Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-13 / 11. szám
1990. január 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 cink sértésnek tartottá öltöztetik a menyasszonyt Ersekcsanádon (Pest megye) Sajópüspöki háromnapos lagzija Lakodalmas népszokások Az elmúlt napokban már sokunkhoz bekopogtattak a népszámlálók. Hogy bizonyos időnként (tíz évenként) miért van erre szükség, többnyire köztudott. Azonkívül, hogy megtudjuk, mennyien vagyunk, az illetékesek képet kapnak például arról, hogy a lakosság hány százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, hány értelmiségi, szakmunkás, segédmunkás stb. van országúinkban, milyen korú a lakosság, és még számos értékes információt. Mindez tehát többé-kevés- bé tudott dolog. Az viszont már kevéábé, hogyan is zajlott régen a népszámlálás, akikor mire voltak kíváncsiak az ország vezetői. Nos, elevenítsük fel röviden a népszámlálás történetének néhány szakaszát. Ebben Mészáros Árpád, a KSH Népszámlálás főosztályvezető helyettese volt segítségünkre. Elmondta, hogy egy ország népességének számbavétele egyidős az állam kialakulásával, hiszen az adott közösség anyagi és katonai teljesítőképességének felméréséhez elengedhetetlen volt a lakosság szárnánaik megá 1 lapítása. Magyarországon is az adózó háztartások számának megállapítását célozták az úgynevezett dicalis összeírások. a terményből .kifizetett egyházi tized és a föl- desurat illető járadék meny- nyiségét tüntették fel ,a dézsmajegyzékek, az úrbéres jobbágyok kötelességeit foglalták össze az urbáriumok. A 17. század végétől a megyei összeírások az adókivetés alapjául szolgáló vagyoni helyzet felmérését szolgálták, az egyház pedig részben a hívők számának megismerése, részben a plébániák jövedelmének megállapítása érdekéiben tartotta nyilván az egyházlátogatási jegyzőkönyvekben a helység népének számát. Az összeírások célkitűzései a 18. században egész Európában megváltoztak. Politizál- Apu, most ki nyert a népszavazáson? i- Én,- Te! Hiszen bojkottáltad.- Éppen azért nyertem. Egész nap dögölhettem a jó meleg ágyikómban. *- Apu, van tárcanélküli miniszter?- Van.- Az olyan, akit kifosztottak a zsebesek? *- Apu, tudod miért mondják Magyarországra, hogy Közép-Európa? Figyelemmel kísértek olyan területeket is, mint a közoktatás, a közegészségügy megszervezése, gazdaságpolitika kialakítása. A katonai és adózási szempontok még nem szorultak háttérbe, de ezeken túl számos egyéb szükséglet, jelentkezett, és így a 18. században történtek az első kísérletek a népszámlálás bevezetésére, rendszeresítésére. elsőként Svédországban, 1701-iben. Magyarországon az összeírások sorában új fejezetet nyitnak az 1770-ben Mária Terézia által elrendelt lé- lekszám-összeírásök (Cons- criptiones Animarum). Mária Terézia az adatok pontosítása és a nemesség adatainak megismerése céljából 1777-ben népszámlálást (Populationsbeschreibung) rendelt el az örökös tartományokban, amely mindenkii-e kiterjedt felekezetihez, osztályhoz, rendhez tartozásra való tekintet nélkül. A népszámlálást végre is hajtották. csupán Magyarországon gátolta meg ezt a nemesség ellenállása, hiszen a nép- számlálást előjogaik megsértésének érezték. II. József 1780-tól átfogó reformok megvalósítását kísérelte meg, amelyhez szüksége volt a katonaköte'les korú férfiak és a különféle társadalmi állású népesség, így ,a .nemesség, az iparosok, a földművelők magyarországi számának ismeretére is. II. József nagyszabású reformkísérlete kudarcot vallott, így teljes körű, a. nemességet is magába foglaló népszámlálásra 1850-ig nem került sor. A szabadságharc leverését követő népszámlálások nem tekinthetők teljesen megbízható forrásnak, részben a lakosság passzív ellenállása, részben szervezési nehézségek és a végrehajtással kapcsolatos egyéb bonyodalmak miatt. A rendszeres időközönként ismétlődő, alapjaiban egységes mérési módszereket alkalmazó népszámlálások a hivatalos magyar statisztikai szervezet létrejötte után ina gyerek- Miért?