Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-22 / 18. szám

1990. január 22., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Beszélgetünk — No leikecském, hát akkor a fejünkre szakad a világkiállítás is'... Nem elég a tehó, a törpevízmű, a békekölcsön, a... — Hol van már Örzse nénnye a békekölcsön...! — Hát hisz ez az! Hogy hol van?! Ámbár, ami a kölcsönt illeti, az ugye megvan. A kölcsön. Még nagy szerencse, hogy az a drága jó ótépé ad az em­bernek huszonvalahány százalékért. De bezzeg, amikor Boris szomszéd száz forint kamatot kért az Ábris gyerektől a kölcsön­adott temérdek pénzért, hát mint uzsorás ellen jár­tak el vele ... De ne ke­verjen engem mindig össze a folytonos közbeszólásával leikecském! Mert miről is akarok én beszélni? Hol is tartottam? A kölcsönnél. Hogy az még csak meg­lenne, de a béke... — Hát azért nem panasz­kodhatunk, vagy hogyan gondolja Örzse nénnye? — Nem panaszkodha­tunk, nem panaszkodha­tunk . . . Hát az igaz, hogy egyelőre nem lövik halomra egymást a népek, mármint itt, minálunk, mert egyebütt ugye ezt te­szik, szóval itt most éppen nem gyilkolásznak, leg­alábbis puskával nem . .. De ha szemmel ölni le­hetne! Meg a gondolattal! Jajj, jajj, de kevesen len­nénk. már! Elhiszi? — Hát szó, ami szó .. . De mire gondol aranyos örzse nénnye? — A pártokra. — A pártokra? De hi­szen a haladás több pártol kíván! — Nekem már az egy is sok volt, most meg több van. És még több lesz. És mind az fújja, hogy csakis az én kedvemért alakult meg, csakis nekem akar jót. Semmi más nem ér­dekli öt, csakis én, már­mint a nép. Verejtéket, vért hullat értem, csak hogy nekem jobb legyen! Istenkém, de jó is nekem! Hogy ennyien törődnek ve­lem! De nem ez a baj! Tö­rődjenek .. . Van rá idejük, hát törődjenek. Amíg én dolgozok. De hallott már maga annyi mocskolódást, qyalázkodást, gucsmolódást, fenyegetést, egymást lehü- lyézést, mint mostanában? No, azért mondom, hogy ha itt már szemmel ölni lehetne ... De hát az apju- komnak is hiába beszélek, hogy vállalkozzon már végre, itt a jó alkalom. Vállalkozzon füstölőre, meg szenteltvízszóróra. — Füstölő ... szentelt­víz. .. no ... — Csak ne értetlenked­jék kigy elmed! Nem a disznóhúsfüstölőröl beszé­lek! Hol van ma már disz­nó? Ki az a szamár, aki ma disznót hizlal? Már­mint eladásra, szerződésre. Hát amit kapna érte, azon nem vehetne egy új gumi­csizmát a régi helyett, amit tönkre evett a gané! Én az igazi füstölőről beszélek, amibe tömjén jár és amit a templomba láthat a meg­sokasodott nép. — Hogyhogy megsoka­sodott? — Hát úgy, hogy hirte­lenjében kiderült, hogy itt mindenki vallásos, sőt is­tenfélő. A régi párttitkár is jelentkezett, hogy búza­szentelőkor ő is vinni akar­ja a superlátot.. Amúgy szép hangja van neki, jól is énekel, de mondtam is, hogy te Pista, aztán a Szent vagy uram helyett nehogy a Sződd a selymet elvtársat kezdd el danász- ni, mert ezek a népek még megszólnak. Mert ugye a népek ilyenek, mondtam is, hogy ... — örzse nénnye! — Jól van, jól van, nem szoktam és elkalandozni, tudom én miről beszélek. A füstölőről meg a szen- teltvízhintőről. Jó lenne bíz’ erre vállalkozni, sokat gyártani! Arról van szó ugyanis, hogy akik eddig kommunisták — de miket beszélek! — akik eddig párt­tagok, mármint a régi, az egyetlen pártnak a tagjai voltak, azokra most úgy kell nézni, mintha ördögök lennének. Most már ugye tudjuk, hogy ők szövetkez­tek a Gonosszal, a pokol­beli hatalmakkal az ország elveszejtésére. Egytől egyig! Mind ezt akarta! Hát emiatt, ha találkozunk velük, jó lenne szenteltvi­zet szórni rájuk és tömjé- nes füstölővel megfüstölni a rusnyákat! A pokolfaj- zatjait! És Gábrielnek ki­áltani segedelemért! — A biztosítónak? — A fenét a biztosító­nak! A rossznyavalyát a biz­tosítónak! Az arkarngyal Gá brielnek, ki legyőzte már egyszer a Gonoszt, maga megátalkodott! Amúgy maga is jól tenné, ha igye­kezne elnyerni az arkan­gyal Gábriel jószándékát, hogy segítsen a vízum­nál ... — Miféle vízumnál? — A világkiállítás miatt. Mondják ugye, hogy emiatt megint csak a Dunántúlt glancoljálc ki. Mondják, hogy az már most is egy másik ország, azután meg még másabb lesz. Az apju- kom hozta a hírt a korcs­mából, hogy a másik or­szághoz meg vízum, meg útlevél is kell... No, én sietek is a rendőrségre ... Jobban teszi, ha maga is igyekszik az útlevélért. .. Priska Tibor EZ NEM FALBA HANVT BORSO! PH EJMGEDIVIEIMMES reklámáron és 30% engedménnyel! Közel 100-féle, kiváló minőségű RASCH, ADRETTA, MORNING STAR IMPORT TAPÉTA rendkívüli áron, rendkívüli választékban! DEBRECEN VÖRÖS HADSEREG U. 1-3 urna Hús van - vevő nincs Közvetlenül az áremelések előtti napokban rendszeresen irtunk lapunkban arról, hogy a húsboltokat szinte kifosztották a vevők. Olyannyira, hogy az év eleji leltározók néhol csak henteseket, köpenyeket és hús- vágóbárdot találtak, húst nem­igen. Nos, az árak aggasztó mértékű, országos tiltakozó visszhangot kiváltó emelkedé­se óta ellenkezőjére fordult az év eleji húsellátás, mint ké­pünkön is látható: hús, hús­áru van a boltokban, most vi­szont vevő nincs. Vagy leg­alábbis csak elenyésző töre­déke annak, amennyi január első napjaiban. A lakosság ál­tal felvásárolt készletek min­den bizonnyal eltartanak még egy jó ideig. Tele a hűtőlá­dák, fagyasztószekrények, si­ma hűtőszekrények mélyhűtő­rekeszei. Őrzik a keményre fa­gyott dagadókat, karajokat stb. Tart jó ideig még a téli disznóvágások ugyancsak ko­moly tartalékaiból is. Sóban pácolva, füstölve sokáig eláll a hús. Vajon a mostani új árak is tartósíthatok? Nagy J. Hozzon tőkét és vendéget Szállodabővítések Miskolcon Mi ér többet, a sztrapacska, vagy a hús? Szilveszter és áremelés után, farsang előtt kerestük fel a Mis­kolci Vendéglátóipari Vállalat igazgatóját, dr. Sugár Jánost, hogy megtudakoljuk, túléli-e vállalata ezeket a pénzszükös idő­ket. Mert manapság, amikor már minden az eredményességen múlik, itt Miskolcon, de szerte az országban sorra számolnak föl ráfizetéses vendéglőket, bárokat... De tessék mondani, el lehet képzelni egy várost éttermek, eszpresszók, kocsmák nélkül? — Kétségtelen, hogy ne­héz időik járnak a vendég- iái óiipairra, amelynek egyik feladata, a többi között, hogy a rábízott állami va­gyont minél eredményeseb­ben működtesse. Az elmúlt évtizedekben több olyan vendéglátóipari komplexu­mot juttatott nekünk cél- csoportos beruházásaiból a város, amelyek szakmai s,zemponitból elihibázottak voltak. Beleszólásunk nem sok volt, megkaptuk a kul­csot és a feladatot, hogy rendezzük be és üzemeltes­sük sikeresen. Itt elsősorban a hatalmas, a lakótelepek közepére tervezett éttermek­re gondolok. Hamarosan ki­derült, hogy ezek a boltok ráfizetésesek. A diósgyőri iDiófa éttermiünkben tavaly bútorüzletet nyitottunk köz­kereseti társasági formában, a Katowice étterem egyik felében egy osztrák vegyes vállalat tevékenykedik, az Egyetem étteremben rendez­tük be a ’központi hideg- konyhánkat, igaz, hogy az emeletén megnyitottuk Jég­virág falatozónkat is. A To­kajiban, az egykori hideg- konyha helyén Dreher sörö­ző nyílt, a dél-!kiliáni Ott­hon étterem még eredeti ál­lapotában van. Természete­sen az lenne a jó, ha el tudná tartani magát a pro­fil, ám ha nem, azzal is va­lami egészen mást kell kez­denünk. — Tehát, ha jól megnéz­zük, valóban fogynak a mis­kolci vendéglátóhelyek... — Senki sem kényszerít­het ma már minket arra, hogy gazdaságtalan üzlete­ket működtessünk. Ennek ellenére mi optimistán lát­juk a jövőt, hiszen a pati­nás helyük megmaradtak, megmaradnak, sőt olyan ter­veink körvonalazódnak, ame­lyek egyértelműen a város vendéglátásának javát szol­gálják. De hogy konkrétu­mot is említsek, még az idén megnyílik a Gyöngy cukrászda helyén a Bigatton cukrászda, amelyet az olasz céggel közösen üzeméltetünk Ezt majd egy pizzériánaík a megnyitása követi. Három kis szállodánknak a rekonst­rukcióját, bővítését is ter­vezzük. A Magyar Gazdasá­gi Kamara közvetítésével és közvetlenül is ajánlatokat küldtünk a „világpiacra” ebben a témában. Nagy örö­münkre már jelentkeztek érdeklődők, a legfrissebb te­lefaxot egy órája kaptuk Hollandiából, a tanulmány- tervek elkészítésére ajánl­koznak. A magyar szerveze­tek itanulmányterveit ugyan­is sajnos nem fogadják el azok a reménybeli partne­rek, aki kkel ezeknek az ap­ró szállodáiknak a teljes megújítását szeretnénk elvé­gezni, és akikkel .közösen alkarjuk majd üzemeltetni is — Melyik szállodákról van szó? — Az Aranycslltagról, a tapolcai Didó-Kdsvadósz együttesről és a hollóstetői turlistahá,znól. Azt szeret­nénk, ha a világkiállításig elkészülnénk mindhárom­mal ... — Milyen volt a múlt évi idegenforgalmi szezon? — Nagyon gyenge. Szep­tembertől kiürülték a szál­lodáink, nemhogy a nyuga­tiak, a keletiek is itthagy- tak ntínket. — Van remény arra, hogy a világkiállítás idejére fel­fedezik a nyugati turisták Miskolcot, Észak-Magyaror- szágot? — Ha lesznek nyugati ér­dekeltségű vendéglátóhelye­ink, partnereink minden bi­zonnyal irányítanák ide tu­ristákat a saját országukból. — De imessze van még az „aranykor”. Miként tudja átvészelni a ivállalat ezeket a sanyarú éveket? — A vendéglátós üzletve­zetők önállósága a múltban is nagyobb volt, mint bár­mely más kereskedelmi bolt­vezetőké, most pedig abszo­lút szabad kezet kapták. Mindenki oly módon tartja fönn magát, ahogyan tudja, az ármegállapítási jog is az üzletvezetőknél van. Remél­jük, sok jó ötletet hoz fel­színre a kényszer, ily módon sók kellemes meglepetéssel szolgálunk majd a vendé­geknek. — Akasztófahumor, de ide kívánkozik: meglepetés ide, meglepetés oda, Miskolc belvárosában 260 forint­ba kerül egy tatárbifsztek. Egyetlenegy! — Gondolom, senki sem vitatja azt, hogy egy ekkora városban, mint Miskolc, ex­kluzív éttermeknek, esz­presszóknak is kell lenniük. Különösen most,, amikor a tőkebefektetés reményében egyre-másra invitáljuk vá­rosunkba a nyugati üzlet­embereket. Számos munka­ebéd, fogadás zajlott már le az üzleteinkben. Azt azon­ban tudom, hogy boltveze­tőink értékesebb üzletnek tartják, ha eladnak húsz adag sztrapacSkát, mintsem egy drága húsételt. Hiszen az a oél, hogy minél többen nyissanak ránk ajtót. — Apropó, ön, igazgató úr, hová viszi ebédelni, va­csorázni a vendégeit, akiket meg akar nyerni Miskolc javára? — Természetesen a saját éttermeinkbe. Van választék. A Tókaj szép, a selyemréti Magyaros házias ételeivel, hangulatával remékel. Az Aranycsillag knistálycsillárai. hatalmas tükrei miatt ex­kluzív, de, ha valaki a jó halételeket szereti, a Stadi­on étterembe viszem... — Hogyan telt a szilvesz­ter, miként készülnek a far­sangra? — Az elmúlt hetekben a karácsony volt a legszebb. A városi tanács kétezer kis­nyugdíjast és szociális tá­mogatottat látott vendégül hat éttermünkben. Régen láttam- ennyire lelkesnek a szakácsokat, pincéreket. Ap­rólékos gonddal készültek, csodálatos volt a dekoráció, és igazán finom minden étel. Szilveszterkor csak a törzsvendégek jöttek el hoz­zánk — szigorúan zártkörű rendezvényekre. Jogos volt az elővigyázatosság, olvas­tuk, az Észak-tMagyarország több hasábon közölte az in­cidenseket. Hogy milyen lesz a farsang? Nem lesznek olyan nagy bálok, mint haj­danán voltaik. Egyes szak­mák, hobbitársaságok jelez­ték már, hogy szeretnének farsangi bált rendezni — kis létszámmal, amolyan tág baráti körben. A dol­gunk most az, hogy ezek a szolid bálok a mi szakmánk szempontjából fényesre si­kerüljenek. Lévay Györgyi A néző véleménye Szamárb&r Ismét zsugorodik kis ho­zónk területe. Nem elég, hogy a Bokor-könyv szerint egy Czinege nevű hadfi vi­tézi telekként kiszakított ma­gának a déli végeken majd­nem ezer négyzetkilométert a 93 ezerből. Most a „Hét" által nagyszerű kezdeménye­zésként üdvözöltek szerint o nyugati gyepükön újabb 260 négyzetkilométerre akarjak rátenni kezüket a burgenlandi sógorok. Nos, nem holmi te- rületszerző helyi háború, ha­nem szent üzlet formájában. Hiába: seit ist gescheit. Villámgyorson rójöltek ugyanis, hogy a volt vasfüg­gönyön belüli „senki foldjé"- vel az ottani gazdaságok, igazgatók, elnökök nem tud­nak mit kezdeni. Uccu, bé­reljük ki! Majd mi gazdál­kodunk rajta, s fizetünk is hektáronként 3000 ATS-t, milyen jól jön ez nektek eb­ben o valutádon világban! S kérem, mindenki kapva ka­pott ezen a fényes ajánlaton. A nemtudom milyen tsz. fia­tal ugrámókusa gyorsan el is mondta, hogy ez milyen nagy üzlet. Eddig alig tudtak két­■ . millió nyereséget összehozni, most ezt egyik percről a má­sikra meg lehet duplázni úgy, hogy tulajdonképpen nem kell csinálni semmit. A Lajta- Hansági nagyfőnök meg őr­ről dadogott, hogy végre pénzt fog látni, mivelhogy eddig csak váltót látott... (Az a vak nagynénéd - mon­daná Hofi), Közben a kame­ra pásztázza az osztrák szé­rűt, ahol uayanolyon Claos- kombájn áll, mint ami ná­lunk tiporja a földet, a traktor az már más, hiszen rendszámtábla van rajta .. . Sokmilliö bávatag magyar bámulja ezt a gazdasági csodát vasárnap esti foteljé­ben. Velem együtt biztosan sokon mormogják elkeseredet- en. hogy már megint hülyé­nek néznek bennünket. Aztán, amikor a pénzintézeti központ böcsületben megkopaszodott főnöke bejelenti, hogy hosz- szas és körültekintő egyezte­tés után, január 15-ig, azaz az adás utáni másnapig min­den szerződést megkötnek, az embernek már rálegyinteni sincs kedve, pedig azért leg­feljebb sárga lap (és nem cédula} jár... Lehet, hogy innen a keleti végekről rosszul látjuk, mi alulinformált, elfajzott ma­gyarok. Ugyanis elképzelhető úgy is ez az egész procest- szus, hogy na fiúk, törjük csak fel ezt az évtizedek óta visszaszűziesedett földet, ter­meljünk rajta, omi kell. Te- meg sógor, állj oda a trak­toroddal a határkő mellé, vagy felőlem be is kocsikáz- hatsx, megrakom a szekere­det minden földi jóval, ami neked kell! De ne bérletet fizess, hanem a termék be­csületes európai árát. így a munkám után hadd gazda­godjak én! Persze akkor kút­baesik a kulcsmondat: „Nem kell érte csinálni semmit.” Nem tehetek róla, elhomá­lyosult tekintetemmel már nem a képernyőt látom. Ezsau egy tál lencséje, meg Balzac szamárböre tekereg a szemem előtt. Ha ez így megy sokáig, kizsugorodik alólunk ez a piciny ország. S okkor mi lesz velünk, fe­leim? T. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents