Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-23 / 69. szám
EJ ESZA XLVI. évfolyam, 69. szám u 1 1990. március 23. Péntek Ára: 4,30 Ft POLITIKAI NAPILAP Fotódokumentum az első késvillanásról Cementre várva Mire számíthat, aki nem fizet? Szemtanú a Rózsák teréről Katonák védik a marosvásárhelyieket Hazatérte után néhány órával keresett fel bennünket egy miskolci fiatalember, József István, mert úgy érezte, a magyar közvélemény hiteles tájékoztatása érdekében kötelessége elmondani mindazt, amit március 10-e óta egészen március 21-e éjszakájáig Maros- vásárhelyen látott és átélt. József Istvánról tudni kell, hogy csaknem hat éve rendszeresen jár Vásárhelyre, mivel ott él ötéves kisfia, Csongor és annak édesanyja, Emese. Nem írhatjuk, sajnos, hogy a felesége, mert Emese és István öt éve várnak arra, hogy a román hatóságoktól megkapják a házassági engedélyt, összeházasodhassanak. Az engedély végre megérkezett, István most a megkésett esküvő hivatalos előkészítése érdekében utazott Romániába. Sürgős a dolog, mert a kisfiú lassan felnő, de szülei nem élhetnek együtt. Az áttelepülési engedély ugyanis csak az érvényes házassági dokumentumok után kérelmezhető. A fiatal anya, aki gyógyszerészi diplomájával egy bútorgyárban dolgozik, ragaszkodik a hivatalos megoldásokhoz, mert szeretné, ha a marosvásárhelyi rokonsága bármikor meglátogathatná a jövőben magyarországi otthonában. — Decemberben úgy tűnt, hogy Emese korábbi aggodalmának most már semmi alapja sincs, a karácsonyi forradalom megváltoztat mindent. Március 10-én úgy utaztam át, hogy most már az utolsó hivatali akadályokat is elgördítjük a régen várt együttélésünk elől. Állítom, hogy a városban nyugalom honolt és boldogság, hogy végre először szabadon vihetik el az emberek a megemlékezés koszorúit a magyar emlékhelyekhez. Gyönyörű idő volt március 15-én, népes a város, mindenki vitt virágot valahová, az ismerősök örömmel köszöntötték egymást. A Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége délutánra nagygyűlést hirdetett a Rózsák terén. Mi, Emesével, hogy ünnepélyes legyen számunkra — külön is — ez a nap, az Interkontinentálba Mikor élhetnek végre együtt ennek a kisfiúnak a szülei? Anyja Marosvásárhelyen, apja Miskolcon várja a dolgok jobbra fordulását. mentünk ebédelni. Egyszer halljuk, hogy a téren furcsái, nagyon erős a zaj. Hobbim a fényképezés, azonnal a teraszra mentem, és láttam, hogy a nagy fényben a tömegben megvillan egy késpenge. Exponáltam. Nagyon remélem, hogy a teleobjektív segítségével sikerült megörökítenem a provokáció pillanatát. (Később derült ki, hogy román szúrt meg román embert.) Tíz másodperc sem telt el a késvillanás után, amikor románul kiabálni kezdték: „Magyarok ölik a románokat!” — Az első áldozat tehát román volt, a májába szúrták a kést. Aztán elszabadult a pokol. A Sütő Andrást ért kegyetlen támadást nem tudtam lefényképezni, az az épületben történt. A következő napokban nagyon sok bányász és paraszt érkezett a városba csákányokkal, baltákkal. Ezek a felhergelt emberek mind nagyon ittasak, részegek voltak. A magyar lakosság fegyver nélkül tüntetett velük szemben, fegyvertelenül, de nagy tömegben. — Ez egészen keddig, 20- ig tartott. Akkor már olyan sokan voltak a vidéki románok, hogy a magyar nőket és gyerekeket bemenekítették a városházába. Szerda este a tízórás hírekben azt közölte a marosvásárhelyi (Folytatás a 2. oldalon) Visszafogott I. félévi gazdálkodás Elfogadták Miskolc költségvetését A -miskolci tanács tegnapi ülésén a legfontosabb napirendi pont a megyeszékhely 1990, évi működési, fenntartási és fejlesztési tervének, a város költségvetésének a megvitatása, elfogadása volt. Amint arról lapunkban, annak idején hírt adtunk, a miskolci tanácstagok már első olvasatban izékre szaggatták az akkor döntéselöké- szítő vitaanyag címet viselő brosúrát, amelyet megvitattak, véleményeztek a különböző bizottságok is. Most a végső vita során az előterjesztők és a vitában résztvevők még egyszer számibavet- ték a lehetséges forrásokat, s döntöttek a felhasználásról. Megfogalmazódott, hogy a legfontosabb a város működtetése feltételeinek biztosítása. Ennek érdekében folyamatban lévő beruházásokat is le kell állítani. Mondanunk sem kell talán, hogy milyen kemény vita uitán született meg a végleges döntés, amikor is a városatyák áldásukat adták az idei tervire. A város 1.990-re 5 miiillliárd 774 'millió 652 ezer forinttal rendelkezik, amiből majdnem 2,9 milliárd a saját bevétel, 1,7 milliárd az állami támogatás, 854 millió forint a TB-finan- szírozás. A pénz döntő része a működési és fenntartási költségekre megy el. Am ahhoz, hogy a mostaninál súlyosabb gondjai ne legyenek a városnak, az I. féléviben vlsz- szafogottabb gazdálkodást (Folytatás a 2. oldalon) Annyi embert érsz, ahány nyelvet beszélsz Megyénkben is egyre több oktatási intézmény teszi magáévá e gondolatot, s egyre több a kezdeményezés az idegen .nyélv oktatása területén. Tavaly Borsodban két intézmény is elnyerte a közoktatási-fejlesztési alapra kiírt pályázat kapcsán a részben kétnyelvű oktatás lehetőségét: a kazincbarcikai Pollack Mihály Üti Általános Iskola és a miskolci 7. Számú Általános Iskola. Barcikán, kísérleti jelleggel már 1982 óta folyik a német nyelv ' oktatása, a 7. Számú Óvoda középső csoportos óvodásaival kezdték a programot. Ök mára már 6. osztályosok, is az általános iskola utolsó évében középfokú nyelvvizsgát tesznek. Idén szeptemberben — a pályázat elnyerésével — újabb két középsős csoportban kezdték meg a nyelvoktatást Czalkóné Bulla Magdolna, a Polladk úti iskola tanárnőjének vezetésével. Ö, és miskolci pedagógustársa, Sőrés Klára volt az, akiknek a pályázat kidolgozásában és megvalósításában oroszlánrészük van. Sőrés Klára, a miskolci 7. számú iskola pedagógusa az. idei tanév elejétől kezdte meg a program megvaló- sitását az 1. osztályban. A részben kétnyelvű oktatás során, a diákok nem csupán a német nyelvet és irodalmat tanulják németül, hanem fokozatosan a technika, rajz, testnevelés és ének órákon is részben németül folyik majd a tanítás-tanulás. A program célja, hogy nyolcadik végére középfokú nyelvvizsgát tegyenek a gyerekek. A program . a Művelődési Minisztérium és a budapesti Goethe Iinitézet gondozása alatt áll, az intézet biztosítja a tárgyi .feltéteteket és a szakmai továbbképzést a résztvevő pedagógusok számára. Legutóbb az elmúlt négy napon, március 19—22- ig vettek részt ilyen továbbképzésben a l^izincbarcifcai és miskolci nevelők, amelyet Brigitte Jonen-Dittmar, nagy tekintélyük NSZK-beli szakember tartott számukra, ízelítőt adva a korszerű Montessori. Waldorf ... stö. módszerekből, melyet már nálunk is több helyen alkalmaznak. (kovács) Sok a reklamáció - magasak a telefonszámlák Rá jár a rúd a teherfuvarozó kisiparosokra. Nemrég az adóbevalláson kellett napokig törni a fejüket, most pedig éjszakákon át kell várakozniuk. Nem mindegyiküknek, hanem csak azoknak, akik cementet szállítanak Miskolcról a Hejőcsabai Cement- és Mészmű vekből. A teherautóik százai hosz- szú kilométereken át rosto- kolnak egészen Matyiig. Lassan halad előre a sor. Egy nyíregyházi fuvarozónak meggyőződése. hogy nem üzemel minden szalag, ez az oka a lassúságnak. Szerinte azért járhat így el a HÓM, mert. ők csak egyéni vállalkozóik. Bezzeg a vállalati járműveket nem mernék így megvárakoztatni, mivel akkor kártérítést kellene fizetniük. Egy másik fuvarozó már szállított olyan tüzépes kiskereskedőnek, aki már ötszáz tonna cementet halmozott fel az áremelésre számítva. Személyesen győződtem meg: mind a négy szalagnál megállás nélkül rakják a zsákos cementet. Még egyetemistákat is alkalmaznak 45 forintos órabérért. Kovács Ernő művezető megnyugtatókig elmondja, cement bőven van, megállás nélkül három műszakban dolgoznak. Naponta 3—400 pótkocsis teherautót pakolnak meg cementtel. Viszont az árufuvairozók türelmetlenek, mert. — mint. hangoztatják — az idő pénz és a két- napi tétlenség az országnak is veszteség. Dobozi Sándo- rék például a kedd esti érkezés után kaptáik meg az építőanyagot. Mások felpa- naszolták, nem is egyszer, hanem .kétszer muszáj sorba állniuk, .mivel az árut le is kell számlázni. Sajnos ott gyakran három számlát egy óra alatt töltenek ki. A kialakult helyzetét értékelte Márkusz Dezső, a HCM személyzeti és szociális igazgatója: — A gyár . naponta 3700 tonna cementet ad el, teljes kapacitással üzemelünk. A vásárlási lázat egyrészt a szezonkezdet, másrészt a tervezett március 26-i (Folytatás a 2. oldalon) Az utóbbi hetekben hihetetlenül megsokasodott a telefonszámlákat kifogásoló panaszosok száma. Pedig a sajtó, a rádió, a televízió közölte velünk jó ideje a hírt, hogy változtak a díjtételek a belföldi távhívásban. Szűkebbek lettek a díjkörzetek, rövidebb idő alatt lép a számlálóberendezés. Drágult az előfizetési díj is, a „sima vonal” negyven forintról százhúszra (a háromszorosára), míg az iker díja harmincról százra, több mint a háromszorosára. (Miközben a fizetésünk idestova fele annyit sem ér, mint tavaly a húsárak, a szabadárak kíméletlen elszabadulása következtében.) Egy idős néni, aki már a havi előfizetési díj kifizetését sem tudja kiadásai közé beépíteni éhezés nélkül, lemondta a telefont. Ö volt az első, de valószínű sajnos, nem az utolsó. A magas számla, a reklamációkat kivizsgáló régi gyakorlat meglehetősen nagy bizalmatlanságot ébreszt a lakosság körében. Erről beszélgettünk Kiss Lászlóval, a Miskolci Városi Távközlési Üzem vezetőjével. — Negyven-ötven százalékkal több lett a reklamációs, panaszos ügyek száma. Panaszkodnak a vállalatok is a díjkörzetváltozások miatt keletkezett fizetnivalók miatt. Egyelőre semmilyen lépést nem tervezünk, ám a tartósan fizetésképtelen üzemeknél előbb-utóbb korlátozni kell a szolgáltatást. Előfordulhat, hogy csupán segélykérésre való készülék maradhat. (Mentők, tűzoltók, rendőrség hívására.) Feltétlenül ügyelünk azonban arra, hogy ezeket a cégeket ne tegyük ok nélkül működés- képtelenné. — Az áremelések lakossági reakciói általában kiszámíthatók. Közvetlenül a drágulás után visszaeséssel tehet számolni és csak egy hosz- szabb folyamat eredménye a „felzárkózás”. Hogyan látja, miért alakult ez másképpen éppen a telefonszámlákkal? — Sok az ezres számkörben mozgó számla, sőt akadt egy tizenötezer forintos is, (Folytatás a 4. oldalon) Választunk! K érdezem egyébként jó barátomat a minap — megkaptad-e az értesítést a választásra, mi lett a kopogtatócédula sorsa? Na, ezzel aztán hagyjam békén - volt a kategorikus válasz. Megkapta, továbbadta, de nem jelöltnek, nem pártnak, hanem az enyészetnek - mármint a kopogtató- cédulát is, az értesítést is, úgy együtt, ahogy kapta. Merthogy ö aztán nem óhajt szavazni: elege van a politikából és nem kis megvetéssel szemléli a pártok, a jelöltek versengését. Divatosnak tűnhet leszólni pártok hirdetési szlogenjeit, jelöltek hol ügyes, talpraesett, hol bizonytalanabb szerepléseit. Egyet azonban senkinek, egyetlen állampolgárnak sem szabad szem elöl téveszteni: most nem a pártok, nem is a jelöltek presztízséről lesz szó, amikor megállapítják a választásokon résztvevő, szavazásra jogosultak arányát, hanem a Magyar Köztársaság nemzetközi tekintélyéről, a következő hónapok, évek belső stabilitásáról, a mai felnőtt nemzedékek politikai kultúrájáról, felelősségérzetéről, komolyságáról, ha úgy tetszik. Igaz, ma sok embernek keserű a szájize: kevés az olyan család, amelyet nem érint az áremelés, az infláció, az elnehezülő életlehetőségek. A kiábrándultság mellett, pontosabban az előtt viszont szerencsére nő a tettrekészség is, a bátran előrenézők, vállalkozók - politikában, gazdaságban - tábora. Ezt a folyamatot lendítheti meg, vagy bi- zonytatanitja el a vasárnapi választások eredménye. Ma minden magyar állampolgárnak - túlzás nélkül mondhatjuk - létérdeke, hogy a választással, szavazatával segitse a bizonyosságot, a stabilitást, az emlegetett hatalmi vákuum elkerülését. Lehet nem rokonszenvezni pártokkal, de általában, minden pártot elmarasztalni badarság. Az egy pártból való kiábrándulás után ma többen nehezen barátkoznak meg a sok párttal. Tudomásul kell venni, hogy a politizálásnak, országkormányzásnak nélkülözhetetlen eszközei a pártok. Tehát a rokonszenv-ellenszenv csatában minden választásra jogosult állampolgárnak el kell döntenie, melyik párt, jelölt célkitűzéseivel tud azonosulni, vagy melyik van hozzá a legközelebb. Nem panaszkodhatunk: bőven van választási lehetőség, gazdag a párt-, a jelöltkínálat, széles a politikai színskála. Az elmúlt napok ismétlődően szomorú tapasztalata, hogy még mindig vannak a világnak olyan térségei - sajnos szomszédságunkban, véreinket érintően is -, ahol az ököljog, a vasdorong-módszer akar felülkerekedni a huszadik századvég szégyenére. Ha más nem, ez kell, hogy figyelmeztessen mindenkit: Magyarországnak ma példát kell mutatni politikai érettségből, európai mércéjü politikai kultúrából. Ma, a teljes szabadság viszonyai között választhatunk. Nincs olyan külső, kényszerítő erő, amelyik gátolhatná a szabad választást - nyilatkozta lapunk hasábjain az egyik pártelnök. Éljünk hát a lehetőséggel! Most, itt, Közép-Kelet-Európában, Magyarországon. (nz)
