Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-06 / 31. szám

1990. február 6., kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

Inflációs kilátások

Önmagunk kiéheztetésének taktikája

A januári drasztikus ares díjemelések következtében jelentősen megnőtt a súlyos megélhetési gondok kai küzdő családok száma, de a-zoké is, amelyek csupán fogyasztásuk még elviselhető mértékű csökkentésére kény szerűinek. Meglehetősen vékony a társadalomnak az a rétege, amely zavartalanul folytathatja korábbi életmódját. Olyan háztartás mór csak nagyon kevés lehelt, amelyik ne érezné a fenyegetettséget: a gazdasági válság terheinek áthárítása elöbb-utóbb öl is utolérheti.

Nem önmagától van

Nyilvánvaló ugyanis, hogy erről van szó, nem pedig spontán inflációról: a katasztrofálisan eladósodott költségvejtés törekszik kiadásainak mérséklésére, bevételeinek növelésére. Csupaszon mutatkozik meg ez a szándék akkor, amikor olyan fogyasztási cikkek árát emeli, mint a benzin, a cigaretta, az égetett szeszesital, vagy .a személygépkocsi. Ezek jellegzetesen olyan áruk, amelyek árában hatalmas a költségvetési lefölözés aránya, és drágításuk révén ez az arány tovább nő. Csupán az említett, termék- csoportok árának emelésével évi több tízmilliárdos bevételhez jut a kincstár.

Nem ilyen egyértelmű az indítéka a lakbérek emelésének. Egyfelől azért nem. mert az így képződő-többletbevétel egvharmadát az állam támogatás címén visz- szajuttatja a lakosság legszegényebb rétegeinek: a komfort nélküli lakásokban .lakóknak, az öregeknek, a rokkantaknak és a nagycsaládosoknak. A megmaradó kétharmadból pedig tekintélyes — pontosan nem ismerhető — összeget kénytelen az új lakbérrendszer .bevezetésére fordítani. Bár ezt a lépést a kormány úgy hirdette meg, mint egy igazságosabb lakásgazdálkodási rendszer kialakításának kezdetét, a gyanakvásra szoktatott állampolgárok nem lehetnek igazán biztosak a hangoztatott és megvalósuló cél azonosságában.

Még homályosabbak az indítékai az élelmiszerek áremelésének. A hivatalos indoklás szerint erre azért volt szükség, hogy mérsékelhessék a költségvetés kiadásait: a mezőgazdasági termelés támogatását és a fogyasztói ártámogatást. Ezt, mint törekvést, az értékarányos árak kialakítására, akár reformlépésként is felfoghat^ nánk, ha nem állna fenn számos zavaró körülmény.

Mi zavarta az Árhivatal elnökét?

A közvéleményt, mindenekelőtt az zavarja, hogy tudomása szerint, a színtiszta piacgazdaságokban is élvez több-kevesebb állami támogatást. a mezőgazdaság. De vajon mi zavarta az Országos Anyag- és Árhivatal elnökét, aki kereken megtagadta az engedelmességet, és nem vállalta az élelmiszerek árának felszabadítását? Találgatásokra kényszerülünk, mert az elnök erről nem, vagy csak igen szűkszavúan nyilatkozik.

Ami szavaiból kivehető, és ami sejthető: meglehetősen ellentmondásos következményekkel jár az árak felszabadítása ott, ahol nincsenek piaci viszonyok, ahol a termelésben monopóliumok vannak. Meglehet, az. érintettek tagadják a monopóliumok létét, ám arról bárki meggyőződhetett éppen az új árak kihirdetésekor. Az új, „ajánlott” fogyasztói árakat ugyanis az élelmiszer- ipar több ágában — például a sütőiparban, a húsiparban — nem az egyes termelők, hanem azok különféle egyesületei hirdették meg. Magyarán: az iparágak egységes árakat alakítottak ki. amil a piacgazdaságokban árkartellnek neveznek és törvényben tiltanak.

Az árkartell általában teljességgel kizárja a versenynek még a lehetőségét is — éppen ez a célja. Azt jelenti, hogy a különféle költségekkel termelő cégek szövetkeznek, és szövetségük lényege, hogy azonos árakat alkalmaznak. A piacgazdaságok története számos példával tanúsítja, milyen kíméletlenül tud a kartell eljárni a játékszabályokat megsértő cégek ellen: gyakran képes azokat csődbe juttatni. Mármint azokat, amelyek megpróbálnak a megállapodott araknál olcsóbban eladni.

Magyarországon valószínűleg még messze nem ilyen éles a helyzet, de kiéleződésének veszélye annál nagyobb, mivel a kormány az engedetlen Árhivatal helyett a MÉM-et — az elfogulatlannak nem minősíthető főhatóságot — bízta meg az árhatósági teendők ellátásával. A kecskére bízta a káposztát.

A

mezőgazdasági lobby győzelme

Ha mindezt, a körülményt számításba vesszük, akkor talán nem túlzás az állítás:

a kormány úgy tett messzemenő engedményeket az ereiéről mindig híres volt mezőgazdasági lobbynak, hogy abból kevés haszna szármázott. Hiszen a költségvetési támogatást szerényebb engedményekkel is megvonhatta volna a mezőgazdaságtól, akár hasonlóan diktatórikus eszközökkel is, amim megvonta a lakosságtól a fogyasztói ártámogatásokat.

Ügy látszik, az ezer sebből vérző államnak, nem volt mersze szembeszállni az ag- rárlobbyval, s kiadásainak csökkentése érdekében még arra sem volt tekintettel, hogy a szabad arakhoz hiányzik a szabad verseny. Az áremelés valamelyes ellensúlyozását ismét csak a legszegényebb rétegeknél vállalta magára.

Tanúsítson bar az állampolgár a lehető legmegér- több magatartást az ereje fogytán levő kormány, és a végzetesen eladósodott államháztartás iránt, viselje bár zokszó nélkül a válság terheit, e lépések következményei miatti aggodalma súlyos és alapos. Ha az alapvető élelmiszerek és a benzin árát drasztikusan emelik márpedig emelték —, akkor csupán e kél árucsoport drágulása is úgy hullámzik végig a gazdaság minden szféráján, hogy újabb és újabb áremeléseket indukál. Aligha van olyan termék, vagy szolgáltatás, amely ne drágulna törvényszerűen a szállítási és a megélhetési költségek jelentős emelkedése következtében.

Mindebből pedig következik, hogy az infláció most vágtatásba kezdhet, és teljességgel irányíthatatlanná, ellenőrizhetetlenné válhat. A kiszolgáltatott fogyasztónak — ha egyáltalán a keresők kategóriájába itartozik — egyetlen önvédelmi eszköze marad: a bérkövetelés, a sztrájk. Ha a munkáltatók engednek a bérkövetelésnek, altkor az infláció még' inkább gerjed, hiszen annak egyedüli fékje ma a fizetőképes kereslet korlátozott volta. Ha a sztrájkok elharapóznak, akkor annyit sem képes a gazdaság megtermelni, amennyit ma. Egv sztrájkoló társadalom önmagát éhezte- ti ki.

A katasztrófát, csak egy rendkívül felkészült törvényhozó testület, egy rendkívül erős, külföldön és belföldön egyaránt (tekintélyt élvezrő kormány előzheti meg. Vajon sikerül-e, sikerülhet-e márciusban ilyet választani?

(MTI—Press)

Gál Zsuzsa

H rendőrök védelmében

Borsodi interpelláció

A legutóbbi parlamenti ülésen megyénk egyik ország- gyűlési képviselője, dr. Vo- dila Barna a rendőrség érdekében interpellált.

Egyebek között elmondta, hogy a társadalomban növekszik a félelem, a bizonytalanság, az egyre szaporodó bűnesetek miatt. A társadalom nagy része védelmet várva bizalommal tekint a rend, a közbiztonság őreire még akkor ás, bä néhány esetben rendőri túlikapások történitek. A belbiztonsági szolgálatnál elkövetett túlkapások, törvénysértések élénken foglalkoztatják társadalmunkat, de nem szabad, hogy • ezek az események bizalmatlanságot váltsanak ki a feladatúkat becsülettel ellátó rendőrökkel szemben. Felvetődik a kérdés, vajon megfelelően segítjük-e munkájukat? A ro- konszenv ma már nem elegendő. Jelenleg 1500 rendőri állás betöltetlen az országban. Sem az anyagi megbecsülés szintje, sem a fárasztó és veszélyes rendőri munka nem vonzó ma az ifjúság számára. Nem kielégí- tőek a tárgyi feltételek, elavult. hiányos a gépkocsiállomány, s technikai felszerelés. Egyre újabb igények jelentkeznek a rendőrőrsök visszaállítására. Borsodban :i város és 5 község kéri ezt, joggal. Szendrő nagyközségben aláírásgyűjtést szerveznek a rendőrőrs visszaállítására.

Ma a társadalomban a feszültségek fokozódnak, az életszínvonal csökken, a munkanélküliség növekszik, az elszegényedés egyre nagyobb. Mindez serkenti a

Negyvenöt év után —

Kassán

1989. június 22. Kassa. A nagyváros szokott élete za.i lik. Rakaczky Jánosnak sok ismerőse, barátja él itt. akik kel összejárnak. Mégis, a fájó emlékek miatt sosem kereste még fel az egykori Kassai Repülő Akadémiát. S most itt állunk a laktanya előtt, amelynek bejáratát fiatal, fegyveres katona őrzi. s a kapun — nem akarunk hinni a szemünknek — ezt olvassuk, szlovákul: Repülő Akadémia. Ugyanúgy van minden, mint annak idején, amikor a magyar akadémiát a Dunántúlra telepítették. Amikor a fiatal őrparancs- noktiszt megtudja, hogy szeretnénk fényképeket készíteni. s bemenni, megrázza a fejét. De szerencsénk van, az utcán egy ezredes érkezik, s miután lefordítják neki, mit szeretnénk, minden további nélkül beenged, s még egy kiskatona kísérőt is ad mellénk. Csak a fényképezés tilos, s a körletekbe nem mehetünk.

Amíg körbejárjuk a laktanyát, amíg nézzük a fiatal szlovák pilóta je löl tekét. Rakaczky Jánosnak nemegyszer könny tolul a szemébe. Ismer itt mindent, s nem is nagyon változott. semmi Ugyanazok az épületek, ugyanazok a tantermek, ugyanazok a folyosók ..

A hadifogságban Rakaczky János egyik legjobb barátja lett hajdani közvetlen felettese, Schiroky Sándor őrmester. Naplójában is újra és újra feltűnik a Schiroky név. Negyvenöt éve — mivel kitűnően rajzolt és hegedült — az ő sorsa másképp alakult a fogságban. Most kassai lakásán erről mesél egy nemvárt. boldog találkozás örömteli percei után.

— Jánoséktól a meinzi lágerben váltam el. A tábor őrségének francia tisztjei ugyanis rájöttek, hogy jól rajzolok, s átmentettek egy másik táborba, Offenburg közelébe, ahol igazán jó dolgom lett a korábbiakhoz képest. Szabadon élhettem a táborban, csak rajzolnom kellett. Portrékat, ezt-azt, Ennek köszönhettem szabadulásomat is. De még nem mertem hazajönni, elmen-1 tem Walensfeldbe, ahová annak idején a tisztek családtagjait menekítettük Berlinből, s néhány hónapig ott bújtam meg. De nem bírtam sokáig, egy barátommal hazatértem Kassára a családhoz, s azóta is itt élek.

Schiroky Sándor a Kassai Nyomdában helyezkedett el. f úgy tűnt, jónevű festő lesz.

bűnözést. Ilyen helyzetben jogos igény, hogy a kormány jobban figyeljen a közbiztonságra, és tegyen meg mindent a rend törvényes megszilárdítása érdekében. A társadalom nyugalmat, biztonságot vár, félelem nélkül akar élni és dolgozni. Nem engedhetjük meg, hogy egyesek garázda, a társadalomra veszélyes magatartásukkal félelmet keltsenek a lakosság körében.

Vajon megkapja-e a belügyi tárca a kormánytól a kielégítő anyagi, erkölcsi támogatást, gondolva az elfogadhatóbb bérezésre is. Vannak-e tervek tehermentesítő új szervezetek létrehozására, a rendőrség munkájának racionalizálására. Biztosítva vannak-e a megfelelő szoA hadifogságra emlékezve Schirocky Sándor kassai lakosán 1989. június 22-én

(Nyikes Attila felvételei)

í- A'

Schirocky Sándor és Rakaczky János, a volt Kassai Repülő Akadémia egyik épületének bejáratánál, 1989. június 22-én. (Az épületben ma a TESLA egy részlege van.)

A képzőművészeti szövetség támogatásával még műtermet is kapott. Később ezt. különböző okok miatt feladta, s azóta a lakás egyik szobája a műterem, ahol a nyomdai grafikai munka mellett alkotott, s most, mint nyugdíjas festeget, rajzolgat. Hosszasan beszélgetünk, amikor szinte véletlenül eszünkbe jult: éppen negyvenöt évvel ezelőtt bombázták Kassát. A magyar történelem e sokat vitatott eseményének Schiroky Sándor élő szemtanúja volt.'

— Azt a napolt, 1944. június 21-ét sosem felejtem el — mondja. — Mint ügyeletes altiszt, szolgálatban voltam. Déltájt meghallottam a repülőgépek zúgását. Természetesen azonnal tudtam, hogy nem a mi gépeink. Előbb az udvarra rohantam, ahol a magasban megláttam három, kötelékben közeledő bombázót. A középső pontosan akkor megbillentette, a

szárnyait, mire a két szélső gép jobbra és balra lefordult. Rosszat sejtve, azonnal értesítettem a repülőtér parancsnokát, Krúdy Ádám századost, aki — miközben már megkezdődött a város bombázása — egy gyakorló géppel felszállt. Utána ő maga mondta el nekem, hogy megközelítette az őszerinte négy gépből álló köteléket, s távcsövével minden kétségét kizáróan megállapította, hogy azok német gyártmányú és német felségjelzésü bombázók, német pilótákkal.

— A százados — veszi át a szót Rakaczky János, aki a bombázást a csodával határos módon élte túl a városban egy barátjával, kimaradáson — abban az időben a legképzettebb magyar pilóták egyike volt. Semmiképpen nem tévedhetett. Határozottan kizárta még a lehetőségét is annak, hogy orosz gépek bombázták volna Kassát, ahogyan azt akkor Horthy ék állították a hivatalos verzióban.

Szóba kerül a magyar katonatörténelem egy másik vitatott kérdése is, Horthy István lezuhanása 1944. augusztus 20-án, egy Kijev melletti repülőtéren. Rakacz- kyék szerint nem feltétlenül igaz az, hogy a kormányzó fia egy egész éjszakai névnapi dorbézolás után, részegen zuhant le. Találkoztak olyan bajtársukkal, aki ott volt a helyszínen, amikor a mentőkocsi a roncshoz ért, s az orvosok szerimt a fiatal Horthy nem volt ittas. Inkább a németek keze lehetett a dologban .. . Állítólag a kassai repülök erről rejtjeles táviratot is kaptak, s ez, vagy másolata benne van abban a bizonyos páncél- szekrényben, amely az Elba partján elásva, Fischbeknél a Kassai Repülő Akadémia iratanyagát is őrzi.

mélyi és tárgyi feltételek? A megújuló társadalom, a pártok, a különböző szervezetek elismerése és támogatása elegendö-e? A munkásőrség megszüntetésével a képzett állománytól kapott-e erősítést a rendőrség? Ügy vélem, az állampolgárok joggal elvárják a kormánytól a gyors és hatékony intézkedést, ami mindannyiunk közös érdeke.

Az interpellációra a belügyi államtitkár válaszában elmondta, hogy vizsgálják az őrsök Visszaállításának lehetőségét. A sok gondon bizonyára segít majd valamit az is, ha a belbiztonsági szolgálattól felszabaduló

anyagiakkal a szolgálatos rondőrállománvt támogatják.

De ki tudja, elökerúl-c valaha is a földből? Vagy csak örök legenda marad, amit újra és újra felelevenítenek a kassai kondorlégió életben maradt, a világ minden részébe szétszóródott katonái, ha személyesen, levélben, vagy telefonon ál találkoznak, ha egymás nyakába borulnak. S eléneklik azokat a repülősdalokat, amelyek mindegyikét, mar talán csak Rakaczky János ismeri, de amelyeket ma is nagy gyönyörűséggel ad elő érces tenorhangján, ha olykor vissza-visszatér a múlt.

(Vége)

Nyikes Imre