyságú ipari üzemek és a költségvetés között. Az elmúlt években államunk a mező- gazdasági árakból szociálpolitikát csinált. N|em tudjuk megérteni, hogy a kenyér ára a búza termelői árának miért a 3—d-szerese, és a sertéshús ára miért 3—4- szerese a vágósertés termelői árának! Nehezíti helyzetünket, hogy természeti adottságaink kedvezőtlenül befolyásolják tevékenységeinket. Termelőszövetkezetünk az elmúlt 19 évben eredményesen gazdálkodott. A gazdálkodásban ezért alapvető változásokat nem kellett végrehajtani, viszont szükség volt néhány olyan intézkedésre, ami biztosítéka volt a további eredményes gazdálkodásnak. — A termelőszövetkezet közvetlen vezetői létszámát 4 főre csökkentettük. A termelőszövetkezet adminisztrációs létszámát nem növeltük, sőt egyes munkaköröket dolgozóink összekapcsoltan látnak el. Alapelvünk, hogy szövetkezetünkben csak olyan dolgozókat tűrünk meg. akik munkájukat becsülettel, eredményesen végzik, ötvenkét főt mentettünk fel a munkavégzés alól, a becsületes, eredményes munkát végző dolgozókat igyekeztünk mind erkölcsileg, mind anyagilag megbecsülni, segíteni. A termelőszövetkezet eredményes gazdasági évet zárt. Hogy ennek elérése hogyan sikerült? Ügy, hogy az alap- tevékenység itt fenn a sovány, agyagos földeken sóra sem lenne elég, így különböző kiegészítő tevékenységeket folytattak, ez hozott a konyhára nyolcvanmillió forint árbevételt. És éppen csak kimondhatták az eredményes gazdálkodást, mert 1,7 millió forint éves eredményt értek el. A kisszövetkezet nyolcvanhét aktív dolgozója ennek a kicsinek is örül. Itt meg kell becsülni minden fillért. Nehezen állt az össze forinttá! Mondták már ezt a vidéket kedvezőtlen adottságúnak, elmaradott térségnek, válságterületnek, legutóbb többszörösen elmaradott térség lett, az elvándorlás, az elöregedés, a kilátástalan infrastruktúra miatt. Nem maradt itt meg az ipar, az iparos, az értelmiségi, csak aki a földdel bíbelődik. De az alig 2300 hektáros területen már negyven évvel ezelőtt is voltak olyan terméseredmények, amelyeket most megenged a természet. Az állattenyésztésben a juhászat veszteséges, a szarvasmarha-ágazat viszont nyereségesen gazdálkodott. Pedig itt, e sovány hegyi legelőkön kellene minél több juhot, tartani. A melléküzemági tevékenységünk is nyereséges. Tagjai a Vegvipszolg Közös Vállalatnak, külföldi tu- ristautakat szerveznek saját autóbusszal, hogy ha már ők itt is maradnak, akinek kedve van, világot lásson, mert ez is a téesz nyereségét növeli. A szerteágazó apró leleményességek hozták évközben az aprópénzt, ami azért szerény nyereséggé vált. Vajh’ ha csak ez lenne a megye leggyengébb eredménye! Nagyfa árnyékában? Előszobában, folyosón üldögélve várakozni senki sem szeret. Ez a férfi azonban idegesebb mint a többség. Feláll, járkál, többször is megkérdezi, tényleg megérkezik-e akire vár. Az ajtót, amit itt nem szokás bezárni, ő becsukja maga mögött, s ha valaki bejövetében, kimenetében nyitva hagyja, ő azonnal a kilincsért nyúl. — Nagyfáról jövök — magyarázza zaklatottsága okát. Több hete, hogy bezárult mögöttünk az intézet kapuja, február másodikén váltam el a társaimtól. Nem egészen tizenegy hónapot töltöttem el ott. Ha a januári országgyűlés nem szavazza meg a munkaterápiás alkoholelvonó intézet bezárását, ma is ott vagyok ... Pedig ott minden nap nagyon hosszú. — Most már megnyugodhat.. . — Megnyugodni? Nem tudom, mikor sikerül, sikerül-e egyáltalán valaha is. Tönkrement az életem. Röpke egy éven belül. Kitűnő, nagyon szép szakmám van, orvosi műszerész vagyok, mestervizsgám is van. Kilenc éven át az ország legfrekventáltabb egészségügyi intézetében dolgoztam. Nagyon ’ jó kollektívában. Egy baj volt csak, az, hogy ritkán láttam a családomat, én Budapesten dolgoztam, a családom Balatonmáriafürdőn él. A gyerekek nőttek, többet szerettem volna velük lenni. Szép nagy házunk van ott, külföldi vendégeket fogadtunk nyaranta. Hazamentem hát. A szakmámban nem tudtam elhelyezkedni, így több helyen dolgoztam. Voltam szörfkiadó, csónakos ... Tudni kell, hogy ezek igen jövedelmező nyári elfoglaltságok. Napi öt-hatezer forintot is megkerestem. Barátok nem voltak, ivócimborák voltaik. Inni kezdtem. Két-három évig tartott, mígnem egyszer elkaptak a rendőrök, ittasan vezettem a kocsimat. Nagyfa lett belőle. Az intézetbe kerülésem előtt nem sokkal a feleségem is elvált tőlem. Most aztán se család, se szakma, se munka, csak stigma. — Minden helyre jöhet. — Hogyan? A szabadulásunkat követő eufória nem tartott soká. Hogy a többiekkel mi van, nem tudom, de én nagyon rosszul érzem most magam. Legszívesebben a régi munkahelyemre mennék, hiszen ott éreztem igazán, hogy hasznos munkát végzek. De nem merek a munkatársaim szeme elé kerülni. Ügy érzem, a homlokomra van írva Nagyfa. — Miért gondolja így? Ott értelmes emberek dolgoznak, tudják, hogy ami magával történt, másokkal is megeshet. — Ezt szeretném hinni, mégsem merem felkeresni őket. Pedig visz- szakaptam a jogosítványomat is. Tessék, tehergépkocsira, pótkocsis járműre is érvényes. De én már Nagyfán tudtam, hogy a szabadulás után kerülni fogom a szakmái berkeket, ezért kitanultam a kazánfűtést, olaj- .és gázkazánokkal tudok bánni. — Ebben a szakmában akar most elhelyezkedni? — Igen, de úgy látszik, nem fog sikerülni. A munkaügyi szolgáltató irodába mentem, adtak egy címet, egy autójavító vállalatnak a címét. Még aznap elmentem. A munkaügyes hölgy mondta, jöjjek vissza másnap. Másnap már mindent tudott rólam. Végigmért és szó szerint a következőket mondta: az ilyenekből elegünk van. Hát ezért vagyok most itt. Hogy a nagyfai intézetet bezárták, az részint az újságoknak köszönhető. Eljöttek oda és megírták, hogy az az intézet semmire sem jó: a beutaltak közül, aki nem beteg, annak csak árt az ottani szellem, aki pedig valóban alkoholbeteg, azt azokkal a módszerekkel nem tudják meggyógyítani. Nagyfának vége, de mint látható, az árnyékából nehezen tudunk kikerülni. Talán segítene rajtam és a társaimon, ha megírnák, hogy az egykori beutaltak nem csirkefogók, a többség dolgozni szeretne, visz- szatérni a normális életbe. Már majdnem nyomdába került ez az írás, amikor P. J. ismét megkeresett bennünket. — Felvettek, munkán van! — újságolja. — Egy élelmiszeripari gyárban leszek fűtő. A fiatal energetikusnak háromszor is elmondtam, hogy Nagyfáról jövök, de ő azt mondta, nem érdekli. Csalt az | számít, hogyan végzem a munká- | mat. ' Az ajtót azonban még most is I kilincsre zárja és nagyon-nagyon 1 halkan beszél. L. Gy. nológiáknak! M. Szabó Zsuzsa Kevesebb lakás épül Alsózsolcán Bár a tervszerű telekeMá (B. Sz. L.)
