Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-23 / 69. szám

1990. március 23., péntek

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

A tettek és a szavak egysége kell!

Évente egy demográfiai Mohács

Beszélgetés Fekete Gyulával, a Magyar Néppárt elnökével

— Fekete Gyula gyakori vendég a megyében. Ez így van rendjén, hiszen Mezőkeresztesen született, Sárospatakon diákoskodott, Miskolcon volt a Parasztpárt szervezője, lapszerkesztő, földosztó kormánybiztos az akkori Borsod-Gömör-Kishont- ban. Újabban a. tokaji írótábor állandó vendége és pat- ronálója. Most a Magyar Néppárt elnökeként, a választáson a párt megyei listavezetőjeként töltött nálunk néhány napot, részt vett több választási gyűlésen. Ebből az alkalomból látogatásával megtisztelte az Észak- Magyarország szerkesztőségét és válaszolt kérdéseinkre. Első kérdésünk természetesen o tájhoz való kötődéseit firtatta.

— Mezőkeresztesen születtem, ez az első számú és legerősebb kötődés az ember életében, ott éltem szüleim, nagyszüleim körében. Amikor a hatodik elemit befejeztem, gondolkoztak rajta, hogy elküldjenek-e további iskolába, mert a bátyámat már elküldték, de hát egy paraszt is kellene a családban. Végül is Okos nagyanyám hozta zsebkendőben a pénzt, hogy Gyulát is legalább két évre Patakra írassák be. Fekete nagyanyám, mert ő volt a nagy család feje, beleegyezését adta a dologhoz. Így mentem én Sárospatakra már tizenkét éves koromban. Az igazi szellemi és életre szóló hatásokat én Sárospatakon kaptam.

Sárospataknak az a szellemi, valóban elektromos töl- töttsége, ami akkoriban volt, azt jelentette, hogy a magyar szellem javával állandó kapcsolatot tartott fenn. Ma legfeljebb a szórakoztatóipari ilyen-olyan dzsesszdo- bossal, vagy rockénekessel, vagy mivel tart kapcsolatot egy ilyen iskola, vagy gyűjti a képeit. Primitív dolog ahhoz képest, ami akkoriban volt. Mi Németh Lászlót olvastunk, Veres Pétert hívtuk le és az iskolai könyvtár egyik központja volt a szellemnek, az önképzőkör az pedig valóságos, mondhatnám, önkormányzati szerv volt. Meg kell mondjam, hogy az utóbbi időben még a nyomát sem találom meg Patakon ennek a szellemi készenlétnek, erjedésnek, és annak, hogy bármi kapcsolata lenne a magyar szellem javával az ottani diákságnak. És azt hiszem, a tanári kalis nagyon laza kapcsolatban van. Ideje lesz annak, hogy újra felerősödjön a kálviniz- mus hatása. Szerintem a kálvinizmus Magyarországon nemcsak vallási kérdés, hanem a nemzeti értékek egyik hordozója. Sárospatak éppen úgy, mint Debrecen és Pápa, ennek a nemzeti értéknek oyan termelő helye volt, aminek a hiánya az egész nemzettudaton csorbát ejtett. Én bízom abban, hogy felélesztik, újjáébresztik ezeket a hagyományokat Sárospatakon.

Itt kezdtem írogatni, verseim jelentek meg. Sokat segített az indulásnál magyar—latin tanárom, akit szellemi apámnak mondhatok. Mellesleg a Dávid tanár úrról — szinte észrevétlenül, de róla mintáztam Az orvos halála című regényemet. Szerettem a matematikát is, végül is közgazdasági egyetemre iratkoztam be Budapesten, a Győrffi kollégiumba kerültem be, ahol már készültünk a '45 utáni fordulatra, és amikor a németek bejöttek, illegalitásba vonultunk, aztán akik Budapesten maradtak, részt vettek az illegális mozgalomban és harcokban is. Én visszajöttem Mezőkeresztesre, itt ’44 végétől megpróbáltuk rendbehozni a helyi

közigazgatást mi diákok, mert mások már elmentek.

Január elsejétől aztán gyalog nekivágtam Debrecennek, amikor megtudtam, hogy az új kormány, az ideiglenes nemzeti kormány megalakult és a Parasztpártban kezdtem működni. Erdei Ferenc, majd Veres Péter jött később és ott maradtam addig, amíg készítettük elő a földreformot. Aztán Nagy Imre levelével jöttem Borsodba azzal a megbízással, hogy tessék a kétszázezer katasztrális hold felosztható föld osztását megszervezni, elindítani. Most már nem emlékszem, hogy hol, de négy nap múlva indult nálunk a földosztás, amikor ezt jelentettem külön vonalon Nagy Imrének, azt mondta, na, hát akkor ti vagytok az elsők. És itt ragadtam úgy, mint a Parasztpárt északmagyarországi titkára. ’45- ben megindítottuk az Északi Szabad Szót, annak is szerkesztője voltam, aztán volt az első választás, amin részt vettünk.

Később igazában Borsodhoz már szorosabban nem tartoztam, igaz, hazajártam sokszor. Az igazság az, hogy annyira magammal vittem a megyét, hogy még most is úgy jutnak eszembe a faluk is, ha azt mondják, Dubi- csány, akkor rögtön mondom, Putnok, Velezd. Hét. Mert így volt akkor mendikáció, mert el ne felejtsem, így is kötődtem ehhez a vidékhez. Sárospatakról minden sátoros ünnepen, mint kisdiák természetesen elmentem mendikásnak, ezzel lehetett 8—(10—15 pengőt keresni, és az azért pénz volt. Később, mint nagydiák, eljártam le- gációba is, tehát prédikálni. Természetesen később is ha- zajártan Keresztesre, amíg éltek a szüleim, de egyébként is én, mint író, erre a vidékre elég sokszor eljártam például író-olvasó találkozóra. Aztán természetesen, amit Hegyi Imre indított, a tokaji írótábornak rendszeres résztvevője és szereplője voltam. Ez a tokaji írótábor megérdemli majd később is a figyelmet, ugyanis olyan korban, amikor az Aczél-i kultúrpolitika igazán sok mindent megtett, hogy eltávolítsa az irodalmat a politikától, a közélettől, hogy az irodalmi érték- rangsort teljesen megváltoztassa — szóval, igazán sok mindent megtett ez az Aczél-kultúrpolitika azért, hogy a népszag és a nemzetszag távozzék az irodalomból —, ebben a helyzetben őriztük meg egyedül a tokaji írótábort a közéleti ihletésű irodalomnak, amelyik a magyar sorskérdésekre, a magyar nemzeti problémákra figyel.

— És elérkeztünk napjainkig. Fekete Gyula ott volt a Magyar Demokrata Fórum alapítói között. Pár héttel ezelőtt viszont elvállalta a Magyar Néppárt elnökségét. Mi történt közben?

— Igen, egyik kezdeményezője és indítója voltam az MDF-nek. Néhány emberrel az írószövetségben történt ez. Megjegyzem, az író- szövetségben a nyolcvanas

éve’k elején már az a váltás megtörtént, ami most a politikában készülődik, illetőleg, ami most a politikában zajlik. Igazában az írószövetségi erjedés kihatott szélesebb körökre és sok mindenben hozzájárult az országos erjedéshez is. Kezdettől fogva a Néppárttól felkerestek engem, én már akkor az MDF-et indítottam és elköteleztem magamat az MDF-be, hogy ott dolgozgatj- nék, de mindig is aggódtam, hogy hogyan lehetne a Néppártot feltámasztani, azt a '45-ös karaktert, a Nemzeti Parasztpárt akkori karakterét. Ogy ítéltem meg és ma is úgy ítélem meg. hogy ez nagyon szükséges a politikában, nem úgy, mint tömegpárt, hanem 'így, mint jelenlevő párt, amelyik a szellem javát és a politikát egy ágra vonja. Ilyen kontroll tulajdonképpen mindenféle kormányzatnak nagyon jó, tudniillik, a szellemi erő, ami valóban a szellem java, az mindig a távlatokat is számbaveszi. Nemcsak a pil lanatnyi szükségleteket, amit a politika hajlamos nagyon előtérbe hozni, azt, ami pillanatnyilag szorítja. Ez nemcsak nálunk van így, és nemcsak a keleti formációkban, ez így van nyugaton is, ott is az egyik legnagyobb problémája a politikai életnek a jelenérdekűség. Ezzel már foglalkoznak komoly tudományos szinten is, hogy mit lehetne ez ellen tenni. Most kaptam egy olyan könyvet, ami teljesen ezzel foglalkozik, hogy igazában a jövő fölélése folyik, most már a civilizáció szinte önpusztító szakaszába fordult, olyan méretűvé vált a jövő kizsákmányolása, a fölélése, elhasználása, megrablása. Sajnos ebben mi vagyunk az első helyezettek. Az élet újratermelése 33 év óta már szűkülő szakaszában van, pusztul az ország, nem is figyel oda, hogy pusztul, pedig iszonyú, hogy évente egy demográfiai Mohácsot csinálunk. A magyar sajtó nem is közölte a KSH múlt évi jelentését, amely jelezte, hogy megint húszezerrel fogyott a lakosság. Körülnéztem a pártprogramokban, nem is foglalkoznak ezzel, a szerintem legnagyobb gonddal.

