Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-08 / 33. szám

1990. február 8., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Kif- akarnak lapátra fenni? Tudom, a most foilyo vá­lasztási propagandában a lapnak az is feladata, hogy a különböző pártok fizetett hirdetéseit megjelentesse. Tisztában vagyok azzal is, hogy ezek tartalmáért min­dig az adott pártok a fele­lősök. Mégis megdöbbentett és mélységesen elkeserített a csütörtöki (február 1.) lap­ban megjelent MDF-hirdetés. Bár a szöveg első pillanat­ban megszokottnak tűnik: „Március 25., a tavaszi nagy- takarítás napja.” Eddig egy ilyen mondat után legfeljebb a Közterület-fenntartó Vál­lalat aláírása szerepelt, hir­detve, hogy ócska, kiszupe- rált, megunt tárgyainkat összegyűjtik, elszállítják. Ezúttal azonban az aláíró a Magyar Demokrata Fórum, így a mondat egészen más tartalmat nyer, s fenyege­tést, megfélemlítést sugall. Mi lehet a céljuk ezzel? Hi­szen kórusban fújják, legyen méltóságteljes ez az első, de­mokratikus és szabad válasz­tás. Tényleg az? Lehet-e így, szabad-e így ezeket a szava­kat bárkinek a szájára ven­ni, ha közben ilyen hirde­tés megjelenhet? Ez a nagy város így is nyugtalan. Azt tartják az emberek, hogy most az új élet kezdete előtti udvarlás szakaszát él­jük. Most még minden párt a szebbik arcát mutatja fe­lénk, és tele van ígéretek­kel. Vajon ezt a hirdetést is ennek vegyük? Kiket akar magának megnyerni így az MDF? És kiket akar rette­gésben tartani? Hol húzódik a határ? Mármint a „nagy- takarítás” határa. Gondolom, akik t időben beléptek az MDF-be, azokat a retorzió nem érinti. De azt nem ve­szik észre, hogy az elmúlt; 50 év „elnyomottjainak” szá­ma úgy nő, mint néhány éve az „antifasisztáké, ellen­állóké”? Milyen szándék húzódhat meg egy ilyen hirdetés mö­gött? És mit tegyünk? Ké­rem, segítsen ebben is az MDF. Merthogy ők mit ter­veznek, az elég egyértelmű. Békés átmenet, demokrácia, tiszta közélet, lelkiismereti szabadság, tolerancia — sza­vak csak, ha a valóságban nem igazolódnak. Van he­lyette — s mi lesz még? — szorongás, félelem, rettegés, nyüszítés. És lehet újabb népvándorlás, hiszen szaba­dok a határok. Nem volt nekünk elég 1932, 1956? A polgári demokráciákban — amit olyan igen óhajt az MDF is — nem kérdezik, hogy ki vagy, csak az szá­mít, mit tudsz, mire vagy képes. És újra elsirathatjuk — ahhoz nagyon értünk —, hogy „kitántorgott Ameriká­ba 1,5 millió emberünk”? Vagy újabb Rajk-árvákat akarunk? Kiket akar kitaka­rítani a Magyar Demokrata Fórum? Nyugtalanok va­gyunk. Megkeseredik a szánkban az MDF-piacon, ol­csóbban vásárolható tojás, liba, s éjszakánként ronggyá gyúródik a kedvezményes ágyneműnk. Ilyen áron nem kell. * Nem írom alá a levelem, megkockáztatva azt is, hogy nem jelenik meg. Miért? A válasz egyszerű: PÉLEK! Egy olvasó Egy jó fogás.., ■ . az ózdi piacon. (A közel harminckilós harcsát egyik ózdi ol­vasónk fotózta.) Vitás Yízdij Lakossági hozzájárulással (3000 Ft/család) és megyei támogatással törpevízmű-tár- sulás alakult 1967-ben Má- lyinkán. A vezetékrendszer 1968-ban elkészült, majd a kezelési jogot átvette az ÉRV. A vízellátást a mai napig a község felső részén lévő forrás biztosítja, amely fedezi a lakossági igényt. A víz szabadeséssel jut el a közkifolyókhoz, illetve a családokhoz. Semmiféle energiát, tisztítást nem igé­nyel. Az ÉRV-től kapott infor­máció szerint 1 köbméter víz előállítása Lázbércen fi Ft; Borsodszlrákon 14 Ft; Salgótarjánban 30 Ft. Má- lyinkán forintban nem lehet kifejezni. Akkor miért kell nekünk 9 forint 10 fillért fizetni 1 köbméter vízért? Mivel a vízét természetes forrásból kapjuk, az lenne a kérésünk, tekintsenek el mindennemű vízdíj fizetésé­től. Helyette állapítsanak meg vízhálózat-karbantartási díjat az elmúlt több mint két évtized alatt ilyenre for­dított összeg elosztásával. Reméljük az illetékesek fe­lülvizsgálják és korrigálják a ránk rótt indokolatlan költséget. Mihály Ferenc elöljáró, Mályinka Sorsjegy — kérdőjelekkel sorsot As? tmémt OTTHON * SORSJEGY ÄM: 100 FÖíWT FÖMYEHEMÉMY: 1 DB L Ä K A $ 1 »tm TI?. LADA SYíKMfI TÁBSASfTM • WMÓMAGPÖ« sínes tmvtúő& • re szAufrC rmtós mcms^ksioíKKM VÁSiÁMLM UIäIVÄM'WJK TAKA mm&TÉT KÖNYVEK Égi' felisőzisolcai iiiabalaísszanv hozta # be szerkesztőségünkbe a csábító nye­reményeken kívüli sziinlte semmiről sem árulkodó „otthon” sorsjegyet, amit fér­je az elmúlt nyáron vásárolt a miskolci Búza-itéri virágbolt előtt. Az árusítóktól 'annyit tudott meg ia férje, hogy ,a sorsolás decemberben lesz, s annak eredményét a napilapok Iközlik. Ebben :a íbiszemben £•- •gyelgették a jelzett időpontban .az újságo­kat, de a 'listának nem .találták nyomait. Az OTP-ben szintén eredménytelenül érdek­lőditek. Ekkor kerestek meg bennünket, se­gítségünket kérve. „Nyomozásunk” kevés eredményt hozott. Igaz, azt sikerült kide­rítenünk, hogy június 4-én megtartották a sorsolást, és a listáit a Magyar Nemzet jú­nius 8-i száma közzétette, de továbbra is ismeretlen előttünk, hogy k.i volt a' lebo­nyolító, azaz hol található a Házépítő és Karbantartó Kisszövetkezet. Nem értjük a kisszövetkezet ,titokzatosságát. Netán úgy gondol,ták, hogy a konkrét adatok nélküli sorsjegyről, illetve a nyereményekről élőbb- utóbb úgyis lemondanak tanácstalanságuk­ban a vásárlásikor imég .szerencsében bízóik? Vajon hány kihúzott nyeremény nem ita­lált gazdára s gazdagította a kisszövetkezet pénztárát? Mégis szívesebben tévednénk mindazok érdekében, talkiik mtég most is bíznak a szerencsében. Talán nem késő! Ugyanakkor az ás elképzelhető, hogy volt egy újabb értékesítési hullám (újabb sors­jegyeket adtak lel), és azit követően egy második — decemberi — húzás. , Csupa- csupa kérdőjel. Mindenesetre ha csak egy sorsolás volt, Ikéll hogy legyen annyi ge­rincesség, korrektség a szövetkezetben, hogy a .nyereményekért ezután jelentkezőket nem utasítják el a késedelem miatt. Ugyanis a 100 forintos csapdát ők. vagyis a kibo­csátók állították fel. Köröm kontra Sajóhidvég Január 23-.i számunkban jelent meg az a cikk„amely- ben az elégedetlen körömi lakosok aggályait, kétségeit írtuk meg, ts azt is, hogy úgy érzik, hátrányt szenved­nek Sajóhidvég társközsé­geként. Felkerestük a közös községi tanács vb-titkárát, Major Pálnét is, aki tétele­sen felsorolta az utóbbi tíz év fejlesztéseit (mindkét községben. Bár nem közöl­tük annak minden részletét, mégis kiderült a cikkből, hogy Köröm község nem járt rosszabbul, mint Sajó­hidvég. A cikk megjelenése után a vb-titkár levélben fordult hozzánk, kérte, rész­letesen közöljük a beruhá­zásokat, azok összegszerűsé­gét, a „hiányzó” adatok ugyanis irritálják a lakossá­got. (Azt nem írta, melyik község lakóiról van. szó.) Kifogásolta: miszerint „Sa­jóhidvég ez időszak alatt mindössze eg>' húsbolttal Már régóta érdekelt ben- nümlkielt, hogyan is készül az újság. Január 22-én végre meginézh e.ttülk. Ekkor .láto­gattunk el ugyanis a Bor­sodi Nyomdába, osztályfőnö­künk és magyartanárunk kí­séretében. Először az ólom szagú, za­jos teremben vettük .szem- üigyre a gépi, majd a jóval nehezebbnek tűnő kézi'sze- dést. A tördelőtereimbe érve elmagyarázták nekünk, ho­gyan „ tördelik” hasáb ókra, sorokra az üres újságoldala- k'at, hová kerülnek a fotók, a címek .. . Egy különleges mértékegységről, a ciceróról is hallottunk. Nem győztük csodálni az óriási papírhen­gert, valamint a magas, mély Kis Lajos, Bogács: Mint. azt a Mezőkövesd és Vidéke ÄFBSZ osztályvezetőjétől, ötvös Károly­iéi .megtudtuk,, jianu&r elsejétől a tápok és termények' is sza­badárasak. Ma m'áír 30 százalé­kos különbséggel .nem .igen- it a - láliteoztat — január '22-töt Me­zőkövesd' is emelte áraiit —. de apró eltérések ezután is 'lehet­nek az új értékesítési formátiói adódóan. Bizony, saját pénz­éi reánk kímélése érdekében — miként egyéb vásári ásaiinkná 1 is — érdemesebb először tájéko­kapott többet.” Mint írta. ez nem fedi a valóságot, ugyan­is ő azt nyilatkozta, hogy „Sajóhidvég község lakossá­gának ellátását biztosító lé­tesítmények száma csak eggyel több, a húsbolttal”. Azt már csak utólag, a le­vélből tudtuk meg, hogy ezt a létesítményt nem az el­múlt tíz évben adták át, ha­nem 1970-ben, s melyet az Unió ÁFÉSZ saját költsé­gén épített. Nos. a körömi létesítmé­nyek .összesen 34 millió fo­rintos beruházásból valósul­tak meg, ezzel szemben Sajóbidvégen mindössze 3 millió 300 -ezer forint érték­ben létesült két szolgálati lakás, ravatalozó, vezetékes ivóvízhálózat és közút, to­vábbá most épül egy könyv­tár. íme hát a pontos leltár, mely a két község fejlődését jellemzi az eltelt egy évti­zed alatt.. —kj és színes nyomási. Érdekes volt a fényszedóitereim is, ahol számítógépeiken dolgoz­taik. A futószalagok, a gépek mellett álló munkásokat azért nem irigyelniük! Na­gyon köll figyelniük a zaj­ban, mindezt állva, az egész műszak alatt. Nekünk azért naigyon tetszett, amint, a mé­retre vágott könyvlapdkat a futószalagom a borítóik be­kebelezik. Tíz óráit imuibatptt az óra. amikor .beindították ■a: hengereket, 'mélyekből csak úgy sorjáztak ik-ifel'é az új­ságok. Ilyennek láttuk a nyomdát mi. a miskolci Kazinczy Fe­renc Általános Isikola 6. a. osztály os tanulói. zódni. s csak utána blokk ol- íatn-i. * ..Szabadság utcai 'lakosok ” aláírásit levélre: Szándékuk di­cséretes. Véleményük szerint azonban nem szükséges ahhoz nyilvánosság, hogy lmilMisuka.t bizonyítsák postásuk mellett az egyetlen notórius jelentgatövel szemben. Levelüket továbbítot­tuk a Miskolci' Postaigazgatóság iillotélkeséhez, aki bizonyára hasizniosítami tudja az abban foglBWateut. Február elsejei rovatösz- szeállításunkban közöltük Kovács Lajos miskolci olva­sónk levelét, aki egy meg­döbbentő eset apropóján — feleségét minden indok nél­kül egy kővel hátulról fejen ütötték — szólt Miskolc rendőrkapitányához, s egyben a közvéleményhez; abban bízva, hogy társadalmi ösz- szefogással eredményesebben lehetne fellépni a deviáns elemekkel szemben. A fel­vetésre dr. Tuza László, a Miskolci Rendőrkapitányság vezetője válaszolt: Tisztelt Kovács Or! Engedje meg, hogy így, is­meretlenül is megköszönjem reális, szakmai szempontból is kifogástalan helyzetelemző véleménynyilvánítását. Szá­momra, s valamennyi kollé­gám számára az ön véle­ményalkotása bizalmat su­gárzó, ami a további mun­kánkhoz erőt, önbizalmat ad, melyre a mai helyzetünkben — felelősséggel állíthatom — nagy szükségünk van. Vilá­gosan kell látnunk, hogy a bűnözés nagyságrendje, mi­örömmel olvastam az Észak-Magyarország január 20-,i számában az „Épüljön meg a 3-;as út, fejlesszék a távközlést.” címmel megje­lent felhívást,* melyben négy megye tanácselnöke fordult a megyék képviselőihez. Na­gyon jónak tartom ezt az összefogást, és a tervekhez kapcsolódva konkrét javas­lattal szeretnék élni. Ma divat minden fóru­mon a pénzhiányra hivat­kozni. holott inkább a pénz helyes felhasználásáról kel­lene beszélni. Félő, hogy nem mindig arra költjük, amire a leginkább 'kellene. Itt van például a munkanél­küliség. Számítás kérdése: lehet-e tovább növelni a munkanélküliek számét és fizetni részükre a segélyt, vagy munkahelyet teremteni és tisztes bért fizetni? Az utóbbi máris összehozható a nőségi változása, az állampol­gári fegyelem kritikus szint­je, az erkölcsi normarend­szerünk alacsony színvonala olyan helyzetet teremtett, amely a rendőrség erőinek és eszközrendszerének telje­sítőképességét meghaladta. Ma eredményesen a bűnö­zés ellen harcolni csak a lakossággal közösen és együttműködve lehet. Hi­szem, hogy az itt lakók nagy többsége ezt az együtt­működést elfogadja és tá­mogatja is. A bizalomnak mindennapi munkánkkal kí­vánunk megfelelni, s erkölcsi kötelességünknek tekintjük az itt élők életének, testi épségének megóvását, va­gyontárgyainak megfelelő biztosítását. Hiszem, hogy ha közösen tevékenykedünk önnel és az önhöz hasonlóan gondolko­dókkal, akkor az utcáról minél előbb kiszorulhat a durvaság, a brutalitás, s egy nyugodt, félelem nélküli időszak is eljöhet. Mégegyszer köszönöm megértő gondolatait. fenti elképzelésekkel, a 3-as út 'építési tervével. A mun­kálatok több szakmát igé­nyelnének. Lehetőség ' lenne ugyanakkor az alacsony szintű munkaerő gyakorlati és szellemi képzésére, de át­képzésekre is. Anyaghiányra sem lehetne hivatkozni, hi­szen vannak kavicsbányáink és van cementgyárunk, s bi­zonyára vannak kihasználat­lan útépítő gépeink. Sok min­den amellett szól, hogy érde­mes megkezdeni az építést, s nemcsak azért, hogy be­kerüljünk az ország vérke­ringésébe, hanem azért is, mert, már egyre elviselhetet­lenebb a megyeszékhelyen az átmenő forgalom miatti zaj- és levegőszennyeződés. Az útépítés tehát sokféle problémát megoldana, meg­oldhatna. Izsvák Antal Miskolc Összeállította: Bodnár Ildikó Ismerkedés a nyomdával Szerkesztői üzenetek Szurkolok a 3-as útért A rendőrkapitány válasza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents