Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-29 / 24. szám

1990, január 29,, hétfő

ESZAK-MAGYARORSZAG 5

Henni, vagy maradni?!

Az akadémia épületének főbejárata

kti.jét. becsületet megszegő

Aligha kétséges, hogy a zászlóalj — akkori nevén 1. Ónálló Honvéd Repülő Alapkikepzd Zászlóalj — tisztje, tiszthelyettesei, személyi állománya 1944. karácsonyán már tisztában volt a hadihelyzettel, nagyjából tudhatták, hogy a II. világháború nem tart már túl sokáig, s hogy Németország és szövetségesei számára vereséggel zárul, önkéntelenül is felvetődik ugyanis mai szemmel nézve, hogy miért indultak el Németország felé? Amikor erről beszélgettünk a zá-szlóalj ma is élő katonáival, több mindenre hivatkoztak. Így például arra. hogy a magyar katonának mindennél szentebb volt az esküje, a haza iránti elkötelezettsége. Ráadásul .ezek repülősök, vagy repülőtiszt-jelöltek .voltak, ami sok mindent, megmagyaráz. Hiszen talán egyetlen fegyvernemnél sem volt olyan magas szintű a katonai szellem. a kiképzés, mint a repülősöknél. Álljon itt példaként, hogy mi mindent kellett elsajátítania egy hároméves kiképzés során az avatásra váró magyar repülős hadnagynak.

A repülőtisztképzés elméleti tantárgyai az alábbiak voltak: felsőbb mennyiség- tan, mechanika, fizika, ábrázoló geometria, technológia, jogismeret, idegen nyelv, szolgálati szabályzat, gyakorlati szabályzat, harcászat, hadseregszervezés, hadtörténelem, katonai földrajz, tereptan, fegyvertan, tüzérismeret, műszaki ismeret, hiradóismeret, katonai írásmód- 'és ügyvitel, gazdálkodás- és közigazgatás, egészségügyi ismeretek, repülő fegyver- és bombaismeret, repülőgéptan, repülőmotortan, aerodinamika, szilárdságtan, gépszerkezetban- és műszaki ismeretrajz. navigáció, légi fényképészet, légkörtan, anyagismeret, repülő gyakorlati szabályzat, becsületügyi szabályzati!), gyakorlati kiképzés, testnevelés, vívás, lovaglás, repülő gyakorlati kiképzés. S mindezekhez jött még a gyakorlati kiképzés különböző típusú vadász, bombázó és felderítő gépeken.

S olyan összetartozás sem volt talán sehol, mint a repülősöknél. Az akadémia — összhangban egyéb pozitív

személyiségtulajdonságokkal — erős fegyelmet, felelősségérzetet, bajtársiassá- got. együttérzést fejlesztett ki a növendékekben.

Mindezek ellenére, amikor elterjedt annak a híre, hogy magyar területen megszűnik a pilótaképzés, s a német hadvezetés határozott kívánságára a zászlóaljat Németországba kell telepíteni, a zászlóaljnál nem 'titkolható módon rossz lett a hangulat.

..Kötelességemnek éreztem — írja visszaemlékezéseiben Kistelegdi Ernő —, hogy Sárváron eljárjak itthon maradásunk érdekében a repülő dandár parancsnoknál. Ennek sajnos, semmi eredménye nem volt. Még egy kísérletet tettem Sopronban, a Fővezérség hadműveleti osztályán, de a ki- telepítési tervet ott sem voltak hajlandók megváltoztatni. Karácsony előtt kaptam a parancsot, hogy a zászlóaljat helyezzem el vasúti szerelvényekben, s hamarosan megérkezett az indulási parancs is."

Sorozatunk későbbi főszereplője. a miskolci Rakacz- ky János ehhez hozzáteszi:

— Nem hiszem, hogy a zászlóaljból bárkit is rá lehetett volna venni arra, hogy katonaszökevény, esember legyen. Raadasul hozzánk a hírek meglehetősen gyatrán érkeztek. Teljes bizonyossággal akkor még senki nem tudhatta, hogy végül is miként fejeződik be a II. világháború.

S a volt Kassai Repülő Akadémia, a magyar légierő 1. önálló Honvéd Alapkiképző Zászlóalj szerelvénye mintegy 280 fős legénységgel, 40—50 tiszthelyettessel, mintegy tíz tiszttel és néhány hozzátartozóval a világháború utolsó napjaiban. mint vaLami kisértetha- jó a tengeren, elindul a végnapjait élő Németország felé.

„Látszott az arcokon — írja Kistelegdi Ernő —, hogy az ország elhagyása mindenkit megrendített. A legutolsó hírünk az volt, hogy a szovjet csapatok bekerítették Budapestet. A főváros lerombolása különösen megrendített mindenkit."

Pedig akkor még senki nem gondolt arra, mi lesz, ha egyszer hazatérnek, s számonként: majd rajtuk,

miért mentek el, miért nem szöktek meg, miért engedelmeskedtek? Mint ahogyan az se jutott eszébe senkinek, mi vár rájuk a nagy úton...

(Folytatjuk)

Nyikes Imre

Szükséglakásban túl a nyolcadik X-en

Tóth Karolin nénit nyolcvanhárom éves korában költöztették szükséglakásba. Ennek most öt hónapja, de az idős, egyedül élő asz- szony azóta sem találja helyét. Ottjártamkor már az első pillanatban megértettem, miért? Az égre nyíló konyha üvegezett ajtaja talán soha nem volt zárható, no nem kulcsra, még kilincsre sem. Éjszakánként, vagy épp délután, ha pihenni kíván, úgy barikádozza el mindenféle mozgatható bútorfélével, már amit ö ebben a korban, megromlott egészségével elbír. A konyhában egy spanhelt ontja a meleget, 'igaz. a fele az udvart fűti. A bútorraktárnak beillő szobában a vaskályhából ömlik a széngáz. Köhögve tudok csak beszélgetni. Karolin néni azonban láthatóan már megszokta a maró füstöl. A tisztálkodást egy fali mosdó biztosítja mindössze, a WC az udvaron, csakúgy, mint a téli tüzelő. Kevés fa, szén, fóliával így-úgy letakarva. Tárolókamra ugyanis nincs, a tüzelő ázik, nedvesedik. majd füstöt okád a kályhában. Egyszóval emberi mértékkel mérve a lakás lakhatatlan. ,

S hogy miért kellett Karóim néninek ide költözni? Nos. szavaival élve: „azl

mondták, robbantás lesz..." Mármint a irégi lakásában, a Hunyadi út 18. szám alatt. Az idős. s bizony már kissé megfáradt felfogóképességű asszony mindössze ennyit „értett" meg költöztetéséből. Meg azt, hogy szebbnél szebb porcelánfigurái törtek össze a hurcolkodás során.

Karolin néni egykori lakása még ma is ugyanúgy áll, robbantásnak semmi nyoma. Igaz, mint megtudtuk. valóban lebontásra ítéltetett, ugyanis a jövendő művészeti gimnázium ál 1 (?) majd a helyén. Hogy mikor? Ki tudja. Karolin néni talán meg sem éri már. Nem is foglalkoztatja ez a kérdés, ö csak azt éli meg nap mint nap, hogy el kellett költözni abból a házból, al*ol több évtizede lakott, ahol három szobája volt, sőt fáskamrája is. Igaz, a komfortfokozata ugyanolyan volt, mint ennek az „újnak" . .. mégis .. . Nem tudja ő már ezt megszokni soha.

A tanácsi hivatal illetékes osztályán megtudtuk, a ki-, illetve átköltöztetés teljesen szabályos, jogszerű volt, s maga Karolin néni is beleegyezett, azaz elfogadta új lakását. De hiszen azt se tudta, hova megy? Mi várja ott? A járni is nehezen tudó nyolcvanhárom éves ember még söha nem ikerült ilyen helyzetbe. Azt is megtudtuk, kérhetett volna egy kisebb méretű, ám magasabb komfortfokozatú, kényelmesebb lakást is ... de ő nem tkért. Talán nem is tudta, hogy kérhet. Igaz, némi ráfizetéssel, s magasabb rezsiköltséggel. S ezt biztosan nem tudta volna előteremteni kis nyugdíjából. Bár ezt csupán az illetékes feltételezi, Karolin néni ugyanis erről nem nyilatkozott. Most már csak úgy változtathatna lakás- helyzetén. ha minőségi cserét kér. Az viszont mát- jóval tetemesebb összeg. No, meg egy újabb költözködés, ami újabb megrázkódtatás lenne neki.

Nem megy ö már innen sehova — réved el —. ha menne, akkor a maradék porcelánjai is odalennének.

Az idősek napközijében, ahonnan Karolin nénihez is járnak a gondozónők, elmondták, nem egyedülálló az idős asszony esete, sok lehetetlen öreg ember él ilyen körülmények között Miskolcon. S bizonyosan máshol is az országba«. Az. országban, melyet az is minősít, hogyan bánik öregjeivel ...

Kovács Judit

foglalkoztatási fesziltségeket”

Beszélgetés Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszterrel

Képünk a miniszter legutóbbi putnoki látogatása idején készült, még egyenruhában.

(Fotó: Balogh Imre)

Borsod iparának atalaki- tasa a megveben elő műszaki értelmiség íelentos reszel közvetlenül érinti. Ez időtlen egybeesik az országban és a megyében is zajló katona i 1 étszá mcsökk en léssel.

átszervezéssel. Aligha szorul magyarázatra, hogy a hadseregtől megválni kényszerülők jelentős része is éppen műszaki végzettségű, hiszen ezt a kor színvonalán álló felszereltség is megkövetelte. Így most ők is a helyüket, boldogulásukat keresik a katonaság berkein kívüli polgári életben, ott, ahol amúgy i-s kevés a jó keresettel kecsegtető mérnöki. technikusi végzettséghez kötött állás. Tovább nehezíti jövőjük alakítását, hogy sokan kerültek ide az ország más megyéiből és gyökeret eresztettek Borsodban, családot alapítottak, építkeztek.

Ha távolabbi munkahely .jöhet csak szóba, állási kell keresni a feleségnek is, hiszen a mai családoknak szükségük van a másik fizetésre is.

Borsodban szolgáló kalo- nacsáládok sokaságának gondjait 'tolmácsoltuk Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszternek. és arra kértük, mondja el, hogyan látja a műszaki és a nem műszaki hivatásos katonák jövőjét a mi tájegységünkön.

— A közvélemény előtt ismert, hogy válóban elég nagy arányú létszámcsökkentést hajt végre a Magyar Néphadsereg, és ez eltart még két esztendeig. Ugyanakkor a katonai vezetés arra törekszik, hogy a hivatásos állomány nagy részéi megőrizze. Ezért azt a tervet dolgoztuk ki, hogy akik a nyugdíjkorhatárt elérték, vagy annak a közelében vannak, azok 'nyugállományba' vonuljanak.

— ötvenöt éves korukban?

— Igen, illetve 25 év szolgálati 'idő letöltése után, De lehetőséget adunk azoknak is, akik egészségi, vagy más okok miatt el akarnak menni a hadseregből, megfelelő támogatással.

— Mi lesz a többiekkel?

— A hivatásos állomány minden tagjáról gondoskodunk. Nincs olyan elgondolás. amit azért hallani lehet, hogy a hadsereg az utcára teszi az embereit. Ezek felelőtlen és 'rosszindulatú híresztelések. Sokkal nagyobb értéket képvisel ez az állomány, és ezen belül is a magas színvonalon képzett műszakiak sokasága. Tehát mi Borsodban nem növeljük a műszakiak körében az elhelyezkedési gondokat, a foglalkoztatási feszültséget Továbbképzéssel, átképzéssel szeretnénk elérni, hogy mindenki megtalálja a helyét. Nehezebb a helyzetük azoknak, akik szorosabban kötődnek az adott tájegységhez, Borsodhoz, és a változás miatt mégis arra kényszerülnek. hogy másutt folytassák szakmájukat. A hadsereg vezetése mindent elkövet azért, hogy ezek száma a lehető legalacsonyabb legyen. Ha csak egy példával is sikerül megvilágítani az elképzeléseinket, akkor

hadd álljon itt, hogy például a mezőkövesdi katonai repülőtér a jövőben polgári célokat szolgál. és ott ugyancsak szükség lesz jól képlett műszaki szakemberekre.

— Arra kérem miniszter urat, avasson be bennünket a Honvédelmi Minisztériumnak abba a tervébe is, amely szerint elöbb-utóbb lehetővé válik, hogy a sorkatonák ne távoli szolgálati helyekre kerüljenek, hanem a lakóhelyükhöz közelebb. Nem érti a lakosság, hogy erre eddig is milyen konspirativ okok miatt volt szükség, ugyanis a látogatás, a hazautazás súlyosan megterheli a családok pénztárcáját.

— Ez egy eléggé nehéz, sajátos 'katonai szervezési probléma, aminek a megoldása hosszabb időt vesz igényibe, és elismerem, hogy kívülről könnyen nem is érthető meg. Sokan feltételezik a rossz szándékot, mások csak meggondolatlanságot látnak mögötte, hogy a fiatalokat bevonulás után az ország egyik végéből a másikba • viszik. Először is hadd szögezzem le, hogy emögött semmiféle konspirativ szándék nincs. A mostani hadsereg átszervezéssel, -rendezéssel is két-három évre lesz szükség ahhoz, hogy a bevonulok száz kilométeren belüli szolgálati helyre kerüljenek.

— Addig milyen akadályai vannak ennek?

— A terv megvalósításához a szándék kevés, mert az alakulatok földrajzi elhelyezkedésétől függ, illetve a bevonulok szakmájától, hogy ki hova kerül. Az alakulatok speciális jellege, szak- képzettsége, és még számtalan egyéb ok jön számításba a döntéskor. A hadseregnek nagyon komoly tartalékokkal kell rendelkezni, ami mindig nagyobb, mint a mindenkori had seregi étszá m. így az utaztatást az is befolyásolja. hogy az ország egyes részein milyen tartalékokra van szükség. Ha a borsodi fiatalokat mondjuk, szakmájuknál fogva egy speciális nyugat-dunántúli alakulatnál képeztük ki, akkor tartalékosként is oda hívjuk be őket, mert ott vannak azok az eszközök, fegyverek, amelyekhez ért, ahol az ismereteit, tudását, katonai képzettségét a legjobban tudja hasznosítani.

Nagy József

Régmúlt idők fotója

A Régi posta utca

Emlékszem rá gyerekkoromból, úgy hívták, hogy Debre- cenyi utca. Középért folyt a Pece patak, amelyet vaskorlát és vastag betonoszlopsor védett. Csendes kis utcácskája volt ez Miskolc belvárosának. A Pece patak csendesen csordogált. Aztán olykor-olykor, a nyári záporok alkalmával megduzzadt, néha medréből is kilépett.

Megváltozott az utca képe, a kis patak eltűnt, betongyűrűben csordogál. Csöndesnek sem mondható: taxiállomás, autóparkoló, átmenő forgalom, ez van ma. Ja, és a nagy hó

(a képen) mostanában már ez sem esik - úgy, mint régen.- fojtán -