Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 23. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 6 1990. január 27., szombat Á doktor fest, a nyugdíjas farag, a tsz marad.. Ház itt nincs aprójószág nélkül. Csak fcözta evétől eg .jegyzem meg, hogy a tsz-elmdk és a varroda dolgozói (között január 23-án heves szóváltás zajlott le az alacsony bérek miatt. A falu lakói zúgolódnak, hogy még mindig nem iható a nagy költséggel bevezetett ivóvíz. Külön téma, hogy a 26 tagot számláló kisgazdapárti csoporton kívül párt és párttag nincs a településen. A telefonok számát a két kezemen meg tudom számolni, de ígérik, hogy ha Tokajban elkészül az ezerállomásos központ, akkor abból százat Ladány és Tardos kap. Bényei Miklós, a Magyar Róna Termelőiszövetkezet elnöke (korábban tanácselnök, KISZ-titkár, gépkocsivezető) kijárt minden pártiskolát, elvégezte a tanácsakadémiát, A varrodában a hajdani kertészet asszonyai dolgoznak. Nem titok, hogy keveslik a pénzt... tünk rá — a húsboltban nem húsért állnak .sonban, mert itt minden, tél minden családnál disznótorral jár. A doktor úr kertészkedik is ... A tanácselnök állítja, hogy az itt látható szelíd és jómód másokat is idecsábít. Romániából jött székelyek érdeklődtek Tiszaladányban. hogy milyenek itt az életfeltételek. Nagy Jenő és Gáli Dezső úgy döntött, hogy itt telepszik le. A két embernek négy szakmája van. Amikor híre jött a romániai változásoknak, a falu mintegy százezer forintot gyűjtött és adott út a szomszédba induló segélykaravánnak. Amikor a legfeszültebb volt a helyzet, akkor a ladányiak ajándéka kéretlenül és időben a rászorultak rendelkezésére állt. A toronynak az a dolga, hogy álljon. A torony a háztetők fölé emelkedik és galambok lakják. Az automata húzza a déli „levesnótát”, s a tanácselnök csak gyermekkorában járt itt. Csikai István az újrafelfedezés örömével nézi a tájat. Kabátja, nadrágja piszkos lett, de nem tudott ellenállni a szíves invitálásnak, amely Tiszaladány legmagasabb épületébe szólította. Régen és közelről ismerem ezt a nevezetes hegyaljai települést. Most az elnökkel megnéztük a magasból is. Köd gomolyog a tájon, varjak riasztják a csöndet, a Holt-Tiszán áll a jég, a húsbolt előtt sorban állnak. A fene gondolná, hogy a tehetős, gazdag háztájiról híres ladányiak húsra várnak. Nem is erről van szó. Az élelmiszerbolt egy hét óta zárva, leltároznak. A kenyeret és a tejet a húsboltban kínálják. A kocsi késik, az emberek nem türelmetlenek. Lemászunk a toronyból és leltárt készítünk. A parókián lakó Pannika néni segít. A református templomba Tokajból jár ki a pap. A társközség, a katolikus Tardos vallásosabb és saját papja van. A két községben 1300- an laknak. Ennél nagyobb helységek kevesebb ranggal és dicsőséggel bírnak. A ladányiak büszke emberek. Kicsi, híres, gazdag település ez, bár lakói nem köny- nyen keresték kenyerüket. Mindig is fogékonyak voltak az újra, mindig is mocorgott bennük valami. A két háború között itt álmodtak a kert-Magyarországról, bújtatták a menekülő Darvas Józsefet, s literátus ember nem jöhetett ide úgy, hogy valamelyik könyvét ne ismerte volna a falu. Veres Péter, Féja Géza neve indítja a névsort, de a hagyományosan itt nyíló tokaji írótábor jóvoltából hosszú azok nevének a listája, akiket a falu keblére ölelhet. (Fekete Gyula, M. Pásztor József, Jókai Anna, Gergely Mihály, Raffai Sarolta, Kalász László, Ratkó József, Papp Lajos, Fábián Zoltán, Baráth Lajos.) Van persze egy másik névsor is. Már évek óta létezik és él a tiszaladányiak baráti köre. A községből elszármazottak (van közöttük pap, egyetemi tanár, kormánytisztviselő, újságíró, fizikus) rendszeresen találkoznak, az összekötő múltra építkezve hagyományt ápolnak, s új hagyományokat teremtenek. A falu lakói részesei a közös rendezvényeknek. A hatezer kötetes könyvtárban nem porosodnak a könyvek. s oklevelet szerzett történelemből és népművelésből. Szakdolgozatát Hegyalja barkácsoló és művészkedő embereiről írta. Forrásértékű ez a munka. A hetven felé közeledő tsz-nyugdíjas, Ko- tán János műhelye akár egy múzeum. Amit fáiból meg lehet csinálni, arra neki rááll a keze. Szerszámnyél ásóhoz, lapáthoz, kopjafa a temetőibe. Míves lóca, szép szék. Gyerekkorában, az állatok őrzése mellett, időűző foglalatosságként (botot, ostornyelet (faragott. Aztán megtanulta a kosárfonást. Nohia semmilyen képesítése nincs, csak őt hívták, ha tetőt kellett ácsolni. Mostani munkáihoz az alapanyagot megtermeli a kert, .partra veti ,a Tisza. 'Nem tartja művésznek magát. A falu orvosának', dr. Bárány Györgynek nemcsak a köpenye, hanem a haja is fehér, pedig alig múlt negyven. A körzeti orvos 1971 óta él Tiszaladányban, s a kézművességgel már gyermekkorában eljegyezte magát. Kezdetben csontfara- gáslsal foglalkozott, majd egyre inkább a rajzszén és az ecset kezdte érdekelni. Orvosként sem lett hűtlen a piktúrához. A rendelő melletti kicsi isufniban műhelyt rendezett be. Fest, megszállottként. Képet nem ad el, csak .ajándékoz, vagy cserél. Sokáig a ladányiak sem sejtették, .hogy a .doktor úr milyen szenvedélynek hódol. Ám a falúban egyáltalán nem meglepő az, ha valaki, csak ú'gy, a maga kedvére, mások épülésére művészke- dík, ,s mást csinál, mint ami a kenyérkereső mestersége. Január nagy eseménye volt, hogy a környéken híre terjedt a termelőszövetkezet szanálásának. A vélemények megoszlottak, hiszen a Magyar Róna nem a legjobb földön gazdálkodik. Szakértői vélemény szerint, a legjobbhoz mérve, a művelhető területek aranykoronában és pénzben kifejezett különbsége egy a héthez aránylik. Az embereket meg (kellett nyugtatni. A szanálás azt jelenti,, hogy pénzügyileg rendbe hozzák,- fizetőképessé teszik .a köz- .ség legnagyobb gazdálkodó „vállalatát”, a termelőszövetkezetet. A Magyar Róna Termelő- szövetkezet csaknem négyezer hektáron gazdálkodik. A területnek több mint a fele szántó, ezer hektárnál többre rúg a gyep, az erdő mókát tudom fölsorolni: 40 ezer .szárnyas reményében 30 millió forint árbevételre számítanak. A meglevő épületek, az üres juhlhodályok alkalmat kínálnak erre az új vállalkozásra. 258 hektár, rét és szőlő 62 ■hektár. 'Az elmúlt évben a '212 tag átlagos havi jövedelme 6310 forint volt. (A nyugdíjasok száma 276, s a jövedelem egy esztendő alal.l 17 százalékkal nőtt.) Tavalyelőtt aszály sanyargatta a ladányi határt. Tavaly 550 hektáron árvíz pusztított. A hozamkiesést a helybéliek mintegy 30 millió forintra taksálták. A biztosító 8,6 millió forintot fizetett, s az időben megindított szanálási éljárás okán a tsz további 14 millió forintot kapott. A kollektíva így aztán nem szállt el, mindvégig fizetőképes volt, ;s az (érvényes likviditás okán .senkinek sem tartozik. Mondorrt újólag, 'hogy sem a szanálási •eljárás-, sem pedig a tulajdonváltozás lehetősége nem kérdőjelezi meg a Ladányi nagyüzemi gazdálkodást. Nem verik szét a tsz-t, a régi csapat a kollektívában szeretne boldogulni. Most a libára esküsznek. Dr. Kerekes Béla főmezőgazdász ötlete nyomán a ladányiak kitalálták azt, .hogy libát vesznek, tartanak és értékesítenek. Csak a tervezett száFekete Gyula mindig kedves vendége volt Tisialadánynak A község határában egy holdbélinek tűnő tájon nyaranta, két éven át régészek dolgoztak. Először cserépedényeket találtak, aztán egy, csaknem hibátlan malomkövet. Előkerült két csontváz is. Az antropológusok .megállapították, hogy a dombon, Tiszaladány határában két magas, 30—40 év közötti germán harcost temettek el nagy hirtelenjében a szemetesgödörbe. A hamariság tisztességgel párosult, hiszen egyiküket lándzsájával, másikukat csontból faragott) övdíszével földelték el. A kérdés csak az, hogy mit kerestek itt a germánok a negyedik században, s egyáltalán, kik lakták ezt a mocsaras vidéket az úgynevezett császárkorban, a történelmi kronológia szerint az időszámítás utáni első négyszáz évben. A rendkívüli régészeti sikerrel kecsegtető ásatást megtekintette a falu apraja- nagyja. Nem kellett különösebb hírverés, hiszen a munkaerőt Ladány adta. Jöttek a nagyon öregek, és a nagyon fiatalok. Két-három- száz forint volt a napi keresmény. A ítéesz kedvezményes ebédet adott, a régészek a főhadiszállást a Nimród vadásztársaság házában rendezhették be, s a helyi kosárfonók, teherhordó fűzfakast készítettek a nem mindennapi munka résztvevőinek szolgálati kerékpárjára. Rendeztek itt olyan esküvőt, amelyen 370-en vettek részt, ettek, ittak, mulattak és múlatták az időt. Tavaly többször volt temetés, mint névadó ünnepség. Furcsa játéka a sorsnak, hogy az öregek napközi otthonába (ahol a legidősebb vendég a 87 éves versfaragó néni, M. Csikai Miklósné) az óvodából hozzák az ebédet, öregek, fiatalok így élnek együtt. Ügy tűnik, hogy ez a falu megél és megmarad. Új módi szokásként, ha családi házat építenek Tiszaladányban, a betonalapba elhelyeznek egy fémkazettát. Az iratok őrzik az építtető nevét, a telek helyrajzi számát. Tesznek bele fényképet is, s természetesen pénzt, a tízfillérestől az ezresig. Nem lenné teljes a kép, hogyha a jövőnek üzenő, s a jelenről valló urnából hiányozna a tokaji bor. Brackó István Fotó: Balogh Ötven évvel ezelőtt többen laktak itt. Óriási dolog, hogy ma már a község megtartó ereje miatt nem teli átírni az éves statisztikákat. A villanyoszlopokra szerelt hangszóró időről időre bemondja a fontos híreket. Ám nem mindent tesznek közhírré. Tavaly tizenhét család vette fel az újrakezdési kölcsönt. A többség állattartásra rendezkedett be, hárman árufuvarozást vállaltak. A ladányi portákon nincsen üres ól. Csaknem ■félezer tehenet tartanak nyilván. És — mint utalA régi címert a falu nyugdíjasa faragta Ladányi látomások
