Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-30 / 25. szám

1990. január 30., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Mit akar a Fidesz? Múlt, jelen, jövő Itt és mástI Független Kisgazda-, Földmunkás- és Pnlgári Párt Borsod-Abaúj-Zemplén megye választópolgárai bizalmá­nak és szavazatainak megnyerése érdekében a miskolci 2-es számú választókerületben Répássy Róbert joghallgatót, a 3-as számúban Kiss Jánost, aki szintén joghallgató, a 4-es szá­múban Wachsler Tamás építészmérnök-hallgatót, Özdon és környékén dr. Mészáros Miidós körzeti orvost jelöli a Fidesz. Jelöltjeink a következő program megvalósításán szeretnének munkálkodni. Külföldről énkező, politi­kában jártas emberek gyak­ran csodálkoznak, amikor először találkoznak a Fidesz- szel. Nem is meglepő, hi­szen valószínűleg nem sok olyan szervezet van a vilá­gon, amely a Fideszhez ha­sonló szerepet tölt be hazá­jában: egyszerre ifjúsági szervezet és „felnőtt” poli­tikai párt, naigypoililtikával foglalkozó nyomásgyakorló csoport és kultúrateremtő mozgalom. Szóval meglehe­tősein érdekes politikai kép­ződmény a Fiatal Demokra­ták Szövetsége — olyan je­lenség, amit lehet szeretni, és lehet gyűlölni, csak kö­zömbösen nem lehet szem­lélni. Gyakran kérdezik tő­lünk, miért szólunk bele a politikába, miért nem hagy­juk ezt azokra, akiknek ez a dolguk. Tényleg, miért is? Miiért nem foglalkozunk azzal, amivel a korunkbeli fiata­lok töltik szabadidejüket, sporttal, udvarlással? Azért, mert nem tehetünk másként! Azért, mert olyan helyzetbe hozott bennünket a szocializmus fedőnevű em­bertelen rendszer, ami bé­keidőiben valószínűleg pél­dátlan a világnak ezen az állítólag fejlett fertályán. Azért, mert cserbenhagyott, kifosztott nemzedék va­gyunk mi, majd’ négymil- liónyian. Azért, mert úgy tűnik, esélyünk sincs olyan alapvető dolgokra, mint pél­dául a lakás, vagy az ember­hez méltó környezet. Nos, tehát azért politizálunk, mert nem akarjuk „felemelt kézzel” tudomásul venni ezt a helyzetet, és hogyha már nekünk kell majd a szeke­ret kihúzni a sárból, leg­alább szeretnénk beleszólni abba, ki ül a bakon. És ez nem egy kisebbség ügye. Az ifjúság ugyanis nem kisebb­ség. Minden családban van­nak — voltak — lesznek fiatalok, mindenki közelről tapasztalja, mit is jelent fiatalnak lenni ma. Nekünk nem kell elhatá­rolnunk magunkat a múlt­tól, nem kell verejitékesen magyarázni, hogy azok nem mi vagyunk; nekünk tiszta a kezünk, mint ahogy az emberek nagy részének az, nincs házunk és autónk, nyaralónk és vitorlásunk: semmink nincs, csak a lel­kesedésünk, és az elszánt mást akarásunk. Mit is akarunk tehát? A GAZDASÁGBAN Alapelvünk, hogy a nem­zet akkor gazdag, ha gaz­dagok az állampolgárai. Olyan gazdaságot szeretnénk tehát, ahol az egyéni erőfe­szítések eredményének fel­használásáról alapvetően azok döntenek, akik az ered­ményeket létrehozták. Ez a gazdaság a magántulajdo­non alapuló piacgazdaság. Nem hiszünk a gazdaságii gondjainkra megváltást ho­zó államban. Semmilyen politikai program, még si­keres megvalósítása esetén sem oldhatja meg gazdasá­gi problémáinkat. Gazdasági téren a fő ve­szély a lengyel és jugoszláv típusú vágtató (több száz százalékos) infláció, amely­nek motorja a lakosság megrendült bizalma. Ennek megakadályozása alapvető közös érdekünk. MI LEGYEN A FÖLDDEL? A válság gyökere nem az ágazaton belül keresendő (gondoljunk csak a háború előtt azonos területen virág­zó mezőgazdaságra), hanem az állami újraelosztáshoz al­kalmazkodó vállalatszerke­zet jellegében és működési elveiben. Még kell jelölni a jelenlegi misztikus nagyvál­lalati vagyon konkrét tulaj­donosát. A földkérdés ren­dezésénél a jelen helyzetből kell kiindulni, nehogy a ré­gi igazságtalanságot újjal „hozzuk rendbe”. HELYI TÁRSADALOM­ÖNKORMÁNYZAT A mai tanácsrendszerrel szemben ■ önkormányzatok hálózatára van szükség. Kö­zülük csupán egy a területi (helyhatósági) önkormány­zat. Fel kell számolni a helyi szervek megyei és központi szintről történő hierarchikus befolyásolását, közvetlen irá­nyítását. A települések ön­kormányzatainak saját elkü­lönített pénzalappal kell -rendelkezniük, amelyből fenntarthatják, fejleszthetik saját, közösen üzemeltetett intézményeiket. Az önkor­mányzatok jogállása egymás­sal egyenlő legyen. Szűnje­nek meg a kiváltságos (pél­dául megyei városi) és a csökkentett jogkörű (például társik-özségi) közigazgatási státusok. Az önkormányzati képvi­selőtestületek tagjait alapve­tően egyéni választókerüle­tekben válassza meg a la­kosság. A települések la­kossága a polgármestert köz­vetlenül válassza meg. Az önkormányzatok pénz­alapjaikkal önállóan gazdál­kodjanak. A gazdálkodás forrásai nagyrészt közvetle­nül az önkormányzat terüle­tén képződött bevételek le­gyenek. Ezek a szolgáltatá­sok működési bevételeiből, az állam által megosztott adókból, és a saját jogon kivetett (helyi) adókból áll­janak. OKTATÁSPOLITIKA Olyan sokszínű iskolarend­szert akarunk, amelyben az állampolgárok egyéni vá­lasztására van bízva, hogy miit, hogyan, és hol akar­nak tanulni. Az oktatási intézmények irányítása a társadalom jo­ga. El kell -ismerni a szabad iskolaalapítási és -fenntar­tási jogot minden nagykorú állampolgár és jogi személy számára. környezetvedelem A XX. század második fe­lének alapvető felismerése volt az, hogy a természeti .javak korlátozás nélküli és pazarló használata már a földi élet minőségét és lehe­tőségét fenyegeti. Mind­addig, amíg önmagunkat a legyőzendő természet törvé­nyei felett állónak tekintjük, ez a fenyegetettség csak nö­vekedni fog. Törekedni kell a jelenleg még a természeteshez köze­li életközösségek állapotá­nak fenntartására, illetve a megzavart területek eredeti­hez közeli állapotának visz- szaáillí tására. A megújuló erőforrásokkal való ökoló­giai szemléletű gazdálkodást a) adó- és hitelkedvezmé­nyekkel, b) hulladék-szegény és kör­nyezetkímélő gazdálkodásra ösztönző bíróságokkal kell előmozdítani. NEMZETI KISEBBSÉGEK, NEMZETISÉGPOLITIKA Magyar az, aki annak vallja magát. Valamely nemzethez tar­tozni alapvető emberi jog. Az egyén döntésén múlik, hogy egy nemzet köteléké­ben, vagy azon kívül ma­rad. A magyar nemzet he­terogén kulturális hagyo- mányrétegékre épül. A Fi­desz a liberalizmus talaján állva minden kulturális ha­gyományréteget a nemzeti egész részének tekint. Elfogadhaitatla-n-na-k tar­tunk minden olyan nemze­ti érdekként feltüntetett szándékot, amely az egyén és -közösségei szabad akara­tát korlátozza. A határainkon kívüli ma­gyar kisebbségeket a ma­gyar nemzet szerves részei­nek tekintjük, -amelyek fennmaradásáért és sorsáért a mindenkori magyar ál-lam felelősséggel tartozik. A magyar külpolitikának alapvető elvként kell figye­lembe venni-e, hogy Erdély az erdélyi éké, Felvidék a felvidékiéké, Vajdaság a vajdaságiaké, és Kárpátalja a kárpátaljaiaké. A külpoli­tika feladata, hogy megke­resse a nemzetiségék véle­ményformáló .köreit, kezde­ményezze velük a párbeszé­det, kiszolgálja igényeiket, -támogassa kezdeményezései­ket. Javasoljuk egy nemze­tiségi minisztérium felállí­tását. KÜLPOLITIKA A nemzetközi kapcsola­tokban folytatott politikának i-s szigorúan az emberi jo­gok feltétlen tiszteletéből kell kiindulnia. — A nemzetközi viszo­nyokban is maradéktalanul teljesülnie kell az erőszak- mentesség eilvén-ék. — El kell ismerni a -nem­zeti önrendelkezés elvét. — Garantálni kell a kü­lönböző államok fennható­sága alatt élő nemzeti, et­nikai és vallási kisebbségek jogainak védelmét. Állami -külpolitikánk egyik célkitűzése kell le­gyen, hogy visszanyerjük szuverenitásunknak azt a mértékét, amely sokoldalú, kölcsönös függőségéken ala­puló világban léhetővé teszi számunkra, -hogy egyenran­gú tagjaivá váljunk az eu­rópai népek közösségének. A Fidesz egy fegyvermen­tes, egységes Európa meg­valósításában szerelne köz­reműködni. Kinek tudjuk -helyzete ja­vulását ígérni? Programunk rövid távon a vállalkozó szellemű, -önmaga sorsát irá­nyítaná szerető, saját teljesí­tőképességének kihasználási módjait mozgékonyán kere­ső emberek számára ígéri helyzetük javulását. Remél­jük, a fiatalok körében kü-~ löinösen magas >az ilyen au­tonóm személyiségek ará­nya! És végezetül, a!ki részle­tesebben meg szeretne is­merkedni programunkkal es jel öltjeinkkel, kérjük, kí­sérje figyelemmel választási gyűléseinket. Valamint föl­hívjuk Miskolc város polgá­rainak figyelmét, hogy vá­lasztási irodánk (Hunyadi u. 2.) hétköznaponként 10— 18 óráig, szombaton 9—15 óráig az érdeklődők rendel­kezésére áll. Telefon: 36-157. 15-259., Jelöltjeinket támogató ajánlószélvényeiket a mis­kolci irodába, illetve Ózdon a Szabadság u. 37. szám alá szíveskedjenek leadni. A Nagyatádi Szabó István vezette 48-as és Független­ségi Kisgazda Párt 1909-ben Szentgá'lon (Veszprém me­gye) ta-rtott kongresszusa három alapvető célt tűzött a párt elé: a demokratikus választójogot, a kisbirtoko­sok v-édelmót és Magyaror­szág függetlenségét. A demokrácia, a függet­lenség követelése, megvaló­sítása és védelme, valamint a kisemberek, az önálló eg­zisztenciák képviselete és segítése ma is a kisgazda- párt alapvető politikai cél­kitűzése. Milyen is hát a kisgazdapárt, amely a múlt­ban gyökeredzik, a jelenben él, és a jövő felé mutat? Először is, ez a párt tör­ténelmi párt. Ez jelenti egy­részről azt, hogy történelmi múlttal és tudattal rendel­kező párt, másrészről pediig azt. hogy hagyományos tör­ténelmi és nemzeti értékek hordozója is egyben. Ebből következik, hogy a kisgazdapárt erősen nem­zeti irányultságú párt, szá­mára a nemzet, mint közös­ség, az értékeik hordozója és az értékeik teremtöje; a füg­getlenség pedig természetes kifejezője a nemzetek kö­zötti demokráciának. Mi nem vagyunk internaciona­listák és nem lehetünk koz­mopoliták. Mi hiszünk az önálló és szabad akaratú nemzetek szabad közösségé­ben, a nemzeti függetlenség értékeiben! A kisgazdapárt egyben demokratikus párt is ás (akár a többi ellenzéki de­mokratikus párt) síknaszáll az emberi és polgári szabad­ságjogok, úgymint: a gon­dolát-. a szólás-, a vallás-, a gyülekezési, az egyesülé­si és a sajtószabadság teljes körű érvényesüléséért, szá­mára a polgári demokráci­ák és az európai, demokra­tikus hagyományok szolgál­nak zsinórmértékül. A par­lamentáris demokrácia hí­ve. olyan demokráciáé, mely­ben széles körű a nyilvá­nosság, és a sokszínű gondo­latok, véleményék és elkép­zelések szabadon cseréinek gazdát. A jövőt csak a gaz­dasági demokrácia (amely része a teljes demokráciá­nak) kiszélesítésével és fel­építésével tudja elképzelni. Ennek részei: a döntően magántulajdonú gazdaság, az egyéni vállalkozás és gazdasági kezdeményezés, a piac, a tulajdonformák sok­félesége és teljes esélyegyen­lősége, gazdaságbarát politi­kai légkör és a pénzügyi stabilitás. Szemben más pártokkal: a demokráciát nem korlátoz­za a politikai és gazdasági demokráciára. Híven hagyo­mányaihoz, az önkormány­zati demokrácia híve, az ön­álló. az államhatalomtól nem függő megyék és' községek, érdek,képvisel etek és önszer­veződések támogatója, A demokrácia iránti el­kötelezettsége mutatkozik meg abban is, hogy a hala­dás főáramlatának a fejlő­dést és nem a forradalmat tartja. A kisgazdapárt a keresz­tyén (keresztény) eszmeisé­gen és értékrenden alapuló párt. de nem kötődik egyet­len valláshoz, és nem várja el tagjaitól sem, hogy val­lásosaik legyenek. Nem ke­veri össze az eltérő feladat­rendszereket: az egyház el­hivatottságát egyfelől, az állam kötelezettségeit más­felől. Nem fogadjuk el azon­ban az erkölcs viszonyla­gosságáról, osztályjellegéről, valamint az erkölcsi kérdé­sek semleges kezeléséről szóló, széltóben-ihosszábam elterjedt tévtanokat sem. A kisgazdapárt, eredeté­től fogva, a magyar falu. a magyar vidék, a mezőgazda­ság, a gazdatársadalom és a parasztság, a mezőgazdasági munkások, az önálló, az ön­állósodó és önállósodni aka­ró polgárok pártja. így jog­gal mondható: olyan párt, amelynek befolyása kiterjed az egész magyar társadalom­ra: egyesítő párt, azaz nép­párt. Ellenkezőképpen is fel kell tennünk azonban a kérdést: mi az, amit a kisgazdapárt nem vallhat a magáénak? Nem vallhatja magát libe­rális pártnak, legalábbis ab­ban az értelemben nem, hogy az agyén jogait nem tartja korlátlannak és kor- 1 áiblanu 1 ik is zél esi th ©tőn ek. Felfogásunk szerint az egyén joga ott végződik, ahol a másiké kezdődik. Nem kö­tődik semmilyen meghatá­rozott ideológiához, noha bi­zonyos eszmerendszerek nagy hatással voltak rá. Tudjuk, hogy a piacgazda­ságban nemcsak nyertesiek, hanem, akaratlanul is: vesz­tesek is vannak. A kisgaz­dapárt nemcsak a piac nyer­teseinek, de veszteseinek is pártja, pártja a társadalom elesettjeinek és szerencsét­lenjeinek. Csak a demokra­tikus és szociális érzéstől áthatott, a nemzeti és ke­resztény szolidaritás alapján álló politikai rendszer ké­pes segíteni a vesztesekén és elesetteken is, hogy új­ból önálló életet tudjanak élni. A kisgazdapárt nem osz­tálypárt. A politikai hangos- kodásnál és látványos ak­cióknál fontosabbnak tartja a mindennapi rendszeres munkát. Nem provokál és nem tartja állandó politikai izgalomban a közvéleményt. Mit tegyünk, és miit kell .tennünk? Hogy erre helye­sen válaszoljunk, meg kell vizsgálnunk jelen helyze­tünket. Az ország, a nemzet törté­nelmének egyik legnagyobb, legdrámaibb, legmegrázóbb válságát éli át, immáron jó ideje. Ez a válság szorosan illeszkedik ahhoz a tragikus vonulathoz, amit történel­münkben Nagymajtény, Mo­hács, Világos, Trianon, majd utóbb Jalta—Potsdam jelen­tett. Ez a válság nem most kezdődött, s nem máról hol­napra fejeződik be. Ez a válság politikai, gazdasági és társadalmi válság, és talán még ez lenne a 'kisebbik baj. Az ennél nagyobb baj az, hogy egyidejűleg sokkal­ta nagyobb szellemi, nem­zeti, lelki és erkölcsi vál­ságba kerültünk. Mert ugyan az szörnyű, hogy ez az or­szág az utolsó négy-öt év­ben átszámítható értékben, pénzben annyi veszteséget könyvelhet el, mint arneny- nyi't a második világháború akozott (felrobbantott híd- jaival és vasűtjaival, lerom­bolt épületeivel és városai­val. s elhurcolt, javaival), de tudtuk: lesz, amiből új élet serken. Mos,t viszont itt ál­lunk testben és lélekben egyaránt fcifoszltva... S beszéljünk a társadalmi válságról is! A magyar tár­sadalom, a közösségék, és a társadalom alapját képező család felbomlóban, felada­tukat immáron ellátni nem tudják. A viselkedés-kultú­ra a mélyre zuhant, a társa­dalom tagjaiban a kölcsönös segítségnyújtás, a segíteni akarás és áldozatvállalás a nullára zsugorodott, helyet­te a mélységes közöny, a mának élés. az élvezetek és anyagi javaik gyors, mara­déktalan és gátlástalan meg­szerzése vált uralkodóvá. Ma a magyar nemzet — ha nem segítünk — az igen kevés számú kihaló nemzet közé fog tartozni. Az ameri­kai indiánokat, ez egykor büszke nemzetek fiait nem tudták leigázni. Soraikon az első rést a fehér kereske­dők haszontalan és értékte­len csecsebecséi, színes üveg­golyói ütötték, a győzelem­hez azonban ez még kevés volt. Amikor azonban a „tüzes vizet” is megkedvel­tették velük, minden gyorsan és egyszerűen ment. Nem akarjuk, hogy a mi sorsunk is ugyanolyan legyen! A magyar diák ma keve­sebbet és lényegtelenebbet tud, mint valaha; a magyar oktatás ma rosszabb, mint valaha, s mindennek ered­ményéként a magyar diplo­mát nem ismerik el, mint valaha széles e világon! Miit tegyünk, és mit kell tennünk ? Először .is értékálló, és ke­reskedelmi szempontból át­váltható (konvertibilis) pénzt kell teremtenünk. Meg kell szüntetnünk a költségvetési deficitet, és fel kell számolnunk a hatal­mas hivatali apparátust (bü­rokráciáit). Meg keli szüntetnünk a ráfizetéses üzemeket, ame­lyek a szociális támogatás fokozását az államkasszából lehetetlenné teszik. Minden eszközzel fejlesztenünk kell az infrastruktúrát, mert csak így képzelhető el, hogy a külföldi tőke beruházzon. A felszabadult munkaerőt az i n f rast r u k tű ra felépítésébe n és működtetésében kell al­kalma znL Meg kell teremtenünk egy korszerű, termelékeny, kis- és középüzemű mezőgazda­ság alapjait; a föld vissza kell, hogy kapja az értékét, a parasztságot pedig reha­bilitálni 'kell, emberileg és anyagilag egyaránt. Meg kell szüntetni a gi­gantomániát és a környezet- szennyezést, a falurombolást és a városcentrikusságot. A megtermelt pénznek a megtermelés helyén, abban a területi közösségben kell maradnia: meg kell szűnnie minden elvonási politikának. Mindez persze nem kevés, mégis azt kell mondanunk, hogy ennek csak akkor le­het eredménye, ha az embe­rek és a társadalom vissza­nyerik önbecsülésüket, ha megszűnik és feloldódik a közöny, a felemásság, a megalkuvás; ha az emberek életében újból szent lesz az Isten, a Haza, a Család szol­gálata; ha cselekvő összefo­gásra lesznek képesék. A kisgazdapárt — mint neve is mutatja — azért küzd, hogy mindenki gazda legyen e hazában, tulajdo­nosként, vagy részvényes­ként, és nem mint kiszol­gáltatott és kisemmizett bér­munkás, proletár, de úgy is, mint ez ország gazdája. E nagyszerű és csodálatos cé­lért. egy jobb, egy szébb, egy független és szabad Magyarországért, nemzetün­kért, a rendért, a létbizton­ságért. s a félelem nélküli életért készen állunk min­den jóakaratú erővel cse­lekvőén összefogni! A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt B.-A.-Z. megyei jelöltjei: 001. körzetben: Rajkai Zsolt, agrárhidrológus mérnök (Mis­kolc) 002. körzetben: Gonda Gyula, mezőgazdasági technikus, gaz­dálkodó (Miskolc) 003. körzetben: Barkóczy Tamás, agráregyetemi hallgató (Miskolc) 004. körzetben: Dr. Iván Géza, orsz. alelnök, kutatómérnök (Miskolc) 005. körzetben: Bárdos Balázs, joghallgató (Ózd) 006. körzetben: Maczó István, gépészmérnök (Sajószentpéter) 007. körzetben: Deme Zsigmond, tanár (Kazincbarcika-Bán­réve) 008. körzetben: Dr. Szarka Zoltán, ügyvéd (Edelény), 009. körzetben: Dr. Kiss Gyula, ügyvéd (Encs) 010. körzetben: Dr. Csukás Zoltán, állatorvos (Sátoraljaúj­hely) 011. körzetben: Pelsőczy László, ágazatvezető (Szerencs) 012. körzetben: Fedor Gyula, erdész, gazdálkodó (Leninvá­ros) 013. körzetben: Dr. Dobos Gyula, állatorvos (Mezőkövesd)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents