Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-12 / 61. szám
1990. március 12. hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 KISIPAROSOK! KISKERESKEDŐK! CUKRÁSZOK! FAGYÉ, A LTPOR-FEEH ASZNA LÖK FIGYELMÉBE! MSI REHDEUE ME6 a PRÍM lagylaltport amely stabilizáló és emulgáló anyagokkal dúsított, ezért A LEGJOBB MINŐSÉGET ÉS KIHOZATALT BIZTOSÍTJA Ha most rendelj meg, egész évben a jelenlegi legolcsóbb áron forgalmazunk az Ön részére! MEGRENDELHETŐ: Unió ÁFÉSZ komplex telepe, VMTV-lerakat, ,1523 Miskolc, Repülőtéri u. 10. sz., Pf. 7. Lipusz Béla lerakatvezető, telefon: 46/15-456 valamint: Veszprém Megyei Tejipari Vállalat Jégkrém Üzeme, Veszprém, Vörös október u. 93. sz. Telefon: 80 26-233 A „ZEMPLÉN” MŰANYAG-FELDOLGOZÓ KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ TÁRSASÁG munkatársakat keres BELKERESKEDELMI ÜZLETKÖTŐI munkakörbe fö-, illetve mellékfoglalkozásban. FELVÉTELI KÖVETELMÉNY: # piackutatásban való jártasság, 0 kereskedelmi képzettség és gyakorlat, 0 tárgyalóképesség. Felvétel esetén saját gépjármű használata szükséges. FIZETÉS: megegyezés szerint. JELENTKEZNI LEHET: a társaság ügyvezető igazgatójánál személyesen, levélben, telefonon, a hirdetéstől számított 2 héten belül. CÍM: 3907 Tállya, Dobogó u. 47. TELEFON: (41) 31-522/20-as mellék. IPARI ELEKTRONIKAI KÖZÖS VÄLLALAT GUMI-, SZERSZÁM- ÉS MŰANYAG-RÉSZLEGE szabad kapacitással rendelkezik AZ ALÄBBITERÜLETEN: + KUASY 160 gr. műanyag-fröccsöntőgéprc ♦ Gumisütés területén különböző alkatrészek gyártására (porvédők, perselyek, ütközők stb.) ♦ Gumisütő, műanyagalakitó, lemezalakító szerszámok készítésére, javítására + Vállaljuk a különböző sebészeti eszközök élezését RÖVID HATÁRIDŐ, MEGBÍZHATÓ MINŐSÉG Címünk: Miskolc, Üteg u. 5—1. Telefon: (46) 15-420/13 Ügyintéző: Tcmesi Lóránt A DIÓSGYŐRI PAPÍRGYÁR MUNKATÁRSAT KERES pénzügyi előadó és nyugdíjas pénztáros MUNKAKÖRBE Jelentkezni az 51-333-as telefonszámon lehet. Felhívás A MÁV Miskolci Igazgatóság vasutas nyugdíjasok részére ÜJ VASUTAS POSZTÓ EGYENRUHÁT (férfizakó, -nadrág, női zakó, szoknya, sapka) AJÁNL FEL Az átvételhez szükséges: személyi igazolvány, nyugdíjas szelvény Az átvétel helye: Vörösmarty Művelődési Ház Ideje: 1990. március 26-tól 30-ig, naponta 9-től 15 óráig Fáklya - de nem világit, füstöl Von, akit a mozdony füstje csapott meg, van, akit a Fáklya maii füstje Miskolcon. Am, míg ox előbbinél o vasút korszerűsítésével eltűnt a kéklö gőzgomolyag, addig e miskolci filmszínháznál ez a modernizálás nem ment végbe. Következésképp a környék lakót nyelik a füstöt, amely az új emeletes házakban mind a bútorzatot, mind ox embert szinte teljesen átitatja. Munkába menet talán parfüm használatára kényszerülnek az itt élők, nehogy a putrira asszociáljanak a - szagokra érzékeny - munkatársak. Nem túlzás ez, a füst megteszi a magáét a hosszú évek alatt. Nemcsak a falakat festi meg, hanem a vért is. Bejuitva az emberek, gyerekek véráraméba, ott csatázik a szervezettel. Csatár óznak a polgárok is, csak nem tudják, kit hívjanak szövetségesül, ki oldaná meg gondjukat. Meg különben is, itt is — akár az országban — már a kezdetben elrontottak mindent, és előre tudják: pénzt senki nem itud biztosítani a mozi fűtésének korszerűsítésére. Megkerestek gondjaikkal a lakók, közülük azok, akik közvetlenül a mozi tőszomszédságában, a Melinda út 2—10. szám alatti sorházban, illetve az 1—1/a szám alatti, korszerű, durisolból készült épületben laknak. A sorházban, a Melinda u. 2. szám alatt — alig 20 méterre a mozitól — a megbeszélt időpontban, Iglai Szabolcsúé aggódó édesanyaként fogad. Barátságos lakás. érthetően meleg, vidám színekkel, hiszen két aranyos kisgyermek is él e lakásban. Épp játszanak. Mi, felnőttek viszont fontos dolgokról beszélgetünk. — Hogyan viselik el a füstöt, a vele való együttélést? — Rendkívül nehezen. Nagyon zavar. A kisfiamnak gyakran hörghurutja volt, és a füst biztosan közrejátszott ebben, illetve az elhúzódó gyógyulásában. — Miikor füstöl ez a négy délceg kémény? — Általában mindennap délután. Talán van szabadnap is, ezt pontosan nem tudom, mert én még soha nem voltam ebben a moji- ban. Sajnos, vasárnap már reggel befűtenek, és akkor nem lehet kinyitni az ablakokat szellőztetni, mert a friss levegő helyett tömény füst jön be. Engem az elmúlt három év zavart rettenetesen, mert a napsütés helyett gyakran köd és szmog volt, ami társult a mozi füstjével. Néha lementünk a játszótérre, ám azonnal éreztük a bűzt. Egyébként az óvoda és a bölcsőde is itt van a közelben. — Mi lehetne a megoldás? — Ez a széntüzelésű kazán borzasztóan hátrányos. — Adódna más lehetőség is? Közben megérkezik a férj is, aki bekapcsolódik a beszélgetésbe. . — Itt van a gázvezeték, itt van a központi vezetéknek a vége... ! — Vagy két éve bementem a Fáklya moziba — veszi vissza a szót a feleség —, a vezető akkor úgy tájékoztatott, hogy tervezték a felújítását, a fűtés korszerűsítését is, de végül is nem futotta rá, azt hiszem. — Ki tervezte ezt? — A moziüzemi vállalat. Egyébként nem értem, miért üzemeltetik ezt a mozit, „Csúcsfilmeknél” jó esetiben ötven ember, ha van. Különben is, itt játsszák legutoljára a filmeket — mondja a férj. — Ezek szerint az üzemeltetés nem éri meg? — Nem hát. Inkább adnák ki a határőrségnek, többet kapnának érte. — Megmondom őszintén, én évek óta arra várok, mikor lesz a helyén egy lakóépület, az embereknek kell a lakás is — tromfot férjére a fiatalasszony. — Ez itt nagyon szép hely, ellenben elront mindent ez a füstölés, ez a környezetszennyezés, s mindez bírság nélkül. — Van fontosabb az egészségnél? — kérdezi szomorkásán, már az ajtóban Iglai - né. Mit is válaszolhattam volna. A válasz nyilvánvaló. Egy emelettel föntebb, a Polgár családihoz csöngetek be. Itt is van egy kisbaba. — Sokszor kibírhatatlan, amikor a szomszédban befűtenek — kezdi Polgár úr. — Miit tudom én, mivel Jfűte- nek, szénnel, vagy gumival. A kezdéskor jön ez a tömény, büdös füst. Az er.ké, lyen egy héten belül vastag koromréteg van, ha sepri, ha mossa az ember. Ruhát szárítani képtelenség. A szobában gyerekjátékok, és száradó pelenkák az erkély előtt. — A kislányom hároméves. Látja, itt van a ruhaszárító. Benn szárítunk. Csak a sötét rühadarabókat lehet kirakni. Térjenek át központi fűtésre! A környéken minden épületet így fűtenek, még a nagyon régieket is. — Ez a probléma keveseket érint, vágj' közügy? — Itt, a közvetlen szomszédságiban körülbelül hetven családot. Egj'óbként nézzen ki az ablakon, most is úgy okádja a füstöt, mint a 424-es mozdony. — Ez valóban szörnyű. Közben sokasodunk, mert érkezik a feleség a szomszédasszonnyal. ök is panaszkodnak • — Nem kell, hogy az illetékesek itt lakjanak, csak vizsgálják meg a körülmé- nyeket. Tavaly — az Északban megjelent cikkben — a mozi üzemi vállalat igazgatója azt nyilatkozta, hogy el. adnak egy-’két mozit, és ezt korszerűsítik. Megkerestem Vargáékat is, a 4. szám alatt, akik szántén megerősítették a „sorstársaik” által elmondottakat. — Ízlésesen berendezett lakásuk a komfortigényüket — úgy néz ki — teljes mértékben kielégíti. Jól gondolom? — Azért van az embernek otthona, hogy otthonosan érezze magát benne. Azonban a füst ezt elrontja, mert szó szerint, bekúszik ide. Kérjük, változtassanak az illetékesek ezen az állapoton. A levegőszennyezést pedig biztosan nem is mérik, ha mérnék, akkor a műszer sem mutatna mást, mint amit érzünk. Csendesebb, téli, ködös időben „tiszta” szmog minden. Nem is értem, hogy lehet megmaradni a mozi melletti tömbházban, a Melinda u. 1. sz. alatt. Erre én is kíváncsi voltam, ezért átmentem ebbe a házba. HaulLkékat, az orvosházaspárt kerestem. Elnézést kértem a késő esti látogatásért, de telefonjuk nem lévén, cisaik ez a lehetőségem maradt, örömmel fogadtak. — Tűrhetetlen ez az állapot — vág egyből a közepébe a családfő. — Már az induláskor baj volt. Hogy lehetett a mozi mellé tervezni ezt az épületet — a BÁÉV építette —, két és fél méterre a mozitól, ráadásul, a tanács műszaki oszjtálj'án az engedélyt ki is adták. — Mikor adták át ezt a gyönyörű házat? — 1988-ban. Egyébként a „filmszínház” kirí, nemcsak a füstjével a városképből, hanem a külsejével is. — Mennyire füstöli be a lakást a kémény? — Kérem, meg vagyunk füstölve. A kémények alacsonyabban vannak, mint az ablakunk. Egy kétméteres léccel el lehet érni az égjük kéményt. Az uralkodó szél- járás pedig a Tiszai pályaudvar felől van, tehát beterít bennünket a mozi füstje, sőt szikra is kirepülhet a kémén j'bői. Dr. Tiboldi Éva szemész, a feleség: — Szellőztetés előtt mindig megnézzük, befűtöt- tek-e. Az itt lákók nem járnak ebbe a moziba, az a kevés mozinéző máshonnan jön ide. Viszont a füstügyben nagyon sok ember ér in. tett. Kallusné, Kosilk Edit is ebben a háziban lakik. Ö a Vándor Sándor utcai étterem — a Szárnyas — üzletvezétö- nője. Öt az üzletében találtam. ahol nagy a nyüzsgés, sült csirkék, szárnyasok gőzölgő illata száll felfelé. Erről másféle légmozgás jut az eszembe. — Azt hiszem, otthon nem ilyen illat terjeng. — Igen. Hozzánk jön be leginkább a füst, mert az. egyik kémény közvetlenül az ablakunkra „leheli” a füstjét. — Ha el akarná adni a lakását, csöfckentené-e az értékét a szomszéd épület pö- fékelése ? — Nyáron nem, egyébként igen. Zelei Zoltán (Folytatjuk) Siet a természet órája Három hetet siet a természet órája. A szokatlanul enyhe idő már előcsalogatta a korán nyíló vadvirágokat, mindenütt nyílik az ibolya, a kiskertekben kivirágzott az aranyesö," szirmot bontottak a mandula- és a barackfák, a velencei-tavi madárszállókba pedig megérkeztek a legkorábban hazatérő lakók, a hófehér nagykócsagok. A szokatlanul enyhe tél, a korai tavasz felgyorsította a mezőgazdasági munkákat is. Mivel az őszi betakarítás befejezése óta szinte megszakítás nélkül tudtak dolgozni a földeken, mindenütt végeztek a mélyszántással. Bár az idő is, a talaj is megfelelő hőmérsékletű a munkákhoz, még a legkorábban földbe kerülő növények vetésével is várnak a közös gazdaságok. Vélaszutak Egyszer volt, hal nőm volt, volt egyszer egy hatalmas, végeláthatatlan hosszú út,... No, de ez nem mese! Bárcsak a* lett volnál Több mint 40 évvel ezelőtt kitették ennek az útnak az elejére az „egyirányú utca” táblát. Ha akartuk, ha nem, csak ezen az egy úton kellett haladnunk. Sok szépet, biztatót, „Kánaánhoz” vezető dolgokat hallottunk róla. (Na, mára azért kiderült, hagy ezek tényleg csak mesék voltaki) Elkezdtük tehát ezt a min- denklnek egyformán jólétet ígérő utcát építeni. Mór oz utca első harmadánál, felénél járhattunk, amikor az éberebb, előrelátóbb emberek gyanakodni kezdtek ... Hiszen a betonskatulyákkal, a szerény kis házakkal szemben kacsalábon forgó villák kezdtek feltűnni. Ejnyel Mintha nem egészen ebben egyeztünk volno meg az út elején! - mondották. De nem sokáig! Saját érdekükben gyorsan visszahúzódtok egyszerű lakásaikba, vagy éppen az „utcában" nem kis számban létező rácsos ablakú épületek falai mögött tűntek el. Csend lettl Folytatódhatott tovább a békés építő munka, lelkesítő jelszavakkal, az egyéni meggyőzés, ráhatás eszközeivel biztattak bennünket. (Mindezeket a mai terminológiával kényszerítésnek neveznénk.) Az út végéről azonban fogalmunk sem volt. Hogy mi vár ott ránk, mit találunk ott? A bársonyszékekben ülők valamiféle „Kánaánról”, a „hitetlenek" valomi gödörről, szakadékról beszéltek. Az „utca” hangulata egyre romlott t Kezdett elegünk len- ni az egészből. Nem kéne abbahagyni és inkább valami jobban járható utat építeni?! De igen! Eljött végre oz a mesebeli pillanat, amikor kimondták, hogy rossz úton járunk, és az út tovább járhatatlan! Az „utca” elején is kicserélték oi egyirányú ut- tót jellő tablót, helyér« a zsákutca került Na, végre! Fény derült a nagy titokra. Kiderült, hogy *0 éven ót egy zsákutca építésén kellett verejtékeznünk. Egy kis ejnye-bejnye a felelősöknek, de semmi vész, építünk egy újat, és ebben ők is részt vehetnek, ha akarnak. Cljat! De milyet, milyen irányba vezetőt? Választhatunk! Több. mint 50 „fővállalkozó” csalogat bennünket, hogy az ö utcájába menjünk be, azt építgessük. Von tehát gondunk! Mert egyszer már behúztak minket a csőbe, azat egy zsákutcából Most aztán félve lépünk rá bármelyikre. Nehogy újabb <0 év elteltével kiderüljön, hogy most meg egy körforgalmú utót csináltunk! Hogy mi lenne a jó nekünk? Hm! Tarán egy gyönyörű, hatalmas, jót áttekinthető sugárút! Fekete Klóra
