Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-03 / 2. szám

1990. januui 3., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7

Elhunyt Lantos Mihály

Elhuny* Lantos Mihály, az. MTK, a Textiles, a Bjn Bástya és a Kp. Vörös Lobogó egykori labdarúgója. Az 1928-ban született sportember az 1952-cs helsinki nyári olimpián aranyérmet nyert magyar válogatott erossépének számítolt, csakúgy, mint az 1954-ben, a svájci VB-n második helyen vépzett nemzeti csapatnak is. Ötvenkét alkalommal öltötte mapára a címeres mezt, három bajnoki olsosepre leheteti büszke (1951, 1955, 1958). I9l»2-ben vonul! vissza az aktív sportolástól, majd edzőkén! dolpozott az Olympiakos Pire.usnál, a Komlónál, a Videotonnál és a Zalaegerszegi TE cpy fittesénél.

Lantos Mihály! a Mapyar Olimpiai Bizottság, az MTK-VM SK és a Mapyar Labdarúgó szövetség saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.

Gólhelyzet

Hogyan kezdték az új esztendőt?

A keddi nap nemcsak a/, új esztendő első 'munkanapja volt, de egyszersmind egy új évtized feladatai is megkezdődtek. Hogyan rajtoltak, mivel telt az'idő tegnap Borsod-Abaú.i-Zemplén egyesületeinél, szakosztályainál ? — erre a kérdésre kerestem választ, sportegyesületi vezetőket, edzőket, társadalmi munkásokat faggatva. Íme, a válaszok:

ZÖLDI MIHÁLY, az Olefin SC sűl.vemelöedzője: — Szabadságon vagyok. Pontosabban, még a/, elmúlt év utolsó napjaiban kiírattam a meglévő napokat, de kedden délelőtt edzést tartottam. Megjegyzem, ez a mai egy kissé szabálytalan foglalkozásnak minősíthető, mert mindenki azt csinált, amit akart. Tevékenységem mindössze arra korlátozódott, hogy itt legyek, és nézzem Szanyi Andort, Balogh Attilát, Monori Lajost és Szanyi Ignácot. Persze, ők nem tegnap ismerkedtek meg a sportággal, tehát tökéletesen tisztában voltak azzal, mit, és mennyit emelhetnek. A héten egyébként ez lesz a program, aztán már egyéni edzéstervek alapján folyik a munka. Készülünk az első, valószínűleg február végén sorra kerülő területi minősítő versenyekre.

VÁROSI DEZSŐ, a DVTK. birkózószakosztályának technikai vezetője: — Amikor reggel bejöttem munkahelyemre, elővettem a jegyzetfüzetemet, és megnéztem, milyen ügyek elintézése vár rám. Nos, az adminisztrációs tevékenység adott elfoglaltságot. A zárással, az elszámolásokkal és a számlákkal „szöszmötöltem”. Készíteni kell a 'beszámolók sokszorosított példányait, s rendezni az elmaradt vásárlásokat.

KŐVÁRI KÁZMER, a Borsodi Építők Volán SC ügyvezető elnöke: — Intéztük a folyóügyeket. Az élet ugyanis, az ünnepnapok ellenére sem állt meg, a sportban, de más területeken is a folytonosság a jellemző. Klubunknál megkezdődött a leltározás, ez a szakosztályokat, a létesítményeket és a szertárt érinti, ilyenkor a teljes sportkör „átvilágításra” ikerül. Ugyanakkor a jégmotorozás technikai előkészítése is elfoglaltságot adott. Biztos, hogy január 14-én Kazincbarcikán versenyt rendezünk, amelyet március elején egy másik is követ. A sportág miskolci híveinek sem kel! megijedniük, részükre két alkalommal szervezünk eseményt a városi műjégpályán. Ezekkel egyelőre várni kell, mert még tart a jég- korongi dény. A Il-es pályán folynak az edzések, sportolóink jól felkészülnek a terhelésre.

LASSAN ATTILA, az Ózdi Kohász ügyvezető elnök- helyettese: — Nyolc órakor jöttem be, fél 9-kor pedig a szokásos keddi értekezleten vettem részt. Ezen terítékre kerültek a heti tennivalók, s mindenki előadhatta, mi a gondja-baja. megoldásra váró problémája. Számomra a héten az ad elfoglaltságot, hogy feltérképezzem: milyen javításokat, felújításokat kell elvégeznünk a sportpályánkon, létesítményeinken? A legsürgetőbb beavatkozást a labdarúgó-, valamint a kézilabdapálya nézőtéri ülőkéinek a kicserélése jelenti, de a súlyemelőteremben is lesz mii csinálni. A másik teendőm: egyeztetni, megbeszélni a programot a kiemelten kezelt szakosztályok vezetőivel, s konzultálni a versenyszezonukat januárban folytatókkal.

VERÉB GYÖRGY, a DV TK labdarúgó-szakosztályának vezetője: — Ki sem látszom a munkából! Nem panaszként mondom, de nincs időm az unatkozásra. December 12-én neveztek ki, s Hajdúszoboszlóról siettem haza a hírre, mivel ott gyógykezeltettem a váltam. Mitterpaeh Tibor technikai vezetőnk kórházba került, így az én nyakamba szakadt a sok tennivaló. Elő kell készíteni a tavaszi idényre történő felkészülést, tervezünk átigazolásokat, munkát ad a túra szervezése, egyszóval az ilyenkor szokásos újrakezdés folyik. Nekem meg kell küzdenem a beilleszkedéssel is, mert higgye el, a kapuban egyszerűbb volt őrt állni. Azt szeretném, ha Diósgyőrött nem lenne sok nagy probléma, kicsik egyébként is adódnak. A felkészülés szerdán és csütörtökön, orvosi vizsgálattal kezdődik, pénteken viszont már a sátorcsarnokban vezényel edr zést Palicskó Tibor szakvezető. Január 9-én Csehszlovákiába utazik a társaság, ahol tíznapos erőgyűjtés következik.

SZALONT AI ZOLTÁN, a DVTK birkózószakosztályának vezető edzője: — Reggel a hawijelentést készítettem, aztán megtartottuk az első edzést. A programban 3200 méteres futás szerepelt, azt jóízű, kiadós futta a 1 lm é ók ö zés követte. Mondanom sem kel.1, az a csapat fizeti a „büntetés- kóláikat”, amelyikben én is szerepeltem... A gyakorlásról senki nem hiányzott, s kifejezetten jó hangulatban telt az idő. Napjaim egyébként tanulással telnek, mert szigorla.tozon’i a TF szakedzői szakán. A pszichológián már túljutottam, a vizsga ötösre sikerült. Most éppen a lélektan és a filozófia három félévre eső tananyagát biflázom. Harmadikos vagyok, nagyon oda kell figyelni minden apró rezdülésre.

SZLABODA ISTVÁN, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Asztalitenisz Szövetség egyik vezetője, „mindenese”: — Szakmai jellegű

munkával kezdtem a napot. A Nemzeti Színházban

— ahol főállásban dolgozom

— szerda a fizetés napja. Reggel ezért az OTP-ben jártam, most pedig a borítékolást végzem. Ami a sportot illeti: telefonon beszéltem Kriston Bélával, a Borsodi Építők Volán SC egyik edzőjével, akivel a hét végi verseny időpontját egyeztettük. Ezek szerint a Népkertben szombaton városi újonc, vasárnap pedig serdülő egyéni versenyt bonyolítunk le, reggel 9 órától. Hangsúlyozni szeretném, hogy ha valaki „betéved” az eseményre a megye valamelyik településéről. indulhat, legfeljebb „átkereszteljük" a viadalt.

*

Nem történtek tehát rendkívüli dolgok. mindenki, legalábbis a megkérdezettek, tette a dolgát. Nekik így kezdődött a-z évtized ...

(doros)

0 Hazaérkezett Izraelből a magyar férfi röplabdává lógatott. A három mérkőzés mérlege: egy győzelem, kél. vereség. Eredmények: Magva r o r s z ág—L ítvánia 3-2 (—6, 9, 0. 14, 14): Magyar- ország—Izrael 0-3 t—ít. —13, —7): Magyarország—Izrael 0-3 (—7. —10. —II).

Az együttes egy szabadnapot kapott, s szerdán folytatja a gyakorlást a január (i—8-án Madridban sorra kerülő Spanyolország elleni két „B" világbajnoki selejtező mérkőzésre. A válogatott pénteken utazik el a spanyol fővárosba.

= NÉZŐPONT =

Talpon maradni!

Szorgalmasan olvasom a sportsajtot és mindennap átnézem a napilapok „utolsó oldalait”. Igyekszem tanulmányozni a heti- és folyóiratok'testkultúrájával kapcsolatos írásait is. Tagadhatatlan: nagy és színes a kínálat. De egyben nyugtalanító!

A cikkek sokasága megszűnésekről, megszüntetésekről, leépítésekről, átszervezésekről, öncsonkításokról, fojtogató anyagi gondokról szólnak. S.O.S.-jeleket adnak a klub- és szakosztályvezetők, bázisszervi irányítók, sportolók. Szinte egymástól kérdezgetik: hogyan tovább? Valóban: hogyan tovább, magyar sport?

Ez a már-már hamleti 'kérdés naponta elhangzik szűkebb pátriánkban .is. Akárkivel beszélek, akárkivel váltok szót. Aggódik a vezető és a vezetett, a főnök és a beosztott egyaránt. Mondhatom: teljes a bizonytálanság. Az egyesületek panaszkodnak, hogy nem tudnak tervezni, mert halvány sejtelmeik sincsenek a gyárak, üzemek, vállalatok, szövetkezetek gazdasági mutatóiról és egyébként is. amelyik talpon van, közel sem biztos, hogy holnap is talpon lesz. Nem is olyan régen büszkén hangoztattuk: a sport mentes a politikától. Aztán rájöttünk: mivel bizonytalan a politikai helyzet, stabilizá.lhatatlan a gazdasági élet. És a sportra — minő véletlen? — mindkettő kihat.

Szóval, nézegetem a lapokat... És szinte nem hiszek a szememnek. Az alakuló, alakulgató, jelenüket és jövőjüket kereső pártok egymás után' lépnek a porondra sportpolitikai programjukkal (is). Amit mondanak, részben biztató. Azért részben, mert a választás előtti hónapokban igazán nem leltet tudni, hogy véleményük hány százalékban tartalmaz propagandisztl'kus jellegű szóvirágokat. ígérgetéseket. Mert a .sport ma is téma. kár lenne tagadni, így senki nem engedheti meg az asztalról való Lesöprését. Ha másért nem, hát ezért vagyok némiképpen optimista.

Noha csökken az állami támogatás, apad a bázisszervi „segély", szóval egyre kevesebb az „injekciós tű”, előttem mégis világos: a sport állami támogatás nélkül nem létezhet. Sehol a világon! A kevesebbet tehát célszerűbben kell felhasználni, át kell csoportosítani. A jó kapjon még többet, a szerény pedig kevesebbet, vagy semmit. A kiválóan produkáló műhelyek, sportolók részesüljenek magas szintű dotálásban, hogy a jövőben is felvehessék a versenyt a nemzetközi küzdőtéren. A zavarodban halászoktól, az ügyeskedőktől, a „tortából" teljesítmény nélkül még mindig jelentős hányadot kiszakítókitói pedig célszerű megválni. Más lehetőség most. az útkeresés időszakában nem látszik célszerűnek. A tét ugyanis nagy: akárcsak az országnak, a magyar sportnak is talpon kell maradnia! Annák érdekében, hogy a jövőben is szülessenek piros-fehér-zöld színű diadalok az olimpiákon, a Világ- és Európa-taajnoksá- gokon.

Valahol olvastam, hogy az északi országok egyáltalán nem irigyelnék minket például a szöuli aranyakért. Érvük valahogy így hangzott: „Nekünk nincs 11 aranyérmünk, de van ötnóiilliió egészséges emberünk, szervezett tömegsportunk, és eredményes diáksportunk. És ez legalább olyan fontos, lényeges, mint az olimpiai aranyak."

Bizony így van. Tagadjuk, nem tagadjuk, az ötkarikás érmeket kicsit a diák- és a tömegsport számlájára gyűjtögettük az elmúlt időszakban. A kirakatba kerültünk, az irigylésre méltó nemzetek sorába és közben nem vettünk tudomást hiányosságainkról, bajainkról. Most tesszük, amikor vékony a pénztárcánk, »miikor évek. évtizedek lemaradását keU(ene) behoznunk, pótolnunk. Szükséges tehát, hogy a nemzet egészségéért, jövőjéért — a gyermekeinkért! —. pártállástól függetlenül, mindenki mindent meg tegyen. A kormány szintjén, az érdekvédelem szintjén, a társadalmi szervek és szervezetek szintjén

Mindehhez persze pénz, pénz és pénz kell. Szomorú, de ebből pedig napról napra kevesebb van. Akkor nincs kiút. rtincs jelen és jövő? A felelet kapásból jön: de van! Csak vége a kényel mes semm i Hevesnek, „majd kü ld i a borítékot az állam, az egyesületért rajongó gyárvezető, majd odaszó! a pártfőnök és nyitnak a kasszáik". Nem Ennek vége. Talán egyszer, s mindenkorra. A jelen, de a holnap i-s a vállalkozásoké. a vállalkozóké. Egyetértek azokkal, akik a magyar sport üzleti alapokra helyezéséért kardoskodnak. Mert pénz még mindig „akad", csupán utána kell menni. Ki, kik érhetnek célba? A bátrak, az ötletesek, a szorgalmasak. a rámenősek és mindezek előtt azok, akik nívós produkcióra képesek, hiszen a „nevezettek" támogatása, felkarolása még kifizetődő. Eljutottunk oda, hogy az „oxigén kamrába" érdem nélkül, .sógorság, komaság alapon nem lehet belépni. Ma a talpon maradásban farkas-törvények diktálnak! Kolodzev Tamás

Bicskei még nem kapott értesítést

A tavaly decemberi utolsó MLSZ-elnökségi ülésen amolyan „kettős hatalom" alakult ki a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányi beosztásában. Az elnökség Mészöly Kálmánt szavazta meg régi-új szakvezetővé. Ugyanakkor Bicskei Bertalan, aki 1989-ben kilenc válogatott-összecsapáson ült a 'kispadon, mindjárt bejelentette; a döntéssel nem ért egyet, és bírósághoz fordul, mert a szövetség szerződésszegést követett el.

— Kapott-e már hivatalos értesítést arról, hogy munkaviszonyának felmondása végleges az MLSZ részéről?

— Nem, még nem — hangzott Bicskéi Bertalan válasza. — Addig pedig mit sem tudok arról nyilatkozni, miiként alakul a sorsom. Kedden megjelentem az MLSZ-ben, és dolgozni kezdtem. No, nem a válogatott „dolgai kötöttek le, az már Mészöly Kálmán feladata.

— Ez a bizonytalanság vélhetően távolabbi jövőjét is érinti!

— Egyelőre nem tudok erre sem érdemileg válaszolni. Ha megkapom a hivatalos értesítést, akkor a korábban jelzett lépéseimet megteszem, azaz a munkaügyi bírósághoz fordulok.

— Értesítést még nem kapott, de állásajánlatot talán már igen!?

— Nem. azt sem. Ha van olyan klub. »mely szerződ- tetésemre gondol, bizonyosan kivárja, írni lesz .majd a bírósági ügy vége. Amikor korábban a Bp. Honvéd vezető edzője voltam, s akadt időszak, amikor sokan úgy hitték, hogy hamarosan szabad leszek, három külföldi ország egyesülete is keresett.

— Mivel lelt az első munkanap?

— A Magyar Labdarúgó- edzők Testületé második, január 8-i elnökségi ülését készítettem elő. Postáztam az edzők és a játékosok felé a testületbe való belépésre „mozgósító" űrlapot és a csekket, amely a tagsági díj befizetésére. szolgál.

Foto: Mák József