Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-06 / 31. szám

POLITIKA! NAPILAP mmam rország Szent István óta A parlamenti szavazás után Hol tartónk a hegyközi A térség állampolgárai, valamint megyénk képviselői nevében a múlt éy szeptemberében beterjesztett interpel­lációban a vasúti közlekedés szakaszos visszaállítását kér­tem a régi kisvasút vonalát megközelítő nyomvonalon. A közlekedési, hírközlési és építésügyi minisztériumi államtit­kár elutasító válaszát a parlamenttel együtt nem tudtam elfogadni. Az Országgyűlés elnöke azt kiadta az építési és közlekedési bizottságnak, mely november 9-én kihe­lyezett ülésén foglalkozott az interpellációval, ám annak megtárgyalására csak most, február efején kerülhetett sor. Meggyőződésem, hogy az építési és közlekedési bizottság a térség diagnózisát felismerte, bizonyítja ezt az is, hogy alternatív megoldásként elhangzott a kihelyezett ülésen, hogy a megújított vasút szakaszos visszaállítására van szükség. Sajnos a bizottság ezt nem támogatta. Ma már mindenki ismeri, hogy a bodrog-. és hegyközi vasútvonal megszüntetése megalapozatlan volt. A la­kosság megkérdezése nélkül számolták fel, s a hibás döntés utón az előírt egy évet sem várták ki a vasúti sínek felszedetésével. Javasoltam a február el­sején ülésező Országgyű­lésnek, hogy támogassa egy olyan megyei, vagy országos szintű szakemberekből álló bizottság létrehozását, mely elemezné ebben az évben és részletesen kidolgozná a Bod­rogközön és Hegyközön át­haladó vasútépítés helyi és népgazdasági jelentőségét, s annak több évtizedre szóló hasznosságát, s majd ennek ismeretében szülessen dön­tés. Dr. Udvari László állam­titkár a javaslattal egyetér­tett, s így az építési és köz­lekedési bizottság módosított jelentését az Országgyűlés elfogadta, mely az alábbiakat tartalmazza. 1. A kisvasút felszámolá­sáról a Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Tanács döntött a volt közlekedési miniszté­riummal együtt, a lakosság támogatása és megkérdezése nélkül. Társadalmi vitát nem szerveztek, így az el­járás módszerét bizottságunk nem helyesli. A jövőben az ilyen jellegű ügyeket körül­tekintőbben kell végezni. 2. A bizottság megérti és támogatja a Bodrogköz és Hegyköz népének döntően a térség lakosság-megtartása érdekében a közlekedési infrastruktúra javítására tett erőfeszítéseit és igénye­it. 3. Javasolja a Miniszter- tanácsnak e térség teljes infrastruktúrájának áttekin­tését és fejlesztési stratégi­ájának kidolgozását. 4. Javasolja, hogy már az 1990. évi költségvetésben a kormány különítsen el konk­rét költséget az előkészítő munkákra. 5. Javasolja, hogy a cigán- di híd telepítésére, annak előkészítő munkálataira már 1990-ben, későbbi években az útalapból, a területfejlesz­tési és megyei forrásokból, meghatározott költséget kü­lönítsenek el az említett cél­ra. Bizottságunk a közleke­dési infrastruktúra javítása érdekében végleges cigándi híd megépítésének javasol prioritást. 6. A kormány tárja fel a vasút visszaállításának gaz­dasági forrásait, beleértve a helyi erőket és esetleges hi­telfelvétel lehetőségét is. En­nek érdekében hozzon létre olyan szakbizottságot, mely 1990-ben elemzi és kidolgoz­za a bodrog- és hegyközi vasút helyi és népgazdasági jelentőségét, a térség ön- kormányzataival egyeztetve döntéselőkészítő javaslatot készít. (Folytatás a 2. oldalon) Habsburg Ottó beszél Sárospatakon ónak, és én ezért mindent elkövetek, mint ahogy eddig is elkövettem. Ha a béke elveit tanulmányozzuk, visz- sza kell nyúlnunk a tartós békéhez, amit Európában sem a Versailles-i, sem a jal­tai béke nem tudott igazán garantálni. Tartós béke csak úgy lehetséges, ha a megálla­podásoknál a vesztes is részt vehet, asztalhoz ülhet a győztesekkel. A győztesek akarata — mint látható — nem elég. Nem lehet béke addig, amíg az egyes népek félnek egymástól, az ilyen döntések miatt. Napjaink valósága nemcsak nemzetek közötti, de érezteti hatását az egyes államokon belül is. Ebből fakad, hogy a megol­dás a nemzeti és nemzetkö­zi rendeznivalók sorát hozza a felszínre. A szocialista rendszerekben nehezebb volt az alkalmazkodás, mert a marxizmus az emberi hala­dás végleges állapotának hir­dette társadalmát, ennél­fogva alkalmatlan volt a változásra. Egy totális rend­szer sohasem lehet igazán legitim, mert az erőszakra épül. Ebből aztán olyan hi­bás következtetések is fa­kadnak, minthogy a szoci­alista országokban a tulaj­don a közösségé, ami így azonban csak szólam ma­radt. A nyugati demokráci­ákban nagyobb volt az egyensúly és nagyobb most is. A parlamentarizmusnaik és a demokráciának van jövő­je, mert ellenőrizheti a ha­talmat. Az állam persze napjainkban is modernizá­lásra szorul az egész vilá­gon, hogy a mostaninál is jobban biztosíthassa az ál­lampolgároknak emberi és szabadságjogaikat. — Idefelé jövet, a rádió­ban hallottam, hogy Ma­gyarországon ismét felvető­dött. az egykamarás Páriá­imén!. létrehozása. Nagy kár, mert ez olyan autó lenne, amelyiken motor van, de fák nincs. Ha már kézben van, vagy kézben lesz ez a le­hetőség, élni, kell vele, hogy kétkamarás Parlament szü­lessen. ' Tradícióik nélkül és törté­nelmi ismeret híján nem le­het jó politikát folytatni, mert aki nem tudja h onnét jött, nem tudja hová tart. az azt sem tudhatja, hogy hol van. A totalitárius rend­szerekben folyton átírják a történelmet, hogy megfelel­jen a jelennek. így aztán a t ö r t é n e 1 em .manipulálása óhatatlanul árt a jövőnek is. (Folytatás a 2. oldalon) Érkezés az ősi városba Rendhagyó történelemórára invitálta mai és régi diák­jait, valamint az érdeklődőket tegnap délután 5 órára a pataki iskolák tanulói nevében a Sárospataki Diákegylet a tanárképző főiskola aulájába. Jellemző volt az érdek­lődésre, hogy Habsburg Ottónak, az Európai Parlament alelnökének, a rendezvény előadójának érkezése előtt már talpalatnyi hely sem volt a nagy befogadóképességű teremben. A vendég elöljáróban meg­köszönte a meghívást, mint mondta, szívesen készült er­re a találkozásra. A követ­kezőkben arról szólt, hogy a közép-európai népek, és ezek között elsőként hazánk la­kossága olyan rendszert ala­pozhat meg, amely maradék­talanul biztosíthatja számá­ra az emberi jogokat. — Reméljük, e szabad vá­lasztások után Magyarország tagja lehet az Európai Uni­Az előtérben, jobb oldalon Habsburg Ottó lánya Rebengiuc imája V ictor Rebengiuc (ejtsd Rebendzsuk) premiert tartott Budapesten. Váratla­nul és a rá jellemző találékonysággal elmondta az Apostoli hitvallást, a Hiszek egy Istenben kezdetűt, amelynek döbbenetes ha­tása volt a magyar Kongresszusi Központban tartott közös magyar-román gálaesten. Imá­ja abszolút premier volt, mert itt még soha nem hangzott el, s ö maga sem mondta el még soha nyilvánosan a hitvallás szövegét. Most, első magyarországi fellépése alkal­mával elmondta. Nem hiúságból, nem azért, mert a sokkal vallásosabb román keresztényi közegben nem mondhatta volna el - feltehe­tő, hogy most már elmondhatná — hanem azért, mert ez a nagy szinész tudta, mivel tartozik a magyaroknak. Tudta, hogy valami közöst kell felmutatnia a két kultúrából, hogy értsék, hogy fel tudják mérni mennyire akar­ja, mennyire szeretné, ha megértenék. Adni akart, és tudott adni. Úgy, hogy ne egy ide­gen nyelven szavaló színészt hallgasson a kö­zönség, hanem egy nagy színészt, Thália pap­ját, egy embert, egy keresztény embert, egy románt, aki az Apostoli hitvallást mondja, így, ilyen hatással egyetlen román nyelvű szö­veggel sem tudott volna közel kerülni a ma­gyarokhoz, akiket pedig ért és szeret, leg­nagyobb színészi sikerét ugyanis magyar tiszt­ként aratta. Ö volt Apostol Bologa a soproni katonai főreáliskolát és Ludovikát járt magyar hadseregben szolgáló, román származású tiszt, aki Liviu Rebreanu regényéből, az Akasztottak erdejéből készített filmben - nem akart lőni testvéreire, amikor a világháború fordulata úgy hozta. Rebengiuc óriási volt a filmben. Játékában nem volt semmi sértő, semmi elvakultság. Felfogását a szerepről akármelyik magyar színész is magáénak vall­hatta volna. Azt a kelet-európai sorsot ját­szotta el, amelyben valóban nem lehet tud­ni, mikor kényszerül az ember a testvéreire lőni. L iviu Rebreanu — valóban soproni és iu- dovikás, aki első novelláit színdarab­jait még magyarul irta, valóban a re­gényben leirt körülmények közötW»esztette el testvéröccsét az 1917-es háborúban. Regénye 1922-ben jelent meg. Azóta volt még néhány fordulat ennek a két népnek az életében. Victor Rebengiuc 1965-ben formálta meg Apostol Bologa alakját. Most, talán a Bolo­ga fiú keresztnevéből íhletödve, az Apostoli hitvallást szavalta. Golyók, fegyverek, ellen­ségeskedés, háborús helyzet és hangulat he­lyett az imát mutatta fel. Megértette-e vajon a határ mindkét oldalán mindenki, ennek a nagy színésznek az üzenetét? Gyöngyösi Gábor I) SAFEMAIIC finn gyártó és a MAGÉV forgalmazó vállalatok TÖMÍTÉSTECHNIKAI és ALKALMAZÁSTECHNIKAI valamint TERMÉKISMERTETŐT tartanak az érdeklődő vállalatok szakemberei részére 1990. február 9-én. délelőtt 10 órától a Technika Házában, a III. sz. előadói teremben. Miskolc, Felszabadítók útja 5. sz. alatt. ______________________________________SAFEMATIC-MAGÉV

Next

/
Thumbnails
Contents