Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-23 / 19. szám

1990. január 23., kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

Pártoknak és szervezeteknek

Megszívlelendő tanácsolt - mára és holnapra

A Szabad Demokraták Szövetségének:

A jó modor azt jelenti, hogy eltitkoljuk, milyen sokat tartunk magunkról, és milyen keveset a töb - biekről. (Mark Twain)

A FIDESZ-nek:

Kezdetben volt az Ige. Aztán jött a frázis. (Sta- niszlaw Lee)

Az MSZMP-nek:

A verklit lehet visszafelé forgatni. De a dallamot nem! (Lee)

A Magyar Október Pártnak:

Napáldozat után minden szentjánosbogár azt hiszi, hogy ő helyettesíti a napot. (Blaga)

A Münnich Ferenc Társaságnak:

Akinek rossz a foga. hallani sem bírja, ha más a cukrot ropogtatja. (Lengyel József)

A Szociáldemokrata Pártnak:

Ugyanabból a tojásból nem nyerhetünk rántottál és kiscsibét. (Krotkij)

A Független Szociáldemokrata Pártnak:

A közmondás szerint a legjobb ló is néha megbotlik. Kérdés csak az: a botlás oka külső tárgyakban, vagy a lábak hiányában fekszik-e? (Eötvös József)

A Független Kisgazdáknak:

Harmincig hevít a nő: aztán a bor; aztán a kemence sem. (Móra)

A Nemzeti Kisgazdáknak:

„ ... mikor az óriások háborúja véget ér, megkezdődik a törpéké. (Churchill)

Az MSZP-nek:

Ha magunkhoz veszünk egy éhező kutyát és ellátjuk minden jóval, nem fog megharapni. Ez a legfőbb különbség a kutya és az ember között. (Mark Twain)

A Magyar Kommunista Pártnak:

A félszemü sokkal tökéletesebb a vaknál, mert tudja, hogy mije hiányzik. (V. Hugo)

A SZOT-nak:

A türelem rózsát terem. Egyébét nem. (Karinthy)

Az Agrárpártnak:

Másképp illatozik a széna a lovaknak és másképp a szerelmeseknek. (Lee)

A Magyar Egészség Pártnak:

Vigyázzon mindenki magára. mielőtt meghajlik: nehéz felegyenesedni. (.Eötvös)

A Magyar Demokrata Fórumnak:

Autóstopnál az ember nézze meg, kit vesz fél a kocsijába. (Déry Tibor)

Az Agrárszövetségnek:

Az ember lelkiismeretesen és gondosan tanulmányozza lovai, szarvasmarhái és kutyái jellemét és családfáját, mielőtt párosítaná őket, de amikor saját házasságáról van szó, soha. vagy csak ritkán tanúsít ilyen előrelátást. (Darwin)

A Hazafias Népfrontnak:

Régi igazság, hogy a barátok elhagyják azt, akit a szerencse elhagy. (Ch. Bronte)

A Magyar Demokrata Keresztény Pártnak:

Egy gyermek ki akarta venni a vízből a halat — hogy meg ne fulladjon. (Blaga)

A Vállalkozók Pártjának:

Aki kincset keres, nem a fetlegékben, hanem a földön ás. (Blaga)

A DEMISZ-nek (KISZ utódja):

Ne veszítsétek el a fejeteket.! Az élet még szeretné megsimogatni. (Lee)

A Zöld Pártnak:

A kísérletező, aki nem tudja mit keres, nem érti meg, amit talál. (Bemard)

A Magyar Néppártnak:

A boldog napok várása néha sokkal jobb, mint maguk a boldog napok. (Pausztovszkij)

*

S végül valamennyi pártnak:

A farkasok pedig kijelentették, hogy a nyulak életmódjával nincsenek kibékülve. A maguk életmódjával bámulatosan elégedettek voltak, mivel a farkasok szerint ez az egyetlen lehetséges életmód. (Thunber)

Összeállította: Hajdú Imre

Emődi Figyelő

„A vidéki Magyarország ima. újra talentvoll szavát! A szabad sajtó hangján szól, lép be abba a kórusba, amely az újjászülető ország, az ébredező magyarság gondjait és vágyait fogalmazza meg, és tárja ország-világ elé. Szívből kívánom. Hogy sz az új lap, mozgalmunk laglrissebb hajítása sikeresen, teljesítse nemes küldetéséi."

Az idézet Für Lajos, az MDF Országos Elnökségének tagjától származik, aki e sorokkal köszöntötte a Magyar Demokrata Fórum helyi (emődi) szervezetének tájékoztatóját. A mostanában megjelent' második számban olvashatunk például a demokrácia emődi esélyedről. Dr. Tóth Béla cikkében felteszi a kérdést: Mit jelent a demokrácia'? Ez több gondolattal próbái is válaszolni rá. Például: önbi

zalmat jelent, ment figyelnek a szavamra. Felelősséget. mert részt vállalhatok a dolgokban. Hitet, mert senkt nem szabhatja meg nekem, hogy miben higgyek . . .

Hát. hinnünk kell többek között abban, hogy tényleg lesz ismét „vidéki Magyarország". Tényleg lesz szava a NÉPNEK, Es hinnünk kell abban is, bogy a napjainkban egyre romló közbiztonság (amelyről szintén olvashatunk a lapban) lassan (félő, nagyon lassan) a politikai, s a gazdasági Helyzet javulásával majd szintén javul.

Ebben hinni, és ezért tenni persze nemcsak az MDF kötelessége, ez kell legyen (s .talán ez is!) minden pártnak és mozgalomnak ez a végső célja!

(dk)

Válni akarnak...

Áz elégedetlen körömiek

Rövid idő alatt, „rögtönzött falugyűlés" színhelye lett Szabó Lászilóék háza Körömben, amikor ott jártunk. Bár délelőtt, munkaidőben látogattuk meg őket. osaiknem húszán gyűlték össze a kis szobában. El panaszolják sér elmei ke t,

amélyék azóta érték őket folyamatosan, hogy Sajóhíd- vég társközségévé nyilvánították a falut.

Köröm egykor virágzó kis község volt, lakói egyem- berikónt szerették a falut, összefogva mindent megtettek annak fejlődéséért. Szín- katolikus település lévén harcolták a hitoktatásért az államosítás idején. Olyan hévvél, hogy sokáig senki nem merészelte leverni az iákola faláról a keresztel. Aztán jött a körzetesítés, a centralizálás, amely — mini számos más példa is mutatja — szinte megfojtotta a kisközségeket távol az országúitól, vasúttól. Az egykori gazdálkodóik, tejtermékgyártók kiöregedtek, kihalták, a fiataloknak meg nincs munkalehetőség helyben. Sokan elvándoroltak, s a falut fokozatosan benépesítették a cigányok. (Az llllOO lakosú községnek ma mintegy egyharmada cigány.) Méghozzá olyanok, ákifc inkább lopással igyekeznek előteremteni a mindennapi betevőt. Kiszolgáltatottnak érzik magukat a falu magyarjai, alig ültetik el a burgonyát, azok már ki is szedik, csakúgy, mint a fokhagymát vagy más véleményt. A körzeti megbízott tehetetlen, mondják, talán még őt is megverték a

cigányok. Egyszóval úgy érzik a körömiek, hogy biztonságuk is megszűnt.

Vég nélkül sorolták sok éve felgyülemlett keserűségüket: a több évtizede feltört termálvíz elkótyavetyélését, a fejlesztések elmaradását, az iskola körzetesítését, a legelők tönkretételét, a kompot, amely nem üzemel, bár szerintük óriási hasznot hozna a falunak. Sérelmezik, hogy az újonnan épült iskolát is a cigánygyerekeknek építették ... Egyszóval úgy gondolják, nem mehet .ez így tovább, el kellene végre szákadni Sajóhídvégtől. S Okkor ők, közös összefogással, szeretettel, tenniiakarás- sal olyanná varázsolhatnák a falut, amilyenné kívánják. Azt, hogy hogyan fogjanak hozzá, még nem tudják ...

A TITKÁR CSODÁLKOZIK

Major Pálné, a Sajóhid- végi Közös Községi Tanács vb-ti lkára tőlem hallott először a körömiek elégedetlenkedéséről, szándékáról, s alaposan el is csodálkozott. Tényekkel támasztotta alá, mi mindent fejlesztettek Körömben az eltelt egy évtized alatt. Utat építettek, ravatalozót létesítették, fejlesztik a vezetékes ivóvíz- hálózatot, felújították a kultúrházat, a vegyesboltot., postát kaptak, gázcseretelepet alakítottak ki. Kisegítő iskolát, óvodát létesítettek mintegy 20 millió forintért. Sajóhídvég ez időszak alatt mindössze egy húsbolttal kapott többet. A körömi iskola visszaállításának akar dálya, hogy nincs megfelelő szakitanáreilátás, s az osztálybontást sem tudnák megoldani.

A komp? A körömiek szerint az egykori révész bérbe akarta venni, ám ezt nem engedélyezték (a megye nem járult hozzá). Most három révészt foglalkoztatnak, ámbár a komp nem üzemel a kis vízállás miatt. A kotrásra nincs pénz, ám most újították fel mintegy félmillió forintos költséggel a kompot. A papírok szerint évente :2'50 ezer forint a fenntartása, a bevétel mindössze 1>T0 ezer volt.

iHa hihetünk a tényeknek — s miért ne hinnénk —, ha lassabban is, Köröm azért fejlődött. A tanácstitkár elismerte ugyan, hogy egy éve nem volt falugyűlés, ahol mindezekről tájékoztatták volna a lakosokat, ám azt tapasztalta, hogy amikor volt, ezek az emberek (a rögtönzött falugyűlés tagjai) nem szokták azt látogatni.

TERMÁLVÍZ ÉS-legelő

Köröm maroknyi csapata szenvedélyes hangon beszélt a faluban egykor feltört gyógyhatású temálvíz elkótyavetyéléséről. Először úgy volt, hogy gyógyfürdőt alakítanak ki, majd később — amikor ebből nem lett semmi —, a téesz hasznosította a meleg vizet, fóliasátorban primörtermesztésre. 'Néhány éve azonban ez is megszűnt, s egy maszek virágkertészet bérli, ismereteik szerint 1 millió forintért.

Ha nekik ilyen magas bérleti díjjal együtt is gazdaságos, hogy Jéhet, hogy a téeszrtek nem volt az?

Vadas József, a tsz-elnök rögtön korrigálta a bérleti díj összegét, a három fivér, aki bérli a melegházat, 400 ezer forintot: fizet csak évente a téesznek. S hogy nekik miért nem volt gazdaságos? Nos, mint mondta, ami a magánszektorban megvalósítható, az szövetkezeti keretek között nem mindig. Másoik az érdekeltségi viszonyok.

Az egykori terv a fürdőről anyagiak hiányában hiúsult meg, s az sem látszott 'biztonsággal előre, meddig elég a feltörő víz mennyisége. Napjainkra jócskán megapadt már, s a hőfoka is alacsonyabb mint volt.

A falubeliek azt is sérelmezték, hogy a téesz a kavicsbánya üzemelésével egy nagy területű legelőt tönkretett. egy másikat pedig felszántott. Hol legeltessék az állatokat? Vadas József szerint ez nem veszélyezteti a csökkenő háztáji állomány takarmányát, a kavicsbánya bezárása után pedig rekul- fciválták a területet. Ettől az évtől pedig a nagyüzemi állatállományt belső takarmányozással látják el. Ily módon a több száz hektáros terület bőségesen elegendő a háztáji állománynak.

*3

Valami hát elindult Körömben. Ügy érzik, ha maguk vennék kezükbe sorsúikat, többre jutnának. Nem egyedi eset ez az utóbbi években, s információink szerint a megyei tanács sem zárkózik el az önállósodási törekvések elől. A többi már csak rajtuk áll.

Kovács .1.

Öt évig tartott a „máienkij robot”

Emlékezés a borsodi deportáltakra

Ma negyvenöt éve annak, hogy Miskolcon is elkezdték összeszedni a németes hangzású néven nyilvántartott lakosság egy részét, hogy aztán tehervagonokba terelve, a Szovjetunióba szállítsák őket kényszer- munkára. Fiatalokat és kö- zépkorúakat, férfiakat és nőket, szakmunkásokat, kisiparosokat, kereskedőket, mérnököket — látszólag mindenféle válogatás nélkül.

Közülük néhányan még azon a napon a délelőtti vasgyári műszakban az orosz katonai hadifelszerelések alkatrész-utánpótlásán dolgoztak, mások mögött több éves munkásmozgalmi múlt állt, ám ez sem, az sem számított. Voltak, akiket azzal kerestek fel, hogy gyűlésre hívják őket Diósgyőrbe, ahol aztán a szökés, eltávozás lehetőségétől meg- fosztottakkal közölték: Debrecenbe viszik őket, és a leigazolás után hazajöhetnek.

így kezdődött sok száz borsodi számára a „máienkij robot”, a kis munka, amit előbb tíz napban, majd egy évben jelöltek meg, és amiből aztán 'öt kemény esztendő lett.

A történtekre emlékezve beszéltünk tegnap Kiében Rezső, diósgyőri nyugdíjas vasesztergályossal, aki elmondta: — Ha annak idején bármi félnivalójuk lett volna a felelősségre uonéstót, arra az esetre a nyugatra szökés lehetősége nyitva állt előttük. Sőt, vitték volna őket, a magyar fiatalság szí- ne-javát, a diósgyőri munkásfiatalokat is, akik inkább elbujdostak, minthogy elhagyják hazájukat.

— Negyvenöt évvel ezelőtt, január 23-án nagyon hideg volt — emlékezik az idős ember —, gyenge „háborús ruházatunk” miatt is fáztunk, így hajtottak minket a Gömörire, ahol már együtt voltunk a putnokiakkal, tarcaliakkal, szerencsi és mádi sorstársainkkal. A legfiatalabb, a tizenhét éves Fidler László, és az ugyancsak tizenhét éves Mercsák Teréz volt közöttünk.

Kint, a donyeci szénbányákban dolgoztak, ahol siralmas volt az ellátás (az orosz lakosságnak is, akik nem titkolták szánalmukat a magyar deportáltak iránt), kemény a munka, szokatlanul kegyetlen a tél. Életre szóló betegségeket szedtek össze, fagyást, reumát, szervi bajokat, és majd’ negyven százalékuk nem élhette meg az óhajtott hazatérés pillanatát. Az ugyancsak fogoly brassói szászok között levő orvosok igyekeztek enyhíteni a legyengültek, a betegek helyzetén, ám a gyógyszerhiány miatt igen kevés eredménnyel. Szökésnek a hatalmas távolság és a nyelvismeret hiánya miatt a reménye sem merülhetett fel. Az itthonról magukon kivitt ruházat egykettőre lekopott róluk, legtöbbjük fizikailag, lelkileg összetörtén tért haza. Ahol némelyikükre még a családjuk szétzilálódása, a beilleszkedési nehézség is várt. Talán mondani sem kell, az akkori hivatalos vezetés ezt a kényszermunkán töltött öt évet kimondottan hátrányukra rótta. Évtizedek hallgatása után csak az utóbbi néhány évben nyílt lehetőség arra, hogy az elszenvedett deportálásról, a velük történtekről nyíltan is beszélhettek, hogy súlyos sérelmeikért szót emelhettek a kormányzatnál.

A negyvenöt évvel ezelőtt elhurcolt emberek azóta sem értik meg, miért kellett kényszermunkát végezniük a Szovjetunióban, hiszen előtte és a háború évei alatt is becsületes magyar állampolgárként éltek és dolgoztak. Különösen azoknak fájdalmas ez az évforduló, akik szeretett fiaikat, szép lányaikat, férjüket, feleségüket többé soha nem láthatták vi- .szont, akiknek itthon egy szebb, boldogabb életet terveztek, álmodtak meg magukban.

Nagy József