Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-25 / 21. szám

1990, jaouár 25., csütörtök

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

Miért küzd az Agrárszövetség?

A gazdasági «létben, a politikai eretek képviseleti munka* iian közismert megyénkben az Agrárszövetség szerepe, meghatározó tevékenysége. A „napi” politikában napjainkban mutatkoznak be. Az országgyűlési választásokat megelőző politikai küzdelemben jelentős erőként induló szövetség programjáról, céljairól (’zakó Béla szerencsi tsz-elnökkel, az Agrárszövetség Borsod-Abauj-Zemplén megyei választmánya cin óké vei beszél gettón k.

A tröszt megtette kötelességét, a tröszt mehet

Ismét önállóak a kohászatok

Ahogy mondani szokó* volt: a mór megtette köteles, ségét, o mór mehet, Itt es most ei úgy értelmezendő: a Borsodi Vaskohászati Tröszt megtette kötelességét, o Borsodi Vaskohászati Tröszt mehet. Soho, egyetlen cég nem volt ilyen rövid életű. A képzeletbeli fejfára ezt lehetne Írni: született 1988. utolsó munkanapján, és rá egy évre már elhalálozott. Béke poraira.

Igaz, sokba került ez az egy év. Pontos számadat még nincs, de talán félszóz millió forintot emésztettek fel. Persze volt látszat, eredmény: o borsodi vaskohászat szekere kikerült a kátyúból - ha még nem is aszfaltos, hanem földúton, - és halad.

— Az Agrárszövetség — amint azt választási felhívásuk is megfogalmazza —- nem párt, hanem a vidéken, a falvakban élők, a nemzetiségiek, a mezőgazdaságban dolgozók, a földért, a faluért, egyaránt felelősséget érző emberek szövetsége. Miért vállalják a politikai küzdelmet, miért tartják szükségesnek, hogy saját képviselőket állítsanak'.’

— Valóban, a/. Agrárszövetség nem párt, nem is célunk a hatalom, s nem kívánunk átfogó politikai megoldást ajánlani a nemzet jövőjét meghatározó minden egyes kérdésben. Számos sorsdöntő kérdésben, a „vidéki Magyarország” legégetőbb gondjainak megoldásában azonban reális, megvalósítható programot hirdetünk és részt vállalunk, részi kérünk az ország jövőjének alakításában. Azért is érezzük ezt kötelességünknek, mert azt tapasztaljuk, hogy a pártok sokat beszélnek a falvak népéről, az élelmiszer-termelés fontosságáról, a vidék felemelkedéséről, de programjaik közül egyik sem tükrözi teljesen a mai magyar valóságot, nem felel meg a mezőgazdaság, a falvakban élők és dolgozók tényleges érdekeinek. Sajnos sok a mai valósággal és a távolabbi jövővel, az ország sorsával nem törődő, megalapozatlan követelés és a felelőtlen ígérgetés.

— Arra kérném, hogy mielőtt körvonalazná az Agrárszövetség választási programját, mondja el előbb, hogy mit ért a „vidéki Magyarország” alatt?

— Nemcsak a föld művelőjét, az állattenyésztőt, a kertészkedő embert, a mezőgazdasági szövetkezetekben, vagy a fogyasztási és takarékszövetkezetekben dolgozókat, a falvakban, tanyá„Változnak az idők, s benne változunk mi is”. Egyike a sokat hallott, olvasott idézeteknek, bár nem az — önkényesen kinevezett — év apostolától való. Nem tőle való, indításul, magyarázatul viszont jobbat mégsem találhatnék, hiszen mintegy mély bölcsességgel bólint a gyökeres változásokra, felmentést ad az első látásra érthetetlen cselekedetekre. Hirtelen fordulatokra.

És már itt is vagyunk Pál apostolnál, ki korábban Saulusként az apostoléval éppen ellentétes cselekedeteket művelt. A damaszkuszi úton történtek soha nem hangzottak el annyiszor, soha nem írattak le annyiszor, mint nagyjából az utóbbi egy év alatt. A megvilágosodás, a megtérés, a mássá válás (a másként gondolkodás) csodásán szép, bibliai megfogalmazása a mi változó időnkben, melyben változunk mi is, egyszeriben konkrétummá, élő valósággá lett. De nemcsak a damaszkuszi úton történtek, hanem Pál apostol tanításának egy- egy része, gondolata is mind gyakrabban jelent meg. Ha valaki képes lenne összeszámolni, hogy az elmúlt év különböző tanácskozásain (különösen népfront-tanácskozásokon, melyeken sok egyházi személy is jelen van) mely idézetek hangzottak el legtöbbször, az újságok eszmefuttatásaiban

mely idézetek íródtak le legtöbbször, hát azt tapasztalná, hogy Pál apostol magasan vezet. (A mi lapunkban is lehetne bőséggel találni, e sorok írója is szívesen citálhatta, citálgatja, meg mások is.)

Különösen a szeretetre, a békességre, az egymás iránti türelemre intő tanításai, buzdításai hangzanak el gyakorta. Szépek, örökérvé- nvűek ezek az idézetek, és egy kicsit nyugtalanítóak is. Mármint maga a tény: közéleti emberek, kik sokfelé járnak-kelnek, bizonyos jakon előkel értjük ezalatt, hanem a tágabb értelemben vett vidéket, így például a vidéki városokat, megyénkben magát Miskolcot is. Az elmúlt évtizedek illúziókra épült gazdaságpolitikája iszonyatos csődtömeget halmozott fel, s kialakul! nemcsak a mezőgazdaság, hanem az egész magyar vidék — szinte modellszerű — má- sodrendűsége. Programunk e másodrendűség megszüntetését kívánja elősegíteni.

— A mezőgazdasági termelők nem fogadnak el olyan agrárpolitikát, amelyet. nélkülük dolgoznak ki. Az Agrárszövetség ezért azt vallja, hogy a vidéken élőknek, a mezőgazdasági termelőknek saját sorsuk alakítását maguknak kell kézbe venniük. Ha sorsuk formálását saját kezükbe kapják, képesek lesznek arra, is, hogy a válságból kivezető utat megtalálják.

— Milyen főbb elvekre épül a szövetség politikai programja, milyen helyi igényeket, kéréseket támogatnak?

— Az Agrárszövetség politikai és gazdasági rendszer- váltást akar, de szélsőségek nélkül, megfontoltan. Programunk alapja a felelősség. Az a felelősség, amit a saját sorsunkért és a jövőért vállalunk, és amit másoktól is elvárunk. Tényleges önrendelkezést követelünk az élet minden területén, hogy sorsunkról ne dönthessenek mások, és nélkülünk! Programunk a megbékélés, mert a vidéken élők, a mezőgazdaságban dolgozók szenvedték meg legjobban az elmúlt évtizedeket. Átfogó, a földekre is kiterjedő tulajdon- rendezésre van szükség, hogy elvághassuk végre az egyénetekből általános .jelenségekre következtetnek, éppen ezeket az idézeteket tartják szükségesnek hangoztatni. Nyilván okkal. Mert a változó idők sokféle mód’ változtatják meg az embereket. Kik eddig szelídekként, szerényen viselkedtek, most hirtelenjében harapni, rúgni kezdenek, áskálódnak, pusztulására törnek annak, ki előtt eleddig meghajoltak. Ki eddig fehérnek látott valamit, most rámutatva feketét kiált. És jaj annak, ki nem ugyanígy látja... De hát ezek a jelenségek ima úgyannyira ismertek, úgy- annyira hozzátartoznak

mindennapjainkhoz, hogy elég csupán utalni rájuk. A sort konkrét példákkal bárki folytathatná, vég nélkül. Mindez éppen a másként gondolkodás jogának kivívása idején ... Pál apostolnak erről a másként gondolkodásról szintén volt véleménye. Elfogadva természetesen azt. íme: „... némely azt hiszi, hogy mindent jó megenni, némely pedig, az, ki erőtlen, parajt eszik. Azki mindent megeszik, meg ne utálja azt, aki nem eszik meg mindent, és azki nem eszik meg mindent, ne kárhoztassa azt, azki mindent megeszik . .. Némely egy napot másnál becsületesebbnek tart, némely minden napot egyaránt tart .. . Te pedig miért kárhoztatod a te felebarátodat, avagy te is miért állítod semminek a te felebarátodat?"

Bizony, helyénvaló lenne ennek az idézetnek a szellemét figyelembe venni napjaink fokozódó agitációs, szónoklatos idejében* is. De hát a másként gondolkodást a monolitikus hatalom végképp nem tűrte, a hatalomra most törők pedig — mármáshoz fonódó sérelmek és követelések láncolatát, és új alapokról kezdhessük a vidék felemelkedését, jólél él szolgáló programunk végrehajtását.

— Mi az Agrárszövetség vélemény«' a magas élelmiszerárakról, hogyan vélekednek a földkérdésben és a sziivetkezt’s jövőjéről ?

— Szomorú tény, hogy sok élelmiszer válik lassan már megfizethetetlenné mind szélesebb rétegek számára. Azt kell mégis válaszolnom, hogy nem az élelmiszer- árak magasak, hanem a fizetések alacsonyak. Elengedhetetlen ezért egy átfogó bérreform megvalósítása. És e válaszhoz kívánkozik még az is, hogy a kormánynak fel kell vállalnia a monopóliumok megszüntetését. Az élelmiszeripari vertikum a termelők átcsoportosított tőkéjéből jött létre, s ez jog szerint a termelőket illeti.

— Ami a földkérdést és általában a vagyonkérdést illeti: már említettem, hogy átfogó tulajdonreformra van szükség. Demokratikus és egészséges gazdasági fejlődés csak egy olyan vegyes tulajdonon alapuló nemzetgazdaságban mehet végbe, ahol a magántulajdon, a szövetkezeti tulajdon és az állami tulajdon egyaránt törvényi garanciát kap és működtetésükben a gazdaszemlélet érvényesül.

— A szövetkezetek mellett kiállunk, de csakis a valódi szövetkezést támogatjuk. A szövetkezés szabadsága állampolgári jog, a jogállamiság kiépítettségének egyik tartópillére. A szövetkezés nem üzemforma, hanem fontos területe a társadalmi önszerveződésnek a mező- gazdaságban, az iparban, a kereskedelemben és a szolgáltatások területén egyaránt. A szövetkezés és a magántulajdon nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő tényezők.

is számos megnyilvánulás mutatja — szintén nem tűrik. Csak most egy másik oldalról nem tűrik. (Nincsen új a nap alatt. Mondotta egy, Pál apostolnál jóval korábban élt ember.) De hát a változó idő sok változást szül. Mily erőteljes a tiltakozás bizonyos szimbólumok ellen! A régi jogrend ellen! Az úgynevezett felépítmény minden formája ellen! És helyénvaló is ez a tiltakozás, hiszen sok tekintetben igazságtalanságokat, tragédiákat, sokféle kártékonyságot okozó konstrukciót kellene emberivé, divatosan szólva európaivá építeni. A lebontásnak, átépítésnek, újjáépítésnek az élharcosai pedig néhány éve esetleg éppen azokban az egyetemekben tanulták, mondjuk az alkotmánytant, a legkorszerűbb jogrendet, melyeknek homlokzatát a most éppen kifogásolt szimbólumok díszítették. Vagy még korábban ugyancsak ezeknek a jegyében kaphatták meg a gimnáziumi, tanulási, lehetőséget, ingyenes kollégiumi elhelyezéssel együtt. De változnak az idők, benne változunk mi is. Korábban is változtak az idők, benne azok is változtak — kártékonyán a közre, mert ez is igaz — akik a szimbólumok adta hatalmat birtokolták.

De hol lesz ennek vége'.’ Vagy a kígyó beleharap a farkába és kialakul a kör? A körkörös forgással? A kígyóméreggel átitatva? Harapásra kész fogakkal, ártalmat hordó pikkelyekkel, taréjjal, fullánkkal? Az elmúlt évben a szeretetről sokat idézték az apostolt .. ha egész hitem vagyon is, úgyannyira, hogy a hegyeket elvihessem helyérül. ha szeretet nincs énben- ncm, semmi vagyok. És, ha

TISZAVIRÁG-ÉLETŰNEK

BIZONYULT

A trösztről annak idején sok minden elhangzott. Bányai Miklós volt kohászati miniszteri biztos azt nyilatkozta: „... semmire sem jó, csak bizonyos koordináló teminden marhámat az .szegények táplálására költőm is, és ha az én testemet az tűzbe adnám is, ha szeretet nincsen bennem, semmit az nem használ. Az szeretet tűrő, kegyes, az szeretet nem irigykedik, az szeretet nem cselekszik álnokul, nem fuvalkodik fel, nem cselekszik éktelenül, nem keresi csak az ő hasznát, nem gerjed hamar haragra, nem örül az hamisságnak, örül pedig az igazságnak ...”

Bizonyos egyébként, hogy ama „damaszkuszi úton” nagyon nehéz a járás. Először ugye a nagy fényesség megvakít. Kell jönni valakinek, ki ezen segít. Aztán a régi társak már nem fogadják be, az újak még nem. Áz egykori harcostársak üldözik, az újak menekülnek előle, hiába kiabál utánuk, hogy én már veletek vagyok. A damaszkuszi csoda után a megváltozott Saulust már halál fenyegeti, börtönben ül, honnan is kiszabadítják, a kőfalon lebocsátják, minekutána Saulus, a megtért, menedéket igyekszik keresni az újaknál. Íme: „És mikoron Saulus Jeruzsálembe ment volna, az tanítványok mellé akarja magát adni, de mindnyájan félnek vala őtőle, és nem hiszik va- la, hogy ő tanítvány volnai."

Hát ez az! Nem hiszik! Nem hisznek neki.

És mennyi mindent lehetne még elmondani ma Pál napján. Pál apostol kapcsán, de hát egy helyütt meg ezt írja: „Kerüld azonban a világias, üres fecsegést, mert többnyire csak istentelenség- re vezet.”

Ez is világos beszéd. Utoljára azonban mégis engedve az általa is oly sokat ostorozott hívságnak, emberi gyarlóságnak, hadd álljon itt egy rövid, de annál megszívlelendőbb idézet, kedvenc tanítványához, Timotheushoz írt leveléből. Ha semmi mást nem, ezt viszont tessenek betartani. Íme: „Köszörűsed az Priscát. . ."

Priska Tibor

Az tény, hogy kompromisz- szumok szüleménye volt: a miniszteri biztos koncepciója szerint — amelyet jóváhagyott az akikori tervgazdasági bizottság is — ugyanis a borsodi kohászati váílalatoikat össze kellett volna vonni, a szerkezetváltást így látta biztosítottnak. Persze, ez az összevonás emberezrek elbocsátásával járt volna, a szerkezetváltás ily módon történő megvalósítása pedig — Tolnay Lajos diósgyőri kohász vezérigazgató szerint — mintegy 15 milliárd forintba került volna. Volna. Emberek ezrei nem kerültek utcára. 15 milliárd forint pedig nem volt, nincs is.

Persze a Bányai-féle koncepció megbuktatója lényegében nem is ez volt. Az ózdiak minden lehetséges fórumon protestáltak amiatt, hogy e terv halálra ítélte az ÓKÜ nyersvas- és acélgyártását. A tiltakozás végül is sikeresnek bizonyult, a minisztérium meghátrált, és megalakította a trösztöt. Mégpedig: „a létesítendő határozatban megnevezett tröszti vállalatok — LK!M, ÓKÜ, BÉM — működésének és fejlesztésének előmozdítására és a vállalatok gazdálkodásának összefogására, azok irányítására vállalatszerűén működő gazdálkodó szervezetként a Borsodi Vaákohászati Tröszt működik.”

Akkor, 1988. december végén Berecz Frigyes akkori ipari miniszter adta át a megbízólevelet Tóth Lajos elnök-vezérigazgatónak. Bár az elnök-vezér bemutatkozó nyilatkozatában olyasmit feszegetett, hogy a trösztöt nem tekinti hosszú életűnek — két évet adott ennek a formulának, és utána vagyonkezelő központtá, úgynevezett holdinggá kívánta azt átalakítani —, senki nem gondolt arra, hogy tiszavirág-életű lesz az új cég.

Senki, ám lehel, az ózdiak igen . . .

ÉLVEZTÉK A BIZALMAT

A vaskohászatban semmi sem biztos. (Igaz, mi biztos manapság!?) Amit az állami tervbizottság, amit a terv- gazdasági bizottság elhatározott. jóformán mind a múlté, bár a végrehajtása kötelező. Lenne. Ki számolt azonban azzal, hogy a kohászati konjunktúra ily hosszú életűnek bizonyul? Ki számolt azzal, hogy a kohászatok megállnak a saját lábúkon: azzal, hogy monolitikus cégek részvénytársasággá, korlátolt felelősségű társaságokká alakulnak át.

Tolnay Lajos mondotta: „Ózd és Diósgyőr egyaránt megállhat a maga lábán, hengerelt féltermékeink, öntvényeink, rúdáruink és feldolgozott termékeink iránt van kereslet, és 1989-ben már támogatás nélkül exportáltunk, dollárkitermelési mutatónk 50 forint alá került. Nekünk tőkét kell szereznünk a további korszerűsítéshez, s ebben nem a tröszti, hanem a részvény- társasági forma tud segíteni.”

A trösztöt legtöbben és legtöbbször Ózdon támadták. Lehet, azért, mert volt ózdi vezetők vállalták itt munkát, és vélhetően úgy érezték, hogy keresztbetesz- nek nekik, gátolják elképzeléseik megvalósítását. Lehet, ez valóban így volt, ám az tény, hogy a tröszt igen alapos, körültékintő szakértői munkával egy olyan vas- kohászati szerkezetváltási koncepciót dolgozott ki, amely sokak véleménye szerint évék hosszú sora óta az első olyan koncepció, amely élvezte valamennyi tröszti vállalat bizalmát.

Tóth Lajos a következőket vallotta: „Célunk egy, a piacokhoz mindenkor rugalmasan alkalmazkodó, azokra érzékenyen reagáló, dinamikusan működő, kisebb, de a korábbi koncepciónál hatékonyabban működő borsodi kohászat létrehozása. Olyan kohászaté, amely nem egyik napról a másikra, hanem hosszabb távra is képes saját sorsát, és az itt élő emberék életét biztonságosabbá tenni.”

JELENTKEZIK A KÜLFÖLDI TÖKE

A kohászati vállalatok átalakulása az elmúlt évben megkezdődött, és ebben az évben vélhetően befejeződik. Részvénytársaság lett az ércelőkészítő, nem Lenin neve jegyzi már a diósgyőri kohászatot, Dimag Rt.-nek hívják a jogutód céget, és részvénytársaság lesz az ÓKÜ is.

Az új program szerint a két vasgyár együttvéve másfél millió tonna acél gyártására rendezkedik be, tovább növelik a feldolgozott termékek arányát. És bár likviditási gondokkal küzdenek mindkét gyárban, azt azonban a bankók sem vitatják. hogy a kohászat fellendülőben van. és dollár- tizmilliókkal jelentkezik a külföldi tőke.

A térség nagy múltú kohászata ismét kapott egy sanszot a megmérettetésre. Most és nekik a piac diktál. Végre. A tröszt megtette a magáét, a tröszt mehet. A gyárakon a sor ...

I. S.

vékenységre alkalmas ... ”

Az év apostola