- Mert olyanok vagyunk, mirt a kör középpontja. Tőlünk körös-körül egyenlő távolságra van az európai jólét. *- Nagypapa, te szabaddemokrata, szociáldemokrata, független demokrata, népi demokrata, magyar demokrata vagy kereszténydemokrata vagy?- Méghogy én? Érszüküle- tes. *- Apu, te nem voltál 56- ban szabádságharcos? dúltak meg, és általában tíz évenként került rájuk sor. 1867 után az újonnan kialakított. politikai keretek, a nagy lendülettel beinduló gazdasági fejlődés, a polgári állam kialakulása szükségessé tette az ország népességi viszonyainak alaposabb ismeretét. Már akikor a földművelés-, az ipar- és kereskedelemügyi minisztérium keretében statisztikái szakosztályt szerveztek, melynek szinte legelső nagy feladata a népszámlálás lebonyolítása volt. A nép- számlálás eszmei időpontjául 1869. december harmincegyedikének éjfélét tűzték ki, a szervezőmunka irányítója Keleti Károly, a statisztikai szakosztály vezetője, a magyar statisztika kiemelkedő alakja volt. A statisztikai szakosztály 1871- ben Országos m. kir. Statisztikai Hivatal néven önállósult. majd az 1897-es újjászervezés után a Magyar kir. Központi Statisztikai Hivatal nevet vette fel. Az 1890-es, az 1900-as és 1910-es népszámlálások lényeges változást nem mutattak az előzőekhez képest. Az első világháború után .nagy várakozás előzte meg az 1920-as népszámlálást, amely számot adott a világháborús emberveszteségről. Az 1930-ban végzett nép- számlálás nagy újdonsága a gépi feldolgozásra való áttérés volt. A második világháború után új társadalmi, gazdasági helyzetben, a háborús pusztítások és a háború utáni lakosságcserék mértékének megállapítása érdekében kénytelenek voltak — ■a hagyományos időponthoz képest két évvel — előrehozni a népszámlálást 1949- ■re. A tervgazdálkodás igényei szükségessé tették a rendkívül gyors adatfeldolgozást. Az 1960-as, ’70-es és '80- as népszámlálások legfontosabb jellemzője, hogy az adatfeldolgozást tovább korszerűsítették , az adatokat megnövekedett terjedelemben közölték és elemezték.- Nem.- Nem is csuktak le utána?- Nem.- Nem is internáltak?- Nem.- Ki sem rúgtak ai állá- SOi'iÓI?- Nem.- És nem szégyellett magad? *- Anyu, te szereted aput?- Szeretem.- Akkor is szeretnéd, ha munkanélküli lenne?- Akkor is.- Hallod, apui? Ne nagyon strapáid magad. M. L. Komoly udvarlásra, házasságkötésre régen csak a katonaidő letöltése, a leszerelés után gondolhatott a legény. 1853-ban erről így ír Kőváry László: „Az atya, mint egy pátriárka, maga határozza el, mikor lett alkalmassá fia a családalko- tásra ... ősszel az apa a fiának egy .tallért ad, s ezáltal tudtára adja mintegy, hogy magának nőt vehet.. A házasulandó tehát most már a guzsalyosba nemcsak lánynézni jár, hanem a kiszemelt .leánynak a tallért megmutatja, mely annyit tesz: hogy ha kosarat nem adnál, elvennélek.” Kalotaszegen és környékén a lakodalmakat. . főleg farsang idején tartották, de gyakori volt az áprilisban, májusban megtartott lakodalom is. A hét napjai közül a ikeddet. választották. Palócföldön őszre és tavaszra, a kisfarsangra és nagyfar- sangra tették a lakodalom dátumát. Ennek elsősorban gazdasági okai voltak, a termés betakarítása, a szüret elvégzése adott lehetőséget a kaidások fedezésére. Az uradalmaik cselédei mindig októberben nősültek, mert akikor kapták meg a negyedévi járandóságot. Voltak országrészek, ahol három napig is