Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-15 / 39. szám

1990. február 15., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Kesztyűs kézzel a bűnözés visszaszorításáért? Miként mások, én is növekvő aggodalommal szemlélem az újságok híradásait a bűnözés fokozott térhódításáról, a közbiztonság romlásáról. Hovatovább ott tartunk, hogy már fényes nappal sem lehet nyugodtan végigmenni az utcán. Mindez sajnos már nem újság, s nem is ezért fogtam tol­lat. Két írásra szeretnék reagálni, amelyek az Észák-Ma- gyarországban jelentek meg (február 1. Levél a városi rend­őrkapitányhoz; február 11. A rendőrkapitány válasza), s arp,e- lyek tartalmával egyetértek. Ritkábban esik azonban szó a bűnözéssel kapcsolatban két dologról; az igazságszolgálta­tásról és az azzal szorosan összefüggő büntetésvégrehaj- tásról. • Az igazságszolgáltatás alapvető problémájának a túl eny­he ítélkezést érzem. Érthető, de nem elfogadható érv, hogy telítettek a büntetésvégrehajtási intézetek. Az elitéit szociá­lis helyzetére hivatkozást pedig teljességgel érthetetlennek tartom. Tartok tőle, hogy előbb-utóbb a halálbüntetést is eltörlik, amit az ilyen irányú kezdeményezés ellenére a leg­többen elleneznek: Aggasztó dolgokról hallhatunk a bün­tetésvégrehajtás kapcsán is. A közelmúltban‘törölték pél­dául a szigorított őrizet intézményét és fokozatosan szaba­don engedték az ily módon elítélteket, ezzel is lehetőséget adva nekik újabb bűnök elkövetésére. S mi a helyzet a bör­tönökkel? Az elítéltek sportolhatnak, tévét nézhetnek..., s ha ez a tendencia folytatódik, a börtönben eltöltött idő már-már üdülésnek, s nem büntetésnek számít. További fejtegetések helyett álljon itt James Jones egy kitűnő gondolatmenete a „Most és mindörökké” című re­gényből: „John Diliinger, az egykori első számú közellenség a Hawaii területén levő Schofieldben került először börtön­be. Ez állítólag az Egyesült Államok katonai csendőrségé­nek legszigorúbb börtöne. Olyan keményen bántak vele. hogy amikor kiszabadult, megesküdött, hogy bosszút áll az Egyesült Államokon, még ha bele is pusztul. Belepusztult.” Szegedi Gábor Miskolc Szárnyaskerék vagy burok? Országumkiblan hozzávet «lege­sen1 130 ezer MAV-do.lig.ozo vég­zi relelösséBt.eljj'Os • munilcáját. fUggelUientil az évszakok szeszé­lyeitől'. E haitialmlas szállítóvá,'- latatniaik régebben volt egy ki­fejező embilöm ájia: a szárnyas kerék. Ki tudja, mily orr oktoóií, de ezt mállói holnapra meg­szüntették. HeHyett'e amalyia’n huroksfn- vaigy inkább ho.litvá- gány-szerűisóget kifejező vala­mit Tendiszeres-iltettlök. Akii ezt elrendelte, bizonyába jövőbe lá­tó volt. mert 'megsejtette, hogy szegény vasúit, a sok probléma, és baj közepette, előbb-utóbb holt- (hurok-)vágányra fut. Bár a jdlenlegli MÁV sök tekintet­ben elvesztette presztízsét, de bíznunk kelt abban, hogy va­laha újra von,zó lesz és méltó a szárnyas kerék rangra. Vala­mikor ehhez is hozzá kell kez­deni. s műért n,e éppen' a régli embléma visszaállításával. amely a szárnyra kellést, a szabadsá­got az önfeledt utazást fejezné ki. ‘ miiként több évtizeddel ez­előtt. Bevallom, valaha jóma­gam is büszkén viseltem e sap- loadíszt. amelyet ma is a leg­szebbnek. legkifejezőbbnek tar­tok kerek e világion. Nyíri Kálmán Miskolc Az Észak-magyarországi Regionális Munkaerő-fejlesztési és Átképző Központ az egri Tanárképző Főiskolával együttműködve az 1990 91-es tanévre LEVELEZŐ TAGOZATRA beiskolázást szervez az alábbi szakokon: NEVELŐTAN ARI SZAK (5 félév) A jelentkezés feltétele: bármilyen felsőfokú iskolai végzettség Felvételi: szóbeli meghallgatás pedagógiából KÉTSZAKOS TANÁRI KÉPZÉS (10 félév) A főiskola által meghirdetett szakpárok szerint, a készségtárgyak kivételével A jelentkezéshez érettségi szükséges Felvételi vizsga: írásbeli és szóbeli 15—20 fős csoportok esetén a konzultációkat kihelyezetten szervezzük Tájékozódás céljából az előzetes jelentkezéseket 1990. február 20-ig kérjük megküldeni az alábbi címre: Észak-magyarországi Regionális Munkaerő-fejlesztési és Átképző Központ, Miskolc, Ercnyő u. 1. 3518 Érdeklődni a művelődési osztályokon, vagy a fenti központban, az 51-618, 51-244, 52-233-as telefonszámokon lehet A külsőségek is számíthatnak A közelmúltban a televízió nyilvánossága előtt tartott elő­adást a baloldaliságról Hankiss Elemér. Nagy figyelemmel hall­gattam okfejtéseit, míg szemem zsebre dugott kezére nem tere­lődött. Ezen mélységesen elgon dolkodtam. A továbbiakban már nem tudtam 'kellő figyelemmé, követni öt. Eszembe jutott, bogy manapság .ió néhány újonnan megismert közéleti személyiség botránkoztatja meg lezser visel­kedésével a hallgatóságot. Az egyik farmernadrágban, fülbe­valóval a fülében áll a kame­rák elé, a másik nyegle póz­ban. vagy éppen zsebre dugott kézzel szerepel ,a nyilvánosság előtt. Az ilyen viselkedés nem méltó egy közéleti emberhez. Igaz, a változások korát éljük, de az illemszabályok ennyire nem változhattak meg. Lehet, hogy én régimódi vagyok. De úgy gondolom, amit majdnem 50 évvel ezelőtt tanítómtól ta­nultam az udvarias viselkedés­ről — lásd ,a fenti (ellenpéldá­kat —, azok ma is érvényesek. Érdemes a rossz szokások tó' megszabadulni, hiszen az udva­rias viselkedéssel könnyebb a hallgatóságot is megnyerni. Végezetül: nem ártana az is­kolákban ismételten bevezetni az illemtantanítást, amelynek keretében megbecsülésre, mások tiszteletére lehetne fokozottab­ban nevelni a felnövekvő ge­nerációt. Kecskés Zoltán Felsőzsolca Az újabb és újabb áreme­lésék egyire jobban megter­helik pénztárcánkat. Nem csoda, hogy mindinkább ár­gus szemekkel figyeljük, mire mennyit költünk, mit bír el még a családi költ­ségvetés. Az áremelés ténye önmagában ds irritáló, s hat­ványozottabban az, ha ért­hetetlen, homályos előttünk annak végrehajtása, alkal­mazása. Kételyeket megfo­galmazó .leveleket e ‘témá­ban szép számmal kapunk. Ezúttal „vizes” témáknak adunk nyilvánosságot. Titz Pál, miskolci olva­sónk azt észrevételezi, hogy a Henman Ottó Lakásszö­vetkezet a megemelt vízdí­jat január elsejétől vissza­menőleg kérii, holott ő a la­pokból úgy értesült, az ár­emelés február elsejétől lé­pett életbe. A félreértésre bizonyára az adhatott okot, hogy a számlázás utólag tör­ténik, illetve az új díjakat február elsejétől kell megfi­zetni a január 8-tól módo­sított árak alapján. A töb­bek között erről is szóló mi­nisztertanácsi közleményt ja­nuár 8-i számúnkban közöl­tük, majd a későbbiekben néhányszor közzétettük a Miskolci Vízművek tájékoz­tatóját az Országos Árhiva­tal elnökének ármegállapítá­sa alapján, január 8-tól al­kalmazható díjtételekről. Más kérdés, hogy miért ja­nuár elsejétől kéri a lakás- szövetkezet az emelt vízdí­jat, s .miért nem a tényle­ges áremeléstől. A lakásszö­vetkezet elnöke szerint meg­oldhatatlan a fogyasztás — 8-a előtti és utáni — ketté­választása. Lakásonként kö­rülbelül 20 foriint túlfizetés jelentkezhet, ami azonban tartalékként visszamarad, beépülve az adott épület üze­meltetési költségeibe. Meg­károsításról tehát nincs szó, de arról továbbra sem va­gyunk meggyőződve, hogy valóban meghúzhatatlan volt-e az a bizonyos fogyasz­tási határ. Hiszen ilyen ese­tekben .az átlagok az irány­adóak. Más. P. I.-né, miskolci olvasónk írja: „Az Avas-dé­len lakunk, szövetkezeti la­kásban. Felújítási 'költség címén havonta 550 forintot fizetünk. Hogy ezzel a pénz­zel mit tesz .a szövetkezet, az régen magánügye, hiszen minket nem világosít fel. Azt viszont tudom, hogy a hidegvízdijat ebből kellene Ez is Lillafüred! A Polotosiólló tövében, rögtön a sétány elején, gyorson kedvét szegheti o sétára induló­nak o fotókon is megörökített látvány. A szeméttel teli sötét verem, melynek ajtaja több méterrel odább hever, akár léteimet is kelthet az arra járókban. Reméljük, a tavaszi nagytakarítás ezt a sétányt sem kerüli el. Fotó: F. L. Az olvasó szemével fl füzérradványi kastélyról fedeznie. 1989-ben készítet­tek egy felmérést arról, hogy egy-egy lakásban hány sze­mély lakik, majd külön csekken, hidegvizdíj címén, negyedévre 132 forintot (3 személyire) kértek tőlünk. Igazságtalannak tartottuk, s nem fizettük ki. De jött a letiltással érvelő felszólítás, így hát rendeztük a hátra­lékot. Január 8-tól emelke­dik a tarifa. Most harmad­szor fogunk fizetni. Hiszen az újságban megjelent térí­tési összeggel számítva, csak a külön megállapított, csa­ládokra kiszabott összeg sze­rint havonta hárman 33 000 liter hidet vizet fogyasztunk. Nem túlzás ez egy kicsit? Lehet ilyen nyíltan pumpol- ni a lakókat?” Nos, a fel­vetés végére egyelőre nem teszünk pontot. Várjuk az illetékes válaszát, amelynek szívesen helyt adunk la­punkban. Harmadikként egy mező- esáti olvasónk véleményét közöljük, akinek otthonába a közeljövőben vezetik be a vizet. Mint írja, június 30- ig végzi el a vízmű a mun­kálatokat, de az érte járó összeget, a 11 700 forintot már be kellett fizetnie; mintegy hat hónappal ha­marább. Köztudott — írja levélírónk —, hogy ma már egyes pénzintézetek 3—8 hó­napra is ajánlanak 15—20 százalékos kamatot. He­lyénvaló-e, hogy a vízmű ilyen határidőt jelöl ki a be­fizetéstől számítva? S vajon hányunkkal teszi ugyanezt? — kérdezi olvasónk. Mi is túlzottnak tartjuk a hat hónapot. Jó lett volna, ha levélírónk ezt nem utó­lag teszi szóvá, amikor a kétoldalú megállapodás — közte és az illetékes vízmű között — létrejött. Mielőtt aláírta a megbízatást, feltét­lenül tisztáznia kellett volna a feltételeket, köztük is a fizetés mindkét fél részéről elfogadható időpontját. Az MSZMP most nem ígér Figyelemmel kísérem a pártok választási műsorait. Vaj on *m eg valósul niak - e ígéreteik? Az MSZMP most nem ígér. Lehetséges, hogy azért, imént hitelét ve- szített, '1 ejáratött párt. lett? Tagjai mi ént vállalták a képviselő jelöltséget? Kere­sem a választ magamban. De nemcsak én vagyok így. Évekkel ezelőtt kéthetes be­utaló via l a füzérnadvániyi' szana­tórium kényszerű lakója vől- ita<m. Egy ölyian vidéki kórházi, amit szanatóriumnak tituláltak állíthatom ezt, mert az akkor ott dolgozó egészség­ügyiek véleménye is ez volt. s mi betegek is ezJt tapasztaltuk. Ellátottságában. felszereltségé­ben messze elmaradt a szana­tóriumi szintitől, követelményeik­től. Kétségtelen, hogy a kör­nyék klímája, levegője, s a gyönyörű zempléni! táj pótolja a feLszereltség és a kezelések szegényiességét. Már akkor meg­döbbentő volt látni, hogy a va*- lamiikori vadász, és üdülőkas­tély — nemzeti1 kincsünk eigy darabja — milyen elhian-yagoM. értékei mennyi károsodást szen­vedtek jellegétől eltérő haszná­lattá miatt. Már akkor szóbe­széd tárgya volt. hogy egyes vezetők mennyi műértéket mentettek át saját tulajdonuk­ba. Az átalakításokkal pedig durván megváltoztatták ennek, az építészetileg remek együt­tesnék az arculatát. A márvány ablakkeretek, a kandallók, a vadászterem oszlopfői. a velen­cei tükrök fafaragásai ... ma>­Egy miskolci olvasónk néhány hete 30 doboz Dentocar nevű gyógyszert talált- egy .reklám- szatyorban a Gagarin utca 3. számú épület előtti kukában. Nem is lenne ebben semmi kü­lönös, ha lejárt szavatosságú, s emiatt kidobott orvosságokra bukkan, de miután azok meg több mint két évig felhasznál­hatók lettek volna, nem hagy­ta nyugodni az leset, ö is rég­óta gyógyszereken él, s jól tudja, milyen sokba kerülnek a különböző pirulák. Ezért is érthetetlen számára ez a tetten ért pazarlás, ami azért .is nyil­vánvaló. mert ezt a (gyógyszert csak gyermekek szedhetik, a fogszuvasodás megelőzésére, p a dobozok számát illetően, azok csak valamelyik közeli gyer­mekintézményből (kerülhettek ki. Ha az ominózus intézmény nem tart igényt a pirulákra, bizonyára imás módját is vá­laszthatta volna annak, hogy megváljon a prevencióra szám készítménytől. Netán felajánl­ja egy másik gyermekközösség­nek, vagy visszaadja a gyógy­szert kiadó szervnek — véli ol­vasónk. Hogy mennyire igaza van. azt a következők is meg­erősítik. Dr. Bánfalvi Sarolta megyei gyermekfogászati szakfőorvos megdöbbenéssel fogadta a bírt, amikor telefonon megkerestük. gukon viselték -a gondatlan ga:adla nemtörődömségét. Nem is szólva az őspark értékes faál­lományának szakszerűtlen ke­zelés rrmatti pusztulásáról, az utak. a hid'a-k elhanyagolt 3ágá ról. Egy egészségügy-i intézmény, amely maigát. működését is alig tudja fenrnta.ntiamii, hogya-n len­ne képes az európai értékű mű- emlékegyütitest és parkját kar­bantartani. állagát megóvni? Furcsa lenne, ha ennek a hí­res ikatstélyinaik a sorsát — amely nemzeti kincseink sará­ban még mia is érték* —. atz egyéni és nem a nagy nemzeti érdiekek határoznák meg. A vi- dátgkiállítás kapcsán is profitál­hatnia belőle a megye. Miinél később döntenek az illetékesek, annál félőbb. hogy egy érté­künkkel ismét szegényebbek leszünk. Jö lenne, ha unokáink is lát­hatnák e remek kastélyt meg­újulva. régi berendezési tár­gyival hatalmas parkjával együtt abban a csodálatos zempléni tájban. Mint elmondotta, azért ás fur­csállja az esetet, mert egyetlen gyermekintézménynek sem írják elő kötelezően a gyógyszerek szedetését. Természetesen ajánl- ják cseppek formájában az óvodáknak, s tablettában az is­koláknak, hogy a gyermekek fogzománca ellenállóbb Jegyen A miskolci Ivóvíz ugyanis, a Köjál kimutatásai szerint, nem tartalmaz nátrium-fluoridot f ezért szükséges annak pótlása. Ez egyébként megyénk más te­lepüléseire is érvényes, ahol szintén javasolják a Dentocar tabletták fogyasztását. Azt is megtudtuk ,a megyei szakfőorvosnötől, hogy 1986-tói indult országosan az a komp­lex megelőző program, amely­hez megyénk is csatlakozott. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a fogászati megelőzésben részt vevő gyermekek között sokkal több az épfogú, an int azok között, akiknél semmifé­le készítményt (Elmex, Dento­car) nem alkalmaznak. A tab­lettákhoz egyébként nem lehet egyénileg hozzájutni, azokat a gyógyszertári központ, illetve a két miskolci gyermekfogászat juttatja el a prevencióban részt vevő iskolákhoz. Miután lehető­ség van azok visszaadására, így valóban érthetetlen, miért kötött ki az értékes gyógyszer a kukában. Illés Endre Miskolc Kovács István Miskolc Összeállította: Bodnár Ildikó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents