Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-28 / 50. szám

1990. február 28., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Ma nincs tej(pénz) H árom levelet kapott szerkesztőségünk — szinte egy- időben. Mindhárom írója (más-más faluból) ugyanazt a panaszát írta le: a megdolgozott járandóságot nem kapták meg, pedig szerződés szerint már több hete meg kellett volna kapniuk a tejpénzt, de egyik helyen literen­ként nyolcvan fillért levon a tsz, a másik helyen meg nem fizeti ki, holott a tejipar már régen elküldte a pénzt. Egyik olvasónk így fakadt: ki: „Bátorkodom maguknak írni a gondjainkról, mert elég sokszor foglalkoznak a kistermelők gondjaival. Hát a mi községünkben is van, mégpedig a mi számunkra elég nagy gond, nem tudjuk, hogy kihez lehet fordulni, mert nincs közöttünk olyan, aki intézné a bajo­kat. Most szeretném Önöket megkérni, ha lehet, hogy utána kellene nézni, hogy a tejipar mit fizet ki a tsz-nek, mert ugyanis az a gondunk, hogy a tsz levon a tejpénzből azok­nak, akik nem tsz-tagok, minden liter tejből 0,80 forintot, ami egy hónapban elég sokra kimegy." Másik faluban meg sem kapták a tehéntartók a tejpénzt. Hogy miért? A szegénysorsú tsz pénztárosa csak annyit mondott, amikor megkerestük: „Szegények vagyunk, és bi­zony a tejpénzt is hozzá kellett tenni a fizetéshez, mert kü­lönben a tagoknak sem tudtunk volna fizetni. Egyébként pár hétről volt szó, és a mai napon hordom szét a pénzt a gazdák részére.” Bizony, a szükség törvényt bont. Ki ne szorult volna meg életében, ki nem kényszerült még arra sohasem, hogy köl­csönkérjen? De a kölcsön felvételének ez az önkényes mód­ja bizony irritálja a tejtermelőket. Mert megkérdezésük nél­kül használják a havi 2—3 ezer forintjukat, amiért ellátják a jószágot, csarnokba hordják a tejet, és pénzüket kamat fizetése nélkül használják, még egy elnézést sem kérve, sőt panaszaikat válasz nélkül hagyva. Nem egy korrekt eljárás, és ezt nem menti az sem, hogy nincs pénze valamelyik szövetkezetnek. Mert ha nem lesz tejpénz, akkor tej se lesz! B. Sz. L. ígérik a gázt Legalább az óra szép lesz Nemrég adtunk hírt a Gö­döllői Gázmérő* Gyár fran­cia—magyar vegyes vállalat alapító okiratának aláírásá­ról. A két tulajdonos, a ScMuimberger Industries SA. (75 százalékban) és a Ti­szántúli Gázszolgáltató Vál­lalat (25 százalékban). Érde­mes azonban a gyártandó készüléket közelebbről is megismernünk, hiszen ha­marosan mindennapjaink ré­szesévé válik. Ebben az év­ben ugyanis csak hazai pi­acira termelnek, (később pe­dig mindössze a gázmérők egynegyedét szándékoznak exportálni. Milyen hát az új berende­zés? A Gallus 2000 a leg­modernebb nyugati techni­kát 'képviseli. Gharles Ra­nunkel, a Sohlumberger In­dustries képviselője három kedvező tulajdonságát emel­te ki: szép. olcsó és pontos. A szépség természetesen igen relatív dolog — főleg a gázóráknál, az azonban bizonyos, hogy a fehér-sárga mérő szebb az eddig meg­szokottaknál. Az árát is a minőség függvényében kell nézni. A régi, Csehszlová­kiából, Lengyelországból im­portált gázmérők 2500—3000 forintba kerülték, de 4—5 