eltartott a lakodalom, máshol két napig mulatták, napjainkban az egynapos lakodalom a legelterjedtebb forma. Palócföldön a legutolsó háromnapos lagzit 1930 körül jegyezték fel Sajópüspökíben. A múlt század közepéről származó leírás szerint Kalotaszegen szokásban volt a hatnapos lakodalom is. Az élet fordulóihoz kapcsolódó ünnepek közt — feltételezhetően — a lakodalom szokásrendje a legszínesebb, a legváltozatosabb, hiszen nemosak tájanként. de falvanként is más és más módon ünnepelték meg a fiatalok egybekelését. S ha hozzávesszük, hogy a falun belül az egyes családok helyzete is meghatározta a lakodalom méreteit, a vendégsereg létszámát, az ajándékok értékét, akikor szinte a változatok végtelen sora áll össze az évszázados tapasztalatok alapján. Érdekesség, hogy az 1894- ben kötelezővé tett állami, polgári esküvőt .hosszú időn át a falvak lakói csupán hivatalos eseménynek tekintették, és nem vették körül olyan, a néphagyományokban gyökerező cselekvésekkel, szokásokkal, mint az egyházi szertartást. Napjainkban a hivatalos, tanácsi házasságkötés már nem jelent gondot, szervesen beépül a lakodalom szokásrendjébe. Számos vidéken elterjedt szokás volt, hogy a lakodalom előestéjén leány- és le- génj'búcsút tartottak. A lakodalom napjának délelőttjén gyülekeztek a vendégek külön a menyasz- szonyos és külön a vőlegé- nyes háznál. Voltak községen?, ahol a templomi esküvőre külön menetben vonult a menyasszony és a vőlegény. Elterjedtebb szokás volt, hogy a vőlegényes háztól a vőífélyek vezetésével a nászmenet a menyasszonyos házhoz vonult, hogy aztán együtt menjenek a pap elé, a templomba. A zenés, látványos vonulás során sok vidám, tréfás jelenetre nyílt alkalom. Gyakran elzárták az utat a menet elől, borral kellett kínálniuk az „útón- állókat” annak érdekében, hogy tovább tudjanak menni. A kikérő vőfély, násznagy a menyasszonyos háznál zárt ajtókat talált, kapupénzt kellett fizetnie, először álmenyasszonynak öltözött legényt vezettek elé. Egyébként az álmenyasszony figurája nemcsak nálunk, magyaroknál és egyes szlovák vidékeken ismert. Tőlünk távolabb, a középázsiai törököknél is vannak nyomai, ugyanis a lány „vételára” összegében való egyezség után a vőlegény megbízottját azzal ingertik, hogy rút öregasszonyt ültetnek az ölébe, akit meg is kell csókolnia. A látványos és sokszereplős jeleneteik közepette kikért és kiadott menyasszony végül is elbúcsúzott szüleitől, rokonaitól, barátnőitől, és elhagyta a szülői házat. Kíváncsiak sokasága nézte végig a lakodalmas menet vonulását. A menyasszony kelengyéjét feldíszített szekérre rakták, őt magát is sok helyen kocsira ültették. A násznép gyalog vonult a kelengyével .rakott kocsi után. Kurjongattak, daloltak. hangoskodtak, így adták az egész falu tudtára, hogy „viszik a menyasszony ágyát”, a lány „stafírung- járt”. Az egész falunak látnia kellett, hány dunyhát, párnát kap a leendő menyecske hozományul. Erdélyben például már napokkal az esküvő, a lakodalom előtt közszemlére tették ki a kelengyét a menyasszony háza előtt. Az éjszaka eljárt tánc kétféle szombólumot hordozott. Az egyik szerint ekkor táncolt utoljára lányként a menyasszony. A máik, az el- feledettebb, azt fejezte ki. hogy a család férfirokonai ezzel a tánccal ismerték el. fogadták be új asszonyként a leányt. Napjainkban a tánc az ifjú pár számára pénz- és ajándékgyűjtő mozzanat. hiszen a táncra kérők pénzt, értékes tárgyakat adnak a fiataloknak. Kiss György Mihály Változó, átalakuló -magyar világunkban mind több szó esik mostanában Európáról, európaiságról. Politikusok, tudósok, irodalmárok, művészek sürgetik: mennél előbb fel kell zárkóznunk Európához, amelyhez mindig is tartoztunk, de az utóbbi évtizedekben igyekeztek leválasztani róla. Átmelegít bennünket annak a szép tervnek az elgondolása, hogy fel kell. építeni egy közös Európa-házat, s abban helyet kapjon minden jószándékú, demokratikus társadalomban élő nemzet: Olyan országok, amelyeknek polgárai — europérek- kel, azaz nagy műveltségű, széles látókörű vezetőkkel az élen — boldogok lennének, ha hazájuk tagja lenne az Ikráiig terjedő egységes Európának. Európa-ház ... Milyen szép gondolat! Olyan gyönyörű, amilyen szép volt a mitológia szerint az a föníciai királylány, akiről öreg földrészünk, Európa kapta a nevét. Fönícia, az ókornak ez a kereskedelméről, hajózásáról és pénziigyleteiröl híres országa a mai Szíria és Libanon partvidékén terült el. Nevéhez fűződik a betűírás kidolgozása is, amely a görögök tökéletesítésével, a rómaiak közvetítésével az európai írás őse lett. A föníciai városállamok közül különösen — a napjainkban sokat szenvedő — Szidón tett szert nagy gazdagságra. Tőle délre található a tengerparti országnak egy másik, híres ókori városa, Tyrus. Nos, a tyrusi királynak volt egy gyönyörűséges, szép lánya, akinek a neve görögül Európé, latinul Európa. Olyan szép volt, hogy két világrész is versengett érte. Ázsia azért követelte magának, mert a föníciai királylány, ha ennek a hatalmas világrésznek a legnyugatibb szegélyén is, de mégis Ázsiában született. A másik pedig azért ragaszkodott hozzá, mert az Olympos urának, Zeusznak ígérete szerint az eladdig „nevetlen" földrész róla kapja majd a nevét. Végül is Zeusz akarata szerint történt minden. Európé leánytársaival együtt gyakran lement játszani a tengerpart selymes füvű rétjére. Pajtásai jácintot, nárciszt, ibolyát szedtek, Európé pedig — mivel ö volt közöttük a legszebb — csupa rózsával szedte tele arany kosárkáját. Messziről, valahonnan az Olympos tetejéről már régóta figyelte a játszadozó szépséges tyrusi királylányt Zeusz, s úgy beleszeretett, hogy elhatározta: megszerzi magának és titkon feleségül is veszi. Titokban persze, mert hiszen neki már volt felesége, akit Hérának hívtak a földi halandók. És hogy kijátssza Héra figyelmét, Zeusz bika alakját öltötte magára. De még milyen bikáét! Aranyszőke volt a szőre, pompás két szarva között fehér foltocska fénylett, s így jelent meg a játszadozó tyrusi lányok között. Simogatták a hátát, a homlokát, s az csak túrte-tűrte szelíden, jámboran, sőt, mint aki hódolatát kívánná kifejezni, ennyi szépség előtt, gyöngéden első két térdére ereszkedett a fűbe. mintegy felkínálva a hátát egy kis sétára. Elsőnek. Európé ült fel a bika hátára. De miközben a többiek nekikészülődlek. Zeusz hirtelen felpattant, és futott-futott egyenesen a tengernek. A habok engedelmesen kettényíltak előtte, a bika száraz patákkal száguldott át a vízen, s meg sem állt Kréta szigetéig. Ez mar nem tartozott Ázsiához, így aztán ott felfedve isteni voltát, ismét Zeusszá változott. Meg is tartották tüstént a lakodalmat, s azóta hívják az addig nevetlen földrészt a föníciai királylányról, Zeusz hitveséről — Európának. Kétezer esztendővel ezelőtt, korának jeles tudósa, Strabo azt írta, hogy „a szabad és művelt nemzedék fejlődésére, az emberi és polgári erények kiművelésére Európa a legalkalmasabb szárazföld”. Ilyennek tartjuk, érezzük öreg földrészünket ma is, s a közös Európa-ház felépítése is hasonló elképzeléseket, gondolatokat sugall. Politikai, szellemi, erkölcsi, gazdasági életünkkel, munkánkkal tegyük hát érdemessé magunkat arra, hogy az áhított Európa-háznak, ha csak egy kis szobácskájábán is, de hazánk is kaphasson helyet. Már csak az Európa történelmében, kultúrájában szerzett 1100 esztendős jussunk árán is . Hegyi József
