Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-22 / 68. szám
sa XLVI. évfolyam, 68. szám 1990. március 22. Csütörtök Ára: 4,30 Ft POLITIKÁI NAPILAP ■H Az aláírás pillanata. Az asztalnál Takáts Gyula, dr. Kürti László Sorsukról döntöttek és Szikora Zsolt (balról jobbra). Fotó: Laczó J. Sárospatakon aláírták a megállapodást július 1-től az egyházé a gimnázium Korábbi számainkban már részletesen beszámoltunk a sárospataki Rákóczi Gimnáziummal kapcsolatos eseményekről. Arról, hogy hol tartanak a tárgyalások az iskola átadásáról. Tegnap délelőtt a tervekből, tény lett. A megállapodás aláírásával az 1952-ben államosított gimnázium visszakerült régi, jogos tulajdonosához, a református egyházhoz. A sárospataki Nagykönyvtárban történelmi pillanatokhoz méltó ünnepélyes csöndben Takáts Gyula, Sárospatak városának tanácselnöke, dr. Kürti László püspök, Szikora Zsolt tanácselnök- helyettes hitelesítette aláírásával az okmányt. A későbbiekben dr. Újszászy Kálmán egyházkerületi főigazgató kézjegye is rákerül, ő azonban betegsége miatt nem jelenhetett meg személyesen. Választási fesztivált rendez a Szocialista Párt március 23-án, pénteken 15.30 órától Miskolcon a Diósgyőri Vasas Művelődési és Oktatási Központban. A zenéstáncos műsor keretében — mélyen fellép a Miskolci Majorette együttes, a tállyai citera-zenekar, a szombathelyi Savaria Táncegyüttes, a Leninvárosi Néptáncegyüttes, a Vasas Kórus, valamint a Léposőház nevű zenekar — a választópolgárok Németh Miklós minisztereinc/kkel. a Szocialista Párt megyei lisA nyári idegenforgalmi szezon kezdetére a magyar állampolgárok, hasonlóan a nyugati országok gyakorlatán hoz. útlevélkezelés nélkül léphetik át a magyar határt. Ezt Bakondi György alezredes, a BM Határőrség határforgalmi osztályvezetője mondta el az MTI munka- társainak érdeklődésére. Megszűnik az útlevelek pecsételése, a határőrök mindössze egy pillantást vetnek az útiokmanyira. A külföldieknek csak belépéskor kezelik majd az útlevelét, a k iába tár m ént i f or ga 1 ornb an pedig egyik irányban sem. Az aláírás után először Takáts Gyula köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében kiemelte, szeretné, ha a gimnázium ezek után sem csak az egyházé lenne, hanem Pataké és környékéé, sőt az egész nemzeté. Reményét fejezte ki, hogy a kölcsönös jó együttműködésük továbbra is megmarad, hiszen ezek után is szüksége lesz egymásra a Városnak és a gimnáziumnak. Március 17-e és 21-e között a Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Tanács vendége tavezetőjével és a párt megyei képviselőjelöltjeivel is találkozhatnak. Este hét órától koncertre kerül sor a Zenepalotában, ahol a közönség a miniszterelnök és több szocialista párti képviselőjelölt társaságában a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola művésztanárainak előadásában élvezheti Schubert, Liszt és Chopin műveit. Mindkét rendezvényre minden érdeklődőt szeretettel vár a Szocialista Pánt. A hegyeshalmi átkelőhelyen külön sávokat jelölnek ki a magyar autósok számára, valamint a vízurríköteles és a vízummentes külföldiek számára. A határőrség ugyanakkor előrehaladott tárgyalásokat folytat az osztrák és a jugoszláv kollégákkal a közös ellenőrzés megteremtésére, hasonlóan a magyar-csehszlovák határon magyar—oseh sz 1 ovák h aláron már korábban kialakult gyakorlathoz. Tervezik az „át- tönhetetlen” sorompók eltávolítását is, helyettük jelképeseiket állítanak fel. (Folytatás a 2. oldalon) A püspök úr a régi hagyományok folytatását, illetve fejlesztését emelte ki. Ilyen a vallásos nevelés, a korszerű ismeretanyag átadása, a hazaszeretetre, s a szűkebb pátria