Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-13 / 11. szám

1990. január 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Válság és váltás Tanulmányok a munkahelyi művelődésről Munkahelyi művelődés. Egyáltalán van ilyen? A kérdés jogosságát — úgy hi­szem — nem kell különöseb­ben indokolnom. Váltig han­goztatjuk az emberi tényező, a művelt ember szerepének fontosságát a gazdaság fej­lődésében, de közben azt ta­pasztaljuk, hogy a kultúra az, ahonnan először elvonják a pénzt. A szépen csengő jelszavak ellenére piacra ke­rülnek a művelődési házak. Mert kihasználatlanok” — halljuk az indoklást. De ki­nek van ideje a tíz-tizen- négy órás önkizsákmányoló munka mellett író—olvasó találkozókra járni? Vagy ki­nek marad ereje munka után a képzőművészkörben festegetni? Ehhez jön még a lassan már közhelynek szá­mító értékválság. A dolgok értéke a piaci átválthatóság­tól függ, kétségbe vonva a művelődési tevékenységek hasznosságát. Egyre nagyobb teret hódít az a tévhit, hogy a művelődés ráérő emberek időtöltése. Pedig az alkalmazott tech­nika megköveteli a neki meg­felelő képzettségű embert. Maróti Andor szavaival: „ ... ahol a dolgozók kultu ráltsága nincs arányban az eszközállomány színvonalá­val. ott ez az aránytalanság nemcsak, hogy a fejlesztést teszi lehetetlenné, de a már elért eredményeket is nagy­mértékben rontja, s magát az eszközállományt teszi tönkre.” A munkahelyi mű­velődés lehetőségeivel, a vál­toztatás módjával foglalkozik a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési és Módszertani Központ kiadá­sában megjelent tanulmány- kötet, a „Váltás a munkahe­lyi művelődésben”. A beve­zetőben Bagó József csopor­tosítja a váltás lehetséges út­jait. Áttekinti azokat az irányzatokat, melyek a mun­kahelyi művelődés helyett ma újként kínálkoznak. A különböző műhelyek képvi­selői, szakemberei eddig a következő modelleket java­solták a munkahelyi művelő­dés felváltására: vállalati kulturáis tevékenység, mun­kakultúra, emberi erőforrás­fejlesztés. vállalati humán- politika és vállalati kultú­ra. Ma még gyakran keve­rednek ezek a fogalmak, de a tisztázás szándékát bizo­nyítja a kötet további kilenc tanulmánya is. A szerzők továbbgondolás­ra, s ami ennél is fontosabb cselekvésre késztetik az olva­sót. Ma még csak bizakodni ludunk, hogy a gazdaság és a kultúra egymásra talál, egymást segítve és erősítve szolgálják az embert. (filip) Patakon Házhoz viszik az olvasnivalói Sárospatak Városi Bamács Végrehajtó Bizottsága leg­utóbbi ülésén, többek 'között beszámolót hallgatott meg a városi könyvtár munkájáról. A beszámolóból kiderült, hogy Sárospatak könyvek, könyvtáraik tekintetében ma sem -marad el az elmúlt szá­zadok alatt szerzett „biblio­tékái” rangjától. Ha a kisebb iskolai, üzemi könyvtárak köteteit nem is vesszük fi­gyelembe, csupán a Kollégiu­mi Nagylköinyvtár, a Come- nius Tanítóképző Főiskola, a városi könyvtár és a gimná­ziumi könyvtári állománya együttesen félmiiüilió kötetnél is többet -tesz ki. így minden pataki lakosra átlagosan 33 kötet jut, ami országos vi­szonylatban igen előkelő he­lyet biztosít a városnak a hazai könyvtérstatisztikába-n. A városi könyvtárban az elmúlt egy évtized alatt mind a személyi,, mind a tárgyi feltételek fokozatosan javultak, egyenletesen nőtt, gyarapodott a könyvállomá­nya is. De más dokumentu­mók, bekötött folyóiratok, hanglemezek, kazetták, mik­ro- és diafilmak is szerepel­nek állományukban. Bár a tagsági díjat 1988- ban megemelték, a könyvtár olvasótábora a kisebb hul­lámzások ellenére is nőtt. A gyermekolvasók száma meg­haladja az ezret, a felnőtt olvasók közül mintegy 500- an járnak rendszeresen a városi könyvtárba és fiók- könyvtáraiba. Többségük 30 —40 -év közötti. Sok gimna­zista és főiskolai hallgató is tagja a létesítménynek. Ked­ves és 'humánus gesztus a könyvtár résziéről, hogy idős, beteg olvasóiknak házhoz vi­szik a kívánt -köteteket. Az ásó tudománya A régész feladata, hogy •kutasson, hogy a leleteket bíráló mérlegelésével a tör­ténelem időrendjébe illessze, és a jövő számára megőriz­ze, mind szélesebb körben bemutassa, ismertesse. A ré­gészeti kutatás korszerű tu­dományos módszerei a múlt század második felében ala­kultaik ki. Kutatni mindenütt lehet, de találni csak kevés helyen. Szerencsére a szakemberek tevékenységét mások is elő­segítik. Sok helyütt vonnak árkot, ásnak épületalapot, bontanak falat, s az ott dol­gozók érdeklődését ugyan­csak felkelti az itt-ott elő­kerülő régiség. A régész sze­repe ilyenkor a leletmentés. Mivel legtöbbször folyamat­ban lévő munkáról van szó, gyorsan kell intézkednie, hogy az építő munkát ne gátolja, s a becsesebb érté­keket megmentse. A kutatónak a munka megkezdése előtt alaposan meg kell ismernie a hely­színt vagy a vizsgálandó objektumot. A föld alatt lappangó emlékeiket a leg­eltérőbb módszerékkel tár­ják fel. Más az ősi temetők, régi uták, vagy föld alá ke­rült épületeik feltárási mód­ja. S másképpen kell hozzá­nyúlni a falak, a mozaikok, a falfestmények maradvá­nyaihoz. A föld alatt rejlő emlé­kek feltárása legtöbbször úgynevezett kutatóárok meg­vonásával kezdődik. Az árok szélessége mindössze egy mé­ter, hossza átszeli a kuta­tott területet, ménysége pe­dig a természetes, nőtt ta­lajig terjed. Az árok útjá­ba eső leletők helyzete, ér­téke támpontot ad a továb­bi ásáshoz. A kutatóárok két oldalán metszetben je­lennek meg azok a talajré­tegződések, amelyek a terü­let történelmének is meg­közelítő „keresztmetszetei”. Régi romoknál, élő épüle­teknél a falaik szolgálnak támpontul a további mun­kákhoz. Amint a kutató­árokban vagy kutatógödör­ben eredmény mutatkozik, a régész a területet kis szabá­lyos egységekre, szelvények­re osztja, és ezeken belül kezdi meg most már réteg­ről rétegre lefelé haladva a feltárást. A kutatóárokban vagy a feltárt mezőben előkerült falak, kul’túrrétegek és egyéb leletek helyét pontosan rög­zítik, fényképezik. A felbuk­kanó kerámiatöredékeket, a tört vagy ép edényeket — mielőtt kiemelnék — finom ecsettel megtisztítják, majd a rendszerint ■ benne levő földdel együtt a konzerváto- rokhoz szállítják. Az utóbbi időben mind gyakrabban emelnek ki egész sírleletet az ásatási gödörből oly módon, hogy az a múzeumba eredeti ál­lapotában kerüljön. A sírt előbb szabályos vonalak mentén körülássák, majd deszka-kalodába zárják. Ez­után a sír alatt a földet vízszintesen végigfűrészelik és fokozatosan deszkalapot csúsztatnak alá. Ezzel elké­szítik a szállítóláda álját. Képünkön: nemrég talál­ták meg a régészek Egyip­tomban azt a 3300 éves kő- építményt, amely egy fedeles koporsó. Ez1 a világ egyik legrégibb kőből készült mű­tárgya (MTI Külföldi Kép- szerkesztőség). Telefax-összeköttetés a nagyvilággal ■ A hazai üzemeken kívül a világ különböző tájain meg­közelítőleg 100 országával tudnak közvetlen kapcsola­tot teremteni a miskolci egyetem központi könyvtárá­ban működő telefax, szöveg­közvetítő géppel. A legtöbb közvetlen érintkezés az Egye­sült Államokkal, az NSZK- val, valamint Ausztriával történt. Közvetlen a kapcso­latfelvétel többek között Ku- waittal, Japánnal, a Hawai- szigetekkel, Egyiptommal, Iz­raellel is. Már ez a felsorolás Is mu­tatja, hogy milyen fontos volt ezzel a korszerű tele­kommunikációs eszközzel el­látni azt az intézményt, amely összegyűjti, tárolja a korszerű tudomány írásos anyagát, hozzájárulva az egyes karok, tanszékek, tu­dományos kutatásainak szak­könyvekkel való ellátásához. A telefax szövegközvetítő múlt év júliusától működik a könyvtárban. Az eltelt csaknem fél esztendő alatt mintegy 300 alkalommal ke­resték meg különböző fon­tos ügyekben a külföldi fe­let, .akiknek több, mint 600 oldalnyi anyagot továbbítot­tak. Ugyanezen idő alatt a külföldi fél itteni partnere­it 250 alkalommal kereste meg, akiknek Itöbb mint 550 oldalnyi közleményt hozott a tudomására. Már ezek a számok is bizonyítják, hogy a felfokozott tempójú világ­ban milyen jelentősége, ér­téke van a gyors értesülés­cserének. A telefaxberendezés lehe­tővé tette, hogy az egyetem előzetesen összeállított anya­gokat, rajzokat közvetíthes­sen, illetve fogadhasson. Nem lebecsülendő az az előny sem, amellyel megte­remtették a gyors ügyinté­zést a külföldi tudományos konferenciákkal kapcsolat­ban. Mert ezek is a tudomá­nyos érintkezés, kapcsolat- tartás nélkülözhetetlen fóru­mai. A miskolci egyetemről Húszsoros Mennyit költünk? Vágjuk rá bátran, hogy sokat. Ez az egyetlen ugyanis, amiben biztosak lehetünk, hisz köztudomású, hogy nem tartozunk a garast a fogukhoz verő népek közé. Hogy miből költünk? Ki tudná azt megmondani? Hiszen az is köztudomású, ebben az országban senki nem keres any- nyit amennyire szüksége lenne, illetve amennyivel meg lenne elégedve. És mégis. Pedig - hallottam éppen mos­tanában - bennünket még mint vendégmunkásokat sem fizetnek meg rendesen. Az a kb. 400 magyar vendégmun­kás például, a|(j a BMV - autógyárban dolgozik, alig ke­res havonta átlag 1200 márkát, míg ugyanezért a mun­káért a törökök 800, 1000 márkával többet zsebelnek be. Mi lehet ennek az oka? Talán sejtik, hogy nekünk ennyi is elég? Vagy tudják, hogy a magyar vendégmunkás ab­ból az 1200-ból úgyis 1500-at képes elkölteni?! Nincs ki­zárva. Költekező kedvünk, s hajlandóságunk ugyanis nem titok. Kanadában - ezt is hallomásból tudom - fizetésna­pon magyarok özönlik el az üzleteket, s nagy lendülettel vásárolnak. Statisztikai adat, hogy ez az ott élő népcsoport takarít meg egy dollárból legkevesebbet. Mindössze 9 centet. Más, ott élő népcsoportoknál ez az összeg a fél dollárt is eléri. Hogy hogyan csinálják, titok - legalább­is előttünk. Persze, lehet, hogy mások ott is többet kapnak. Nekünk még a nótában sem volt soha 100 forintunk. Ha lett volna, rézkilincsünk most szinaranyból volna, mint a diktátor fürdőszobacsapja. Habár - tudja a fene. Olyan áron inkább maradjon fából, s legyen madzag a húzója. (gyöngyösi) II „Kelet” felhívása A „Kelet" Irodalmi és Közművelődési Alkotócso­port felvételt hirdet azok­nak a fiataloknak, akik tehetséget éreznek Ra­gukban a magyar szép- literatúra valamelyik mű­fajában kitartó alkotás­ra, és kedvet éreznek rendszeres közösségi mű­helymunkára. Kérjük a tanár-kollégákat, hogy a tehetséggondozás, -kuta­tás területén legyenek partnereink! Jelentkezni lehet legalább 10 önálló művel, műfaji megkötött­ség nélkül és a szerző ál­tal legjobbnak ítélt alko­tásokkal. Cim: Bartók Bé­la Művelődési Ház Könyv­tára, Miskolc, Marx Ká­roly u. 15. „Kelet” Irodalmi és Közművelődési Alkotócsoport ^ Szegedi Miklós fa­faragó népi iparmű­vész és barátai készí­tették társadalmi munkában ezeket a szemet gyönyörködte­tő padokat, a város­részt jelző oszlopot és a buszvárót. Fotó: Laczó József

Next

/
Thumbnails
Contents