Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-05 / 4. szám

1990. január 5., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Az ENSZ előtt a gyermeki jogok A jövő forog kockán Az eges/ világon szerelik a gyermeküket — Ez is igaz, meg az is, hogy verik, kínoz­zák, szexuálisan visszaélnek velük, gyárakban kizsákmá­nyolják. szüleik elhagyják okot, Elrabolják, eladják, hadseregekbe besorozzák, fegyveres konfliktusokban megölik őket. Minden évben csaknem 14 millió gyermek hal meg éhezés, járvány és elha- gyottság, gondatlanság mi­att. Milliók élnek rossz egészségi állapotban, .szelle­mileg, testileg visszamarad­va. Megfelelő nevelés híján gyermekek milliói ítéltetnek minden évben életre szóló tudatlanságra és nélkülözés­re. Hosszú és lehangoló a gyermekek szenvedéseinek sora. Az utóbbi évtizedben azonban sok országban kez­dett megváltozni a gyerme­kek iránti nyilvános és hi­vatalos magatartás. A gyer­mekek alapvető jogai az életben maradásra, az egész­ségre, az oktatásra és a visszaélés, a kizsákmányolás elleni védelemre kezdenek utat találni a világ politi­kai vezetői nők más fontos teendői között. Űj etika van kialakulóban, állapítja meg az UNICEF ez évi jelenté­se a világ gyermekeinek helyzetéről, amely egy or­szág gyermekeinek egészségi állapotát és jólétét fejlett­ségi szintje legjelentősebb mércéjének tekinti.^ A felnövekvő nemzedék szellemi és testi fejlődésé­nek védelme — írja a je­lentés — az első követel­mény kell, hogy legyen egy társadalom gondjai között, és a gyermekek hagyatkoz­hassanak erre az elkötele­zettségre jó és rossz idők­ben, békében és háborúban, a fellendülés és a vissza­esés idején. Ennek az új erkölcsiség- nek az egyik legvilágosabb kifejezője a gyermekek jo­gainak konvenciója, amelyet New Yorkban a közelmúlt­ban terjesztették az ENSZ közgyűlése elé. A konvenció annak a tízéves, fáradha­tatlan tárgyalássorozatnak a végső eredménye, amelyet a kormányok, ENSZ-íigynöksé- gek és nem kormányzati szervezetek folytattak egy­mással. Az UNICEF jelen­tése szerint ez „az első megállapodás a világ orszá­gai között a gyermek tör­vényileg meghatározott jo­gairól.” A konvenció három fő te­rületet foglal magába: elő­ször az élethez való jogot, amely a legalapvetőbb va­lamennyi emberi jog között. A konvenció elismeri a gyermek jogát a megfelelő táplálkozáshoz, vízhez, egész­ségügyi ellátáshoz és véde­lemhez. Másodszor a jogot, hogy fejleszthesse lehetősé­geit az oktatás, az informá­ció és a kifejezés szabad­sága, a lelkiismereti szabad­ság és a vallás révén. A konvenció azt is kiköti, hogy a szülőknek „megfele­lő súllyal” kell figyelembe venniük gyermekeik véle­ményét, összhangban a gyer­mek korával és érettségé­vel. Harmadszor a védelmet az erőszak, a kihasználás és a kizsákmányolás minden formája ellen. A konvenció tartalmazza a szellemileg visszamaradott vagy testileg nyomorék gyermekeit, a menekültek, az árvák vagy a szüleiktől elválasztva élők jogait is. Azt is elismeri, hogy bizonyos esetekben a gyermekeket meg kell vé­deni a szüleiktől, és hogy bizonyos esetekben a szülők képtelenek lehetnek ellátni gyermekeiket. A konvenció hatályba lép. mihelyt húsz ország ratifi­kálja. és ezután minden ra­tifikáló országra nézve kö­telező. Létrehozzák a gyer­mek jogainak bizottságát amely tíz — saját minősé­gében szolgáló — nemzetkö­zi szakértőből áll, és figye­lemmel kíséri, milyen lépé­seket tesznek az egyes or­szágokban a konvenció vég­rehajtására. Az ügy iránt érdeklődő személyek és szervezetek el­járhatnak a kormányoknál, és elláthatják a sajtót in­formációval. A szakszerve­zetek és a munkaadók szö­vetségei, tárgyalásokon meg­állapodhatnak a gyermekek és a dolgozó nők védelmé­ről. Az egyes kormányok ma­gas szintű hatóságokat hív­hatnak életre, mint például a gyermekék olyan képvi­selőjét, aki figyelemmel kí­séri és serkenti a konven­ció alkalmazását. „A konvenció, mint sok más hasonló dokumentum a történelemben — állapítja meg az UNICEF — olyan ideál kinyilatkoztatása, ame­lyet eddig kevés ország tu­dott megvalósítani. De amint több és-több ország ratifi­kálja, és kezdi belefoglalni előírásait saját törvényeibe, és mihelyt a sajtót és. a közvéleményt egyre inkább érdekli, hogy megtartják-e, — akikor fokozatosan olyan mércévé válik, amely alti es­ni szégyell bármely civili­zált ország, legyen az gaz­dag vagy szegény.” Ügy legyen! Kovács Juciit Peches embernek postás az ikre Kevés a telefon - sok az igénylő Képünkön a bővítés előtt álló avasi, 10 ezer vonalas telefonköz­pont L. J. Szerte az országban száz­ezrek várnak telefonra, ám hazánk távközlési rendsze­rének jelenlegi fejlettségi színvonalán reményeik, úgy tűnik, jó ideig teljesíthetet­lenek maradnak. Ismert, hogy a telex, telefon, tele­fax sth. hiánya evente mil­liárdos nagyságrendű vesz­teséggel terheli meg az amúgy sem izmos népgaz­daságot. Meri a gyorsaság, az időben történő döntés je­lentősége felmérhetetlen. Annál meglepőbb, hogy a telefonnal rendelkezők sem maradéktalanul elégedettek. Bizonyára sokan tapasztal­hatták az utóbbi időben, hogy jóllehet,, fővonal után fizetnék havonta, olykor tíz­tizenöt percig sem ad vona­lat a készülök. Az ikrek helyzete ennél is rosszabb. Egyik olvasónk pedig a na­pokban azzal a konkrét pa­nasszal állt elő, hogy ő peches csak igazán, mert az ikre postás, s mint olyan, olcsóbban telefonálhat. Mint panaszolta, ritka alkalom, hogy hasznát veheti készülé­kének. Javasolta, hogy pos­tás postással kapjon iker­vonalat, mondván, a ked­vezmény se legyen olyan fe­neketlen. Vagy, ami lehet, hogy elgondolkoztatja majd a posta vezetőit, emeljék a ..szolgálati” beszélgetések ta­rifáját. hogy más is szóhoz juthasson a szakmabelieken kívül. MIT ÍGÉR A POSTA? Kiss László, a posta Mis­kolci Táviközlési Üzemének vezetője a következőt mond­ta: — Ha az előfizető kérés­sel fordul hozzánk, hogy ikertársát változtassuk meg, kérését az adott műszaki le­hetőségek határain belül tel­jesítjük. Sőt, ha hajlandó vállalni a fővonal pluszkölt­ségeit, akkor megszabadul­hat az ikertelefon hátrá­nyaitól. Ezzel együtt mi megvizsgáljuk azt; is, hogy a mostani ikertárs mennyi­re foglalja le a vonalat. — És ha olvasónk igazá­ról bizonyosodnak meg, ak­kor mit tesznek? Nyilván­való, nem áll érdekükben visszafogni a beszélökedvet, hiszen önöknek az ellenke­zője a. gazdaságos igazán. — A vizsgálat meggyőz­het bennünket a változtatás, az ikertárs cseréjének szük­ségességéről, de annak az. el­lenkezőjéről is, ha a beje­lentő csak úgy érzi, hogy hátrányt szenved, amit a beszélgetések száma mond­juk nem igazol. — Hány telefonvonalat tartanak nyilván Miskolcon, és mennyire tehető az igénylők száma? — Hadd kezdjem egy or­szágos mérőszámmal. Nálunk a száz lakosra jutó telefo­nok száma 14,6, ami Euró­pában valóban alacsony. Miskolcon ez az arány 26,3 és ha a tervezett fejleszté­seink sorra szépen megva­lósulnak. tíz év múlva, az ezredfordulón száz lakosra negyven telefonkészülék jut, ami számottevő változást hoz. Jelenleg Ifi ezer igényt tartunk nyilván Miskolcon, és hadd mondjam el, ennek •nagy részét jóegvnéhány év alatt maradéktalanul ki is elégíthetnénk, ha minden igénylő megváltaná a köt­vényéi. Ahol ez jól működik, ott nem késlekedünk. Alsó- zsolcán és Felsőzsolcán ka­rácsonyra majd' minden ott­honba megérkezett a tele­fon. ahogy ígértük a kötvé­nyeseknek. ZSOLCA ÉS ARNÓT IS BEKAPCSOLÓDIK — Mire alapozza az előbb említett, a jelenlegi orszá­gos átlag háromszorosára emelkedő miskolci ellátott­ságot? Hihetünk ebben, vagy vannak a tervben bizonyta­lan pontok is szép szám­mal? Ha igen, akkor me­lyek a feltételrendszer se­bezhető pontjai? — Az űj régióközpont már a valóság, és ez önma­gában figyelemre méltó elő­relépést jelent. Ám a ren­delkezésre álló központok­ról nem tudunk minden igényt kielégíteni a területi megosztottság miatt sem, mert az igénylők egy jelen­tős része lillafüredi, ómas- sai. pereces! stb. . .. Arnóton például a helyi tanács segítségével igyek­szünk mielőbb megfelelő megoldást találni, 1991-ig a miskolci telefonvonalak ott is megjelennek már. A továbbiakban, a követ­kező ötéves tervben, az ava­si és a diósgyőri, 10—10 ezer vonalas központunk bővíté­sét. végezzük el, és ez ga­rantálja az említett bővítés lehetőségeit. Nagy József Tél van. Igaz, csupán meteorológiailag, s képeink is az avarral, no igaz, a deres avarral borított sípályákat és környéküket mutatják. Azért a tény az tény: bármelyik pillanatban megeredhet a fehér áldás, bár­melyik pillanatban megelevenedhetnek a most még sivár sípályák. Hogy hol? Ez sokak számára egyértelmű: Bánkúton, esetleg Bükkszentkereszten. Hajlandóak vagyunk ugyanis elfelejteni, hogy máshol is akad még lejtő a síiléc alá, mégpedig nem is akármilyen. Itt van például az ízes magyarsággal ejtendő Magos-begy, melyet Sátoraljaújhely központja felől, a Zsólyom- ka völgyén át közelíthetünk meg. A kes­keny, ám mégis jó állapotban lévő szer­pentinen szinte döecenés nélkül halad a pincesorokkal szegélyezett úton autónk, miközben Sátoraljaújhely lelkes lokálpat­riótájától, dr. Boda Páltól tudunk meg egyet s mást a helyi sísport történetéről. Pali bácsi 78 éves, s errefelé többszázan ismerik, hiszen a városi kórház gyermek- osztályának főorvosaként harmincöt évig dolgozott. — Egész életemben lelkes híve voltam a testedzésnek, s elsősorban a sízés a ked­venc sportágam. Mindmáig rendszeresen vezetek edzéseket óvodásoknak és alsós ál­talános iskolásoknak. Ugyanis a városi kór­ház mögött kialakítottunk kezdők számára egy sípályát, ahol az alapvető mozgásokat tanulhatják meg a kisebbek. Ez egy spe­ciális oktatóterep, ahol a pálya mellett egy kiszuperált szállítóautó szolgál öltözőként, s itt tároljuk a műanyag léceinket, botja­inkat is. amit öt éve a városi tanácstól kaptunk. Egyébként ott nyáron is megy a sízés, ugyanis a gyerekek a családdal együtt szedik össze a „hozzávalót”. Két zsák tűlevél ugyanis a beugró. Nyolc éve kezdtem el kialakítani ezt a tanpályát, de szerencsére hamarosan támogatott a városi Két zsák tűlevél a beugró Siklani a Magos-hegyről ,:;í > ;l: Nemcsak hazánkból, hanem Szlovákiából is A pályák állandó gondozást igényelnek: nyá- átjárnak ide a téli sport szerelmesei r0n kaszálni kell, télen pedig a felvonók fo­lyamatos működtetéséről kell gondoskodni tanács is, valamint ,a .környék üzemei, vál­lalatai. A tereprendezést követően tavaly már egy felvonót is felállítottunk, mi több, most már .az esti sízésre is .alkalom nyílik. — Kik használhatják a pályákat? — Az eddigi követelmény csupán az volt, hogy mindenki jöhet, aki sportszerű­en viselkedik. Ám jelenleg kapacitásunk­nak vannak határai. így körülbelül negy­ven ember jár ide rendszeresen. Sokan ta­nulták itt meg a sízés alapjait, a magyar válogatottba is bekerült például Dankó Kriszti és Kerényi Móni. A pincesorokon, a keskeny szerpentinen végre odaérünk arra a helyszínre, ahol mára négy lesiklópálya, futópálya, szánkó­pálya várja a féli sportok szerelmeseit. S nemcsak a sátoraljaújhelyieket, hiszen a Magos-hegyre éljönnek Nyíregyházáról. Tokajból. Szerencsről. Debrecenből, de még Szlovákiából is. — Jókora változások mentek itt végbe. — Emlékezik vissza Boda Pál. — Régeb­ben csak egy fatörzsre akasztottuk fel a tarisznyánkat, manapság pedig négy épü­let. víz, villany, fűtés, felvonó található itt. S bár 1953-ban jómagam kezdeményeztem, hogy itt egy sicentrumot kellene kialakíta­ni. ez bizony egyedül nem ment volna. Sor­ra jártam a környék, mi több. a megye vállalatait is. Felmérhetetlen az a társa­dalmi munka, amit itt végeztek a segítő­kész emberek, 1964-től immár Homonnai Nándor iskolaigazgató irányításával. Sze­rencsére majd' mindenütt, s mindmáig szimpatikus maradt ez az elképzelés. így mindenki örömére létrejöhetett az. ami itt és most látható, s várhatóan napról napra tovább gyarapodik ez a sícentrum. Nagy Zsuzsanna Fotó: Fojlán László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents