Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-13 / 11. szám
1990. január 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Válság és váltás Tanulmányok a munkahelyi művelődésről Munkahelyi művelődés. Egyáltalán van ilyen? A kérdés jogosságát — úgy hiszem — nem kell különösebben indokolnom. Váltig hangoztatjuk az emberi tényező, a művelt ember szerepének fontosságát a gazdaság fejlődésében, de közben azt tapasztaljuk, hogy a kultúra az, ahonnan először elvonják a pénzt. A szépen csengő jelszavak ellenére piacra kerülnek a művelődési házak. Mert kihasználatlanok” — halljuk az indoklást. De kinek van ideje a tíz-tizen- négy órás önkizsákmányoló munka mellett író—olvasó találkozókra járni? Vagy kinek marad ereje munka után a képzőművészkörben festegetni? Ehhez jön még a lassan már közhelynek számító értékválság. A dolgok értéke a piaci átválthatóságtól függ, kétségbe vonva a művelődési tevékenységek hasznosságát. Egyre nagyobb teret hódít az a tévhit, hogy a művelődés ráérő emberek időtöltése. Pedig az alkalmazott technika megköveteli a neki megfelelő képzettségű embert. Maróti Andor szavaival: „ ... ahol a dolgozók kultu ráltsága nincs arányban az eszközállomány színvonalával. ott ez az aránytalanság nemcsak, hogy a fejlesztést teszi lehetetlenné, de a már elért eredményeket is nagymértékben rontja, s magát az eszközállományt teszi tönkre.” A munkahelyi művelődés lehetőségeivel, a változtatás módjával foglalkozik a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési és Módszertani Központ kiadásában megjelent tanulmány- kötet, a „Váltás a munkahelyi művelődésben”. A bevezetőben Bagó József csoportosítja a váltás lehetséges útjait. Áttekinti azokat az irányzatokat, melyek a munkahelyi művelődés helyett ma újként kínálkoznak. A különböző műhelyek képviselői, szakemberei eddig a következő modelleket javasolták a munkahelyi művelődés felváltására: vállalati kulturáis tevékenység, munkakultúra, emberi erőforrásfejlesztés. vállalati humán- politika és vállalati kultúra. Ma még gyakran keverednek ezek a fogalmak, de a tisztázás szándékát bizonyítja a kötet további kilenc tanulmánya is. A szerzők továbbgondolásra, s ami ennél is fontosabb cselekvésre késztetik az olvasót. Ma még csak bizakodni ludunk, hogy a gazdaság és a kultúra egymásra talál, egymást segítve és erősítve szolgálják az embert. (filip) Patakon Házhoz viszik az olvasnivalói Sárospatak Városi Bamács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén, többek 'között beszámolót hallgatott meg a városi könyvtár munkájáról. A beszámolóból kiderült, hogy Sárospatak könyvek, könyvtáraik tekintetében ma sem -marad el az elmúlt századok alatt szerzett „bibliotékái” rangjától. Ha a kisebb iskolai, üzemi könyvtárak köteteit nem is vesszük figyelembe, csupán a Kollégiumi Nagylköinyvtár, a Come- nius Tanítóképző Főiskola, a városi könyvtár és a gimnáziumi könyvtári állománya együttesen félmiiüilió kötetnél is többet -tesz ki. így minden pataki lakosra átlagosan 33 kötet jut, ami országos viszonylatban igen előkelő helyet biztosít a városnak a hazai könyvtérstatisztikába-n. A városi könyvtárban az elmúlt egy évtized alatt mind a személyi,, mind a tárgyi feltételek fokozatosan javultak, egyenletesen nőtt, gyarapodott a könyvállománya is. De más dokumentumók, bekötött folyóiratok, hanglemezek, kazetták, mikro- és diafilmak is szerepelnek állományukban. Bár a tagsági díjat 1988- ban megemelték, a könyvtár olvasótábora a kisebb hullámzások ellenére is nőtt. A