— Író és politikus! Fekete Gyula hogyan tudja összeegyeztetni a két ambíciót időben, munkában?

— Amikor most beszálltam a közéleti ringbe, be kell látnom, hogy az évek során felgyülemlett témáimnak csak kis töredékét tudom majd megírni, mert fogy az időm is. De egyszerűen azért vállaltam el még a pártve- zérséget is, mert nem tudnék jó lelkiismerettel ma regényt írni és pecázni a Balatonon. Mert egyszerűen olyan történelmi pillanathoz értünk, ami ennek a népnek az életében soha nem volt. Amikor annyira befejeződhet minden, és annyira elölről kezdhető, és ebben semmi direkt erő most nem befolyásol úgy, hogy kényszerpályára szorítana. Most azt mondhatom, hogy a teljes szabadsággal választhatunk ezekben a napokban és már úgy látom, hogy megint el fogjuk játszani ezt a történelmi lehetőséget. Ügy látom, hogy már nem is odafigyelünk, egyszerűen nem vesszük számba, hogy ez milyen nagy felelősséggel jár. Ezen túl á tükör elé állhat mindenki és mutogathat magára, hogy én, nem tudtam: kire szavazzak, nem jó irányba szavaztam, vagy nem tettem eleget azért, hogy mások is jó irányba szavazzanak. Eddig azt mondtam, hogy semmiért sem volt felelős a nép, most mindenért ő lesz a felelős.

Köszönjük a beszélgetést!

Nagy Zoltán

— Miniszterelnök Ür! ön a középiskolai tanulmányai befejeztével elkerüli szűkebb pátriájából, Borsod-Abaúj- Zemplén ' megyéből. Most, amikor önt népi, helyi kezdeményezésre független képviselőjelöltnek kérték fel, nagyon sok felelősen gondolkodó állampolgárban megfogalmazódott a kérdés: régen elkerülve innen, birtokában van-e azoknak a helyi konkrét ismereteknek, amelyek nélkülözhetetlenek egy vidék eredményes parlamenti képviseletéhez?

— Az ember, élete során, sokimindenit tapasztal és sokfelé elvetődik. Á;m olyan, mint a szőlőinda, amely növekedése során, bármilyen messze ikerül is a tőikétől, bármilyen tekervényes pályát jár is be, ahhoz a gyökérhez tartozik, amelyből eredt. Nekem nem csupán gyermekkoromat jelenti ez a vidék, hiszen a legszorosabb családi kapcsolataim' azóta is, ma is idekötnek. Érett fejijel az ember előlhb-utóbb rájön: a kisgyermekkor érzelmi hatásai, s a serdülővé válás során kitárulkozó és tudatosodó szűikebb-tágabb környezet egy egész életre szóló indíttatást ad mindenkinek. Bármerre járok azóta is, idehaza vagy, külföldön, ha látók-ihallok valamit, vagy kezembe kerüli egy újság, ahol a szülőföldemről van szó, bizony nem tudom végighallgatni vagy végigolvasni érzelem nélkül. Arról nem is beszélve, ha olyanokkal hoz össze a sors a világban, akikkel együtt nevelkedtünk, vagy e tájról szármáztunk el mindketten. S külön öröm a számomra, hogy köztük mind nagyobb számban vannak olyanok, akik sikeresen állják meg a helyüket különböző posztokon.

