Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-27 / 49. szám
1990. február 27., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 ELŰZ A BŰZ... Mivefi van tele a fecskésiek hócipője? Munkában a A töké'k és a fák metszése szinte sürgőssé vált. Az elmúlt napok szokatlanul eny.he, szinte tavasziam időjárása miatt hamarabb ébrednek teli álmukból a növények. S mielőtt a nedvkeringés megindulna, céíszerű mind a tőkéknél. mind pedig gyümölcsfáknál a metszést befejezni. Megyénkben csaknem tízezer hektárra tehető a metszésre váró szőlők területe. Tokaj-Hegyaljára ebből több. mint 7000 hektár már termő, valamint termőre forduló, illetve fiatal ültetvény esik. Már az ültetvények életkora is mutatja, hogy ez a művelet nagy szakértelmet kíván. A termő szőlőnél különösen, hiszen ezzel már előre befolyásolni lehet az idei termést. Az idei tél nem okozott számottevő kárt eddig a tőkékben, ezért nem szálvesszőzik, hanem hagyományos módon, néhány szemre metszik vissza. Mind a kordon-. mind pedig a bak- hátas művelésű tábláikon, a korábbi fagyikár okozta károsodást már kiheverték a szőlők. A gondos metszéssel a jó szüretet segítik elő. A jó bort adó területeken. mint például Mád, Tállya, Tolcsva, Tárcái, de a többi hegyaljai község határában is, legtöbb helyen már jól előrehaladott a munka. Nemcsak a nagyüzemi tábláikon, hanem a Megyénkben is korán kezdhették a metszést, mostanra már a vékonyka hó is elolvadt háztáji, kistermelői parcellákon is. Metszik a szőlőt megyénk másik, ugyancsak nagy- múltú szőlőv.idékén, a délÚj vállalati tanácstagok Szendrőn Választás — némi pikantériával Hét végén igen kellemetlen jelenségről tartottak lakossági fórumot Szerencsen, a Fecskés városrész lakói, valamint a városi tanács és :az ügyben leginkább érdekelt vállalatok — a Szerencsi Cukorgyár, a Csokoládégyár, a Biokémiai Üzem és a Köjál képviselői. Az ügy előzménye, hogy a városrész lakói már évtizedek óta kénytelenek eltűr - ni-szagolni az egész város mocska-szennye által termeit bűzt. Ugyanis ide folyik az ipari üzemek szennyvize, itt kezelik a város kommunális szennyét, itt van a vágóhíd, és most úgy telt be a pöhár, hogy ráadásul itt akar egy maszek is telepíteni hatalmas sertés- hizlaldát. Ezzel végképp elszabadult a pokol, és végső elkeseredésükben az itt élők igen-igen sok aláírással — az Észak-Magyarország Szerkesztőségéhez fordulták panaszaikkal. Mi pedig egy lakossági fórum megtartását ajánlottuk a város vezetésének, és a városi tanács erre az elmúlt hét péntek délutánján alkalmat is adott. Így került sor arra. hogy a Fecskés városrész lakói elmondják panaszaikat bűz- ügyiben. Már a helyszín is mutatta, hogy eléggé mostoha- gyermekek az itt lakók, mert a városrészben egy vasutasebédlő szűkös helyiségét jelölték ki a találkozóra. Mert a vasútállomáson túliak, mintha nem is a városban laknának. Ide már autóbusz se jár, útjai egy része járhatatlan, kultúrház pedig vagy három kilométerre van, a tanács pedig még rnesz- szebb. Közel van viszont a város szennyvize, derítője, ami már magában is borzasztó bűzt áraszt, amit télen-nyá- ron csak az itt élők „fogyaszthatnak”. Valahogy egyetlen tanácsi—gyári vezető ember sem szívja a rothadó szerves anyag mellék- termékét, nem tapossa a falut megszégyenítő utcai habarékot, nem kell eltűrnie a meggazdagodni vágyó disznótartó állományának rettenetes szagát. Nem kell vinnie gyermekét hol éjjel, hol hét végén, hogy gyors orvosi beavatkozással csökkentsék a tüdő sípolását, a krákogást. a köhögést. Géczi István, nyugdíjas fogalmazta meg az itt élők panaszait: lakótelepünket sújtó ártalmainkról annyit, hogy a legkellemetlenebb vízforrás okozója még a cukorgyár létesítésekor keletkezett. Az ülepítőtavak csak azóta lettek ilyen elviselhetetlenek. mióta megnövelték a cukorgyár kapacitását és a csokoládégyár szennyvizét is idevezetik. A csokoládé- gyári szennyek bomlásakor különösen erős bűzanyagok keletkeznek. A többletszennyvizet a közelmúltban létesített, és a házakhoz közeli, öthektáros kísérleti telepre, illetve a szomszédos mezőzombori legelőre eresztik. A nyugdíjas elmondta, e fenti tényből is látszik, hogy a két gyár szennyvíz- elhelyezési gondokkal küzd. A megoldás érdekében ezen a területen jelentős költséggel biológiai szennyvíztisztítási kísérletbe fogtak, de azt teljességgel — nem tudni. milyen ókból — nem hajtották végre. A lakóik figyelték a kísérlet minden szakaszát, melynek végén az iszappal telített öthéktárnyi parcellát nem vetették be, nem munkálták el a tervek szerint, hanem azt a gaz verte fel. De még a terület kijelölése is az Országos Építésügyi Szabályzattal ellentétben történt, mert az ezerméteres biztonsági sávon belül, közel a lakóházaikhoz készült el, annak ellenére, hogy a lakók ez ellen többször is tiltakoztak. Most egyiik követelésük az, hogy a két gyár a szennyvízelvezetési problémáját megnyugtatóan oldja meg, mivel erre a célra több, mint százhektáros terület áll rendelkezésükre. Azt is kérték a lakók, hogy ha lehet. zárt csatornarendszeren vezessék ide a szennyvizet, és az ülepítőtavakban dolgozzák ,fel. A másik bűzforrás, amiben a cukorgyár a „ludas”, a pályamesteri iroda mögötti gyári szeméttelep, ahol a répavéget és a mésziszapot, valamint egyéb szemétanyagokat tárolnak. A lakók azt kérték, hogy ezéket a hulladékokat más tárolóba szállítsák, és az itteni szernét- tárőlást szüntessék meg. A következő a városi szennyvíztelep. Mert az is itt van, a lakók szerint az előírások figyelembe vétele nélkül. Ezt már eleve kicsire tervezték, így most az túlterheléssel „dolgozik”. Kérdéses, hogyan tud eleget tenni a környezetvédelmi előírásoknak. A lakók javaslata az, hogy egy új szennyvíztárolót jelöljön ki a tanács. A telepen (működi’k egy vágóhíd is, ami olykor-olykor árasztja a bűzt a lakók szerint, sőt, azt mondják, hogy néha még véres vizet is enged ki az üzem. Bár ottjártunkkor precízen elkülönítve tárolták a kommunális szemetet és a veszélyes hulladékot is, de a Köjál szakemberei is elmondták, hogy ilyen jellegű szennyeződésről nincs tudomásuk. Az iitt élők szeretnék elérni azt is, hogy a lakossági szemetet intézményes formában, akár kötelező jelleggel is szállítsák el, hogy legalább az ne rontsa a levegőt. Mert megoldatlan a telepen keletkező szennyvíz elvezetése is. Végül essék szó arról a bűzforrásról, ami a lakók felháborodását kiváltotta: a városszélen egy •maszek alapon megépítendő sertéshizlalda, amire engedélyt a lakók szeriint a mezőzombori tanács adott. a Köjál szakvéleménye alapján, amit ez utóbbi szerv a jelenlevők előtt megcáfolt. A sertéstelepre szóló engedély, melynek kiadása közigazgatásilag már a mezőzombori tanácsra tartozik, végképpen megpecsételné a fecskésiek sorsát, hiszen már minden oldalról bűz veszi őket körül. Ez ügyben a Zöld Párt és az SZOP is tiltakozott — nem is eredménytelenül — az illetékeseknél. A telep lakói azt hangoztatták, hogy leginkább gyermekeik egészségét szeretnék óvni. E fórumon a városi tanács, a Köjál, a cukorgyár, 9 csokoládégyár és a Biokémiai Üzem képviselői ígérték, hogy nemcsak megvizsgálják, de a lehetőségekhez mérten orvosolni is próbálják a jogos panaszokat. Az egyik érintett úgy fogalmazott, hogy „az ígéretekkel már tele van a hócipőm". ezért Magda Gábor tanácselnök, valamint a többi hivatalos képviselő azt kérte a lakosoktól, hogy egy későbbi időpontban a lako- sdkkal együtt járják be a sokat szidott helyeket, és közösen alakítsanak ki valami kivitelezhető megoldást. Legelő van, de... Csökken a juhállomány Az ország juhállománya jelenleg csaknem 30 százalékkal kisebb, mint tíz évvel ezelőtt. Azóta csaknem minden évben csökkenés következeit be. A Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint a jühlétszám 1989. december 31-én 2 millió 69 ezer volt, 147 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. Az állami gazdaságok és a mezőgazdasági kombinátok az év végén 139 ezer juhot tartottak, 12 százalékkal kevesebbet, mint tavaly. Egy év alatt az állomány ötödét, 29 ezer juhot a kistermelőkhöz „helyezték ki”. A termelőszövetkezetekben van a juhok több, mint 60 százaléka, ám a jószágok csaknem egynegyedét a kisvállalkozóknak adják bérbe. 1989. december végén 1 millió 396 ezer anyajuhot számoltak össze, 46 ezerrel, 3,2 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Figyelemre •méltó adatsor: az állami széktor üzemeiben egy év alatt 13,2 százalékkal. a szövetkezetekben 7,2 százalékkal csökkent az anyajuhok száma, ugyanakkor a kistermelőknél több, mint 8 százalékkal növekedett. Az állatfaj ilyen mértékű visszaesésének legfőbb oka a megfelelő ösztönzés hiánya, pontosabban az, hogy — a gyors export értékesítés reményében — a fiatal állatokat, <a bárányokat az elválasztás után azonnal hizlalásra fogják a gazdaságok. A 800 forintos támogatás sem bizonyul elég hatékonynak: anyának valló állatot is mind kevesebbet nevelnek. A szaporításra tovább tartott állatokból ugyanis legkorábban két év elteltével származik csak kézzel fogható haszon. Ezt az időt a legtöbb nagyüzemben túlságosan hosszúnak találják, s a jelenlegi takarmányárak mellett költségesnek tartják. 1990 elejétől a gyapjú árának „felszabadításával” minden juhászati termék szabadáras lett. ez némi reményt nyújt az állattartók- nalk. A gyapjútermelési támogatás és a vágójuhok utáni árkiegészítés viszont megszűnt. Az ország legelőterülete alkalmas a jelenleginél legalább kétszer több juh tartására. A kisvállalkozók tartanának is több állatot, ám a magánszektor számára a nagyüzemeik nem szívesen biztosítanak nagyobb legelőt. Furcsa híreiket kaptunk Szendrőről. Hogy tudniillik az Aluminiumgyár helyi, 2- es számú gyárában csütörtök délután választják a vállalati tanács két tagját. S a jelölteik közül az egyik nem biztos, hogy indulhat, mert szintén aznap vizsgálják egy korábbi „helytelen cselekedetét”. Volt, aki fúrást. mások torpedózást emlegették .. . * A gyárkapuban azonnal feltűnik a portásnő határozottsága. A távozná készülőket visszaküldi az üzemcsarnokba. Magyarázatképpen hozzáteszi. ha elmennek, nem lesz határozatképes a munkásgyűlés. Ügy látszik, mások is tudatában vannak ennék, mert az összejövetel levezetője, Czifra Géza megállapítja, elegen együtt vannak. Megtudjuk azt is, hogy a 260 körüli létszámú gyárban jól előkészítették a maguk kis választását. Már két hete folynak a tárgyalások, á jelölőbizottság hét nevet tartalmazó listát állított ösz- sze. A hétből csak ketten képviselik a szendrői gyárat — három budapesti és két tiszafüredi kollégájukkal ők alkotják a megújuló vállalati tanács választott ..szekcióját”, hat másik tag beosztásánál. illetve a vezérigazgató javaslatára kerül a testületbe. Abba az új vállalati tanácsba, amely feleakkora lesz, mint a korábbi, s amelytől mindenki nagyobb haltékonyságot vár. Közben peregnek az események. Megválasztják a szavazatszámláló bizottságot, nyíltan voksolnaik még egyszer arra. ki kerüljön a listára. Egy-egy névnél érezni, •hogy lelkesebben mondanak .rá igent, de végül is a jó előkészítés meghozza a gyümölcsét — mindenki mehet szavazni, majd bedobni az urnába a kis cédulát. * * Amiig a számlálók dolgoznak, Molnár Zoltán igazgatóhelyettessel váltunk néhány szót. Igazgatójuk nyugdíjazás előtti szabadságát tölti, most már a fiatalok vállán a gyár összes terhe. S az bizony akad bőven. Ez a csarnok, ahal most állunk korszerű, kellemes munkahely. Az is látszik, mit gyártanak benne: tetszetős alumínium gázpárologtató tornyok hevernek szép sorban. Húsz típusukat készítik. többek között kórházak oxigénellátására használatosak. Osztrák, NSZK-beli és svéd vevők után úgy tűnik. Angliában is piacra lelnek. A nagy gond a szomszédos vegyi üzem — ami része egy százmillió forintos beruházásnak. Egyelőre nem sikerül kihasználni, pedig a hatalmas, vegyszeres kádak akkor igazán gazdaságosak, ha folyamatos üzemben vannak. A másik baj. hogy két nagy megrendelőjük, az Ikarusz és a Taurusz lemaradt a szocialista exportról, így nem ad munkát a szendrői- eknek sem. Ebben a bolond piaci helyzetben bizony főhet a gyár szakembergárdájának a feje — csak negyedévire sikerült lekötni a kapacitásukat. Érzik ezt természetesen a kétkezi munkások is — ha máshol nem, a borítékon biztosan. Ehhez képest csoda, hogy mennyire komolyan veszik, ki képviselje őket a vállalati tanácsban. * De térjünk vissza a jelen történéséhez! Mert közben megszületett az eredmény. Juhász László, lakatos csoportvezető és Mravik József, főmérnök elsöprő győzelmet aratott — ahogy sportnyelven mondják. Most már bevallom neki, róla kaptáim a rossz híreket... Igaz, a választás reggelén ült össze egy háromtagú bizottság az ügyében, úgymond : „fegyelmi vétség fennforgása” miatt. A dolog pikantériája, hogy a fiatalember több, mint egy hónapja, január 18-án(!) követte el. amit nem követett el — mint utólag kiderült. Két dolgozót magánügyben kiengedett a gyárból másfél órára, teljesen szabályosan. Mert ugyan az igazgatói utasítás szerint erre csak osztályvezető, vagy helyettese jogosult, de mert a felmérnek beosztásban felettük van. ezt a szabályt is rugalmasan kell értelmezni. A reggeli megbeszélés így fegyelmi nélkül zárult, s egyben azt jelentette, a főmérnök jelölt marad. Kérdem a fiatalembert, mit kíván tenni, mint vállalati tanácstag, hogyan képzeli a jövőt? Ügy érzi, elég völt abból, hogy mindent a munkás feje fölött döntsenek el. Társával. Juhász Lászlóval (sajnos, időközben elment) ügy vélik, zöld utat kaptak, hogy a most nehéz sorsú vállalat helyzetén javítsanak. Mravik József nem beszél botrányról, üldözésről. már eszébe sem jut, hogy valakik netán szándékosan gátolták volna a megválasztását. Egyszerűen : örül és megkönnyebbült. M. Szabó Zsuzsa Város volt valamikor, most nagyközség, de az ipar —, ha lassan is - ide is betör. Abaújszántón üzemet nyitott a Budapesti Kézműipari Vállalat, és lányoknak, asszonyoknak biztosit munkát azáltal, hogy itt, velük készítteti el úgynevezett napfénykorongjait, amelyet elsősorban polirozásra használnak, i Fotó: Balogh Imre B. Sz. L. borsodi területeken is. Itt is több, mint 2000 hektáron kell elvégezni ezt a munkát.