ismeretére, becsületére való nevelés. A vallás kérdésében nagymértékű tolerancia jellemzi őket, hiszen a továbbiakban is fogadnak nem református tanulókat. Cs. :M. volt a nyugatnémet Hessen tartomány, Rheingau-Tau- nus-Kreis járási delegációja. Tegnap délután a megyei tanácson Porkoláb Albert, a megyei tanács elnökhelyettese és Kilaus Frietsch, a tartományi körzet főpolgármestere írták alá a megyei tanács és a tartományi körzet között létrejött együttműködési szerződést. Ennek előzményei az előző év végére nyúlnak vissza: a megyei tanács január 9-i végrehajtó bizottsági ülésén született döntés arról, hogy a tartományi körzet székhelyével, Bad Schwalbach várossal együttműködést alakítanak ki. A szerződő felek elfogadták az 1990. évi keretmegállapodást. Ez kiterjed az egészségügy, a művelődés, a sport, az idegenforgalom, a környezet- és természetvédelem, valamint a közrend és közbiztonság területére. E szakágazatokban már az idén delegációcserékre kerül sor. Az együttműködési szerződéskötés ünnepélyes aláírását követően Klaus Frietsch körzeti főpolgármester az újságírók kérdéseire válaszolt. Lapunk nevében arról érdeklődtünk, hogyan támogatja Tokaj testvérvárosa, Bad Schwalbach megyénk idegenforgalmi jelentőségű településének világkiállítási ambícióit? A válasz az volt: örömmel értesültek arról, hogy Tokaj 1995-ben a bor- világkiállítás színhelye lesz, s ehhez Bad Schwalbach minden llehető segítséget megad Tokajnak. Ny. I. Fesztivál a Vasasban, koncert a Zenepalotában Egyszerűsítik a határátlépést Borsodi-nyugatnémet megállapodás Optimizmusra ad reményt a szövetség, ám... ...a sikerhez összerendezett térségi program szükséges! A miniszterelnök a világkiállításban rejlő lehetőségek kiakná zására biztatta a zemplénieket. Tegnap délután Abaúj- szántón, a Nagyközségi Tanács tanácstermében tartotta ülését a hegyaljai városokat, községeket magába tömörítő Tokaj-hegyatjai Településszövetség. A tanácskozáson — amelyen a házigazda tanács elnöke, Bényei Gábor köszöntötte a megjelenteket — részt vett Németh Miklós, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke is. Bevezető előadásában a szántói elnök kiemelte: e szövetség jó zándékkal szerveződött. Szó /.érint, szövetség akar lenni a szépre, a jóra, mindenekelőtt a To- kaj-Hegy alján élő emberek segítségére. Fel kívánja tárni és vállalni akarja e térségben élők sorsának jobbítását. Erre igazán nagy szükség van, mert mint azt később több hozzászóló is kifejtette: a megye korábbi településfejlesztési koncepciójában ez a zempléni térség mindig perifériára került. Éppen ezért e szövetségnek fel kell vállalnia e térség komplex fejlesztési programjának kidolgozását, s e programban központi helyet kell kapnia a ma meglevő gondokra javasolt gyógymódoknak. így meg kell szüntetni a szőlőtelepítés és a szőlőértékesítés jelenlegi súlyos nehézségeit, a növekvő munkanélküliséget, s ki kell aknázni a zempléni táj nyújtotta lehetőségeket az idegenforgalom feljesztésével. (Folytatás a 2. oldalon) A manásáitelyiük irmai üzenete A marosvásárhelyi magyarok már nem bírják tovább a küzdelmet a túlerővel szemben. Meg vannak győződve arról, hogy a katonaság nem fog a pártjukra állni, s emiatt a halál vár rájuk. Ezért a marosvásárhelyi magyarok kérik az Egyesült Nemzetek Szervezetét, Magyarországot és a világ népeit, hagy segítsenek: ne abban éljék ki magukat, hogy nagyszerű rlpor. tokát készítenek a drámai eseményekről, hanem nyújtsanak konkrét segítséget, ha lehet, azonnal. A marosvásáhelyi magyarok e drámai üzenetét Géczv István református lelkész és egy erdélyi . teológus tolmácsolta szerdán délben az MTI debreceni tudósítójának, miután szerencsésen visszatértek marosvásárhelyi jószolgálati útjukról. A két lelkész keddről szerdára virradó éjszaka éjféltől hajnali öt óráig tartózkodott Maros- vásárhelyen. A református lelkészek elmondták, hogy amikor éjfél körül Marosvásárhelyre értek, a város utcáit két-három centiméter vastagságú üvegcserép borította, kiégett buszokat és teherautókat láttak, a város főterén pedig furkósbo tokkal, láncokkal, a cél r u dakkal, vasv.i Hókkal felfegyverkezett emberek tömegét találták. A katonák egy tűzrakásnál melegedtek, huszonegynéhány tank sorakozott köriben a főtéren. A református lelkipásztorok értesülései szerint kedden délután történt első ízben, hogy a magyarok erőszakkal válaszoltak az erőszakra. Korábban csendes és higgadt volt a magyarság, azonban amikor elterjedt, hogy már hat halottjuk van, elszabadultak az indulatok. A református lelkészek az MTI tudósítójának elmondták továbbá, hogy a hadsereg passzívan figyeli a fejleményeket, nem avatkozik be a magyarság védelmében. A megyei tanács épületében ottlétükkor magyarok tartózkodtak. A betörni szándékozó románokat tűzoltófecskendőkkel, nagy erejű vízsugárral verték ki az épületből. A környező román falvakból szervezetten, állami tulajdonban lévő teherautókkal szállították Maros- vásárhelyre a román csőcseléket; a magyarokat azonban megakadályozták abban, hogy bejussanak Maros- vásárhelyre. Ennek ellenére elterjedt a hír, hogy ameny- nyiben ezen a héten nem rendeződnek a viszonyok, (Folytatás a 2. oldalon) Turistaút a félelembe Biztos vagyok benne, hogy minden igaz magyar aggódva figyeli napjaink romániai eseményeit, s együttérzéssel gondol ott élő magyar társainkra. A televízióból, rádióból, sajtóból nap mint nap értesülünk az erősödő indulatokról, véres történésekről , a megborzongunk: mi lenne, ha nekünk is ott kellene élnünk, félve kelnünk, rettegve lefeküdnünk. De valójában csupán elképzelni tudjuk ezeket az érzéseket, hiszen nekünk szerencsére nincs részünk ilyenben, s míg a bőrünkön nem tapasztaljuk, igazából csak a felháborodás és a szánakozás kerít minket hatalmába. Nem így azt a fiatal házaspárt, aki a napokban barátait látogatta meg Marosvásárhelyen, s olyan „élményekben" volt részük, hogy a határról egyenesen a szerkesztőségbe jöttek. Mint mondták, azért, hogy felhívják minden magyar figyelmét, ne menjenek Romániába, mert életük is veszélyben forog. Ők éppen azon a napon jártak ott, amikor a kaszával, fejszével, vasvillával felszerelt román nacionalisták - a Panoráma műsorából is ismert - megmozdulásukat tartották. A konvoj éppen abba az irányba tartott, ahol ők tartózkodtak. Romániai magyarok könyörögtek nekik, térjenek ki az útjukból, mert beláthatatlan következményei lehetnek, ha összetalálkoznak velük. Riadt menekültekként, mellékutakon, többszöri irányváltoztatásokkal értek végül szálláshelyükre. A felfordulás éjszaka sem hagyta őket pihenni, ablakuk alatt magyarellenes jelszavakat ordítozó, tőbbszázfős csapat háborgatta az éjszaka csendjét. Annyira hatalmába kerítette őket a félelem e számukra ismeretlen formája, hogy eredeti elképzeléseiket sutba dobva, szinte tolvajként hagyták el az országot. Nos, őket megcsapta annak a félelemnek a lehellete, amellyel, sőt amelynek ezerszeresével az ott élő magyaroknak nap mint nap együtt keli élniük. S hogy riadalmuk nem túljátszott, felnagyított érzés volt, mi sem bizonyitja jobban, mint az, kérték, nevüket ne említsük meg az újságban. Bár hozzátették, biztos, hogy egy jó darabig nem keresik fel azt az országot, ahol éveken át szabadságukat töltötték. Ezek után nem csábítja őket a gyönyörű táj, a tenger... (kovács)
