Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-13 / 37. szám

1990. február 13., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 n Kereszténydemokrata Néppárt a múltról, a jelenről és a jövőről E rre a három hasábra a korábbi egyeztető tárgyalásunkon a MAGYAR DEMOKRATA KERESZTÉNY PÁRT VÁLASZTÁSI PROGRAMJÁT SORSOLTUK KI. MIVEL KÖZBEN ELDŐLT, AZ MDKP NEM INDÍT A MÁR­CIUSI VÁLASZTÁSOKON JELÖLTEKET, ÍGY EZT A HELYET AZOKNAK A FÜG­GETLEN JELÖLTEKNEK, VALAMINT AZ ERDÉLYI MAGYAROK MAGYARORSZÁ­GI PÁRTJÁNAK BIZTOSÍTJUK, AKIK AZ EGYEZTETŐ TÁRGYALÁST KÖVETŐEN DÖNTÖTTEK ÚGY, HOGY KÉPVISELŐJELÖLTKÉNT KÍVÁNNAK INDULNI, ILLETVE KÉPVISELŐJELÖLTEKET KÍVÁNNAK INDÍTANI. Mit akar az Erdélyi Magyarok Magyarországi Pártja? Először: igazolni az 1000 éves Erdélynek igaz gazdá­ját. Másodszor: bizonyítani, hogy a magyar uralom alatt a románokat senki nem bán­totta nyelvük miatt. Harmad­szor: amikor Árpád vezér el­indult keletről, sehol nem volt még törvényes határ és Er­délyben sem voltak letele­pedők. A magyarok letele­pedése után lett a neve: Er- délyország. A trianoni szerződés után a románok hozzákezdtek a magyar szervezet megsem­misítéséhez. 1923-ban Te- mesvárott az iskolákban be­vezették a teljes román nyelvű tanítást, habár ro­mán őslakos tudomásunk szerint nem volt. Minden eszközt felhasználtak arra, hogy minél gyorsabban el­érjék céljukat. Például szü­lővárosomnak, Temesvárnak 1920 előtt körülbelül 100 000 A 002-es, miskolci szék­helyű választókerületben kí­ván független jelöltként in­dulni Tóth Gyula, 48 éves, nős, négy gyeimnek édesapja, az Állami Biztosító dolgozó­ja. Nem új számára a kö­zösségi munka, hiszen lakó­bizottsági elnökiként hosszú időn keresztül dolgozott. Ta­pasztalatai alapján fogalmaz­za meg programját: „Füg­getlen jelölt vagyok, csak az önök támogatására számítok, szívesen, felvállalom lakótár­saim gondjait, problémáit. A közösségért, a városért, la­kótársaimért folytatott tevé­kenység nem új számomra.” A 004-es számú választó- kerületben Kiss Imre, 29 esztendős, a Miskolci Köz­úti Igazgatóságban közgaz­dászként dolgozó jelölt is indul, függetlenként, aki nős, és egy gyermek édesapja. Programját a következőik­ben foglalja össze: „Mint miskolci, a vidék egyenjo­gúsításáért szállnék harcba, mert Magyarországot nem jelenítheti csak Budapest. Jelenlegi életszínvonalunk tovább már nem romolhat. Az ennek megőrzéséért foly­tatott küzdelem nem szociá­lis demagógia, hanem a bé­kés fejlődés egyetlen alter­natívája.” A 006-os választókerület­ben indul független jelölt­ként Rabi Ferenc. Harminc­öt éves, Sajóecsegen szüle­tett, Sajószentpéteren él, népművelő. Nős, két gyer­meke van. Életének megha­tározó élményeit a család­ból, az ifjúsági közösségek­ből, a bányászoktól, a sport- barátoktól merítette. Szeret­ném elérni — mondja —, hogy: „Olyan jogállamban éljünk, amelyben senkinek nem kell félnie. Mindenfaj­ta diktatúra eltűnjön, akár­csak az indokolatlan kivált­ságok, a korrupciók és a bü­rokrácia. Olyan szociális pi­acgazdaság alakuljon ki, amely tulajdonosi érzésre építve piaci árakhoz, piaci béreket és piaci nyugdíjakat tud biztosítani.” A 008-as számú választó­kerületben az edelényi szék­helyű területen indul függet­lakosa volt. Ebből 6Ö száza­lék magyar, 30 százalék né­met, 10 százalék egyéb nem­zetiségű, 1989 vége felé ez az arány már: 70 százalék román (!), 20 százalék ma­gyar, 10 százalék német. Az Erdélyi Miagyarok Ma­gyarországi Pártja azért.ala- kult meg, hogy megszűnjön az erdélyiek