gyermekolvasók száma meghaladja az ezret, a felnőtt olvasók közül mintegy 500- an járnak rendszeresen a városi könyvtárba és fiók- könyvtáraiba. Többségük 30 —40 -év közötti. Sok gimnazista és főiskolai hallgató is tagja a létesítménynek. Kedves és 'humánus gesztus a könyvtár résziéről, hogy idős, beteg olvasóiknak házhoz viszik a kívánt -köteteket. Az ásó tudománya A régész feladata, hogy •kutasson, hogy a leleteket bíráló mérlegelésével a történelem időrendjébe illessze, és a jövő számára megőrizze, mind szélesebb körben bemutassa, ismertesse. A régészeti kutatás korszerű tudományos módszerei a múlt század második felében alakultaik ki. Kutatni mindenütt lehet, de találni csak kevés helyen. Szerencsére a szakemberek tevékenységét mások is elősegítik. Sok helyütt vonnak árkot, ásnak épületalapot, bontanak falat, s az ott dolgozók érdeklődését ugyancsak felkelti az itt-ott előkerülő régiség. A régész szerepe ilyenkor a leletmentés. Mivel legtöbbször folyamatban lévő munkáról van szó, gyorsan kell intézkednie, hogy az építő munkát ne gátolja, s a becsesebb értékeket megmentse. A kutatónak a munka megkezdése előtt alaposan meg kell ismernie a helyszínt vagy a vizsgálandó objektumot. A föld alatt lappangó emlékeiket a legeltérőbb módszerékkel tárják fel. Más az ősi temetők, régi uták, vagy föld alá került épületeik feltárási módja. S másképpen kell hozzányúlni a falak, a mozaikok, a falfestmények maradványaihoz. A föld alatt rejlő emlékek feltárása legtöbbször úgynevezett kutatóárok megvonásával kezdődik. Az árok szélessége mindössze egy méter, hossza átszeli a kutatott területet, ménysége pedig a természetes, nőtt talajig terjed. Az árok útjába eső leletők helyzete, értéke támpontot ad a további ásáshoz. A kutatóárok két oldalán metszetben jelennek meg azok a talajrétegződések, amelyek a terület történelmének is megközelítő „keresztmetszetei”. Régi romoknál, élő épületeknél a falaik szolgálnak támpontul a további munkákhoz. Amint a kutatóárokban vagy kutatógödörben eredmény mutatkozik, a régész a területet kis szabályos egységekre, szelvényekre osztja, és ezeken belül kezdi meg most már rétegről rétegre lefelé haladva a feltárást. A kutatóárokban vagy a feltárt mezőben előkerült falak, kul’túrrétegek és egyéb leletek helyét pontosan rögzítik, fényképezik. A felbukkanó kerámiatöredékeket, a tört vagy ép edényeket — mielőtt kiemelnék — finom ecsettel megtisztítják, majd a rendszerint ■ benne levő földdel együtt a konzerváto- rokhoz szállítják. Az utóbbi időben mind gyakrabban emelnek ki egész sírleletet az ásatási gödörből oly módon, hogy az a múzeumba eredeti állapotában kerüljön. A sírt előbb szabályos vonalak mentén körülássák, majd deszka-kalodába zárják. Ezután a sír alatt a földet vízszintesen végigfűrészelik és fokozatosan deszkalapot csúsztatnak alá. Ezzel elkészítik a szállítóláda álját. Képünkön: nemrég találták meg a régészek Egyiptomban azt a 3300 éves kő- építményt, amely egy fedeles koporsó. Ez1 a világ egyik legrégibb kőből készült műtárgya (MTI Külföldi Kép- szerkesztőség). Telefax-összeköttetés a nagyvilággal ■ A hazai üzemeken kívül a világ különböző tájain megközelítőleg 100 országával tudnak közvetlen kapcsolatot teremteni a miskolci egyetem központi könyvtárában működő telefax, szövegközvetítő géppel. A legtöbb közvetlen érintkezés az Egyesült Államokkal, az NSZK- val, valamint Ausztriával történt. Közvetlen a kapcsolatfelvétel többek között Ku- waittal, Japánnal, a Hawai- szigetekkel, Egyiptommal, Izraellel is. Már ez a felsorolás Is mutatja, hogy milyen fontos volt ezzel a korszerű telekommunikációs eszközzel ellátni azt az intézményt, amely összegyűjti, tárolja a korszerű tudomány írásos anyagát, hozzájárulva az egyes karok, tanszékek, tudományos kutatásainak szakkönyvekkel való ellátásához. A telefax szövegközvetítő múlt év júliusától működik a könyvtárban. Az eltelt csaknem fél esztendő alatt mintegy 300 alkalommal keresték meg különböző fontos ügyekben a külföldi felet, .akiknek több, mint 600 oldalnyi anyagot továbbítottak. Ugyanezen idő alatt a külföldi fél itteni partnereit 250 alkalommal kereste meg, akiknek Itöbb mint 550 oldalnyi közleményt hozott a tudomására. Már ezek a számok is bizonyítják, hogy a felfokozott tempójú világban milyen jelentősége, értéke van a gyors értesüléscserének. A telefaxberendezés lehetővé tette, hogy az egyetem előzetesen összeállított anyagokat, rajzokat közvetíthessen, illetve fogadhasson. Nem lebecsülendő az az előny sem, amellyel megteremtették a gyors ügyintézést a külföldi tudományos konferenciákkal kapcsolatban. Mert ezek is a tudományos érintkezés, kapcsolat- tartás nélkülözhetetlen fórumai. A miskolci egyetemről Húszsoros Mennyit költünk? Vágjuk rá bátran, hogy sokat. Ez az egyetlen ugyanis, amiben biztosak lehetünk, hisz köztudomású, hogy nem tartozunk a garast a fogukhoz verő népek közé. Hogy miből költünk? Ki tudná azt megmondani? Hiszen az is köztudomású, ebben az országban senki nem keres any- nyit amennyire szüksége lenne, illetve amennyivel meg lenne elégedve. És mégis. Pedig - hallottam éppen mostanában - bennünket még mint vendégmunkásokat sem fizetnek meg rendesen. Az a kb. 400 magyar vendégmunkás például, a|(j a BMV - autógyárban dolgozik, alig keres havonta átlag 1200 márkát, míg ugyanezért a munkáért a törökök 800, 1000 márkával többet zsebelnek be. Mi lehet ennek az oka? Talán sejtik, hogy nekünk ennyi is elég? Vagy tudják, hogy a magyar vendégmunkás abból az 1200-ból úgyis 1500-at képes elkölteni?! Nincs kizárva. Költekező kedvünk, s hajlandóságunk ugyanis nem titok. Kanadában - ezt is hallomásból tudom - fizetésnapon magyarok özönlik el az üzleteket, s nagy lendülettel vásárolnak. Statisztikai adat, hogy ez az ott élő népcsoport takarít meg egy dollárból legkevesebbet. Mindössze 9 centet. Más, ott élő népcsoportoknál ez az összeg a fél dollárt is eléri. Hogy hogyan csinálják, titok - legalábbis előttünk. Persze, lehet, hogy mások ott is többet kapnak. Nekünk még a nótában sem volt soha 100 forintunk. Ha lett volna, rézkilincsünk most szinaranyból volna, mint a diktátor fürdőszobacsapja. Habár - tudja a fene. Olyan áron inkább maradjon fából, s legyen madzag a húzója. (gyöngyösi) II „Kelet” felhívása A „Kelet" Irodalmi és Közművelődési Alkotócsoport felvételt hirdet azoknak a fiataloknak, akik tehetséget éreznek Ragukban a magyar szép- literatúra valamelyik műfajában kitartó alkotásra, és kedvet éreznek rendszeres közösségi műhelymunkára. Kérjük a tanár-kollégákat, hogy a tehetséggondozás, -kutatás területén legyenek partnereink! Jelentkezni lehet legalább 10 önálló művel, műfaji megkötöttség nélkül és a szerző által legjobbnak ítélt alkotásokkal. Cim: Bartók Béla Művelődési Ház Könyvtára, Miskolc, Marx Károly u. 15. „Kelet” Irodalmi és Közművelődési Alkotócsoport ^ Szegedi Miklós fafaragó népi iparművész és barátai készítették társadalmi munkában ezeket a szemet gyönyörködtető padokat, a városrészt jelző oszlopot és a buszvárót. Fotó: Laczó József