— A szülőföldjén kísérve, én azt érzékeltem az .alatt a néhány nap alatt, amit együtt töltöttem önnel — s most én egy francia történészt, Emile Faguet-t idézem: a nép szereti, ha választottjai hozzá hasonlítanak. Tovább fűzve a gondolatot, egy választási körút célja a tapasztalás, ám a tapasztalásnak — én úgy vélem — van egy feltétele, s ezt (a feltételt) egy Anatole France-i idézet nagyon találóan kifejezi: Sokat tapasztalhatunk. ha . sokat éreztünk. Én úgy tapasztaltam, hogy ez a zempléni választási körút ezt a két mondást igazolja, méghozzá Iabban a rokonszenvben, abban a sze- retetben, ami önnel szemben minden településen megnyilvánult.

— Hallva öntől ezt, akikor nyilván megérti azt is, hogy nem tudok megindult- ság nélkül reagálni erre a bizalomáradatra, amellyel a szülőföldemen élők most. országgyűlési képviselővé jelölésem során megtiszteltek.

Énnekem mind a két idézetre az a megállapításom, hogy telitalálat. Nemcsak azért, mert az elmúlt évek során is többször tapasztalhatta szűkébb hazám, falum, hogy én itt h’a megjelenek, ugyanúgy élek, viselkedem, dolgozom, ’küszködöm, mint ők. hanem azért is, mert azt hiszem a munkának és a becsületnek, a tisztességnek nincs ma sem más értéke és párja. És ha ezt az emberek megérzik és tapasztalják, tehát a tények és a személyes élmények és a hírek megfelelnek egymásnak, akkor azt hiszem ez a legnagyobb tőke és hitel, ami egy embernek lehet. Én ezt nem szeretném elveszíteni. Kötelességem, hogy ennek a nagyfokú bizalomnak legjobb képességeim szerint megfeleljek, s azt a szaktudást. azokat a politikai tapasztalatokat. amelyeket eddigi életem során felhalmoztam. e vidék további fel- emelkedésének szolgálatára használjam fel.

— Ma a választási harcban nagyon sok párt vagy független jelöltek is közhellyé degradáltak általános eszméket, célokat. -Ezzel kapcsolatban nekem e falu, Monok jeles szülöttjének, Kossuth Lajosnak egy mondata jut eszembe, ez így hangzik: a teória oly épület, melynek alapja ia praxis. Aki ezt szem előtt tartva általános ieszméket penget, az puszta hangot mond, s üres szalmát csépel, vagy mást akar, mint amit mond.

— Igen, ez ebben a kampányban, nemcsak ebben, a megyében, hanem országosan is tapasztalható. .De mgg kell mondjam, ez világjelenség. A fejlett nyugati demokráciákban is megfigyelhető. Nekem az izraeli miniszterelnök, mikor itt járt legutóbb, mesélte el, hogy az ő falán ki van téve bekeretezve egy, a választási kampányban mondott mondata, amit aztán ő nem valósított meg, hanem azzal szöges ellentétben csinálta a kormány politikáját. S mindig mutogatni szokta, megjegyezve. a kampányban elhangzott mondatok arra valók, hogy a nép bizalmát megszerezzük. S nem arra, hogy azt később kormánypolitika rangjára tegyük. Nekem szellemesnek tűnik ez a dolog, de idegen az én természetemtől és mentalitásomtól. Meggyőződésem, hogy le fog csillapodni, ami most hordalékként mind jelen van. Ezt a tűzkeresztséget Magyarország elkezdte, s jó irányban halad. Türelem kell hozzá és az, hogy ne túl hosszú idő teljen el, amíg kikristályosodnak végérvényesen, megnyugtatóan a front olk!

— Személy szerint aggályom, de én úgy látom, hogy Magyarországon, tehát itt, Borsod-Abaúj-Zemplénben is nagyon sok embernek az. Ezt pedig megint egy idézettel tudom leginkább szemléltetni: a farkasok pedig kijelentették, hogy a nyulak életmódjával nincsenek kibékülve. A maguk életmódjával bámulatosan elégedettek voltak, mivel a farkasok szerint iez az egyetlen lehetséges életmód.

— Megfelel annak a negyven évi gyakorlatnak, amiben éltünk. Vannak, akik úgy gondolják, a demokrácia azt jelenti, hogy nem toleráljuk a másságot és a különbözőséget. Az én fejemben ez fordítottan van. A demokráciában igenis a sokszínűség visz előre! Az, hogy egymást ellenőrizzük. Ne forduljon elő még egyszer ebben az országban, hogy a népet hosszú távon be lehessen csapni, és az ne is derüljön ki. Hiszem, hogy ezek az ígérgetések, ame- 1 vek kel valakik félre akarják vezetni a társadalmat és a népet, most már nagyon hamar, nagyon rövid idő alatt lelepleződnek. S ez jól van így. El kell jutni a váltógazdálkodáshoz, minden kormánynak legyen ellenzéke, a parlament ellenőrizze azt, és ha a népnek nem tetszik a politika, akkor éljen demokratikus jogával. Cserélje le a parlamentet, és az cserélje le a kormányát.

— Éhhez a kérdéshez kapcsolódik részben az én reményem, és remélem, hogy nagyon sok ember reménye, amit egy Victor Hugo-i idézet így fejez ki: a nép szimata finom és találó. A közvélemény ösztöne kitűnően összeállítja az igazságot a részletekből, apró darabkákból,

— Azt: tudom mondani, hogy ez már a választások utáni időszakra jellemző idézet, és talán kifejezi azt az óhajt, ami egyre szélesebben megfogalmazódik az emberekben, hogy történjen már vailami ebben az országban! Ne csak a múltunkat írjuk át állandóan! Ne csak egymás torkának essünk, hanem valóban egyfajta nemzeti összefogással a haza és az emberek szolgálatáért cselekedjünk. Ez pedig munkát jelent. Tehát a tettek és a szavak egysége kell! Ez pedig az új kormány, vagy az új, hatalomra kerülő pártok programjaiból nagyon rövid idő alatt ki fog derülni: ott van-e ez az egység.

— Az előbbi Victor Hugo-i gondolat bennem azt a reményt is ébreszti, hogy ebből az ötven, de legalább tizenkét párt közül az emberek, a józan gondolkodású emberek ki tudják szűrni azt, ami hamis, és azt, ami igaz.

— Igen. Én ezzel egyetértők. Egy általános tapasztalat ez a magyar történelemre visszanézve. Kritikus időben, amikor útelágazáshoz ért a magyar társadalom, a nép mindig helyesen ismerte fel a választandó utat. Az más kérdés, hogy hagyták-e döntését érvényesíteni, illetőleg nem voltak-e olyan külső erők, amelyek ebben korlátozták.

— Most a helyzet úgy néz ki, hogy ebben nem lesznek ilyen gátak, külső kényszerek.

— Veszélyek azért leselkednek ránk, lásd a maros- vásárhelyi pogromokat és n aoi onal ista h an gul átkelt ést. De a nagyhatalmak és Európa részéről most talán ezer évente kétszer, vagy háromszor adódik egy ilyen eshetőség. lehetőség, mint ami most nekünk megadatott. Hogy nem kell tartani attól, bármelyik nagyhatalom ér- ddkeivel szemben állna, ami Magyarországon történik. Ellenkezőleg. mindkét nagyhatalom és maga a világ és Európa is abban érdekelt, hogy ez a magyar rendszer- váltás. réformfolyamal sikeres legyen.

— Korábban a lapunkban megindokolta, mit jelent az, hogy ön egyénileg független képviselőjelölt, illetve, hogy egy párt listáján is indul. Most azt kérném, egy kicsit részletesebben azt fejezze ki, hogy ha független képviselőként bekerül a parlamentbe, az a gyakorlatban miben jelent mást, mintha valaki más egy pártlistán, tehát mint egy pártnak a képviselője jut be a parlamentbe.

— Két dologban jelent eltérést, nyilván szabadabban szavazhat egy független képviselő. mint egy pártfrakcióba tartozó képviselő, tehát módja van esetleg a kompromisszumok keresésére, kötésére. egyfajta hídszerepet, közvetítő szerepet is vállalhat. Tehát nem kötik a pártokra jellemző, a frakciófegyelemre jellemző kötöttségek. Másfelől a független képviselő a körzet sokféle és nagyon tagolt érdekeit talán hűebben képviselheti, mint egy-egy párt képviselője egy adott körzetből. Na. ez persze nem jelent merev határokat és nem is szabad, hogy jelentsen. Én hiszek abban, és meg vagyok róla győződve, hogy a pártok képviselői a parlamentiben majd nem elsősorban a saját pántjuk érdekét, hanem az országét fogják nézni. Most ilyen időszak előtt, áll Magyarország.

Hajdú Imre

Fotó: Fojtán László