szenvedése. Ar­ra kérjük Magyarország né­pét Isten és a haza nevé­ben, hogy négy képviselője­löltünk kapjon annyi szava­zatot, amivel bejuthatunk a magyar Parlamentbe. Pár­tunkat gyűlölet és bosszú nélkül akarjuk képviselni, főleg diplomáciai úton. Ma­gyar őseink védték Nyugat- Európát a töröktől, a tatár­tól, a magyarokat senki nem védte. Az első világháborút ránk kényszerítették, a má­sodikat szintén. Az erdélyi­len jelöltként Bartók Lajos, 42 éves, végzettségét tekint­ve Igazgatásszervező, beosz­tását tekintve a Szendrő Nagyközségi Közös Tanács elnöke. Nyilatkozata szerint: „Edelény és vonzáskörzete, a bányavidéken élők életkörül­ményei egyre elviselhetetle­nebbek. Ezen egységes fellé­péssel, összefogással, nem engedve érdekeink megosz­tását — változtatni, tenni kell. Bizalom esetén én a térség és lakói érdekében kívánok dolgozni, szándéko­zom ügyüket tisztességgel szolgálni.” Ugyancsak’a 008-as számú választókerületben indul független jelöltként Nagy Lajos, 47 , éves népművelő, nős, három gyermek édesap­ja, a kurityáni művelődési ház igazgatója. Teendői kö­zött fogalmazza meg: „A gazdasági helyzet 'stabilizá­lását. Az 1990. év első fél évében átgondolt energiapo- litiikai kormányprogram kell. Olyan rugalmas árpolitika kialakítására van szükség, amely követi az inflációt. Üj, környezetkímélő munka­helyek kialakítására van szükség. Biztos megélhetést teremtő nyugdíjrendszer ki­alakítására van szükség. Sürgetem a családi pótlék költségfedezetet 'biztosító rendezését, az ingyenes ok­tatásnak közép- és felsőfo­kú szinten való biztosítását.” A 009-cs választókerület független jelöltjeként Matisz Károly, hidasnémeti lakos kéri a választópolgárok tá­mogatását. Programja lé­nyegét a következőkben fog­lalja össze: „A fő alapel- vem és kiindulási pontom: A haza bajban van, a leg­fontosabb, hogy becsületesen dolgozzunk, mert csak így boldogulhatunk. A Parla­ment is elsősorban a haza, a nép sorsa jobbra fordítá­sának, boldogulásának szín­tere legyen. Támogatom egy demokratikusan szerveződő és működő államszervezet kialakítását, a piacgazdasá­got, a többpártrendszert (de nem a marakodást), és a fő célom: mindent elkövetni, hogy a többszörösen hátrá­eknek nagy fájdalma van, segítsünk nekik hitben és magyar kultúrában. Kérem, a nevükben, szavazzanak az Erdélyi Magyarok Magyar- országi Pártjára! Ha ‘meg­mozdult az ország népe a segítésben, bízunk benne, hogy pártunkat is segítik a kopogtatócédulákkail. Cím: Miskolc, Rákóczi u. 14. Jelöltjeink: 001. számú választási kör­zet: Kakuszi Vilmos, ny. asz­talosmester. 002. számú Vk.: Teodoro- viits Zoltán, asztalos kisipa­ros. 003. számú vk.: Boncsér László, építésvezető. 004. számú vk.: Krisztián János, ny. mérnök. Kakuszi Vilmos az BMMP vezetője nyos helyzetben levő Abaúj legalapvetőbb gondjai mii előbb megoldást nyerjenek.” A 012-cs, Leninváros szék­helyű választókerületben dr. Rácz Antal, Mezőcsáton dol­gozó, 38 éves körzeti orvos „kétszeresen független” je­lölt. mert egyetlen párthoz sem tartozik, és nőtlen is. Ügy látja: „Társadalmunk .súlyosan beteg. Vérátömlesz­tésre van szüksége. Orvos vagyak. Kérem: szavazza­nak rám 1 Nem voltam, és nem is vagyok politikai párt­nak tagja. Elvemként hir­detem, ne kelljen- politikai párthoz tartoznia ahhoz, hogy állampolgári jogait ér­vényesíteni tudja.” ★ A HAZAFIAS VÁLASZTÁSI KOALÍCIÓ jelöltjeként indul a 009-es választókerületben Gulyás János, nyugdíjas könyvtárigaz­gató, abaújdevecserl lakos, aki 65 éves, nős és 3 gyermek édes­apja. Tennivalóit így fogalmaz­za : „Visszaszerezni méltó rang­ját ennek a tájnak, amit mél­tatlanul megfosztottak tőle. Visz- szaadni a falunak a területi ön- kormányzatát, önálló gazdálko­dását, megszüntetni a kényszer hatására kiépült körzeti rend­szert. A névtől megfosztott mű­velődési lehetőségeket újra fel kell éleszteni, minden telepü­lésnek vissza kell adni legalább az alsőtagozatos iskolát, jól meg­fizetett pedagógusokkal, könyv­tárral, művelődési házzal. Olyan társadalom kell, amely a való­ságos értékeken nyugszik.” ★ A POLITIKAI FOGLYOK SZÖ­VETSÉGE jelöltjeként kéri a választópolgárok támogatását Komjáti János. Programját a következőképpen foglalja össze: „Elkésetten ért az a megtisztel­tetés, amellyel a Politikai Fog­lyok Országos Szövetsége méltó­nak talált és kitüntetett azzal, hogy jelöltként indít az első, remélem szabad választáson. Ti­zedik gyermekként születtem 1928-ban, Nyékládházán. Testvé­reim mind fizikai dolgozók vol­tak. Az én eredeti szakmám nyomdász volt. 1951-ben az AVÖ tizenötödmagammal letartózta­tott a demokratikus államrend elleni szervezkedés miatt. Tiz évet kaptam. 1956 után legfiata­labb testvéremet kivégezték. Méltó helyén, a 301-es parcellá­ban nyugszik. Magam választot­tam a 004. számú választókerü­letet, úgy érzem, a jogot, a sza­badságot, a nyugodt megélhe­tést akaró munkások bennem bizalommal fellelhetik hiteles és hú képviselőiket, aki soha nem hazudott, és nem hazudik és nem is fog.” i A MÜLT A Kereszténydemokrata Néppárt 1944 őszén szerve­ződött meg ténylegesen po­litikai pártként, de vezetői már korábban bekapcsolód­tak az ellenállási mozga­lomba, és Barankovics Ist­ván a legnehezebb időikben, a német megszállásig főszer­kesztője volt a Magyar Nem­zetnek. A vesztett háború után persze egyre szaporodott az egymást igazoló antifasisz­ták tábora, rengetegen to­longtak a demokrácia kör­nyékén, és a sajátosan ér­telmezett. demokrácia jegyé­ben minden eszközzel igye­keztek' megakadályozni a keresztény világnézet mel­lett elkötelezett, párt politi­kai működését. A Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front pártjai ön­magukat tekintették az új magyar demokrácia kizáró­lagos letéteményeseinek. Rá­kosi Mátyás — aki aztán tetteivel igazoltan, valóban felkent bajnoka volt a de­mokráciának — azzal, utasí­totta el a KDNP hivatalos bejegyzését, hogy ez a párt lényegében a régi reakciós Keresztény Párt, csak most odabiggyeszti a neve elé a demokrata jelzőt, és zászló- bontása esetén nem a de­mokrácia kibontakozását se­gítené elő, ellenkezőleg: „a reakciónak demokratikus köntösben való megerősíté­se” lenne. Szaikasits Árpád sem maradt le a demokra­tikus érvelésben, és kijelen­tette: „semmiképpen sem volna híve annak, hogy a demokrácia légkörében tág bozót keletkezzék, amelyben lesipuskások vadásszanak a demokráciára, brigantik fész­keljék be magukat, és döf- . ,jék le azt a demokráciát, amelyet nehéz áldozatokkal sikerült kivívni a Vörös Hadsereg segítségével”, de Tildy Zoltán és Erdei Fe­renc is szépen verte a de­mokrácia hamis dobját, egyedül Teleki Géza támo­gatta a párt hivatalos elis­merését. Ilyen előzmények után csak a kékcédulás biztosíté­kokkal meghirdetett 1947-es választás biztosította az első lehetőséget a hivatalos fel­lépésre, akkor is csak meg- fcurtított. Demokrata Nép­párt elnevezéssel. A párt hihetetlen gyorsa­sággal szerveződött meg a választásra, a gyűléseken ezres tömegek találták meg elveszni látszó hitűket, Ba- rankovics István 1947. au­gusztus 10-én Győrben mondta el a párt részletes programját tartalmazó nagy­hatású beszédét, amelynek az a meghökkentő érdekes­sége, hogy ma is elmondhat­ná, annyira időszerű és való­jában azon mérhető le, hogy mit vesztettünk és mulasz­tottunk el 42 év alatt. A választási eredmény nemcsak a magabiztos Rá- kosiéhat, hanem még Ba- rankovicsékat is meglepte: 820 453 szavazattal, és 16,4 százalékkal, a kék cédulák­kal is csak 22,3 százalékot szerzett Magyar Kommunis­ta Párt mögött az ország második, és az ellenzék leg­nagyobb pártja lett. De az igazi nehézség csak a választások után követke­zett. A párt következetesen vállalta a programját, hatá­rozott nemmel szavazott a száznál több munkást foglal­koztató ipari üzemeket ál­lamosító törvényjavaslatra, és ugyancsak ellene szava­zott az egyházi iskolák ál­lamosításának, tehát nem­csak hirdette, hanem szava­zatával támogatta a magán- vállalkozást, és küzdött a ma szinte mindenki által visszaállítani kívánt, nagy­múltú egyházi iskolák meg­szüntetése ellen. A párt sorsa nem lehetett kétséges: kíméletlenül szétverték. Kérkedés nélkül állíthat­juk, hogy a KDNP büszkén hivatkozhat a történelmi múltra, mert a parlament­ben az utolsó pillanatig egyedül és bátran szembe­szállt az erőszakkal és a ha­talmi tébollyal. Az erősza­kos felbomlasztás után sem akadtak képviselői és veze­tői között szolgai "behódo­lok és árulók, inkább vál­lalták a megalázást, a meg­torlást, az állásnélküliséget, és az árulás jutalmaként egyikőjükből sem lett mi­niszter, miniszterelnök, vagy köztársasági elnök, sőt a „Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának” elnöke sem. A JELEN A múlt romjain, a jelen lehetőségei között, és a jö­vő reményében a párt régi vezetői és a keresztény esz­mék mellett, elkötelezett fia­talok megfontoltan és talán lassan kezdtek hozzá a tör­ténelmi múltú párt újjászer­vezéséhez. A megfontoltsá­got indokolta a korábban kiállt számtalan megpróbál­tatás, a lassúságot pedig a tárgyi feltételek kezdeti hiánya. A szervezés nem járt nagy zajjal, nem jelentkeztünk szenzációs leleplezésekkel, nem árasztottuk el a sajtót izgalmas hírekkel, hanem a nagy lármában türelemmel és csendesen kezdtünk hoz­zá a munkához. A programot nem volt ne- .héz megtalálni, hiszen a történelem furcsa fintora révén, apró kihagyásokkal, és némi hozzátoldással szin­te teljes egészében felhasz­nálhattuk jogelőd pártunk 1947-ben meghirdetett rész­letes programját. A teljesség igénye nélkül, csupán néhány mondat az akkori programból: „A Nép­párt a keresztény államesz­mét akarja szolgálni.” „Vi­lágnézeti párt vagyunk.” „Világnézetünk a keresz­ténység.” „Politikai eszmény­képünk a szabadság és egyenlőség elvű demokrá­cia.” „Alkotmánybíróságot!” „Az egyéni kezdeményezés és a vállalkozói szellem ér­vényesüljön!” „A kisbirtok, a családi ház, a kisipari munkaeszközök és a kiske­reskedelmi berendezések vé­delme”, de sorolhatnám to­vább azokat az ésszerű kö­veteléseket, amelyeket 42 évi késéssel, most szeretnénk megvalósítani. Az ország állapota hason­lít az 1947-eshez, vagy talán még rosszabb, és a gazdasá­gi csődöt csak fokozza az erkölcsi válság, a keresztény értékek elpusztítása. A KDNP ezért hiszi és vallja, hogy erkölcsi megúju­lás nélkül nincs gazdasági fellendülés, és főleg ebben a szilárd hitében különbözik a többi párttól. Az infláció megfékezésé­nek, a struktúraváltásnak, a piac élénkítésének, a mun­kanélküliség leküzdésének módszereit Nobel-díjjal ki­tüntetett közgazdászok már felfedezték, sőt a gyakorlat­ban sikerrel alkalmazták, ebben a vonatkozásban va­lójában egyik pár.t sem tud újat mondani. A jó törvény is hatástalan marad azonban megfelelő alkalmazók nélkül, és ezért tulajdonítunk dön­tő jelentőséget a gazdasági megújulásban az emberi té­nyezőnek. Először az emberek egy­máshoz és a társadalomhoz kötődő eldurvult viszonyát kell rendezni, az ügyeske­dők meggazdagodásával szemben, az értéket termelő minőségi munka tisztességes díjazásának feltételeit meg­teremteni és visszaállítani az érteimiségellen'es légkörben kikezdett igazi szakembe­rek méltó megbecsülését. Ki kell zárni a korábbi párt­kontraszelekció helyébe lé­pő hatalmi, pártérdekekkel motivált új kontraszelekció létrejöttét. Többször elmondtuk és le­írtuk. hogy pártunk a ne­vében hordja a jellegét, mert a keresztény eszmék elkötelezettje, a népfelsé­gen alapuló demokráciát, és az osztályban: helyett a tár­sadalmi feszültségek, igazsá­gos feloldását kívánja. A Magyar Katolikus Püs­pöki Kar nyilatkozata utal arra, hogy „vannak olyan politikai irányzatok, ame­lyek csak látszatra képvise­lik a keresztény erkölcsöt, és csak pártpolitikai céljaik szolgálatában emlegetik a keresztény elveket.” Örömmel vesszük, ha bár­melyik politikai párt keresz­tény elveket vall, ugyanakkor sajnálatosan nincs tudomá­sunk más olyan keresztény politikai, pártról, amelyik nemcsak a nevével, hanem a múltjával és az elszenve­dett megtorlásokkal bizonyí­totta volna világnézeti elkö­telezettségét, és állítólagos nagy taglétszáma ellenére vállalná á választási meg­méretést és a rá váró par­lamenti küzdelmet. A JÖVÖ Az önmagukat nagynak tartó pártok már vidáman, előre „isznak a medve bő­rére”, elsöprő választási si­kerre számítanak, osztják a hatalmat, a KDNP-t nem tekintik figyelemre méltó tényezőnek, olyan sötét ló­nak, vagy inkább alacsony növésű póninak tartják, amelyik nemhogy a célegye­nesbe nem fordul majd be, hanem még a pályára sem tud beügetni, A jóslatok és várakozások kísértetiesen hasonlítanak az 1947-es választási helyzethez. Szerénységünk és józansá­gunk alapján nem számí­tunk ugyan az akkorihoz hasonló - eredményre, de a választás után Barankovics István szavainak megismét­lésével szeretnénk elmonda­ni: „világos tudatában va­gyunk annak, hogy a sok százezres tömeg nem a Nép­párt vezetőire, hanem a szo­ciális és demokratikus ke­resztény állameszmére sza­vazott.” Ezen a választáson sem hatalomhoz, hanem a keresz­tény világnézet képviseleté­ben csupán szóihoz, lehető­séghez szeretnénk jutni. Nem teszünk felelőtlen ígé­reteket, és bármilyen vá­lasztási siker a számunkra nem győzelmet, hanem foko­zott felelősséget jelent. A híd Európához önmagá­ban is tetszetős jelszó, de a hídhoz erős láncszemek és kapcsok kellenek. A KDNP rendelkezik a hídépítéshez szükséges eszközökkel, szá­mára a Nyugaton működő, és a kormányzásban részt vevő kereszténydemokrata pártok jelentik a láncokat és kapcsokat. Az említett pártok ismételten kifejezés­re juttatták, hogy egyedül a KDNP-t tekintik hiteles magyar testvérpártjuknak, és nemcsak eszmei támogatást hajlandók nyújtani, hanem tevőleges részvételt vállal­nak a hídépítésben. A KDNP egyértelműen azt szeretné, ha a választá­soknak a sokat szenvedett magyar nép lenne az igazi győztese, és nem a párthar­coktól szabdalt, hanem a gazdasági fellendülés felté­teleit megteremtő és hasznos, jó törvényeket alkotó parla­ment jönne létre. Független jelöltjeink

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents