Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-16 / 40. szám

1990. február 16., péntek Ma az MDF a holnap! ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Mit akar a Magyarországi Zöld Párt? ÉÉ- s- '■ s' - ; « ;• -'ss ' % .V s ' s\ r# ' \\s ' 's ..;\'^s..s' --ÍSS, ,.A /oldi>K nem jobbra, nrni balra, banrtr» rlól altnak!” MIT TFHETuNK? Itt. az országos atlag alatt van az orv főre jutó nemző ti jövedelem. Az oktatási, a kulturális és egyéb ellátás is alacsonyabb az országosan sem dicséretes állapotnál. A megyében működő válság­ágazatok gyárai és üzemei már csupán szociális meg­gondolásból működnek nagy létszámmal, de ugyanez a helyzet, a veszteségeket év­ről évre növelő, úgynevezett kedvezőtlen termőhelyi adott­ságú mezőgazdasági termelő- szövetkezetek esetében is. A megye 124 községében az 500-at sem éri el a lé- lekszám, az aprófalvak sor­vadása, pusztulása szinte megállíthatatlannak tűnik a jelenlegi viszonyok között. Tömegesen mondtak csődöt az átgondolatlan gazdasági- politikai akarattal létreho­zott mezőgazdasági és ipari szolgáltató szakcsoportok, ezek megszűnése, megszün­tetése és felszámolása kö­vetkeztében több ezer ember egy életre megriadt a vállal­kozói tevékenységtől. Tapasztaljuk, hogy ko­moly létszámleépítések foly­nak a megyében, de nem látjuk biztosítottnak a mun­kanélkülivé váló emberek további sorsát. Ezeket a gon­dokat véleményünk szerint nem szociális és foglalkozta­táspolitikával, hanem a tisz­ta és becsületes piaci viszo­nyokkal kell megoldani. Nem tudjuk eldönteni, hogy való­ságos gazdasági és politikai döntések születnek-e, vagy csupán ismét egy kellően át nem gondolt kísérletezgetés folyik? A megye két napi­lapja nem tájékoztatja az embereket kellőképpen a me­gye valós problémáiról, a lapoknak önálló probléma- felvetésük, önálló vélemé­nyük nincs. (Elhangzott az MDF első miskolci fórumán, 1988. március 5-én. A helyi sajtó nem közölte.) Két és fél éve alakult meg a Magyar Demokrata Fórum. Mi voltunk az első ellenzéki szervezet, amelyik Magyaror­szágon nyilvánosan is ellent mert mondani a hazug kép- mutatásnak. Mi voltunk az elsők, akik fórumot terem­tettünk: mondják el az em­berek, mi fáj nekik, mit szeretnének. A Magyar De­mokrata Fórum volt az első. amelyik már megalakulása­kor kijelentette: a vidék demokratizálódása nélkül el­képzelhetetlen a demokrácia. A Magyar Demokrata Fó­rumnak az ember a fontos. Az a magyar ember, aki tele van alkotóenergiával, tettvággyal: da eddig csak munkájára, gürcölésére voll szükség: tevékenységének eredményét lefölözték a he­nyék, őt pedig megalázták és lenézték. A magyar em­ber tud és szeret dolgozni, ha megéri. Ha olyan felté­teleket biztosítanak neki. amelyben munkája gyümöl­csét ő élvezheti. A magyar ember vállalkozó, ha olyanok a feltételek, amelyben nem kell csalni ahhoz, hogy mun­kájának eredménye nála maradhasson. A magyar em­ber nyílt és őszinte, csak nyíltnak és őszintének kell lenni vele, nem hazugságok­kal traktálni. A Magyar Demokrata Fó­rum ezeknek a nyílt, őszinte becsületes, vállalkozó és al­kotó magyar embereknek a szolgálatára szerveződött Nekünk a hatalom nem ki­váltságot jelent, hanem szol­gálatot. Eddig is szolgáltunk. Amikor a hozzá nem értő kommunista-szocialista kor­mány tébolyullan emeli az árakat: a Magyar Demokrata Fórum piacot szerv.ez és működtet megye- és ország­szerte, amelyeken bebizonyí­tottuk, hogy kiváló minősé­gű árut (húst, tojást stb.) le­het adni olyan árakon, hogy azt az alacsony jövedelműek A helyi sa.it.o olvastán csu pan a hiányérzet erősödik Az emberek nem érzik úgy. hogy például a fontos bel­politikai eseményeket sze­mélyesen nekik közvetíte­nék: ezért önveszélyes érdek­telenség és felháborodás, kö­zöny és átgondolatlan indu­latok, hitelesíthetet.len ka­vargás alakul ki. Egyre ha- lározottabbá válik az a kép­zet, hogy a politika valami úri huncutság. (Elhangzón az MDF első miskolci fóru­mán, 1988. március 5-én. A helyi sajtó nem közölte.) A fejlesztési koncepciónak arra kellett volna választ adnia, hogy az állami műve­lődéspolitika miképpen fogja az öntevékenységet serken­teni, az autonóm kezdemé­nyezéseket kibontakoztatni, önmaga beavatkozásait kor­látozni, illetve mindenki szá­mára azonos gazdasági ver­senyfeltételeket teremteni, s az elesett néprétegek kultu­rális elmaradottságát felszá­molni. Mindezt korszerű mű­velődéspolitikai szemlélettel, autonóm intézményrendsze­rekkel, a személyes, a tra­dicionális magyar ideológi­ák tiszteletben tartásával. Alapelveink ebben: világné­zeti pluralizmus, teljes körű autonómia, feltételekhez nem kötött nyilvánosság, törvé­nyek általi szabályozás. (Állásfoglalás a megyei ta­nács művelődés) ejlesztési koncepciójáról. 1988. októ­ber 20.) A Magyar Demokrata Fó­rum első lakitelki tanácsko­zásán 1987. szeptember 27- én vetődött fel, hogy a Fó­rum mielőbb tűzze napi­rendre a határokon túli ma­gyar kisebbségek ügyét. Helyzetük, mint azóta a vi­lágsajtóban is ismertté vált, az. elmúlt évek alatt ijesztő méretekben megromlott. Mindez, és a hazai hivata­losság évtizedeken át tartó közönye egyként azt kíván­ta, hogy a javaslatot az MDF is megvásárolhatják. Amikor bukott politikai vezetők ke­zére játsszák át a gyárakat, üzemeket és bankokat: a Magyar Demokrata Fórum munkástanácsok szervezését segíti, hogy azé is legyen a tulajdon, akit igazából illet: a munkásé. És segítünk ab­ban is, hogy az iparosok igazi érdekvédelmi szerve­zetbe tömörülhessenek: ezt szolgálja az ipartestületek létrehozása és azon dolgo­zunk, hogy a vidék felké­szülhessen az igazi hatalom- átvételre ott, ahol él. Az ön- kormányzatok létrejöttével eltűnnek majd a szovjet mintára szerveződött taná­csok is. Szorgalmazzuk, és ha megfelelő számban bejutunk a parlamentbe, megvalósít­juk a földtulajdonlás új for­máit. Konkrét és pontos programunk van és ami még fontos: ez a program meg­valósítható. Az MDF-nek 38C vidéki szervezete van, ebből 50 szervezet működik B.-A.-Z. megyében. Mezőkö­vesdtől Szin községig, Sáros­pataktól, Szentistvánig váro­sokban és falvakban, zömmel szervezői mar 1987 őszen el­fogadják. s nyomban mun­kához lássanak. (Miskolci Fórum. (988. december.) Látnivaló, hogy a hatalom ,,hivatalos", tehát össznépi ünneplésnek csak a saját maga által rendezettet fo­gadja el, mondván: itt őál­tala nyilvánul meg a nem­zet. Nem vesz tudomást, ar­ról, ami harminchárom év után végre újra kimondatott: ez volt az utóbbi évtizedek legnagyobb hazugsága. A ha­talom 1948 óta sohasem volt törvényes ebben az ország­ban; a nép valójában soha­sem fogadta el igazi képvi­selőjének, ezért nem lett volna és most sincs joga a nép nevében beszélni, és ar­ra hivatkozva bárkit kire- keszteni. (MDF, Független Kisgazdapárt, FIDESZ állásfoglalása, megjelent az Észak-Magyarország 1989. március 10-i számában.) A Magyar Demokrata Fó­rum B.-A.-Z. Megyei Egyez­tető Bizottsága szolidaritásá­ról és támogatásáról biztosí­totta a mezőkövesdi MDF- szervezetet, amelynek tagjai dr. Ladányi József ország­gyűlési képviselő visszahívá­sát kezdeményezték. Leninváros hátán lovagolt politikai céljai és egyéni gaz­dagodása felé a régi megyei vezetés, ebben a nyeregben üget a túlélés, a felszínen maradás és az egzisztenciá­lis biztonság felé a mai me­gyei és len in városi vezető­ség is. Csak a tiszaszederké- nyi városlakót nem kérdez­te senki, mit szól ahhoz, hogy ismét politikai célokra használják föl azt a kérdést, amit ő saját magával szem­beni erkölcsi kérdésnek te­kint, vagyis szederkényi hol­napját. (Miskolci Fórum, 1989. június.) középkorú — alkotóerejük teljében levő — szakembere­ink tömege fáradozik azon, hogy a magyar vidék, a me­gyében élő emberek méltó jussukhoz hozzájussanak. Hangunk határozott, bár visszafogott. Nem az öklün­ket emeltük fel, hanem a fejünket. De szükségesnek tartjuk a hatalommal vissza­élők, a korruptak, a mások nyakán élősködők, a pozíció­jukkal visszaélő kiskirályok felelősségrevonását, jogelle­nesen szerzett vagyonuk el­kobzását. Azt mondjuk: Elvtársak — elég volt! Mindennap megtalálhatók vagyunk Miskolcon a Volog­da u. 4. szám alatt levő Ag- rober-székház V. emeletének irodájában. Telefonunk: 18-021, 269-es mellék. Keressenek, ha gondjuk van, keressenek, ha tenni akarnak. Keressenek, ha hiányzik életükből a Nyu­godt Erő! Dr. Furmann Imre Az MDF Országos Elnökségének és a Miskolci Szervezet elnökségének a tagja A rohamosan fejlődő ci­vilizáció. mely megkönnyíti, kényelmessé teszi életünket, egyszerre hordoz áldást és átkot. Első látszatra okos gé­pek sokszorozzák meg az ember erejét, teszik mese­beli gyorsaságúvá a helyvál­toztatását, félelmetes és cso­dálatos halált hozó eszközök „szavatolják" egyébként ösz- sz. nem férő hordák bizton­ságát, gyárak ezrei ontják a mindennapi kényelem szám­talan limlomját, milliónyi mütyürkéjét. Ha viszont job­ban megnézzük, a dolgok rabjává lett embertársadal­mak ebben, a saját farkába harapó folyamatban felfal­ják a természet erőforrása­it, a tiszta levegőt, az élte­tő vizet, az eltartó termő­talajt. s helyükbe szemetet, ócskavasat, természetidegen műanyaghegyeket, mérgező gázokat, sugárzó életölö anyagokat telepítenek. Ez a fortyogó szennyhalmaz má­ra nemcsak az érzékeny nö­vény- és állatvilágot, hanem magát az embert is súlyos veszélybe sodorta. Világmé­retű lehet a katasztrófa, hi­szen a szél, a vízfolyás nem ismer embervonta határokat A FELELŐSSÉG MINDENKIÉ Értelmes elmék régen fel­figyeltek erre. Szerte a vi­lágon évek óta hallatják ér­veiket, figyelmeztető szavu­kat. Ma már erős egyesüle­teik, sőt pártjaik vannak. A természet uralkodó színe után ezeket a pártokat és szervezeteket zöldeknek ne­vezik. Hazánkban is sok ilyen egyesület és társaság van. akik a mi természetes szövetségeseink éppúgy, mint minden becsületes dolgozó, gondolkodó elme és értel­mes, jövőt féltő ember. So­kan döbbennek rá, hogy más út nincs, mint az úgyneve­zett fenntartó fejlődés esz­merendszere, mely egy meg­előző környezetpolitikában és nem a környezetvédelemben rejlik, mely eszmerendszei igazságként fogja fel az erő­források egyidejű használa­tának és megőrzésének szük­ségességét, A rádöbbentés- ben a lények is segítenek: még mindig nitrátos vizet isznak a megye közel száz településén, határokat nem ismerve, nemzeti parkokon belül és kívül sorvadnak a fák, 30 százalékos a tölgy­pusztulás, térségünkben a levegő szennyezettségétől az átlagtól jóval magasabb mér­tékben hullik a nők haja, szikes, savanyú termőtalajon küszködnek mezőgazdásza­ink, s ismét csak a levegő- szennyeződés következtében, a légúti megbetegedések, az idegnanaszok. a nyirokcso­mó-daganatok, a rákos meg­betegedések száma is riasz­tó. Országos adatok szerint minden 24. ember a levegö- szenrr/ezettsée következtében hal meg! BIRTOKOLNI VAGY LÉTEZNI? A természetpusztílás ott. ahol a társadalmat erősza­kos, gigantomániás politikai eszközeivel fokozottan ma­nipulálják. ahol a régió adottságaival ellentétben „vas és acél" birodalmát ál­modják és kényszerítik száz­ezrekre, akiket a mestersé­gesen okozott szegénység rö­vid pórázán tartva, élet- és egészségellenes robotra kény­szerítve „legfőbb érték az ember" hazug jelszavával terelgetnek a korai és értel­metlen halál sötétségébe, ott mára tarthatatlan mértékű­vé fokozódott ez a szörnyű­ség Térségünkről van szó Ez a gazdaság nem épít az ökológiai elvekre; rövid tá­von sikeres, nagy hatékony­ságú stratégiát, választ. A megye a központi akarat révén a népgazdaság beru­házásaiból az országos át­lag felett részesedett. A be­ruházások 60 százaléka a nehézipar volt. és súlyosbí­totta a helyzetet, hogy ezek viszonylag kis területen kon­centrálódtak. (Sajó-völgy.) így nagy koncentrációban jelentkezett a környezet- szennyezés is. Minden vo­natkozásban rugalmatlan, a piaci igényekhez alkalmaz­kodni nem tudó, kezelhetet­len tömeg jött létre, melyet napjaink válsága is bizonyít. Következmény?: az itteni vállalatok tetemes adósság- állománnyal rendelkeznek, a lakossági infrastruktúra 16. az országos szinthez mérten, az átlagjövedelem 8—10 szá­zalékkal alacsonyabb, mint más megyékben. A centrali­záció 100 ezer embert kény­szerűen ingázásra, sokakat lakóhely-változtatásra, el­szennyeződött a levegő, a talaj, a víz. S gondoljunk csak a megye vegyipari monstrumaira, melyek ezer­nyi féle termékkel üdvözítve millió és millió feldolgozha­tatlan, vagy éppen hatalmas környezeti károkkal feldol­gozható termékek hegyeivel építenek körbe bennünket. Mi nem akarunk szeméthe­gyek közti kanyonokban köz­lekedni, mi nem akarjuk gyermekeinket, unokáinkat eleve elrendelve pusztulásra ítélni! ZÖLD ALTERNATIVA A POLITIKÁBAN Itt és most már kevés a pusztába kiáltott szó, az egyesületek cincogó hangja! A politika eszközeivel elté­rített társadalmat, gazdasá­got csak a politika eszkö­zeivel leheti visszatéríteni! Ezek a jó törvények, a sze- , lid, de erős hatalom, a va­lódi demokrácia. Azért kel­lett sokunk akarata ellenére párttá szerveződnünk, mert csak így tudjuk kiművelt emberfőinket a döntéshozók körébe bevinni, s akaratun­kat beleszőni a politikai, tár­sadalmi és gazdasági élet minden területébe. Hogy csí­rájában tudjuk visszautasí­tani az ártó, életellenes gon­dolatokat, az újabb „Bős— Nagymarosokat", s lefogni az ártó kezeket. Mi az em­beri értelemmel akarunk küzdeni az értelmes emberi életért, a harmonikus fejlő­désért. Viszonylag későn, csak az elmúlt év novembe­rében alakult meg pártunk, miskolci csoportja pedig csupán egy hónapja. Ezért nehéz helyzet előtt állunk. Egy időben kell létezésünk­ről hírt adnunk, — a szö­vetségeseinkén! ismert ter­mészetbarátoknak, állatvé­dőknek. egyesületeknek, klu­boknak, a hivatásos környe­zetvédőknek, minden szim­patizánsnak, — s az elkez­dődött választási küzdelem­ben is helyt kell állnunk. Minden erőnkkel ezen va­gyunk. Találkozóinkon meg­ismerhették már a megyék­ben tapasztalt hajhullás oka­it, Miskolc levegöszennye- zettségének miértjeit, a daga­natos, rákos betegségek meg­előzésének fortélyait, lehe­tőségeit. Egy hónap alatt kö­zel százan csatlakoztak hoz­zánk. alakul a párt dél- bükki csoportja, s bátorí­tunk minden hasonló kez­deményezést. Miskolc négy választókörzetében indítjuk képviselőjelöltjeinket: akik a következők: Embertársaink! Ha nem cselekszünk gyorsan, még néhány évtized, s a mindent elborító szennyben, bűzben és mocsokban fog egy korty levegő után kapkodni az utolsó Káin. aki hitvány, emberellenes politika eszkö­zeként, önmaga farkasa lett! Ám e vízióval mindenki szembeszáll hat akár munka­helyén. akár otthon, s az élet bármely területén. Min­denki megfigyelheti, megke. resheti, hogy munkája mi­lyen hatással van környeze­tére, s tapasztalataival se­gíthet bennünket. Igv tisz­tábban láthatunk, így kibő­vülhet „környezetvédelmi adatbankunk". Ismerjék meg a hétköznapok környezetvé­delmét, változtassanak csa­ládjuk és önmaguk önpusz­tító magatartásformáin. Mű- anyagflakonok helyett hasz­náljanak többször is hasz­nálható üvegeket, gyerme­keiknek ne adjanak élénk színű plasztikjátékot — amelyről feltételezhető, hogy kadmiumtartalmú —. ne adagoljanak az utasításoktól eltérően több mosószert, tönkretéve vizeinket — hi­szen ugyanolyan tiszta lesz a ruha —, ne használjanak hajtógázzal működő sprayket. mert az a bennünket Védő ózonrétegen kialakult lyukat növeli stb. ... E tanácsok, s hasonlók megfogadásával el­háríthatjuk, de legalábbis csökkenthetjük a veszélye­ket. környezetünk veszélyez­tetettségét, mellyel magun­kat is kíméljük egyben, máris sokat tettünk a kör­nyezetünkkel való harmo­nikus együttélésért. Az ilyen, s hasonló praktikus tudás­anyag, az ökológiai gondol­kodás, a globális .ismeretek átadását az oktatásban kell elkezdeni. Létforrásaink fo­gyasztása ugyanis egyszerű dolog, óm újratermelésük annál kevésbé. Ezért meg kell például határozni az erőforrások értékét. Ezért akarjuk a kis energiaterme­lő technológiák kidolgozá­sát. vegyes tulajdonú kis és közepes egységeken nyugvó változatos termékszerkezetű, ember-, anyag-, energia- és környezetkímélő gazdaságot, s a környezeti és szociális biztonságot szem előtt tartó piacgazdaságot. A fogyasztói társadalom helyett létfenn­tartó társadalmat akarunk, a hatalom helyett önkor­mányzatokat. Ugyanis minél többen részesednek a hata­lomból, annál kisebb a le­hetősége annak, hogy elsor­vadjon a kisebbségek, vagy a többség akarata, a sokfé­leség. a másképp gondolko­dás. Követeljük az egészsé­ges emberi környezethez va­ló jogot, a békét, a katonai semlegességet, s a megma­radt természet haladéktalan védelmét. Többek között ezeket akar­tuk. s mindent megteszünk érte. hiszen mi már tudjuk: „Ha kivágtad az utolso fát, ha megmérgezted az utolso fo­lyót, akkor fogsz rádöbbenni, hogy a pénz nem ehető !’* Egyéni jelöltek MISKOLC 1- cs vk.: Balázsi Tibor politológus-újságíró (22), Miskolc, Sík u. 20. 2- cs vk.: dr. Balás István üRyvéd (10), Miskolc, Pallos u. 18. 2-as vk.: Mile Lajos irodalomtörténész (22), Miskolc, Bocskai u 2. 4- cs vk.: dr. Kiss György joRász (40), Miskolc. Hunyadi u. 50. ozn 5- ös vk.: Kis Sunyi István szobrászművész (54). Oz.d, VcIsöIicrv­sor 5 1. 5AJÖSZENTPÉTER «-os vk.: IVIiklós Árpád tanár (.15), Radostván, Petőfi u. «. KAZINCBARCIKA 7- es vk.: Tóth István tanár (37), Kazincbarcika, Pollack M. í>. EDELÉNY 8- as vk.: dr. Domonkos József fogorvos (48), Edelény, Gngarin u. 12. KNCS 9- cs vk.: dr. iWaczó Agnes .jogász (29), Tokaj, Városház-köz 3 2. SÁTORALJAÚJHELY—SÁROSPATAK 10- es vk.: dr. Nagy Bozsoki József pntológtis főorvos (52), Sátoral­jaújhely, Kazinczy 53. SZERENCS 11- es vk.: dr. Tóth Albert református lelkész <!«). Tisza Ilié, Alkot­mány ti. 4«. LENINVÁROS 12- cs vk.: Tóth Imre László egyetemi oktató (33), Leninváros, Sza­muely u. 38. MEZŐKÖVESD 13- as vk.: Pesti Ferenc gyógyszerész (45), szentistván, József A. u. «. 1. sz. választókörzet: dr. Förster Gyula 3« éves, orvos-patologus 2. sz. választókörzet: dr. Gyulai Iván 38 éves, ökológus-muzeológus 3. sz. választókörzet: Bujdos Attila 31 eves, újságíró 1. sz. választókörzet: Faragó Lajos 37 éves, környezetvédelmi szak­mérnök Sajószenlpéter es környéke: Mankovits Tamás iparművész Ha választási gyűléseinken megismerték őket és bizalommal van­nak irántuk, s a Zöld Párt iránt, juttassák el ajánlószelvényeiket i Miskolc 20. Postafiók 738. 3320 rímre. Mi az MDF? Esélyt az életre!

Next

/
Thumbnails
Contents