Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-13 / 37. szám
1990. február 13., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A kereszténydemokraták Fíizérradványért Leninvárosban a régi reflexek működnek? Tisztelt Szerkesztőség! Szeretném, ha a következő soraimnak nyilvánosságot adnának lapjukban, ugyanis itt, helyben — Leninvárosban — süket fülekre találok. Magam is független jelöltként indulok a leninvárosi 12. számú választókörzet képviselőjelölt ajánlásáért. A helyi hetilap, a Leninvárosi Krónika hétről hétre helyt adott, s ad a különböző pártok nyilatkozatainak, programjainak, gyakran a képviselőjelöltjükön keresztül is. A helyi városi televízió élő adásban, nagy nézettség mellett, az egyik párt hivatalosan bejelentett kampányfőnökét hívja be a stúdióba, a választási etikával kapcsolatos vitára. A nézők már a műsor ideje alatt is tiltakoztak ez ellen. Ugyanakkor nekünk. független jelölteknek a kötelező név és lakáscímen kívül egy sorral sem hajlandóak többet lehozni a helyi lapban. Elutasítás vár számunkra mindaddig, amíg a 750 db .ajánlószel- vényt be nem mutatjuk. Kérdem én: milyen egyenlőség ez? A független jelöltek amúgy is hátrányos helyzetét miért kell a helyi kiskirályoknak még tovább gáncsolni?! A helyi televízió ezt tetézi -még azzal, hogy a párt.jel öltéket szerdára (2. 14.) az élő -adásba meghívta egy vitafórumra. Azt is szeretnénk tudni, hogy mi lesz annak a becslésünk szerint 200 ajánlószel vénynek a sorsa, amelyet a választópolgár ok a m-ai napig nem kaptak meg? Javaslom továbbá, hogy a jelöltek által bemutatott ajánlószelvényeken szereplő aláírásukat szúrópróbaszerűen ellenőrizzék, a kb. 4—5%-át. ’ Hogyan engedhető meg az is, hogy befolyásos városi vezetők hozzátartozói, emberei" rögtön a széthordás után — kihasználva a még nem megfelelő tájékozottságot — összeszedik nagy számban az ajánlási szelvényeket?! A korteskedésemben bábáskodó kis csapat nagyon sportszerűen vigyázott arra, hogy pl. a lépcsőházak- ban más jelöltek hirdetéseit ne bántsa, vagy sértse meg. A többségében függetlenekét viszont minden további nélkül leszakítják, megsemmisítik, és érdekes, leginkább ott, ahol valamely pártnak „lelkes hívei” laknak. Talán véletlen, talán nem, de tény. kis város a miénk, ahol sokáig semmi sem marad titokban! Tudom, garanciát nem kaphattunk senkitől a választási ceremóniák tisztességére vonatkozólag, de miért kell feltétlen még mélyebbre visszasüllyednünk?! Leninvárosban úgy látszik. még a régi reflexek működnek! ' Tisztelettel: Hevesi István Népszámlálás 1990: — Talán, -az ezredfordulóig még várhattunk volna vele, és egyáltalán — mi szükség van most erre, amikor — enyhén szólva — nyakig ben-ne vagyunk .... a gazdaság szekere pedig tovább sü'ly- lyed . . . Ügy tűnik, valakiknek — ennek ellenére — mégis fontos volt, (nem okulva a korábbi népszámlálások tanulságaiból) pedig, amióta személyi számot kaptunk, be vagyunk táplálva a nagy adatbankba. — Kár a papírért, mert a A füzérradványi kórház üzemeltetésének, működtetésének beszüntetéséről rendeztek rendkívüli gyűlést a sátoraljaújhelyi tanács termében, 1990. január 31-én. Äz ünnepi gyűlésen a megyei tanács részéről kiküldött megbízott bejelentette elképzelését, ami a következő volt: 1990. február 15-ig be kell zárni a füzérradványi kórházat. Funkciója megszűnik és a dolgozók több mint 2/3-a, kb. 60—80 fő mehet a szélrózsa minden irányába. Nagyszerű bejelentés volt ez, kísértetiesen hasonlít a hegyközi kisvasút megszüntetéséhez. Most már tudjuk mit jelentett ennek a fel- számolása. A Kereszténydemokrata Néppárt zempléni szervezete részéről, mint a párt országgyűlési képviselőjelöltje részt vettem ezen a gyűlésen meghívottként, és véleményem röviden a következő: 1. Ilyen rosszul megszervezett, és a témát a megye által lekicsinylő gyűlésen még nem vettem részt, ami semmibe veszi az itt. élő hegyközi emberek akarafeltétt kérdésekre mindenki azt válaszol, amit éppen akar. Mindezektől függetlenül, a „főilletékes” még büszke is volt rá. hogy „ilyen olcsón megússzuk”, mert kerülhetett volna sokkal többe is. — Persze, a költségvetés ezt is elbírja, úgyis rajtunk fogják behajtani! „Rázzuk a rongyot”: — (csak!) kettőszáz-millióba kerül — de nem árt tudni: „sok kicsi sókra megy”! Körömi Miklós tat, s kb. 100—120 ember munkalehetőségét, valamint szép környezetben elterülő kastély jövőjét. 2. A demokráciát hirdetjük, a csalhatatlan önkormányzat felé kívánunk haladni, de van-e nekünk kitől demokráciát tanulni, amikor a Tisztelt megyei tanács csak egy alternatívát állít fel: a Csanyik- ban levő épületeket megkapta a megyei tanács és oda akarják központosítani az egészet. 3. Elég volt a kizárólagosságból, részt kívánunk venni mi is abban a folyamatban. ami a mi sorsunkat is megpecsételheti az elkövetkezendő években. Eleget intézkedtek már a fejünk felett, amikor a jelszó az volt „eszi, nem eszi, nem kap mást”. 4. Egy szó sem esett arról, hogy mi lesz az épület jövője, mi lesz a munkanélküliekkel. Diktatórikus módon megszüntetni mindent, és azzal nem törődve, hogy a pusztulófélben levő falvaknak legalább kicsi esélyt adjunk a felzárkózáshoz. 5. Ha a választások után megalakulnak a helyi ön- kormányzatok, akkor tudomásom szerint a falu a lakosság száma, kórházi férőhelyek stb. után megfelelő támogatást fognak kapni minden szinten, és nem a megye fogja elosztani a pénzt, mert olyan, mint megye, lehet, hogy nem is lesz. 6. Befejezésül csak any- nyit kérünk mi, hegyközi emberek, hogy az utolsót ne belénk rúgják, mert az elmúlt negyven évben megtették eleget. Jó lenne, ha az itt élő embereket is egyenlő partnerként kezelnék. Rusznák Miklós, a KDNP zempléni szervezetének országgyűlési képviselő- jelöltje Pont ez hiányzott? „Feszítik” a szociális védőhálót A z idei áremelések előtt sokat hallhattunk a szociális védőhálóról, amit az érdekvédelmi szervezetek szorgalmaztak, hogy megóvják a nagycsaládosokat, a munkaképteleneket, a munkát nem találókat és a kisnyugdíjasokat az áremelések, a munkanélküliség, az infláció következményeitől. Nos, az áremelés bekövetkezett. Az első, a beharan- gozottnál nagyobb mértékű, január 8-án, majd ezt követően minden hétfőtől újabb árucikkeket kell drágábban megvásárolnunk. (És hétközben is, minden beharangozás nélkül.) Majd jött a február a lakbér- emeléssel, a víz- és csatornadíj emelésével, illetve bevezetésével, a közlekedés, a postai és más szolgáltatások díjának, az étolaj, a margarin árának újabb emelésével. A szükségesnek tartott és követelt szociális védőháló kifeszítése viszont elmaradt. Illetve.. . Illetve ki-ki maga látott hozzá annak szövögetéséhez és kifeszítéséhez, gondolkodásmódja, etikai-erkölcsi értékítélete és a lehetőségei szerint. Mert étkezni, lakni, közlekedni, gyógyszert vásárolni, bizonyos szolgáltatásokat igénybe venni azoknak is kell, akiknél az egy főre jutó jövedelem csupán három-négy-, esetleg öt-hatezer forint. S ha ebből nem telik a mindennapi minimális szükségletek kielégítésére, akkor valamilyen pótlólagos forrásokat kénytelenek keresni. És az emberek keresnek ilyeneket. Sokan vállalnak többletmunkát. A kiskerttel rendelkezők közül számosán a gyümölcs és zöldség termelése mellett állattartással is megpróbálkoznak: baromfit nevelnek, nyulat tenyésztenek, sertést, birkát hizlalnak. A korábbi időkhöz képest többen kopogtatnak a tanácsnál vagy a szakszervezeteknél szociális segélyért. De találkozhatunk az utcákon a járókelőktől néhány forintot kunyeráló idős, elesett emberekkel is. Mások arra jöttek rá, hogy a parkokban is lehet „pénzt” találni, ők virradatkor végigjárják a nagyobb parkok sétányait és összeszedik az előző esti iszogatásból széjjelhagyott üres üvegeket, amiket pénzre váltanak a boltokban. Egyre több a szemetes kukákban, a konténerekben kotorászó ember, aki a még valamire használható tárgyakat és ételhulladékot gyűjtögeti. Es bizonyára vannak, akik a védőháló szövésének azt a sajátos módját választják, .hogy hozzányúlnak más tulajdonához. A városi rendőrkapitányság illetékesei szerint ez még nem állítható biztosan, noha a város januári bűnügyi helyzetének adatai is romlást jeleznek. Kazincbarcikán és környékén is nőtt a bűn- cselekmények száma, amelyben a vezető helyet a lopások, betörések — szaknyelven: a vagyon elleni bűn- cselekmények — foglalják el. Több a bolti lopás, s a boltokból a nagyobb értéket képező műszaki' cikkek mellett kapós lett az élelmiszer is. Aktivizálódtak a tyúktolvajok, sőt, januárban süldő malacok ellopásával is kísérleteztek. Az esti szürkületkor, de van, amikor napközben is, a Kiserdő, a Várdomb környéki erdő felől gyakran hallani fejszekopogást és fűrészzajt. No, nem az erdőgazdaság favágói dolgoznak ilyenkor ... És a parkok megcsonkított fenyői is arról árulkodnak, hogy valakik onnan szerezték be a karácsonyfát a szeretet ünnepére. Az elkövetők között még nem tűntek fel új arcok, a tolvajlásokat többnyire a rendőrség korábbi „ügyfelei”, a csavargók, a munkát vállalni nem akarók követik el. Ma még kimondottan az elszegényedés nem mutatható ki az elkövetés okaként, de tartanak attól, hogy a közeljövőben ez is bekövetkezik. A kormány drasztikus megszorító intézkedéseinek hatására romlik az emberek egészségi állapota, a túlhajszoltság, a gyengébb táplálkozás, a fokozódó feszültségek miatt. Várható további rétegek lesüllyedése, elszegényedése és számolni kell azzal is, hogy az elszegényedők közül némelyek törvénytelen cselekményekhez folyamodnak, esetleg a kilátástalan helyzetükből az önkéntes halálba menekülnek. Vajon ezen következményekkel számoltak-e azok, akik a nagy áremelésekről döntöttek, és a gazdaság talpraállításának a terheit ennyire igazságtalanul osztották el, viszont a szociális védőhálót elfelejtették, vagy nem tartották fontosnak kifeszíteni? Takács István Horgászok gyára a Tisza partján Nők csinálják a férfiaknak... A díszes trófea, amely % azt jelképezi, hogy a HOKÉV tavaly Ame- rika-díjat kapott a horgászcikk-világkiállításon, a céget éppúgy dicséri, mintLe- ninvárost. A kép a Magyar Horgász című lap utolsó oldalán jelent meg, s az illusztrációként használt úszók és más horgászeszközök gyártásának ürügyén látogattunk el a vegyiparáról híres és újabban nevével küszködő városba. A Horgászcikk-készítő és -Értékesítő Vállalat elmúlt évi árbevétele 730 millió forint volt, s a 75 millió forintos nyereség is tisztességesnek mondható. A cég termel és termeltet, ezenkívül értékesít. És Len in városra épít. Már most ez a legnagyobb termelő üzem, s az üzemigazgató, Holló Imre nem is titkolja a terveket. — Jelenleg mintegy 150- en dolgoznak itt. Főként lányok és asszonyok. A betanított munkások havi bére nyolcezer forint körül alakul, a szakmunkások átlagosan 13 ezer forintot keresnek. A létszám remélhetően a duplájára növekszik majd, ahogy a gyár fejlődik. A horgászat jó bolt. s a HOKÉV jól választott, amikor olyan partnerek mellé szegődött, mint a Silstar. a Kormoran, vagy a DAM. Az üzem minden négyzet- méterét (8600) nem látogattuk végig, de azt elmondhatjuk, hogy ilyen szép, tiszta és tágas gyárral ezen a tájon még nem találkoztunk. Rádió nem szól, cigaretta nem parázslik. Itt, a két szünet kivételével, végig kell dolgozni a műszakot. Három hónap a türelmi idő. Kicsit robotos munka ez. Bár, a megrendelésekhez igazodva a termelő csapatot néha átszervezik. Aki eddig úszót festett, az átmegy a zsinórvezető gyűrűk szerel- déjébe ... Most egyébként az úszó a sláger. Külföldön is jó piaca van a .leninvárosi portékának. A horgászcikkeket gyártó, s fejlődő épületrengeteg hajdan TIFO-tulajdon volt. Laktak itt munkások, katonák is. A HOKÉV viszonylag olcsón, körülbelül harminc- millió forintért lett tulajdonossá. A gépek és berendezések értéke ma már alighanem meghaladja a könyv szerinti ingatlanok értékét, , de nagyobb dolog az, hogy az itteni prudukció mindig biztos piacra számíthat. Sok, nálunk nagyobb horgászati kultúrával és technikai felszereltséggel bíró országban leninvárosi szerelést vásárol a pecás. Embléma nem jelzi, hogy a Tisza partján készült a bot, a zsinórtároló dob, a csalisdoboz, a villantó. az úszó. Ám csendes névtelenként — ahogy az a halakhoz illik — a leninvárosi hölgyék teszik a dolgukat. Itt majd mindenki horgászfeleség. Magyarán ez azt jelenti, hogy a gyár remekeit, amelyeket az asszonyok készítenek, csak a férfiak használják. Brackó István Szarvas Dezső felvételei
