Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-27 / 23. szám

1990. január 27., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Látogatóban Sztrányay Józsefnél „Nincsenek mai hősük” Megjelenése kuriózum lelt volna. A fotósok „csőre töl­töttek" és vártak. Hiába. A randevú elmaradt. Szeretett volna elmenni a sportcsarnokba. Hívta a régi barát, Demény Béla is, aki a serdülő együttesek összecsapó, sait ajánlotta a figyelmébe. A rövid túra mégsem jött létre, mert akire a tolókocsi igazga­tása várt - megbetegedett. Ezért az idei Focifarsang mér­kőzéseit vasárnap délután is Sztrányay József távollétében rendezték. Az idősebbeknek bizonyára sokat mond a neve, a fiata­loknak meg talán ezek a sorok segíthetnek. A Korvin Ottó utcai bér­házi lakásban alaposan ösz- szejüt'tünk. Demény Béla mosdlygós, a .megbízhatóság szobraként emlegetett Roz- gova Gusztáv felesége min­den rezdülésre érzékeny, az apró termetű, egykor felhő- fejeseiről híres Márton Zol­tán bőbeszédű. A 87. évét taposó Sztrá- nyiay József pedig abszolút friss, azonnal reagál, látszik, lépést tart az események­kel. Hanmincesztendős korá­ban intett .búcsút a futball- pályának, de maradt, mert az edzősködést választotta. Kisébb-nagyob'b megszakítá­sokkal huszonöt évet húzott le az MVSC-nél, s tette ezt mindvégig ellenszolgáltatás nélkül, társadalmi munká­ban. Sőt! Előfordult, hogy szerelést vásárolt csapatá­nak. — .Különösen arra vagyok büsdke, hogy nevemhez fű­ződik a serdülő korosztály bajnoksága — jegyi meg. — l;93'3-ban léptek először ■közönség elé a törpék, s azonnal átütő sikert arat­tak. — Hogyan jutott egyálta­lán eszébe á csapatok élet­re hívása? — Éppen mosolyszünet volt az MVSC akkori veze­tői és közöttem. Nem tud­tam labda nélkül létezni, a játszótéren összegyűjtöttem két kolónia gyerekeit, s ha­marosan bemutatkozhattak a 12—14 évesék. Megsárgult újságok, köny­vek. kiadványok kerülnek elő. Aki a zöld-fehéreknél számított, csaknem kivétel nélkül Sztrányiai József ke­ze alól került ki. Kövesfal­vi, a Csorba-testvérek, Ba­logh, Győr, Vinnai, a Feke­te-testvérek, Rozgova, Buna, Halász, Regőczi, Radványi, Gyetván, a Simonyi-fiúk .. . Sorolhatnám vég nélkül. Azt már tőle tudom, hogy a vasutasok kispadján kívül a Sajószentpéteri Bányász­nál, a Miskolci Dózsánál, a Miskolci Honvédnél és a MiÉMTE együttesénél edzős- ködött. Az MVSC-hez há­romszor hívták vissza. Min­dig akkor szóltak, ha baj volt, ha égett a ház. Egy menesztését a mai na­pig sem emésztette meg iga­zán. Érthető. Sztrányay József, amikor még edzőként ismerték Fotó: Szabó — A gárdával 1958-ban megnyertük az NB II-es bajndkságot, s a klub fenn­állása óta első alkalommal kerültünk be a legjobbak közé — emlékezik. — Az él­vonalbeli küzdélmeknek azonban már nem velem vá­gott neki a társaság. Lehoz­ták Újpestről Balogh II. Sándort. Ügy vélték, tapasz­taltabb, képzettebb tréner. — Ha én egyesületi ve­zető vagyok, bizony gond­ban lettem volna, hogyan közöljem önnel a félreálli- tását ... Jóízű a nevetése. — Az akkoriaknak sem jelentett egyszerű feladatot. Ezért úgy döntöttek, hogy nem szólnak. Egyszer azt vettem észre, hogy Miskolc­ra érkezett Balogh. Felaján­lották a tartalékcsapatot, de önérzet is van a világon, így elköszöntem. — Jónéhány régi drukker emlegeti azt a bajnokságot. Egy ,ponton múlt az MVSC sorsa. Ha azon a bizonyos, hazai környezetben a DVTK ellen lejátszott összecsapá­son döntetlen az eredmény, maradt volna az együttes az első vonalbaji . . . — Meggyőződésem, hogy a klubok irányítóin múlott a sorsunk. Sportpolitikából, összefogásból igen gyengén vizsgáztak az akkori veze­tők. Sajnos, Paulás gólja megpecsételte felsőházi tag­ságunkat. — Bent lehetett volna ma­radni? — Négy játékossal koráb­ban megállapodtam, hogy hozzánk igazolnak. Amikor elküldték, ők is visszakoz­tak. Erősítés nélkül pedig kevés esély nyílott. — Ügy tudom, figyelem­mel kíséri napjaink labda­rúgását. Mi a véleménye a honi állapotokról? — Nem kellene annyit szaipulni ,a játékosokat! Nem ők a felelősök, az edzés- rendszerben és a vezetőkben van a hiba. A kezdőkkel foglalkozó szakemberek fi­zetése nevetséges, senki nem figyel rájuk, munkájukat nem övezi dicsfény és elis­merés. Az edzők zöme — tisztelet a kivételnek — nem való a pályára, igaz. a mai dotáció melletl érthető is. hogy a menők máshol keresik kenyerüket. Hiány­zik a diákbajnokság is. És még egy roppant, fontos do­log: a gyerekeknek meg kell mutatni, mit és hogyan csi­náljanak!­— Azért a labdarugók sem angyalok ... — Elszomorító például, mennyire nem tudják leke­zelni a bőrgolyót. Ezért az­tán lassú a bajnoki tempó, nincs lüktetés, izgalom. Em­líthetem a rúgótechnikai fo­gyatékosságokat is. Vajon miért akarják bevinni a labdát a kapu torkába, mi­ért nem vállalkoznak távo­li lövésékre? Azért, mert nem bíznak önmagukban, s tartanak a szurkolóktól. — Mennyi időre van szükség, hogy a magyar futball talpra álljon? — Minimum 5—6 évnek el kell telnie. Csak egy új generáció hozhat változást A fiataloknak viszont fel kell nőniük. Ez időbe telik — Ki nyeri az idei világ- bajnokságot? — Brazília. — Igen határozottan cseng a hangja ... Mire alapozza állítását? — Képzettek. mindent tudnak, technikailag tökéle­tesek. Szervezették, egységes a csapatuk, légiósaik pedig Európában keményedtek. Ez hasznukra válik. — A többiek esélyeit ho­gyan ítéli meg? — Az olasz bajnokság alighanem a legjobb a vilá­gon. Csakhogy ebben az ide­geneknek fontos a szerepük! A VB-n viszont, nélkülük ke 11 fene) helytállni. Ráadá­sul hazai földön mindenki aranyérmet remél. Az NSZK küzdeni fog, de már nem a régi, s érzésem szerint a hollandok is túljutottak a zeniten. Érdemes lesz ugyan­akkor figyelni a sötét ló szerepét játszó Belgiumra! Kint sötétedik. Szó esik sokmindenről. Fájlalja, hogy a megye jelenleg nélkülözi az élvonalbeli mérkőzéseket; hogy a gyerekeket csak rit­kán engedik füves pályákon gyakorolni. Elmondja, hogy minden reggel gimnasztiká- zik; soknak tartja a pártok számát, fölösleges a szétta- gozódás; úgy véli, utat kel­lene már mutatni, s elsősor­ban a fiatalságnak. Világot járt, sokat utazott. Az Egyesült Államokban például ötször fordult meg. De, mint említi: „... ma­gyar csak itthon lehet min­denki." Kár, hogy hiányoz­nak a mai hősök. Doros László EM sport Csak röviden... Síi,ÓV ESZET. Több ver­senyen szerepel a napokban Edöcs Tamás, a Miskolci Honvéd sportolója. Mint a magyar válogatott tagja, részt, vesz a sílövő Világ Kupa NSiőK-beli. Ruppol- dingban sorra kerülő futa­mán. majd az NDK-ban foly­tatja. Február 4-én érkezik haza. FOCIFARSANG. A putno- ki városi sportcsarnok máso­dik alkalommal hirdeti meg teremlabdarúgó-bajnokságát. A találkozókra szombati és vasárnapi napokon kerül majd sor. Az első verseny­nap: február 10. Nevezhet­nek: utcák, terek, üzemek, intézmények együttesei, to­vábbá városi, körzeti és me­gyei II. osztályú csapatok. Határidő: 'február l„ csütör­tök. Ifi óra. Nevezési díj: 1200 Ft. Sport és gazdaság „Egyre komolyabban veszik az orvosok tanácsait” Sport és gotdosó.g. Manapság úgy beszélünk róluk, mint az elválaszthatatlan ikrekről. Az előbbi nem létezhet az utóbbi nélkül. Megindult a harc a vállalatokért, a szpon­zorokért, az állami pénzekért, előtérbe kerültek a vállal­kozások, szóval a racionális gazdálkodás már kevés, anya­gi eszközökhöz kell jutni - bármilyen áron. Elsőként a szakszövetségek háza tóján néztünk szét, majd az egyik klubot vettük górcső alá. Most arra voltunk kiváncsiak, hogy ezekben a fojtogató hónapokban, években képes-e talpon maradni a Borsod Megyei Testnevelési és Sport­egészségügyi Intézet? A téma körüljárásában dr. Molnár Pál vezető főorvos „segédkezett”. — Bizonyára elfogadja azt a megállapítást, amely sze­rint a sportegészségügyet sem lehet elválasztani a gazdaságtól. — Ez teljesen világos. Az egészségügy és a szociálpo­litika emészti a pénzt, eb­ből következik, hogy a sport- egészségügy sincs ingyen. — Mennyi az intézet költ­ségvetése? — Ügy felelhetek, hogy felettes szervünk, a megyei •kórház és rendelőintézet évente több százezer forin­tot költ „ránk”, végső soron a sportolókra. Azzal kell kezdenem, hogy bérleti díjat fizet a Borsodi Építők Vo­lánnak. Köztudott ugyanis; intézetünk az egyesület szék. házéiban végzi tevékenységét. 165 négyzetmétert haszná­lunk, és* ha a BÉV SC nem állapítana meg méltányos árat, bizony igen mélyen a. pénztárcába kellene nyúlni. Az egyesület és az intézet — a kórház — jó viszonyban van, a „házasság" másként nem is lehetne tartós. Csak egy adalék: a BÉV SC két esztendeje nem emelte a Ibérleti díjat, persze intéze­tünk is igyekszik. Szóval kölcsönös a szimpátia. A kór­ház biztosítja számunkra a dologi kiadásokat, a gyógy­szereket, a kötszert, az in­jekciós tűt, a műszereket, meg mindent, ami a magas színvonalú, zavartalan mun­kavégzéshez nélkülözhetet­len. — Akkor, szerencsére, nin­csenek napi, filléres gond­jaik. — így van. Remélem, hogy a jövőben sem lesznelk. .Ez a viszonylag kellemes helyzet addig marad fenn, amíg az állam kiemelt fi­gyelmet fordít a sportegész- iségügyre. — Nem akarjuk az ördö­göt a falra festeni.... de mi történik akkor, ha meg­romlik a viszonyuk a ,BÉV SC-vel? — Mivel csak a jót lát- juk-keressük egymásban, ezt elképzeli) eteti ennelk tartom. — Mivel támogatja önö­ket az Országos Testnevelé­si lés Sportegészségügyi In­tézet, népszerű nevén a Sportkórház? — Pénzzel nem. Az OTSI szakmai felettes szervünk, tehát „csak” tanácsokkal, út­mutatókkal, irányelvekkel és speciális esetekben szakellá. tással, műtétekkel segítenek iminket. Az országos intézet anyagiakkal a DVTK-t tá­mogatja, éspedig úgy, hogy biztosítja a főállású sport­orvos bérét. Mivel a diós­győrieknél, jelentkező hiá­nyában, nem tevékenykedik főállású doktor, a pénzt a másodállásiban dolgozók kap­ják — a megyei kórház és rendelőintézet közbeiktatásá­val. —- Említette a műszereket. Ha benyújtja a „számlát”, sohasem mondanak nemet? — Elképzeléseimet termé­szetesen nem engedhetem szabadjára! Az ésszerűség határán belül gondolkodom, kollégáim segítségével. Ed­dig minden esztendőben fej­lesztettünk. Most például ígéretet kaptunk arra, hogy az eredményesebb rehabili­tációs kezelést elősegítő és a kórház által nem kellően kihasznált műszereket „át­passzolják” hozzánk. — Tevékenységük nem csupán abban merül ki, hogy délelőtt-délután „szűrik" a sportolókat, beütik a verse­nyezhet, vagy az alkalmas bejegyzést, hanem terhelé­ses vizsgálatokat végeznek, a viadalokon ügyeletet vál­lalnak. — ... és tartjuk a kap­csolatot a városi-körzeti in­tézetékkel, az egyesületek­kel, ha kell, előadásokat tartunk. De válasszuk .szét a dolgokat. A sportolók vizsgá­latát akár alaptevékenysé­günknek is nevezhetem. Terheléses szűréseket előze­tes megbeszélés alapján vég­zünk, ugyancsak térítésmen­tesen. A versenyeken való ügyeletért a hatályos ren­delkezések értelmében pénz jár. — Minden versenyre kap­nak „megrendelést”? — Nem, Több sportág küzdelme azonban el sem kezdődhet orvos nélkül. Elég. ha hirtelenjében a salakmo­tort, az ökölvívást, a csel­gáncsot, a birkózást, a kézi­labdát, a kosárlabdát emlí­tem. A számlát a rendező szervnek, szakszövetségnek, vagy éppen egyesületnek kell rendeznie. — A közelmúltban még több sportág versenyén lát­hattunk mentőautót ... Nap­jainkban iez i olyan ritka, mint a fehér holló. — A mentőautó igénylése, megrendelése nem olcsó mu­latság, több ezer forintba kerül. Ez a dolog egyik ol­dala. A másik: ma már szín. te minden sportpályán, csar­nokban, tornateremben van telefon, tehát az ügyeletet pillanatokon belül lehet ér­tesíteni. A rangosabb nem­zetközi versenyekre, például Európa-bajnokságokra, VB- kre viszont teljesen indokolt a magas fokú készültség. Egyébként mentővel, vagy mentő nélkül — szervezett­ség kérdése az egész. Mert előre meg lehet beszélni az állomással, továbbá á kór­házzal, és akikor senkit nem ér majd meglepetés. — Az egyesületek egyre kevesebb pénzből gazdálkod­nak. Nem fél lattól, hogy arányosan csökkentik a sportegészségügyre, a vizs­gálatokra, a megelőzésre, a rehabilitációs ,kezelésre for­dított figyelmüket? — Nem! Ugyanis azt ta­pasztalom, hogy egyre ko­molyabban veszik az orvo­sok .tanácsait, számítanak közreműködésükre, ki kérik a véleményüket. Minden na­gyobb egyesület ilyen-olyan módon alkalmaz orvost, aki figyelemmel kíséri az iga­zolt versenyzőket és segít gondjaik megoldásában. Miskolcon, Lenimvárosban, Ózdon és Kazincbarcikán a legkielégítőbb a helyzet. Ami pedig a városi szakrendelé­seket illeti: Tokaj kivételé­vel mindenhol megszervezték a sportorvosi szolgálatot, és ennek költségeit ugyanúgy „lenyelik”, mint a megyei intézet esetében. — Tudnak-e Önök vállal­kozni, valamilyen módon pénzt szerezni? — Ez nehéz ügy és mo­solyra fakasztó választ sem akarok adni! Mindenesetre felmerült mér bennünk egy FITT-klub megalakításának gondolata. Testépítő, kondi­cionáló, erősítő szalonban gondolkodtunk és gondolko­dunk még moist is. Szolgál­tatásainkért természetesen fizetni kellene ... Töpren­günk, keressük a megoldást. Ezt teszi a városi főorvos is. Kolodzey Tamás !é\ ....... A- ... s; Népkerti kínálat Ma és holnap is élvonalbeli asztalitenisz-mérkőzéseket kí­sérhetnek figyelemmel az érdeklődők Miskolcon, a népkerti csarnokban. Szombaton a Borsodi Építők Volán SC férfi- együttese a Győri Elektromost fogadja. Kezdés 11 órakor, A miskolciak háza/táján gondot okoz. hogy Laczkó beteges­kedett a héten. Tótit Zsolt pedig sérült. Vasárnap a Hejőcsabai Cement SC női gárdája játszik fon­tos mérkőzést. Ellenfele a MÁV DAC lesz. A csabaiaknál — amennyiben sikerül rendezni a formaságokat — bemu­tatkozik a Lengyelországból igazolt válogatott asztaiiteni- szező,, Miki.janiec. Ez az összecsapás is 11 órákor kezdődik. Az esélylatolgatás „mindkét napon hazai sikereket ígér. Molnár János (BÉV SC) ar utóbbi időben jó formába lendüli, a győriek ellen Is bizonyíthat Wijk-aan-Zcc-ben folytatódott a nemzetközi sakktorna. Az úgy­nevezett A-viadalon Portisch Lajos világossal bravúros győzelmet aratott az éllovas svájci Korcsnoj ellen. A B-versenyen Polgár Zsu­zsa békésen megosztozott a ponton húgával, .Judittal, míg Polgár Zsófia világossal nyert a holland Brenninkmeijer ellen. További eredmények : A-viadal, 11. forduló: Nunn (angol)—Andersson (svéd) döntetlen, Dlugy (amerikai)—Kuijf (holland) döntetlen, Van der Wiel (hol­land)— Doliojan (szovjet) döntetlen, Petursson (izlandi)—Piket (hol­land) döntetlen, Anand (indiai)—Short (angol) 0:1, Nijboer (holland) —Gurcvies (szovjet) döntetlen. Az állás: Korcsnoj, Nunn, Dlugy, Andersson K,5—ti,5, Portisch s (1), Petursson, Short ti—ti, Anand, Doliojan 5,5—5,5. Gu re vies 5 (1), Van der Wiel, Piket 5—5, Kuijf 4. Nijboer 2 pont. B-verseny, 9. forduló: Damljanovics (jugoszláv)—Winants (belga) döntetlen, Fedorowicz (amerikai)—Van Wely (holland) 1:0. Hellers (svéd)—Van der Sterren (holland) 1:0, De .long (holland)—Peelen (holland) 0:1. Az állás: Fedorowicz 8, Hellers ti,5, Polgár Zsuzsa 5 (1), Polgár Judit 5, Van der Sterren, Brenninkmeijer 4,5—4,5, Winants 4 <i) Polgár Zsófia 4, Damljanovics 3,5 (1). Peelen 3,5, De .Tone 2,5. Van Wely 1,5 (1) pont. Portiscli: győzelem az éllovas ellen

Next

/
Thumbnails
Contents