Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-21 / 44. szám
1990. február 21., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 5 . r r TÁJÉKOZTATÓ áfa nélkül értékesítő kereskedelmi egységekről Tájékoztatjuk a magánerős lakásépítő, -felújító ügyfeleinket, hogy az általános forgalmi adóról szóló új jogszabály lehetőséget biztosít a magánerős lakásépítők általános forgalmi adó visszaigénylésének a vásárlás helyszínén történő, azonnali rendezésére A lakásépítők érdekeit szolgáló egyszerűsített eljárást csak az APEH elnökének engedélyével rendelkező értékesítő szervek alkalmazhatják A vállalatok kérelmére vonatkozó engedélyek kiadása folyamatos Az 1990. január 24-i állapot szerint Borsod-Abaúj-Zcmplén megye területén az alábbi értékesítők jogosultak áfa nélküli építőanyag eladására: • Mezőkövesd és Vidéke ÁFÉSZ: mezőkövesdi Szerelvénybolt, Vasudvar, Matyótáj Áruház, valamint • Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat mályi telepe Az általános forgalmi adó nélküli vásárlásra kizárólag az adófclügyelőségtől kért igazolás jogosít Az igazolás kiadásának feltételei megegyeznek az áfa-visszaigénylés jogosultságának feltételeivel BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI ADÓFELÜGYELÖSÉG A BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI MUNKAÜGYI SZOLGÁLTATÓ IRODA munkaviszonyban nem álló személyek részére átképzőta ntolyamokat indít AZ ALÁBBI SZAKMARBAN: 8 ált. iskolai végzettséggel érettségivel rendelkezők rendelkezők részére részére MISKOLC Március: ♦ gépszerelő lakatos, ♦ fémszerkezeti lakatos ♦ forgácsoló gépkezelő ♦ daruvezető Április: ♦ kőműves ♦ ács-állványozó ♦ ívhegesztő Május: ♦ lánghegesztő Június: ♦ autószerelő TOKAJ Április: ♦ ívhegesztő ♦ lánghegesztő MEZŐKÖVESD Április: ♦ crösáramúberendezés-szerelő SÁTORALJAÚJHELY Május: ♦ kőműves EDELÉNY Április: ♦ textilipari varró számítógép-programozó SZTK-ügyintéző Jelentkezni lehet a B.-A.-Z. Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Miskolc, Szemére u. 17. sz„ II. emelet) átképzési csoportjánál, vagy az iroda bármelyik kirendeltségénél Kavarog a tömeg a miskolci Zsarnain, vagyis a KGST-piacon. Harsog a Lajcsi-nóta, a lambada, árut adnak, vesznek és lopnak; és nemcsak árut, hanem pénzt is. nem is keveset, mert — mint. •nyugdíja-'' rendőr ismerősöm bánatos- morózusan mondja — any- nvi itt a zsebes. a tolvaj, hogy Dunát lehetne rekesz- teni velük. Rendőr viszont sehol. Ezért aztán pusztáiba kiáltott szó a gyakorta felharsanó kétségbeesett kiáltás : Megloptak! Tolvaj! Fogják meg! De nem fogják meg. Es ha egyszer netán mégis megfognák? Kinek adnák át, talán nekem? Vágj’ Önnek, Önöknek? Es Vajh mi ugyan mii kezdenénk vele? Lányos zavarunkban bizonyára megpuszilnánk és elnézést kérnénk, hogy Alkalmatlankodtunk. Mert -a zsebes az alvilág pillekönnyű legénye, leánya ugyan, de azért nem tanácsos ujjat húzni vele. Ezért inkább itt a piacon is megszívleljük a hangosbeszélőből időnként felhangzó intelmet, és jobban vigyázunk értékeinkre, magunkhoz szorítjuk táskánkat. gyakrabban ellenőrizzük. imegvain-e még a pénztárcánk. Nem sokat ér. mert ha meg akarnak lopni, előbb vagy utóbb meg is lopnak. Idő kérdése az egész, csak ki kell járni a Zsarnaira. Ahol egyébként újra dívik egy, a vásárokban, piacokon őshonos, a törvény által mindig is üldözött ocsmány, rabló, veszedelmes játék, az „Itt a piros, hol a piros?” Itt a Zsamain egyszerre több helyen is játsszák és az emberek, a „palimadarak” játszanak és másodpercek alatt ezreket veszítenek. Mert a tét itt és most a Zsamain: egyezer. És nagy a csábítás, mert ha a paiimadár eltalálja, hol van az a bizonyos piros, akkor kettő- vagy háromezret kap vissza. És a nagyérdemű néha- néha fel is szisszenhet, mert alkalomadtán nyerők is akadnak, ám azok minden esetben a pirosat keverő, a bankot adó gazember társai, palifogó csali- madarai, csakhogy ezt a nagyérdemű nem tudja. Ezért aztán a játék folyik. Zavartalanul, mintha Monte-Carlóban lennénk valamelyik kaszinóban, igaz, kissé másmilyenek a külsőségek, de hát Istenem: kis ország vagyunk, szegény ország vagyunk, ez a térség meg egyébként is elmaradott, sok itt a hátrányos helyzetű, nekik is élni kell valamiből; idő van, pénz még van, rendőr meg nincs. Hát akkor miért ne játszanának? Úgyhogy kedves törvény- tisztelő állampolgárok, törődjünk csak bele a dolgokba, annál is inkább, mert úgy tűnik, a rendőrség is beietörődött. Hogy miért mondom, mindezt? Azért, mert a minap, a reggeli órákban, a Miskolci Rádió vendégeként a megyei ren dőrfetk api tény válaszolt a hallgatók kérdéseire. Az egyik kérdés azt feszegette, miért nincs jelen a rendőrség a Zsarnain? Mire a főkapitány: „A piacra akkor tudunk erőt biztosítani, ha megfelelő szolgálat áll rendelkezésre. A piac szabályozása elsősorban gazdasági feladat lenne és a rendőrségnek itt a bűncselekményt elkövetőket kell kiszűrni, elsősorban azokat, akik lopásokat, zsebeléses lopásokat követnek el. Az, hogy nincs egyenruhás rendőr a Zsarnain, nem jelenti azt, hogy nincs jelen a rendőrség. Bűnözőket úgy lehet fogni, ha a rendőrök civilben vannak. IHa látják, vagy ha .nem látják a rendőrséget, a kapitányság nyomozói ott vannak a tömegben." Megmondom őszintén, engemet, mint törvénytisztelő állampolgárt ez a válasz nem elégít ki, és egyáltalán nem nyugtat meg. Mert jómagam elhiszem ugyan a főkapitánynak, hogy a rendőrség jelen van. csak nem látszik, látszik viszont az „itt a piros, hol a piros?’, amit zavartalanul, szinte legálisan játszanak, és sajnos érzékelhető a zsebesek és mindennemű tolvajok gátlástalan, félelem nélküli működése. Én pedig bevallom: félek. Nemcsak a Zsarnain, ahol egyébként alkalomadtán, ha kimegyek oldódna félelmem és sokak félelme, szorongása, ha láthatóan lenne jelen a rendőrség. Egyenruhában! Jómagam, éppen mert törvénytisztelő állampolgár vagyok, nem félek a törvénytisztelő, hatékony rendőrségtől, sőt. mert adófizető is vagyok, elvárom tőlük, hogy ott legyenek, ahol szükség van rájuk. Ha jelent valamit Önöknek. Főkapitány Ür, tisztelettel jelentem, szerény személyem, a rendőröknek szurkol. Tudom, az olvasó elvárja, és szakmánk etikája is megkívánja, hogy aláírjam eme kis eszmefuttatást. Bevallom. félve írom alá. Ismétlem félek. Mint fentebb jeleztem, nemcsak a Zsarnain. hanem este. vagy akár fényes nappal az utcán is, mert sokak által fenyegetve érzem magam. Ügy tűnik, mintha valami fenyegetésféle kavarogna mostanság a levegőben Állampolgároktól, legyenek tíz-, vagy százezernyien, elvárja például egy legálisan működő politikai párt. hogy „nyüszítsenek” mert március 25-én a párt nagy- t akar Mást helyezett, kilátásba ... Fenyegetés ez« javából. Altalánosít, és figyelmen kívül hagyja, hogy a fenyítés, a .büntetés, az igazságszolgáltatás dolga és nem a politikáé. A minap, egy szintén ‘legálisan működő szervezet képviselője egyik kollégánk írása kapcsán le- „újfasisztázta” lapunkat. Az írás egyébként arról szólt, hogy néhány angyalaroú, szurtos kisfiú egy miskolci villamoson fényes nappal, ocsmány szavak kíséretében tettleg bántalmazott, rugdosott egy öregasszonyt. Kollégánk egyébkén t félve a retorziótól, nem irta alá jegyzetét. Igaza volt. A szóban forgó szervezet képviselője ugyanis éppen azért jött, hogy megtudja a nevét, és mint mondotta: „a szemébe nézzen”. Nem járt sikerrel. Közölték viszont vele, hogy az újságíró a tényt írta meg. Nem írhatta, hogy a rugdosódó gyerekek malájok, vagy dél-kínaiak voltak, egyszerűen azért nem írhatta meg, mert nem dél-kinaiak és nem malájok voltak. Felajánlották ugyanakkor, hogy a szervezet válaszoljon kollégánk írására, mely választ változtatás nélkül közli a szerkesztőség. Nem tetszenek elhinni, mi volt a válasz. Az, hogy nem válaszolnak. viszont mi „fajgyűlölők” és „újfasiszták” vagyunk és egyébként is — szó szerint így hangzott el —, „mikor játsszon a gyerek, ha nem gyerekkorában?” Hát.. . Mit lehet mindehhez hozzátenni Tisztelt Olvasó? Ez van... Maradok tisztelettel: Szarvas Dezső Beszélgetünk — No leikecském, hát akkor vissza a babaruhát? — Ügy mondja örzse neuem, hogy megértsem. — Azt nehéz lesz... Már megkövetem, de magának néha nehézkes a felfogása. Azért megpróbálom megértetni magával is miről van szó. ámbár most ugye délelőtt kilenc van, én meg csak estig lehetek itt. . . Szóval vissza a babaruhát, de úgy, hogy az ap- jukomnak is jusson belőle! — A babaruhából. ■ ■ Az apjukomnak.. . — Annak! Az apjukomnak a babaruhából! Jó lenne ö még mármint az ap- jukom bírónak is. Mert annak aztán van tekintélye! Emlékszem rá, csitri lány koromból, amikor olyan szépen be volt fonva a hajam, egy nagy pántlika belekötve, várjon csak kék, nem, piros pántlika. .. Jó, jó, csak ne idegeskedjen rögtön, tehát csitri koromban láttam egyszer az akkori bírót, aki igen nagy rábeszélő készséggel küldte haza a korcsmából az egyik embert, pedig sehogyan sem kívánkozott haza. Mégis ment. A bíró nagyon szép szóval szólt rá, hogy ugyan menne már mégis a családhoz. aholis meleg étellel várják, a leves már kihűl, mire jó az akkor, mindezek után pedig akkora pofont kent le, hogy az ember a sungtól még saját kapujukon is tülbiUent. De azért haza ment... Volt is tekintélye a bírónak. Hát ezért kéne a bíróság az apjukomnak is. — A babaruhával.. . A bíróság.. . Restellem örzse nénnye, de valahogy nem fog jól az agyam, nem tudom összekapcsolni... — Nem is vártam én ezt magától ilydn gyorsan. Csak ki ne térítene mindig. Nem tudom, arról a pántlikáról is miért faggatott. De mindegy. Majd hozok magának kéket is, meg pirosat is... Hanem, hogy rátérhessek végre, az a helyzet, hogy sok minden visszaáll az ánti világból. Erről már biztosan hallott. Hogy csak egyet mondjak, itt van a mi falunk. Jegy- zöség volt benne, tanács volt, egyszer meg azt mondták, hogy nem lesz itt semmi, mert jobb nekünk sokkal, ha csatoltak leszünk a szomszéd faluhoz. Csatoltak lettünk, igy mindenért oda kellett járni. Később azt mondták. hogy nem is csatoltak vagyunk, hanem társak. Társközség. De azért csak továbbra is oda kell járni mindenért. Azt is mondták, hogy szerepkör nélküliek vagyunk. Most meg azt mondják, mégis van szerepünk, mégis jobb lesz visszahozni a tanácsot ide. Ahogy volt... Meg a föld. Hogy mégis jobb lenne, ha visszavennénk és dolgoznánk. Megművelnénk. Meg a hittan. Hogy az is kell mégiscsak. Meg aki eldisz- szidálta magát, arra haragudni kellett, most meg szeretni kell... Hát erre mondom én, hogy vissza a babaruhát... — Hát így már érthető. — Jó magának, ha már érthető! No, de ha lesz saját jegyzöségünk, mármint tanácsunk, saját irodistáinkkal, hát akkor kell egy saját bíró is a faluba! Az apjukom nem akar se gilisztát tenyészteni, se csigát, hát vállalkozhatna a bíróságra. — És van hozzá kurázsija? — Hát a korcsmába ö is szívesen elmegy. Ott meg mindig akad valaki, akit rábeszélhetne, hogy menjen haza. — Ez ezért mégiscsak kevés... — Dehogy kevés! Annyian vannak ott mindig, mint a nyű! Még azokat rábeszéli, záróra van! — Akkor meg már úgyis hazamegy mindenki. — Éppen ez az! Így legalább senkivel sem veszik össze. Jobb a békesség. — És mit csinálna még a bíró? — Igazságot osztana. A bíró mindig igazságot oszt. — Kinek? — Akinek éppen kell. Mindig annak az embernek adná az igazat, akivel éppen beszél. így nem lenne harag. A falugyűlésen meg felszólalna és megígérné az óvodát, az útépítést, az ingyenes ivóvizet, a buszjáratot, a patikát, meg mindent, amit kérnek. — És mindezt meg is valósítaná? — Honnan a nyavalyából valósítaná meg?! De azért jól el tudná sorolni. Annyiszor hallotta. És az apjukomnak igencsak jó a memóriája... Meg ugye mostanában is minő szépeket hallani... Priska Tibor
