Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-03 / 29. szám
1990. február 3., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Navigare necesse est! - hajózni muszáj! - mondotta az ókorban a hajós. De mit mond ma korunk embere? Tőlünk nyugatabbra már régóta, nálunk és errefelé keleten mostanában válik divatossá a mondás: vállalkozni pedig muszáj. S itt, a XXI. század árnyékában csendes alvásából lassan, de éledezik újra a magyar emberekben is a vállalkozószellem. Persze, ki tudja ma megmondani, hogy milyen tevékenység lesz sikeres, hogyan lehet beindítani egy kisüzemet, milyen személyi adót, milyen jövedelemadót kell fizetni az idén, miként változnak a szabályozók? Lehet-e felvenni az új üzem beindítására támogatást vagy sem, s el lehet-e számolni adócsökkentésként a beruházást, vagy sem, hány fős alkalmazottal lehet dolgoztatni, érdemes-e kft.-be, részvénytársaságba, gazdasági munka- közösségbe tömörülni, vagy sem? Kérdések, amelyekre egyre többet és többször figyelünk. Érdekelnek a válaszok, mert ki tudja, lehet, holnap mi is azt mondjuk: vállalkozni pedig muszáj. De hogy mire? íme . .. Nagykabátban árultak az utcán Itt nincs pardon, itt könyörtelenül érvényesül az üzleti szellem, itt a munkának. a teljesítménynek valós az ára, itt mindenki annyit vihet haza a hó végén borítékjában, amennyi munkájának az értéke. Itt, a nyolc óra lehet, hogy több. és itt akkor is udvariasnak kell lenni, akkor iis mosolyogni kell a vevőre, ha történetesen nemet és nincset kell mondani neki. A fenti alapképlet nem egy magát még államinak vallott cégé — nem is lehet sajnos ilyet elképzelni sem —, hanem egy korlátolt felelősségű társaságé. Egy kft. ügyvezető igazgatója mondja mindezt. Soltészné Derekas Erzsébet, a miskolci Eléktron Extra Áruház Kft. vezetője: — Igencsak megváltozott az életem, a munkai,tanúsam, a mentalitásom azóta, hogy ebben a társasági formulában működünk. Amíg „egyszerű” boltvezető voltam, akikor is az volt a feladatom, hogy eladjam az árut, és most is az. De micsoda különbség van a kettő között! Korábban jóformán semmi sem kötelezett arra, hogy minél több és márkás cikket áruljak, hogy minél több legyen a bevéte_ lem, hogy teszem azt takarékoskodjak a telefonálásokkal, a fűtéssel, az energiával — adva volt az állami bolt, és adva voltam én, az alkalmazott. Később azután jövedelemérdekeltségú, ár- megállaipító bolttá, majd tavaly október 2-től kft.-vé váltunk. Hogy nagyon egyszerűen megfogalmazzam a különbséget: ón vagyok a vevőkért, és nem fordítva. Az a feladatom, hogy kiszolgáljam őket, hogy máskor is visszajöjjenek, hogy másnak is elmondhassák: az Elektron Áruházban figyelmesen, udvariasan fogadták, és hogy itt megkapta azt, amit máshol hiába keresett, 'tudom, hogy ez utóbbi nincs mindig így, de ennek roppant egyszerű az oka: nálunk még nincs kínálati piac. Szóval, amióta kft. a bolt, teljesen és mindenben önállónkká váltunk. Senki nem szól abba, hogy mit árulunk, mennyiért, milyen kedvezményeket adunk, mekkora a készlet forgási sebessége. Egyedül csak a BIK Kft., az Északkel' Rt. és a dolgozók alkotta társaságnak számolunk el munkánkkal, de a társaságot csak az érdekli, hogy a megfelelő osztalékszintet hozzuk. Ha nem, akkor nagy baj lenne... Ilyen azonban eddig nem volt. és bízom benne, nem is lesz. Nemcsak bennem, de valamennyi beosztottamban él a tulajdonosi szemlélet, és valamennyien azon vagyunk, hogy mindig legyen forgalom a boltban. Csalogatjuk a vevőt. Amikor nem fogyott a mikrohullámú sütő, akkor .kedvezményt adtunk, és mindegyikhez egy frissen vágott csirkét mellékeltünk. Volt, hogy tíz százalék előleg befizetésével árultunk mindent, akadt olyan akciónk is, hogy egy fillér előleget nem kellett adni a vevőnek, OTP-kölcsönnel vehette meg a tévét, a mosógépet. Amikor nyitottunk, a hűtőládákat az utcáról is árultuk, .nagykabátban. A kereskedők ebben a kft.-ben valóban kereskedők. Ha nem lennének azoik, pénzük bánná, és munkáljuk is. Elköszönnék tőlük. Igen magas a jutalék, a prémium, de ezért tenni kell, és nem is keveset. Az üzleti életben nincs könyörület, talponmaradá- sunkér.t nap mint nap meg .kell küzdeni. Talpon akarunk maradni. Létünk és érdekünk ez ... A lap neve: Bors BORS. így, csupa nagybetűvel. Meg különben is: nem az a szlogen manapság, hogy kicsi a bors, de erős, sokkal inkább: nem • az a legény aiki töri. hanem aiki állja. Szóval; BORS. Ez egy ma még nem létező hetilap neve. Egy leendő hetilapé, amely egy vállalkozás keretében jön létre. Lappal vállalkozni manapság, amikor a standokon annyi az újság, mint égen a •csillag, hát... Nincs jobb dolga a vállalkozónak? Nem tudja mibe ölni a pénzét? Minden bizonnyal lenne. Ám ha az a vállalkozó újságíró? így már érthető. Igaz? Karost Imre lapunk egykori munkatársa, a Borsodi Bányász című üzemi lap volt felelő? szerkesztője újságot indít útjára az év első negyedében. — Persze tudom, hogy a lapokkal maholnap Dunát, Tiszát és Szrnvát lehetne rekeszteni, annyi van belőlük, de a BORS-sal egy olyan réteget kívánunk megcélozni, akiknek eddig nem volt médiájuk. A vállalkozókat, a vállalkozó kereskedőket, szóval azokat, akiknek „áll a mai világ”. És nem utolsósorban a kisembereket. El szeretnénk mondani számukra, hogy kevéske pénzüket mibe fektessék, mire vállalkozzanak, mibe vágjanak bele. A munka nélkül maradó bányásznak, kohásznak, alkalmazottnak egyaránt tanácsot akarunk adni... Jó, jó, szép és nemes gesztus, de újságból élni manapság? Kolléga úr! 0 öreg, Singer varrógép, kaptafák, titokzatos szerszámok sokasága, lyukasztók, árak, diki- csek, a szurkos fonál és a csiriz jellegzetes illata, barátságos, beszélgetésre, csevegésre serkentő hangulat.. . Egyszóval, cipészmühely. Egy garázsból alakította át öt esztendővel ezelőtt a mester, Lipták János. Nem szükségeltettek hozzá százezer, vagy éppen millió forintok, szerény, szolid üzlet az övé, s amíg cipőt, csizmát hordanak az emberek, tisztes megélhetést biztosit. Mert tessenek csak elmenni egy cipőboltba, venni egy lábbelit, akárha a legolcsóbbat is, vagy éppen csak vessenek egy pillantást az árcédulákra, azonnal belátható, megállapítható a tény: ha szerény, szolid üzlet is, ám fölöttébb hasznos vállalkozás Lipták mesteré. Fotó: Laczó József — Világos, hogy nem. A ma oly divatos több lábon állás a stratégiám. Az Iniciálé Kft. adja majd ki ezt a hetilapot. Az iniciálé latin szó és kezdetet jelent. Én így kezdem ... Hogy? — Ezt a ;kft-t három társaság, a Borsodi Iparcikk Kft., az Északiker Rt. és a Szolival szolgáltatóipari cég, valamint egy magánszemély, jelen esetben jómagam alapította. Jómagam — mivel a Borsodi Bányász pénz hiányában egy szerény híradóvá avanzsált vissza — az újrakezdési 'kölcsönnel szálltam be a vállalkozásba. Az Iniciálénak — többek között — nyomdaipari és kiadói tevékenységre szól a jogosítványa. A BORS .kiadása mellett prospektusokat, magazinokat, plakátokat. termékismertetőket készítenénk. Hadd tegyem mindjárt hozzá: világszínvonalon álló szövegszerkesztői és nyomdaipari gépekkel. És bízom benne: a munkánk is eléri előbb- utóbb gépeink színvonalát... Pénz nélkül nem megy... A pénz. a hitel a gazdaság mozgatója. Pénz nélkül a legjobb ötlet is csak ötlet marad, tehát a megvalósításhoz, vagyis a vállalkozáshoz pénz kell. Pénz, de miiből, kitől, illetve honnan. Például az OTP-től, hiszen ez a tekintélyes pénzintézet az utóbbi időben igyekszik a vállalkozók bankjává is válni. Hogyan, miként finanszírozza az egyéni és a közös vállalkozásokat az OTP — kérdeztük dr. Lindt Györgytől, a takarékpénztár Borsod-Aba- új-Zemplén megyei igazgatóhelyettesétől. — Kik számíthatnak arra, hogy megkapják a vállalkozáshoz kért pénzösszeget? — Vállalkozási hitelt adhatunk minden olyan vállalkozáshoz. amely fogyasztási javakat állít elő. kiemelten támogatjuk az élelmiszer termel ésse 1 ős széf ü g- gő vállalkozásokat, de minden más vállalkozói tevékenységet, amelyet gazdaságosnak ítélünk meg. Ez a megítélés szolgálja egyrészt a pénzintézet érdekét, ugyanakkor segítség a vállalkozónak is. hogy eleve ne vágjon bele egy veszteségesnek ígérkező* vállalkozásba. Vállalkozási hiteleket elsősorban azoknak az ügyfeléknek adunk szívesen, akik a számlájukat nálunk vezetik. Ez érthető törekvés. Jó, ha a vállalkozáshoz szükséges összeg 30—40 százalékával rendelkezik az ügyfél, mint saját erővel. Tehát ne csak a pénzintézet vállalja a kockázatot, hanem az ügyfél is. Az ügyintézés mechanizmusáról a következőt: az ügyfél kér nálunk egy hitel- igénylő nyomtatványt, .és készít egy költségvetést, megjelöli, hogy mire vállalkozik, az mennyibe Ikerül. Fontos bírálati szempont, ha valaki fogyasztási javak előállítására vállalkozik, az értékesítés biztonságos megszervezése. Például, ha valaki — mondjuk húsz szarvasmarhát akar vásárolni, mi szeretnénk tudni, honnan veszi meg. mihez fog a jószágokkal kezdeni. Ez az érdeklődés garantálja mindkét fél, a vállalkozó és az OTP anyagi biztonságát. — Sokan elsősorban készpénzhez szeretnének jutni, csalódnak, amikor nem kapják meg. Végül is, hogyan történik a kedvezően elbírált hitelek kifizetése, illetve visszafizetése? — Egy része készpénzben, illetve átutalással, vagy hitellevél formájában. A vállalkozás jellegétől függően nem kell azonnal megkezdeni a törlesztést, ám ez a kamatfizetési kötelezettséget nem érinti. Például, ha valaki karácsonyfát vásárol, azzal, hogy eladja majd decemberben, annak nyilván nem adunk fizetési halasztást a következő év decemberéig, hiszen addig forog a .tőkéje. De ha valaki például sertést hizlal, és leszerződik a húsipari vállalattal, ahonnan csak négy. vagy öt hónap múlva kap pénzt, akkor ennyi türelmi időt adunk. A tevékenység jellege dönti el, hogy a halasztás maximálisan mennyi lehet. Általában negyedéves, féléves, vagy éves törlesztést kérünk. — Mennyi lehet a hitel összege? — Az ésszerűség szabja meg a felső határt, illetve a kölcsön fedezetére felajánlott kezességvállalás, ingatlan. kötvény, kincstárjegy, és egyáltalán, ami fedezetként elfogadható. Például egy garázs is. Szempont lehet a vállalkozás várható nyeresége is. Ezek szabják meg a kölcsön felső határát, ami lehet egymillió, lehet kétmillió forint, de adtunk már ennél nagyobb összeget is. Ám körültekintően vizsgáljuk a vállalkozás gazdaságosságát a vállalkozó érdekében is. Sajnos, számos olyan vállalkozóval kerültünk már kapcsolatba, akik előzetes átgondolás, megalapozott gazdasági számítás .nélkül vették fel például az újrakezdési kölcsönt, amit sokan valamiféle nemzeti segélynek tekintenek. Miután nekünk egyrészt az állam pénzét is meg kell óvnunk. másrészt az ügyfél érdekét is védenünk kell, most szigorúbb feltételek mellett bíráljuk el a kérelmeket, mint korábban. — Tapasztalataik alapján melyek a stabil vállalkozások? — Stabil vállalkozások voltak eddig a különféle fuvarozó társulások, zöldség-, gyümölcs-, fagylaltárusítás, de ezekből már túlkínálat van. Szeretném megemlíteni, hogy az OTP, mint kereskedelmi bank, számos kft-nek vezeti a számláját, s a kft-k között már számos külföldi érdekeltségű is található. Ezek nagyon életképesek, s vállalkozásaik at hi telekkel segíti az OTP. Eddigi tapasztalataink nagyon kedvezőek, igazán jól megalapozottak az említett vállalkozások. Örömmel mondom, hogy a kölcsönök nagy része — 90—95 százaléka tisztességes, korrekt vállalkozásokba áramlik, mintegy 5 százalékkal van gondunk. Olyanra gondolok például, hogy valaki állatokat vásárol, nem hizlalja, hanem levágja, megeszi, vagy eladja. Szigorú előírás szerint az OTP évente egyszer köteles ellenőrizni, hogy aki a kölcsönt felvette, vállalkozó-e még, vagy nem. Amennyiben kiderül, hogy az illető már nem vállalkozó, akkor a pénzt vissza kell fizetnie, kamataival együtt. Az újrakezdési kölcsön például négy évig kamatmentes, tíz évre adható. Négy év után 21. illetve plusz 1 százalék kezelési költség van rajta. A mezőgazdasági kölcsön kamatterhe február 1-jótól 29. plusz 1 százalék. Ez első pillanatra soknak tűnik, de ha figyelembe vesszük azokat a betétkamatokat, amelyeket az OTP ad február 1-jétől, akkor már nem ’tűnik olyan soknak, hiszen vannak olyan betéteink, betéti jegyeink, amelyek 22— 2fi százalék kamatot adnak. Készítették: a gazdaságpolitikai rovat munkatársai