hibaszázalékkal dolgoznák. A Gallus 2000-ért 3500 forintot kérnék, ez viszont csák egy hibaszázálékkal mér. Ez a csekély pontatlan­ság azt jelenti, hogy már a takaréklángot is jelzi. (Ügy gondoljuk, ez lesz a legke­vésbé népszerű tulajdonsá­ga.) A pontos mérés követel­ménye vezette Léka'i Gusz­távot. a Tlgáz vezérigazgató­ját, mikor úgy döntött, hogy vállalata társtulajdonosa lesz az új vegyes vállalatnak. A pontos mérés új. takaréko­sabb fogyasztói magatartást alakíthat ki, ugyanakikor az esztétikus kivitelű műszerrel a lakossági gázszolgáltatás igazodik a modern lakáskul­túrához. A .hazai gyártás le­hetővé teszi a folyamatos el­látást, melyet az . eddigi im­port nem biztosított. Termé­szetesen a legfontosabb indo­kuk a nyereségérdekelt vál­lalkozásiban való részvétel volt. A közüzemi tevékeny­ségűik ugyanis veszteséges, így a talponmaradáshoz. és a fejlődéshez mindenképpen nyitniuk kellett más tevé­kenységformák felé. A következő .három évre 25—25 ezer darab Gallus 2000 gázmérőt rendelt a Ti- gáz, amiből természetesen megyénkbe is jut. Katona Zoltán, a (Miskolci Igazgató­ság vezetője szerint az év második felében kezdenek majd ilyen típusú mérőket beszerelni a lejárt hitelessé­gű műszerek helyett. Egye­lőre még az új készülék árát is a Tlgáz fizeti, a la­kosságnak .nem kell megtérí­tenie. Energiagazdálkodásunk helyzetét .ismerve joggal ve­tődik fel mindenkiben a kérdés: vajon lesz mit mér­ni a .mutatós gázóráikkal, lesz mindig éledendő föld­gáz? József Gábor, az OKGT műszaki vezérigazga­tó-helyettese nem tartja in­gatagnak a .gázellátás hely­zetét. A jelenlegi fogyasz­tást győzik a hazái és a szovjet források. A várható­an növekvő igényt pedig ki­elégíthetik a szovjet szállí­tások bővítésével. Ebben az esetben természetesen világ­piaci áron vásárolnánk. A másik lehetőség a nyiigat- európai szállítások igénybe­vétele, ezek a tárgyalások is megkezdődtek. (csörnök) Kórházi {elszerelések az NSZK-I Megérkeztek Miskolcra a testvérváros, az NSZK-beli AschaXfenbur.g (Frankfurttól mintegy harminc kilométer­re van) kórházának ""aján- dékai. A két kamionnyi szállítmányban speciális kór­házi ágyak, s különböző or­vosi műszerek érkeztek a Semmelweis Kórházba. Az összesen több millió forint értékű felszerelést a Vas­gyári Kórház és a Sem­melweis Kórház különböző egységei kapják az aschaf- fenburgiak ajándékaként. Az igazgató ügyveze­9 tővé avanzsálit, átfes­tették a cégtáblát, rá­ébresztették a dolgozókat a ma oly divatos tulajdonosi szemléletre, de talán a leg­fontosabb: önállóvá váltak. A Csavaripari Vállalat 2- es számú gyárát tavaly óta Rögzitésteohniíkai Terméke­ket Gyártó Kft.-nek hívják. A cég vezetője Tóth Zoltán, vele beszélgettünk: — Egy évvel ezelőtt még egy szocialistának mondott vállalat vezetője volt, most, ugyanebből a szobából, eb­ből. a székből egy magyar— osztrák vegyes vállalatot irá­nyít. Mi a különbség a ket­tő között? — Óriási. Hogy csak azl mondjam, kivonult a politi­ka a gyárból, nincs KISZ, párt, vállalati négyszög ... — Már elnézést, ezért nem kellett volna vegyes válla­lattá válniuk, a pártéletet minden üzemből száműz­ték ... — Ez tény, ám az is tény, hogy nem kell .taggyűlésekre, különböző politikai értekez­letekre járnom, jelentéseket fogalmaznom. Ez, korábban igen sok időmet elvitte, most ezeket az órákat a cég üzletvezetésére fordíthatom. Nem tagadom, szükség van rá, megnőtt a munkánk. Azáltal is, hogy önállókká váltunk. Ez jó dolog. Nem kapok hetente előírásokat, naponta telefonokat, hanem van egy szindikátusi szerző­dés, és az abban megfogal­mazottakat kell betartanom. Jóformán minden döntésben szabad kezet kaptam. — Szóval ezt hozta Önnek a kft.-vé válás. jÉs mit nyer­tek ezzel a munkások? — Rögtön, a kft.-vé vá­láskor 50 százalékos bérfej­lesztést ... — No, ez szép, ezért már megérte ... — Szépnek szép, de aki tudja, hogy milyen alacsony volt nálunk a bérszínvonal, 82 ezer forint átlagosan és évente, szóval, épp hogy csak hely,rétettük az embe­rek bérét. Az idén 26 szá­zalékos volt az átlagos bér­emelés, és ezzel elmondhat­juk, hogy a hozzánk hasonló nagyságú vállalatok közép­mezőnyébe tornáztuk ma­gunkat. Már ami természete­sen a bért illeti... Egyéb­ként azt valljuk, hogy a mindenkori infláció mérté­kéig emeljük a béreket, az embereket meg kell fizetni, hogy itt, nálunk fejtsék ki igazén munkájukat, hogy a nyolc óra valóban produktív munkával töltődjék ki. — Ez igen derék, de kér­dés, érvényt tudnak-e ennek mindig szerezni? — Ismerve a magyar gaz­daságot, a válaszom: nem. Ha nincs alapanyag, ha akadozik az utánpótlás, bár­mennyire is igyekeznénk, döcög a munka. Átalakulá­sunk tulajdoniképpen meg­változtatta az embereknek a munkához való hozzáállását is, javult a minőség, a mun­kafegyelem, nőtt a munka intenzitása. Jön a tőkés, vi­gyázni kell — szemlélet volt a jellemző, és ez — nem szép kifejezés — kordában A kft.-vé válás jól jött a munkásoknak is, bár a követelmények szigorodtak. Menetváltás a csavargyárban Készül o csavar... Beszűkült a piac, kevesebb a megrendelés, de bizakodóak. tartotta a munkást. Keve­sebb volt a késés, az italo­zás — a munkáról, a létről, a megélhetésről volt szó. Tudja a munkás, nem ba­góért dolgozik, odafigyel ar­ra, amit csinál. Száznegy- venöten dolgozunk itt, húsz alkalmazottal. Sajnos, az idén a létszámot 10—15 szá­zalékkal kénytelenek le­szünk csökkenteni, de utcá­ra senki nem kerül. Van, aki hamarabb nyugdíjba megy, és akad majd olyan, akinek majd mi keresünk munkát. — Ha már itt tartunk, miért csökken a létszám? — Egészen egyszerűen, beszűkülit a piac, csavarból, kötőelemből a 'kínálat a jel­lemző, sok a konkurens — ami nem baj —, és nehe­zebb megélni. A rubelexport­stop közvetve 60—70 millió forint termeléskiesést jelent számunkra, az Ikarus, a Csepel Autó, a Rába nem exportál, nem gyárt, így a mi termékünket sem veszi. Azután, a jóformán minden vállalkozót igen érzékenyen érintő sorban állás bennün­ket is sújt. Tekintélyes ősz- szeggel tartoznak nekünk, és ennek köszönhetően mi is adósak vagyunk. Hitelt kap­ni nehéz, a kamat pedig el­éri a 30 százalékot is, a 10 —12 százalékos nyereség mellett hogy lehet ezt bír­ni...? Nehézségekkel küsz­ködünk, de szerencsére, ez létünket egyelőre nem fe­nyegeti ... — Gondolom azért sem, mert kis cég ez a kft. Egyébiránt mennyi törzstő­kével indultak? — Mindössze 30 millió fo­rinttal. hatvan százalék ma­gyar, negyven százalék oszt­rák tulajdonnal. Az valóban előny, hogy viszonylag ha­mar rugalmasan tudunk al­kalmazkodni a piac diktál­ta körülményekhez, de, mint ahogy az előbb említettem, a piac beszűkülése bennün­ket is igen érzékenyen érint. Megpróbálunk alkal­mazkodni, optimista vagyok, hiszem, sikerül ez nekünk. Sokat próbált gárda a m iénk ... (illésy) Az abaúji térséget menedzselik Kft. a Hernádi völgyében Hernádkércsi központtal megalakult Abaúj legújabb kft.-je, mély e térség mező- gazdaságát szeretné segíte­ni. Az alapító tagok: a szik­szói Béke Mgtsz, a boldog­kőváraljai Hunyadi János Mgtsz, a felsővadászi II. Rákóczi Ferenc Mgtsz és a házigazda hernádkércsi Bé­ke Mgtsz. Riz János ügyvezető igaz­gató elmondta, hogy tevé­kenységükkel az abaúji tér­séget akarják menedzselni. — Csak az itt élők tudják igazán, hogy milyen szerte­ágazó segítségre van itt szükség. Az abaúji térségben húsz mezőgazdasági terme­lőszövetkezet, egy állami gazdaság és az áfész műkö­dik. A térség elmaradott, kedvezőtlen adottságú, és munkánkkal ezt szeretnénk visszaszorítani. Hogyan? Ügy, hogy megbízások alapján társaságunk különféle kon­cepcióikat dolgoz majd ki a gazdasági szervek, de még a megyei tanács részére is. Az itt működő mezőgazdasági üzemek óriási információ- halmazzal rendelkeznek, de gyakran egymástól teljesen függetlenül. Ezeket az isme­reteket mi összegyűjtjük, rendszerezzük, beépít jük pél­dául a munkahelyteremtő és lebonyolító feladatokba. Szer­vezünk például szövetkeze­tek részére melléküzemága­kat. Szeretnénk jobban ki­használni az elmaradott tér­ségék részére kiírt pályáza­tok lehetőségeit, ugyanis a Területfejlesztési Alapból keveset nyertek el a pályá­zó szövetkezetek, holott fel­tételrendszerük megvan hoz­zá. Foglalkozunk a szövetke­zeték általi felvetett ötletek felhasználásával. részletes kidolgozásával, nyomon kö­vetjük azokat a megvalósu­lásig. Kereskedelmi tevé­kenységünkben szeretnénk foglalkozni a mezőgazdasági iermékek jobb piaci elhelye­zésével. (Emlékezzünk csak a zöldség- és a káposzta- mizériára), hisz’ ma már nem elég ezt csak megter­melni. Szeretnénk jobban ki­használni a kishatárforgal­mi kereskedelmet. Mindenfé­le szolgáltatással foglalko­zunk majd, amivel megbíz­nak. — Kikkel szeretnék ezt a sokféle munkát végezni? — Elsősorban az alapító kft.-tagok szakembereivel, de például egyszeri megbízásos alapon külső szakemberek munkáját is igénybe vesszük — mondta az ügyvezető igaz­gató, — aki fejébe vette, hogy a térség idegenforgal­mát is szeretné fellendíteni. Ha meggondoljuk, hogy sok szép abaúji területet, termé­szeti ritkaságát, híres-neve­zetes kastélyait, különleges madár- és növényvilágát még a megyén belül élők is alig-alig ismerik, köny- nyen belátjuk, ez utóbbi szándékuk mindenképpen el­ismerésre méltó. S ha el­képzeléseikből csak morzsá­nyit is sikerül megvalósíta­ni, már nem dolgoztak hiá­ba. (bekecsi)

Next

/
Thumbnails
Contents