Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-10 / 35. szám

1990. február 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 ÉM sport Csak röviden... BERLETARUSÍTAS. Di­ósgyőrött február 12-én, hét­főn kezdik meg az idei esz­tendőre szóló bérletek árusí­tását. Az érdeklődők március 2-ig szerezhetik be a belé­pőket. A klubhelyiségben munkanapokon 13—17 óra között állnak a szurkolók rendelkezésére. ELMARAD a vasárnapra kisorsolt férfi (BÉV SC— Kiskunfélegyháza), illetve női (Borsodi Kinizsi—Pos­tás) élvonalbeli asztalitenisz csapatbajnoki mérkőzés. Az országos szövetség ugyanis módosította a sorsolást, s a program alaposan megválto­zik. A mérkőzések időpont­járól természetesen tájékoz­tatjuk a sportág barátait. A tavasz tizenkét pillanata „Eliink most tornyosul az akadály ... teremlabdarúgó-torna. A miskolci városi sportcsarnok­ban ma és holnap egyaránt 0 ára 30-tál, harminc mér* kőzést tekinthetnek meg a né* zök. Képünk a tavalyi tor­nán készült. Legördült a függöny az él­vonalbeli férfi röpLabdabaj­nokság első felvonását kö­vetően. Idézzük fel, hogyan szerepelt, milyen eredmény­nyel zárta a ,.menetet” a megyénket képviselő Kazinc­barcikai Vegyész gárdája. 12. KVSE 18 14 4 47-18 32 Ha valaki , nem tudná: a kék-sárgák tót éve kerültek másodszor a legjobbak kö­zé. Tavaly különösebb gond nélkül kapaszkodtak meg, erre a szezonra emelték a mércét. Célul tűztök csapa­tuk elé, hogy harcolja ki a felsőháziba, azaz a legjobb 10-be jutást. Az úton ehlhez az első lépést jó irányba tették meg, ugyanis február 25-től résztvevői a rájátszás­nak. („Felülről” a Fabulon— Vasas és a Duniaferr, „alul­ról” a Szolnoki Vegyiművek és a KVSE érkezett a senki földjére, hogy megvitassák és eldöntsék, kiket illet a 2, magasabb minősítéssel járó hely.) Ne higgye azt senki, hogy Barcikán elégedettség honol! Dudás András vezető edző úgy fogalmaz, hogy egyelő­re semmi ok a dínomdánom- ra, hiszen a társaság semmi rendkívülit nem produkált. Pontosabban fogalmazva: ezt várták tőlük a klub és a szakosztály irányítói, a szur­kolók, s maguk a játékosok is azért munkálkodtak, hogy görgessék maguk előtt, a hegynek fel, azt a bizonyos követ. Persze, azért nem ment minden magától értetődő módon. Maga Dudás is megf' ingott, olyannyira, hogy a téli szünetben egészen ko­molyan fontolgatta a félre- állásit. — Semmiféle összeütközés- ne, nézeteltérésre nem kell gondolni — idézi fel a tör­ténteket a szákvezető. — Arról volt szó, hogy az együttes tagjai nem tettek meg mindent a siker érde­kében. Edzettek, gyakorol­tak, de valahogy visszafogot­taknak mutatkoztak. Márpe­dig a szememben nincs an­nál nagyobb bűn, amikor egy közösség nem él az előt­te adódó lehetőséggel. El lehet bukni, ez benne van a játékban, de csak akkor néz­het az ember a tükörbe tiszta lelkiismerettel, ha tud­ja, hogy mindent megtett a siker érdekében. Nos, az őszi idényben nálunk ezen a területen jelentkeztek gondok, ezért meditáltam. Végül maradtam, mert edzőt ugyan talált volna a klub, de úgy éreztem, becsülete­sebb dolog, ha együtt igyek­szünk eljutni a célig. A foly­tatásra egyébként is teljesen más felfogásban készültek röplabdázóink. Ebben valószínűleg az a tény is szerepet játszott, hogy tudták: egyetlen bot­Kiss Zsolt (jobbra) akcióban ... A borókaiak kulcsembere so­káig sérülés miatt hiányzott. A folytatásban sok múlhat telje­sítményén. lást sem engedhetnek meg maguknak, mert elúszhat az esély. Nos, a félsz olykor jó tanácsadó, de korántsem ez magyarázza, hogy mind az öt találkozójukat hozták, s közben egyetlen (!) játszmát veszítettek. Egyedül a cso­port élén végzett Szolnok rabolt tőlük — igaz, ebbe a barcikaiak is besegítettek ... Egyébként a KVSE rop- . pant balszerencsés idény kö­zépén jár. Vegyük csak sor­ba a hátráltató tényezőket! — a bajnokság előtt az egykori válogatott Szabó Zoltántól fegyelmi úton kö­szöntek el; — Kiss Zsolt lábtörése miatt hónapokat hagyott ki; — alig gyógyult meg Kiss, Pálinkás Attilának, az egyik legjobb formában lévő já­tékosnak tört el a keze; — a napokban Nagypál Ferencet műtik a Sportkór­házban, a térdén egy csont­szilánk jelent „akadályt”; — Tóth Tibor magánvál­lalkozást szeretne létrehozni, s töri a fejét, hogyan tudja összeegyeztetni az edzések látogatását a saját megélhe­tését biztosító tevékenység­gel; — a sort az teszi teljessé (?), hogy Mezei felvételi előkészítőre jár, s ameny- nyiben Nyíregyházán foly­tathatja tanulmányait, egé­szen biztos az újabb vér- veszteség. ízelítőül alighanem ele­gendő a felsorolásból. Ezek ismeretében megkockáz­tatható: a csodával ér fel az eddigi helytállás. — Azt is érdemes meg­említeni, hogy a közelben képtelenség megfelelő edző­partnereket találni — ma­Harmadszor a Polimer Kupáért Sport és gazdaság Olcsó árak, állandó „vevők”, szállodaálmok Sport és gazdaság felcimű sorozatunkban azt vizsgáljuk, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben, a pénztelenség időszakában képes-e talpon maradni szőkébb pátriánk sportmozgalma. Eddig a szakszövetségekről, az egyesületekről, a sportegészségügyi in­tézetről és egy DSE-ről irtunk. Ezúttal egy intézményt, az encsi városi sportcsarnokot (és uszodát) vettük górcső alá. Segítsé­günkre volt Kárpáti Gyula igazgató és Csernai Endre sportfel- ügyelő. A négyfordulósra terve­zett jégmotoros Polimer Ku­pa harmadik felvonására va­sárnap Miskolcon kerül sor. A műjégpályán este 6 óra­kor kezdődik a vetélkedés, amelynek külföldi vendégei ; is lesznek. Szakos István, a rendező Borsodi Építők Vo­Ián SC edzője elmondta, hogy két osztrák sportoló is je­lentkezett, szívesen látják őket, részvételük ugyanis szí­nesíti a mezőnyt. Emlékeztetőül idézzük fel, hogy ? Kazincbarcikán lebo­nyolított első fordulóban a gyarázza Dudás. — Kétszáz kilométert kell utaznunk, hogy a fővárosban mérlegre tegyük magunkat, örökösen edzeni ugyanis képtelenség, közben olykor szükséges egy- egy „átvilágítás”. S az sem a mi esélyeinket növeli, hogy kevesen vagyunk. Leg­alább két-három, erősítést jelentő sportoló keltene, mert jelenlétük ösztönző ha­tást fejtene ki, nagyobb len­ne a harc a csapatba kerü­lésért. Mostani összetéte­lünkben sem vagyunk gyen­gék, de elég néhány várat­lan sérülés és vége az álom­nak ... Miben rejlik a KVSE ere­je? Nos, magas csapatnak számít, s elég jól nyit. Már­pedig az ellenfél egyszerű labdáinak hárításából indul­hat a lavinaszerű akció — s ebben jónéhány figura ját­szik fontos szerepet. Ugyan­akkor az edző is pontosan tisztán látja, hogy a fogadá­sokban, valamint a mezőny­munkáiban van mit javulnia az együttesnek. Mostanság persze legfeljebb a finomí­tásra, a csiszolásra nyílik mód, az előttük álló felada­tok mást nemigen tesznek lehetővé. Dudás azt sem rejti véka alá, hogy jó húzásnak bizo­nyult a két csehszlovák já­tékos szerződtetése. Pavalek talált rá gyorsabb ütemben a barcikaiak ritmusára, de Tomis is egyre jobb, s erőn­létileg is rengeteget javult. Ök ketten még másfél évig állnak a kék-sárgák rendel­kezésére. A szakvezető nem tart attól, amit itt-ott már suttognak (milyen érdekes: ha valahol beindul a szekér, azonnal verbuválódik az el­lentábor, amely rémhíreket terjeszt és pusmog szakadat­lanul. Hiába, Magyarorszá­gon élünk...), biztos abban: a röplabdázók nem azzal kelnek és fekszenek, hogy közben azt számolgatják, kell-e nekik a felsőház? Együtt határoztak, együtt akarnak célba érni! !— A február 25-ei folyta­tásig még van egy kis időnk — latolgat Dudás. — A múlt héten könnyítettem az ed­zésmunkán, mert fáradtsá­got észleltem. Hamarosan azonban ismét magasabb se­bességi fokozatba kell kap­csolnunk, mert az ellenfelek sem alszanak. Nem féltem a csapatot. Az igazi nagy fel­adathoz képes felnőni, előt­tünk pedig most tonyosul az akadály. Át akarunk jutni rajta. Ha a hazai mérkőzé­seinket hozzuk, s egy-két ta­lálkozót elcsípünk idegen­ben, akkor feladjuk vetély- társainknak a leckét, fájjon az ő fejük ... Kazincbarcikán mostan­ság úgy számolják a tavaszt, hogy az 12 pillanatból áll. Ennyi összecsapást játsza­nak, erre koncentrálnak, számukra csak ez a fontos. Tökéletesen érthető. Doros László miskolci Hajdú, a népkerti másodikban pedig a debrece­ni Adorján bizonyult a leg­jobbnak, így teljesen nyílt a viaskodás végkimenetele. A miskolci versenyen egyéb­ként mindenki indul, aki szá­mít. — Hogy áll a csarnok „szénája”? — kérdeztük az igazgatótól. — Tavalyi számokról, ösz- szegekről beszélhetek, mert azt még nem tudjuk, hogy mit hoz az idei esztendő. Szóval nyolcmillióba került az üzemeltetés. Ebből 6 mil­liót vitt el az uszoda. — Kiadásaikra a városi tanácstól kapták a pénzt? — Az átutalásról a testü­let intézkedett. A megyei tanács ötmillióval segített be, a helyi tanács pedig 2 milliót tett hozzá. — Ez összesen hétmillió. Egy hiányzik .. . — 1989-ben ennyit termel­tünk ki. — Tételesen? Pénzt csináltunk jegybe­vételből, tanfolyamokból, úszásoktatásból, terembérlet­iből, kulturális programok­ból. — A csarnokot és az uszo­dát használják az iskolások, továbbá az encsi városi sportegyesület tagjai is. Tu­domásunk szerint térítés nél­kül ... — Valóban. Az iskola ta­nácsi intézmény, meg a sportcsarnok is az. Egyik zsebből a másikba ... A gya­korlat ésszerűbb, mert a ta­nács közvetlenül minket do­tál, azaz fedezi a kiadásain­kat. Ami pedig az ingyenes­séget illeti: annak idején a sportcsarnok és később az uszoda is jelentős itársadalmi összefogásból valósult meg. Akkor azt hirdettük: akik besegítenek, később ne fi­zessenek. Nos, aki á-t mon­dott, mondjon b-t is. — Vállalatok, üzemek, egyesületek? — Akad egy-ltóttő. Ál­landó „vevőink”. Mégsem kérünk tőlük egy fillért sem. — Ilyen tehetősek? — Nem erről van szó! Konkrét példával: együtt­működési szerződést kötöt­tünk a BUBfV encsi gyárá­val. Jöjjenek, focizzanak, kézilabdázzanak! Szeretet­tel várjuik-látjük őket. csak az időpontot kell egyeztet­niük. Mit adnak cserébe? Felújítanak, karbantartást végeznek. Azt hiszem, hogy mindketten jól járunk. Az egyesületekről annyit: a vá­rosi klubon kívül jó viszonyt alakítottunk ki a Kazinc­barcikai Sütőipari Kinizsivel, a Miskolci Spartacusszal, a Borsodi Bányásszal. Több tornát szerveztek már ná­lunk. — Rangosabb események, nemzetközi viadalok? — Nem tagadom: szükség lenne rá. A fizetős meccse­ket viszont lehetetlen meg­kaparintani. A külföldi me­nők megállnak Budapesten, nemhogy Encsre, de Mis­kolcra sem szívesen utaznak, így azt hiszem, nem rúgunk „labdába”. — Mennyit kémek azok­tól. akik az uszodát látogat­ják? — Szinte jelképes össze­get! — vette át a szót Csar- ni Endre. — A gyerekek, diákok, nyugdíjasak 15 fo­rintot fizetnék egy napra. Ugyanez a felnőttek eseté­ben 25 forint. Az éves bér­let 2750-be kerül, ha el­osztjuk, akkor ez napi 9 fo­rint. Árainkat csak a vég­ső esetben fogjuk emelni, mert nem az a célunk, hogy az uszoda üresen ásítozzon. — ... és hogyan festenek a csarnoki árak? — Húsz—harminc forint­nál többet még nem kér­tünk. Ezt persze sportren­dezvényre értem. Ha a Neo- ton Família lép fel, termé­szetesen magasabbak az áraik. — A kép idilli. — Tagadhatatlan, hogy ed­dig nem akadtak gondok, nehézségek. Reméljük, hogy áz állam — lehetőségeihez mérten — ezután is támo­gatni fogja a testkultúrát, azon belül .pedig a mi szem­pontunkból sorsdöntő isko­lai és tömegsportot. — A csarnokból érkezé­sünkkor gyerekzsivaj szűrő­dött ki. — Reggeltől estig telt ház van — folytatta Kárpáti Gyula. — Hozzánk járnak a gimnáziumból, a szakmun­kásképzőből, a Kazinczy és a Petőfi Általános Iskoláiból. Kollégáimmal — 22-en dol­gozunk a csarnokban és uszo­A totales titkolózás után elő­ször néhány hónapja tört meg a jég, Akikor kezdtek fenteb­ben ten. i a fáltyllat a keletnémet sportolok is az NDK-beli ck>P- pi ngrejitetmekröl. Az elmen éké _ lés! hullám” természetes velejá­rója volt. hogy az additg tlyen- olvan okból, többnyire félelem­ből hallgatóik külföldön már ki- nyiibották szájúikéit, s végre kd- d'erüIhete.trt: a keletnémet ..sport- csodákban'” azért a doppingnak is szerepe vollt, .. Persze, a vallomások a lelep­lezések nem feltétlenül. s nem is mindenki esetében valósaik, még pantcosabban: a legritkább esetben bizonyithaáóak. A kér­dés azonban ügy is feltehető: hacsak nincs valamiféle szemé­lyes bosszúvágy a háttérben, miért ne mondanának igazait azok. atkák készek nem csupán társaik, hanem saját múittjukat is bevallani'? Példám azért, mert úgy érzik, túlságosan is sokáig hailiigaltitalk, de most már beszélniük kell. Az imént vázol t folyamatba illeszthető a-z a nyilanikozait, ame­lyet a minap adotit az olasz Gazette del to Sportnak egy vi­lághírű bobos. az NDIÍ-ból az NSZK-'ba távozott Steffen Grummlt. A négyesben világbaj­noki aranyérmet nyert sportoló interjújából a DPA hírügynok­dában — azon vagyunk, hogy a velünk szemben tá­masztott igényeknek maxi­málisan megfeleljünk. He­tente többszáz diákat foga­dunk! Tavaly 1200 encsi és vonzáskörzeti gyerek ismer­kedett az úszás alapjaival. — Napjainkban minden költségvetésből gazdálkodó létesítmény igyekszik segíte­ni önmagán. Milyen terveket szövögetnek? — A nyolcmilliós költség- vetésünknek a 12—13 száza­lékát teremtettük elő saját forrásból. Ezzel magától ér­tetődően nem vagyunk meg­elégedve. Ha többet csiná­lunk, enyhítünk a tanács gondjain. Büfét alkarunk nyitni, reklámtevékenységbe kezdünk, továbbá „álmo­dunk”. Egy 30—50 főt befo­gadó szállóról, de inkább vendégszobásról. Az igazgató, hogy szavai­nak nyomatéket adjon, bejá­rásra invitált. A sportcsar­nok és az uszoda közötti át­járót olyan alapokkal látták el, hogy képes legyen egy majdani emelet megtartásá­ra. Oda szeretnénk szobákat „rajzolni”. Az elképzelés tet­szetős, merész, arra persze nem mernének mérget ven­ni, hogy valóság lesz belőle. Mindenesetre mozgolódnak, serénykednek. Mert azt mondták, hogy a 20X40 mé­teres sportcsarnok, az iga­zán szép, tágas-fényes uszo­da, továbbá a komplexum­hoz tartozó szabadtéri léte­sítmények önmagukat kínál­ják. Például edzőtáborozás­ra, alapozásra. „Csak” szál­láslehetőség kellene. Elfo­gadható áron. Ha az álamból valóság lesz, a nagycsapatok számá­ra is vonzóvá válik az encsi sportliget. Ez a bizonyos vonzódás pedig eevet jelent­het a forintok csörgedezésé- vel. Kolodzey Tamás sóg most közösít újabb részlete­ket, a melyek a keletnémetek doppingolásával fagia'likoznak. A legváratlanabb Grummtnak az a bejelentése. hogy világbajnok társai közül' a ma i-s aktív Wolfgang Hoppe ugyancsak elő­szeretettel vett igénybe illegá­lis gyógyszeres segítséget. Egé­szen koniknébao — hangzik Grummt vádja — az azóta Olimpiait bajnoki elmet is szer­zett Hoppe anaboütkus szferoi- dbt használt. — Tuditaim, s láttáim is, hogy mit szed. a csapatorvos Turina- bolt adott neki, nékem és a többieknek is — emlékezett vissza az i985-ös VB-igy özeimet megelőző időszakra Grummt. — Iga'zjtaüan' a vád' — repli­ka zott a St. Moritzban tartóz­kodó 32 éves Hoppe, aki a hét végén a négyesboboik svájci vi- HáEbtajmoksáigán’ is érdé Italt. — Márcsak azért is hamis Grummt állítása', ment 1983 öta aligha­nem engem szólditoiitalk a leg­többször doppingvizsgálatra, de egyetlen .alkatommal sem vol­tam pozitív, merthogy nem is lehettem az! Ellene vagyok az anabolikáknak, az illegális meg­segítésnek. Viszont van egy ja- vaslhtom: ha Grummt azt mond­ja-. hogy ő doppingolt, akkor vegyék vissza tőle az érmeit... Német doppingvádak: pro és kontra Megkezdődött a Borost Kupa...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents